Álmaimban Amerika...

Amerikában élni, dolgozni sokaknak az álma. Több levelet is kaptam az elmúlt hetekben arra vonatkozóan, hogy irjak már azokról a dolgokról, hogy milyen is valójában itt az élet, mennyire kell megdolgozni azért a heti bérért, amit otthon egy hónap alatt lehet megkeresni, milyen lemondásokkal jár az, hogy itt élek. Most ezekre a levelekre szeretnék válaszolni.


Kicsit nevetségesen hangzik, de amikor az ember külföldön kezd új életet, hirtelen a tipikus és megszokott dolgok fognak hiányozni, akár már egy hónap után is. Ezek közé szokták ugye emliteni a túró rudit, a májkrémet, pálinkát és társaikat. Nagyon sok városban vannak orosz, lengyel vagy akár román boltok, ahol be lehet szerezni, ha éppen szerencsések vagyunk. Más esetben marad a jól bevált posta, vagy ha éppen valaki megy haza néhány hétre, vagy látogató érkezik. Ha más országba, esetleg másik kontinensre költözünk, akkor bizony meg kell barátkoznunk az itteni ételekkel és izekkel. Viszont ha alaposan kinyitjuk a szemünket, akkor rájövünk, hogy nem is vagyunk annyira elveszve.


Arra készüljünk fel, hogy hiába találunk hazai fűszereket a boltok polcain, az ételnek teljesen más ize lesz, mint otthon. Egy idő után már fel fogunk hagyni a magyar ételek főzésével, mert rájövünk, hogy körülöttünk van a világkonyha, és bizony meg akarjuk kóstolni a hires mexikói, kinai vagy thai ételeket is, majd szépen lassan már el is fogunk feledkezni arról, hogy milyen ize is van egy jó kis töltött káposztának, vagy vörös boros marhapörköltnek. Viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy el kell fogadnunk a másik kultúrát és bizony nem szabad megsértenünk őket. Velem amikor egy gyárban dolgoztam mexikóiak között, sajnos megtörtént az a hiba, hogy megkináltak egy nemzeti ételükkel, a neve Tamales. Kukorica levélbe töltenek darált húst, zöldségeket, és ezt igy rétegezik, majd megfőzik. Nos, nekem ez az étel nem izlett és bizony bámultak engem az étkezőben, hogy mennyire is izlik ez nekem. Én akkor még nem tudtam, hogy bizony ez egy olyan nép, aki nagyon komolyan meg tud sértődni. Látták az arcomon, hogy nem izlik az étel. Attól a perctől kezdve közel 1 hónapon keresztül kő keményen ki voltam közösitve, nagyon csúnyán beszéltek és viselkedtek velem. Nagyon nehéz volt újra elfogadtatnom magamat velük. Azzal is legyünk tisztában, hogy nagyon sok nemzetnél az, hogy nyilvánosan büfögnek étkezés után, egy jele annak, hogy izlett az étel. Nem szabad ezekre sem semmilyen grimaszt vágnunk. Meg kell békélnünk a gondolattal, hogy mi itt csak bevándorlók vagyunk. Nekünk kell alkalmazkodnunk, nem nekik mi hozzánk. Ugyanilyen dolog az, hogy például itt habozás nélkül sokszor az utcán csak úgy köpnek egyet.


Ami a munkát illeti. Arra mindenki készüljön fel, hogy 10000-ből 1 szerintem az, akinek sikerül a szakmájában elhelyezkednie. Én ebben az országban már nagyon sokmindent csináltam. Takaritottam szállodában és Resortban. Igencsak meglepett sokszor a szobák látványa. Ha az ember nem a saját szemével látja, bizony el sem hiszi, hogy mennyire ocsmányul is tudnak élni embertársaink. Nagyon sok "szaros budit és fürdőkádat!!!" takaritottam ki, a szemétről és a szennyesekről már nem is beszélve. Nagyon sok megaláztatáson megy végig az ember, és bizony nagyon sokáig csak tűr és nyel, mert úgy van vele, hogy az anyagiakat nézi. Sokan erről ugye nem beszélnek, valamint egy idő után már nem is érdekli őket, csak csinálják szótlanul.


Dolgoztam már gyárban szalagmunkásként, étteremben pincérként, takaritottam orthodox zsidó családoknál magánházakban, dolgoztam kutyavigyázó ként, őriztem már lakást és bizony egy napot újságot is hordtam ki. Jelenleg babysitterként dolgozom egyhuzamban már másfél éve. A bérezés nagyban számit attól, hogy melyik államban élsz és mit dolgozol. Sokszor az is számit, hogy milyen szinten beszéled a nyelvet. De a legfontosabb, hogy milyen státuszban vagy itt. Ha szállodában takaritasz, esetleg szintfelelős lesz belőled, akkor a heti $300-$400 meg lehet keresni. Pincérként van, aki egész jól keres, persze ehhez nagyon jónak kell lenned, hogy a vendégek igen nagy borravalót hagyjanak neked. A lakhatás még egy másik nagyon fontos dolog. Teljesen mindegy, hogy melyik államban vagy, az első időszakban (értem itt fél év-1 év) lesznek lakótársaid. Általában négyen szoktak egy kétszobás apartmant kivenni. Ezeknek nagyjából a költsége havi szinten fejenként rezsivel együtt kijön $350-$500 között. De ez tényleg attól függ, hogy hol és melyik városban laksz. New Yorkban például egy szoba bérlése $500-$750 között mozog. New York nagyon drága város, és nagyon nehéz félre tenni. Azzal a gondolattal pedig nagyon gyorsan barátkozzunk meg, hogy az igazi barátaink otthon lesznek, nem pedig külföldön valamint, hogy valaki mindig valamilyen úton módon hasznot akar majd rajtunk húzni. Az itteni barátok jönnek-mennek majd az életünkben. Van aki új városba költözik, van aki haza Magyarországra. De állandó, biztos "barátra" külföldön ne nagyon számitsatok.

Az otthon maradtakkal egyre kevesebbet és egyre rövidebben fogunk beszélni, szinte már csak az alap dolgokról, hogy tudjuk minden rendben van a másikkal. Egy idő után már teljesen kivülállónak fogjuk magunkat érezni. Tudni fogjuk, hogy bizony mi már nem abban az életben vagyunk benne és már jóformán alig van közös téma. Ha a keleti partra költözünk 6 óra eltolódásra számitsunk, ha a nyugati partot választjuk, akkor már 9 óráról beszélünk. 

Senkit nem szeretnék lebeszélni arról, hogy belevágjon élete nagy kalandjába, csak a tényeket szerettem volna leirni. Bizony nagyon sok álmatlan éjszakára kell felkészülnünk, mert valóban egy teljesen más világba fogunk bele csöppenni, egy teljesen új életformát fogunk elkezdeni, amit vagy megszoksz, vagy megszöksz. Mindenki mérlegeljen, majd döntsön saját belátása szerint.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát