Szóval közel 1 éves tolódás után két hétel ezelőtt hárman (a barátnőm, a fia és én) elindultunk a New Jersey-i beli Jacksonban található SixFlags vidámparkba, de mivel az időjárás nagyon megszivatott minket, igy csak egy kocsikázás lett belőle. Pont ezért tegnap fogtuk magunkat, és újra nekivágtunk. Most kegyetlen (kicsit még talán nagyon is kegyetlen) jó idő volt ránk. Én most jártam először ebben a vidámparkban, tehát nem tudtam valójában hová is megyek. Ehhez a vidámparkhoz képest a Coney Island-en találháta szó szerint semmi.
De mégis hogyan is képzeljünk el egy ilyen vidámparkot? Hiszen Magyarországon ilyen nincs. Aki járt már a Párizsban található (vagy akár bármely másik) Disney-ben, annak szerintem nagyjából van elképzelése. Nos, én a Budapesti Vidámparkban is (ami ugye már tudomásom szerint nincs) 4 évesen jártam utóljára, azóta pedig csak az itt Coney Island-en találhatóban voltam. Egyébként nagyon jó egész napos kikapcsolódás ez. Van itt minden mint a búcsúban. Tömérdek számra egymás hegyén-hátán vannak a kajáldák, vannak különböző nyerő játékok amikor püfölni kell a vakondot és nyersz egy óriásplüsst, vagy éppen vizzel kell beletalálnod a célpontba, vagy kalapáccsal vered a földön lévő gombot és annak aránya fejében nyersz, hogy milyen magasra tud felmenni a golyó. Vannak egészen kis gyerekek részére is kialakitott kis hullámvasutak, körhinták, szóval minden. De ez inkább a felnőttekre van jobban specializálódva.
Amire mi először ültünk fel, az a Batman volt. Ebben a nyár slágere most, hogy hátrafele megy, tehát nem tudod, hogy mikor jönnek a hurkok, mikor fogsz fejjel lefelé lenni, mikor fogod saját magadat arcon hányni (velem nem történt meg, de nem tartom kizártnak, hogy mással igen). Én sose tudtam sikitani csak wááááá-t orditani, legalábbis ezt gondoltam ezidáig. A Batman volt az első (aztán pedig a többi) hullámvasút ami bebizonyitotta, hogy bizony igen magas hangskálán kijön az a sikitás igen rendesen, valamint rájöttem, hogy szentjeink neveit is elég szépen tudom orditani.
A második amire felültünk, az a Skull Mountain volt, aminek a lényege az, hogy a hullámvasút korom sötétben megy, tehát egyáltalán nem tudod, hogy éppen mikor milyen testhelyzetben vagy, mert semmit nem látsz a sötétben. Nem volt annyira rossz, de ezután ettől azért sokkal adrenalin fokozóbbra ültünk fel.
Na de mire is?! Nem másra, mint a 2014-ben átadott Zumanjaro nevezetű, szabadesést szimuláló szerkezetre. A Zumanjaro lényege, hogy 415 ft-re, azaz 126 méter magasra visz fel körülbelül olyan 20 másodperc alatt, majd aztán hirtelen 6 másodperc alatt 90 mlh, vagyis 140 km/h sebességgel dob le a semmibe. Félelmetesen nagyon jó egyébként. Az érzés,amikor lassan viszi fel a magasba az embert, és jön az az igazi "húbazdmeg" érzés és a "dekurvamagasanvagyunk" majd mikor felérsz és hallasz egy "katt" hangot és hirtelen baromi gyorsan elkezdesz zuhanni lefelé a semmibe, elmondhatatlan. Igazából amikor fent vagy a magasban, nem nézed a kilátást (pedig ennek a tetejéről elvileg tiszta időben lehet látni Philadelphiat) egyáltalán nem figyeled, mert a fejedet nagyon nem is mered forgatni, inkább csak a szemed forog, meg a fejedben ott vannak a gondolatok, hogy "basszus jól meggondoltam én ezt?!". Mi erre kétszer is felültünk, nekem ez nagyon tetszett, csak ajánlani tudom.
Besötétedett már, amikor a Bizarro nevű hullámvasútra ültünk fel. Lehet nem is bánom, hogy sötét volt, ugyanis annyit mentünk fejjel lefelé, hogy jobb szerintem, ha nem látja az ember. Nem rossz egyébként, hatalmas adrenalin fokozó, a biztonságérzet is megvan, mivel ugye egy fém biztonsági szerkezetet raknak a mellkasodra, tehát nincs benne az az "jajj Istenem, csak ki ne essek" érzés.
Nagyon szerettünk volna felülni a Kingda Ka nevezetű hullámvasútra, ami a Zumanjaro körül megy, de iszonyatosan hosszú, 90 perces sor állt előttünk, szóval azt a nagy melegben inkább nem álltuk ki. A Kingda Ka lényege, hogy hallasz egy rakéta hangot, mert szó szerint, mint a rakétát lőnek ki, 456 ft, azaz 139 méter magasra 128 mlh, vagyis 206 km/h sebességgel. Ezt majd talán legközelebb, bár az egyik legnépszerűbb hullámvasútnak számit, igy a minimum 1 órás sorban állás garantált.
Viszont most jön az, amit nem véletlenül hagytam a legvégére. Ez pedig nem más, mint az El Toro nevezetű, Észak-Amerika legnagyobb fa hullámvasútja, amelyre én amig élek biztos, hogy nem fogok mégegyszer felülni. Bár az El Toro csak 55 méter magasra megy fel a legmagasabb pontján, viszont végig az 1 perc 42 másodpercig tartó "utazás" alatt 113 km/h-val megy. Nem is ezzel lenne a baj, sőt vannak akik kifejezetten élvezik ezt a hullámvasútat, és egy nap alatt képesek akár 3-4 alkalommal is kivárni az egy órás sorban állást. Nekem a legnagyobb problémám az volt ezzel a hullámvasúttal, hogy a felső tested egyáltalán nincs rögzitve. Bekötöd magadat egy biztonsági övvel, majd egy fém rámpát ráhúzol a lábadra, magyarul deréktól felfelé teljesen szabad a tested. A SixFlagsban található összes hullámvasutat úgy kell elképzelni, hogy az út alatt folyamatosan, mint a centrifuga, pörög-forog az egész, nagyon sokat vagy oldalt, valamint fejjel lefelé. Nos, ha a felső tested rögzitve van, az azért ad egy kisebb fajta biztonsági érzetet. Nálam ez az El Toron nem volt meg egyáltalán. Az egész út alatt a sok pörgés-forgás közepette annak ellenére, hogy erősen be volt húzva a biztonság öv, valamint a rámpa se kotyogott, a testem szinte végig urgált az ülés és a rámpa között. Magyarul a fenekem többször is felemelkedett az üléstől a lábammal együtt. Tehát én erre a hullámvasútra többet nem ülök fel. De ez nem jelenti azt, hogy senki ne próbálja ki, mert hatalmas adrenalin bomba ez is.
A nap végén este 10 óra után az utolsó út a Nitro nevű hullámvasúthoz vezetett. Erre én az El Toro élménye után úgy döntöttem, hogy inkább nem ülök fel, mikor megláttam, hogy hogyan is van az ember rögzitve benne, tehát erről élménybeszámolót irni sajnos nem tudok, de a kép alapján mindenki döntse el, ugyanis ezen csak a rámpa tart, nincs biztonsági öv. Adrenalin skálán mindenképp 10-es szerintem.
A SixFlags az Egyesült Államok több államában is megtalálható, a napi jegy felnőtteknek 40 dollárba kerül, de ha kifizetjük a 125 dolláros napi jegyet, akkor soron kivül ülhetünk fel bármire. A szezonális bérlet 60 dollárba kerül, amivel a szezon alatt korlátlanul mehetünk az élményparkba. Tény és való, hogy egy életre szóló élményt ad az embernek, akinek van rá lehetősége, mindenképpen érdemes kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.