Habla español?- avagy túlélni Amerikát 2.

Mint ahogy korábban már irtam, új munkám van. Bár elég hamar találtam munkát augusztusban, 2 hónap után úgy döntöttem, hogy váltok. Nem jó olyan helyen dolgozni, ahol már reggel úgy kel fel az ember fia/lánya, hogy egy kosárlabda van a gyomrában, mert annyira stresszeli a főnöke. Igy hát 2 héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy búcsút intek és stilusosan tovább állok. Az élet furcsa fintora ként egy olyan helyre kerültem, ahol magyarul egyáltalán nem beszélek, ugyanis én ismerem egyedül ezt a nyelvet, viszont szintúgy én vagyok az egyedüli aki itt a spanyolt nem igazán alkalmazza. Ugyanis az új helyemen az apukát leszámitva mindenki latin amerikai. Mint ahogy azt már korábban itt irtam, az Egyesült Államokban hivatalos nyelvnek számit a spanyol.


A család ahol nanny ként dolgozom, igazi vegyesvágott, olyan mint a csalamádé, van benne minden. Az apuka francia (de természetesen beszéli a spanyolt és az angolt), az anyuka venezuelai, a szakács ecuadori, a babynurse colombiai, a takaritónő hondurasi és a mindenes férfi perui. A szakácsnőn, gyerekeken és a szülőkön kivül senki nem beszél angolul, egész nap szinte csak spanyolt hallgatok. Természetesen kommunikálnak velem angolul, de a nap 90%-ában a spanyol megy. Ennek valahol örülök is, meg nem is. Az első pár napban kicsit kényelmetlenül éreztem magamat, de most már megszoktam és azt veszem észre, hogy a közel 3 évvel ezelőtt rám ragadtak kezdenek végre visszajönni és én is egyre jobban értem és értetem meg magamat. Igazi ingyen spanyol gyorstalpaló.


A szakácsnő, Maria szinte csak latin amerikai ételeket készit, amelyek isteni finomak. A képen láthato Tacot leszámitva szinte csak csirkét eszünk töménytelen mennyiségű salátával. Mint Mariaról kiderült, nem csak szimpla szakács, igenis nagy múlttal rendelkezik. 3 évvel ezelőtt költöztött le Miamiba New York Cityből. Mint kiderült, 5 évvel ezelőtt 2 hétig nem másnak, mint Bon Jovinak volt a szakácsa, mert az ő szakácsnője szabadságon volt, aki egyben Maria egyik közeli barátnője. Hát nem hihetetlen, hogy azt az ételt eszem amit korábban Bon Jovi is evett?? Láttam közös képet kettőjükről, szóval nem csak mellé beszélt! :)


A legnehezebben Lupitával, a babynurse-el értetem meg magamat, mert ő sajnos egyáltalán nem beszél angolul. Sokat megért, de nem tud beszélni. Viszont ahogy az már korábban is kiderült, a kézzel-lábbal való mutogatás csodákra képes. 



A latin amerikaik hihetetlen vendégszeretőek, barátságosak és összetartóak. Minden tiszteletem az övéké és még mindig felnézek rájuk. Nagyon hálás vagyok ennek a családnak és személyzetnek, hogy ennyire elfogadóak és türelmesek velem, hiszen hatalmas nyelvi akadályokba ütközök nap, mint nap, viszont mindennek ellenére azt veszem észre, hogy egyre gyorsabban tanulom a nyelvet. Ha minden jól megy, akkor néhány hónapon belül egy újabb pipa felkerül a bakancslistámra, és végre folyékonyan fogok beszélni spanyolul is.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát