Az esetek 75%-ában (legalább is az én tudomásom szerint) ha valaki külföldre megy munkát vállani, azt takaritással kezdi. Sok esetben szállodai takaritásról van itt szó. Ugye az embert nem szokta érdekelni mert úgy van vele, hogy sokkal többet keres, mint otthon bármi mással. Ez tény, hogy ha a külföldi árakat nézzük, akkor jobb, de sehol nincs kolbászból a kerités.
Én is takaritással kezdtem Floridában. Őszinte leszek, azt hittem fel vagyok mindenre készülve, de tévedtem. Nagyon nagy bajban voltam, ugyanis egyáltalán nem tudtam a szállodai "szakszavakat" angolul. Mindent úgy tanitottak meg, mint egy kisgyereknek. Mutogatták a dolgokat és mondták, hogy ennek és ennek ez a neve. Egy elég nivós szállodában kezdtem. Hárman voltunk csak a takaritó személyzetben magyar lányok. Ennek persze meg volt az előnye és a hátránya is. Általában 3 napot szoktak adni a betanulásra ami azt jelenti, hogy egy másik takarakitóval dolgozol együtt. Amig ketten vagytok bizony nem is tűnik olyan nagy ördöngősségnek az egész. Gyorsan haladtok, ha elszarakodsz valamivel, a másik segit behozni a lemaradást.
Akkor kezdődnek a bajok, amikor elkezdesz végre egyedül dolgozni. Bizony nem kis feladat ez ám. Mindennek 200%-osnak kell lennie. Az ágymatracok nagyon nehezek, amiket bizony emelgetni kell, mivel gumis lepedő van, majd ezt követően a takaró végeit is több helyen be kell lökni a matrac alá. Egy idő után ez már nagyon megerőltető a deréknak, és az ujjaknak is. Nagyon sokszor inhüvely gyulladás is kialakul. Nekem is iszonyatosan fájtak 4 hónap után az ujjaim. De van olyan ismerősöm aki 45 éves és a keze úgy néz már ki, mint egy 70 évesnek, annyira ki vannak eresedve a kézfejei, valamint bütykösek az ujjai. Nagyon sokan beleragadnak ebbe a takaritósdiba. Ennek az oka legtöbbször a nyelvi akadály, mivel nem sajátitják el a nyelvet.
A szállodai takaritásról tudni kell, hogy ha szezon van, akkor az esetek többségében heti 1 szabadnap van csak, az is hétköznapokon, mivel mindig a hétvége a legforgalmasabb. A személyzet létszámától függően általában egy takaritóra 8-12 olyan szoba jut ahonnan éppen kiköltöztek, és 4-8 olyan szoba ahol még bent lakik a kedves vendég. Nos nem tudom, hogy más országban ez hogyan működik, de itt Amerikában piszkosul le szokták lakni a szobákat. Volt olyan, hogy mikor bementem a szobába akkor körülbelül 2 percig álltam egyhelyben és azon gondolkoztam, hogy hol kezdjem el. Elméletileg 45 perc van egy szobára, hogy kitakaritsa a takaritó, mivel már ott az új vendég aki szeretne beköltözni. Ha nincs nagyon lelakva a szoba, akkor megoldható fél óra alatt a takaritás. De ha egy két hálószobás, két francia ágyas plusz konyhás szobáról van szó, akkor bizony hipersebességgel kell takaritanunk. Sajnos akarva, akaratlanul is hibázik az ember és ki-ki marad valami, elfelejt kirakni a takaritó valamit, vagy éppen ott hagy a kádban egy hajszálat. Bizony ilyenkor jön a bosszankodás, mert a szintfelelős jön és visszahiv, hogy ez elmaradt, gyere vissza és csináld meg. Persze igy veszitesz jó néhány percet a másik szobád idejéből.
Én tényleg azt mondom, hogy ha van olyan ismerősötök, aki külföldön van és takaritásból keresi a betevőt, igenis becsüljétek meg és nézzetek fel rá, mert nem kis feladat az, amit ezen a munkahelyen ők nap mint nap végeznek. Arra pedig ki sem tértem, hogy mennyi megaláztatáson megy az ember végig egy ilyen munka során. Tehát gondolkozzon el magában egy kicsit mindenki azon mielőtt egy ismerősének azt mondja, hogy "te csak takaritasz odakint".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.