2015. május 24., vasárnap

Hasznos tippek egyedül utazóknak

Sokan vannak akik szeretnek kényelmesen, másod- és harmadmagukkal bevágódni a kocsiba és úgy utazni. De akadnak olyanok is mint én, hogy egyedül vesznek egy buszjegyet a hajnali buszra, felülnek és "majd csak lesz valami ha oda érünk" gondolatokkal elindulnak. Az ilyen emberek általában nem használnak útikönyveket. Nagyjából tudjuk, hogy mi van az adott helyen, mi az amit meg akarunk nézni, de mégsem akarjuk a hagyományos túrista rendszert követni. Viszont egyedül nem veszélyes ez? Nem!


Amióta elkezdtem ezt az egész utazgatósdit, szinte mindenhová egyedül megyek. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem félek-e éjszaka eljutni arra a helyre ahonnan a busz indul valamint, hogy nem félek-e, hogy majd útközben történik velem valami. A válaszom mindig nem. Van egy mottóm. Ha tudom, hogy el fogok esni, akkor nem kelek ki az ágyból. Nem szabad félni, mert valójában ha belegondolunk, a saját félelmeinktől félünk. Az utcákon, a buszon ugyanolyan emberek vannak, mint mi. Ugyanazokkal a problémákkal, gondolatokkal a fejükben. Persze azért az sem egy utolsó szempont, hogy sose adjunk támadási felületet.


Én szeretek hajnalban menni, mert olyankor mindig kevesen vannak a buszon, az utcákon, reggel még a tömeg előtt oda érek a célállomáshoz. Mindig úgy kell felöltözni, hogy a ruha, a cipő kényelmes legyen ami rajtunk van, de mégse legyen feltünő, rikitó, meg kell próbálni elvegyülni, Célszerű mindenhová egy kisebb hátizsákkal menni főleg, ha tudjuk, hogy sokat fogunk gyalogolni, akkor az a legpraktikusabb és legkényelmesebb is egyben. De sose pakoljuk túl. Mindig csak annyit és azt tegyük bele, amire valóban szükségünk van, mert egy idő után bizony még az 5 kilót is 25-nek fogjuk érezni. Ez nem vicc, Washingtonban azt hittem leszakadnak a vállaim 3 órányi gyalogolás után.


Fiatal nő ként itt az Egyesült Államokban azt vettem észre, hogy a férfiak folyamatosan azt nézik, hogy van-e gyűrű az ujjamon. Igy hát beszereztem egy olcsó bizsut, amit ilyenkor ha megyek valamerre mindig felhúzok. Ameddig nem volt rajtam, addig sokkal többen próbáltak meg velem kommunikációt kezdeményezni, de amióta viselem azóta szinte senki nem szól hozzám, ha csak én nem kezdeményezek. Ezen kivül mindig kerüljük a szemkontaktust akár a buszon, vagy akár az utcán. A tapasztalatom az, hogy hajléktalanok vagy éppen csak a kötekedni vágyók mindig azt nézik, hogy kivel tudnak szemkontaktust kialakitani, majd utána következik a többi. Mindig magabiztosnak kell lennünk, nem szabad kifelé sugároznunk azt, hogy mi most megijedtünk. Hiszen tudjuk, hogy a kutya is csak akkor támad, ha érzi rajtunk, hogy félünk tőle. Ugyanez van az emberekkel is. Soha ne menjünk olyan utcába amiről már látjuk előre, hogy nagyon elhagyatott, eldugott. Ha esetleg valamilyen véletlen folytán oda csöppennénk, akkor sem szabad megijedni, hanem magabiztosan, mint ha pontosan tudnánk hol vagyunk és merre tartunk haladjunk tovább.

Ha ezekre a dolgokra odafigyelünk valamint legyőzzük a saját gondolatainkat az első utunk után rájövünk, hogy valójában a semmitől féltünk és emiatt fosztottuk meg magunkat ennyi ideig az utazás és felfedezés örömétől.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.