Trópusi álom

Augusztus közepe óta élek ismét Floridában. 2012-ben már éltem 11 hónapot, de akkor fent voltam Daytona Beachen. Ott is meleg volt, karácsonykor és új évkor rövidnadrágban sétáltam az óceánparton. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire délen fogok egyszer élni. North Miami Lake Worthtől 45 mérföldre, vagyis közel 90 km-re fekszik dél felé. Lake Worth azért fontos, mert elméletileg onnantól lefelé már a trópusok vannak.


Meg kell erősitenem, valóban elég trópusi az időjárás erre felé. Elég gyakran esik még mindig, bár már nem annyira sűrűn mint a nyári hónapokban. Az eső egyáltalán nem frissiti fel a levegőt, inkább fullasztó lesz utána. Ettől függetlenül nagyon szeretek itt lenni és nem birok betelni a környezettel. Hihetetlenül elképesztő növényzettel lehet itt találkozni, folyamatosan újabb és újabb csodákat fedezek fel. Szinte állandóan felhős az ég, és mindig láthatunk valamerre villámokat. A vihar amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan el is megy. Mintha csak egy csettintésre lett volna vége mindennek.


Dél Floridában az a jó, hogy szinte az egész vidék egy hatalmas Nemzeti Park, valódi trópusi nővényekkel és állatokkal. Sajnos az állatokat nem olyan egyszerű lefényképezni, remélem egyszer majd sikerrel járok. Nem ritka, hogy amikor egy parkolóban megállunk, egy, két vagy akár egy egész mosómedve család is meglep bennünket, és elkezdenek kipakolni a kukából, keresnek mindent ami még ehető. Az iguánák, gekkók és a mókusok is szeretnek igencsak közel merészkedni az emberekhez.



Bár mostanra már elég szelesre fordult az időjárás, még mindig hihetetlenül meleg van. Télen sem fog 20 fok alá menni a hőmérséklet. Az óceánban még mindig lehet fürdeni, egészen kellemes a viz. Bár tavasszal nem azt mondják bátraké a szerencse, mert olyankor van a medúzák rajzása, és hát nem igazán ajánlatos a vizbe menni. Igaz nem életveszélyes a csipésük, mégiscsak kellemetlen.



Egyenlőre imádok itt lenni. Imádom az óceán közelségét, a szabadság érzését, azt, hogy nem kell a minuszokban fagyoskodnom, nem kell sietnem sehova és nem fulladok meg a tömegtől sem. Ráadásul az új munkahelyemnek köszönhetően ismét előszedhetem a spanyol tudásomat, és végre egy kicsit jobban is meg tudok tanulni annál, mint amit eddig tudok. Tehát ha azt vesszük, akkor egy újabb pipa fog felkerülni a Bakancslistámra!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát