Szabad élet egy "szabad" országban

A mai bejegyzésemhez kicsit vissza kell menni az időben. 2012-ben amikor megérkeztem Floridába Magyarországról az új lakótársak azzal fogadtak, hogy ne lepődjek majd meg, ha lövöldözést hallok akár fényes nappal. Ex-rendőrként ezt én akkor úgy értelmeztem, hogy oké oké láttam én is az elmúlt 7 év alatt ezt és azt, engem nem igazán tudnak már dolgok meglepni. A harmadik estémen az utca végében lövöldözés volt. A rendőrökre lőttek ki egy házból, ők pedig vissza. Én ledermedten ültem az erkélyen, mig mások vigan sétáltak ki az utcára és kamerázták az eseményeket.

Ugyebár időközben azt is megtudtam, hogy Amerikában szinte mindenkinek van fegyvere, de én ezt azért annyira nem vettem véresen komolyan mindaddig, amig egyszer a buszon munkába menet a mellettem ülő férfinek az oldalán megláttam. De utána annyira nem is foglalkoztam a dologgal. Majd ezután elköltöztem Texasba, ahol az egyik amerikai szomszédunk mindig a kesztyűtartóban tartotta a fegyverét. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért hordja mindig magánál? Mire hangosan felnevetett és mondta, hogy "Amerikában az életeddel játszol, ha nincs fegyvered". De ekkor sem érdekelt engem igazán a dolog, úgy voltam vele, hogy Texas azért mégis csak Texas, ha van neki, hát legyen. Majd ugye következett a következő állomás New York City, ahol szintén mindennaposak a lövöldözések. Én Coney Islanden laktam, ami köztudottan egy gettó része New Yorknak. Mindig sokan kérdezgettek, hogy nem félek-e este és éjszaka egyedül járkálni a metrón, valamint a metrótól 3 blokkra lévő lakóhelyemhez egyedül. Az igazat megvallva, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy bármi is történhet velem, mindig magabiztos voltam, ráadásul mindezt úgy, hogy a fülem be volt dugva és hallgattam a zenét.

Mindezek után ugye jött, hogy újra Floridába költöztem és vettem egy autót. Amikor először elvittem szervizbe a kocsit, a szerelő első kérdése az volt felém, hogy megengedem-e, hogy kinyissa a kesztyűtartót. Először csak néztem rá, nem értettem hogyan tud ilyen marhaságot kérdezni és rá kérdeztem, hogy miért kérdez ilyet? Mire közölte, hogy "de hát Floridában vagy, egyértelmű, hogy megkérdezem mielőtt kinyitom, hiszen ha ott van a fegyvered, akkor nem fog egyinkőnket sem meglepetés érni". Ekkor eszembe jutott, hogy tényleg, itt mindenkinek van fegyvere. Számomra ez tényleg egy olyan dolog, amit nem tartok észben. Viszont ma tényleg meglepődtem. 

Vasárnaponként eljárok egy 5 tagú családhoz, segitek az anyukának a gyerekekkel. Ide már egy hónapja járok, de ma reggel nagyon meglepődtem a fogadtatáson. A konyhában lévő pulton a férjének töltött fegyvere fogadott, a pult mellett pedig játszottak a 2 éves ikrek, simán képesek elérni dolgokat a pultról ha nyújtózkodnak. Kérdeztem az anyukát, hogy a fegyverrel mi a helyzet? Az anyuka mondta, hogy "jaj a férjem megy a lőtérre és elővette, most zuhanyzik". Én teljesen le voltam döbbenve, hogy képesek a gyerekek előtt egy töltött fegyvert hagyni. Folyamatosan a fegyveren volt a szemem és próbáltam az ikreket elterelni a konyha részből, az anyuka meg csak mosolygott rajtam. Kb. fél óra múlva előkerült az apuka aki megfogta a fegyvert, megnézte, hogy a tár benne van-e, majd kibiztositotta, csőre rántotta és eltette. Ezt követően közölte, hogy ő most elmegy akkor lőni. Bennem a vér egy pillanatra megállt annak ellenére, hogy amikor csőre rántott, egyáltalán nem tartotta senki felé a fegyvert. 

A délután folyamán az anyukával beszélgetésbe elegyedtem és kérdezgettem arról, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy valaki fegyvert tarthasson magánál. Itt a szabályok egyáltalán nem olyan szigorúak, mint nálunk Magyarországon, és hihetetlen, de mindenki éles lőfegyverhez és engedélyhez tud jutni, amit én egy hatalmas nagy felelőtlenségnek tartok. Pusztán már csak azért is, mert ha valaki otthon tárolja a fegyverét, akkor azért azt illene biztonságban tartani pláne akkor, ha gyerekek is vannak a házban. Valamint mint ahogyan azt az anyukától megtudtam, itt nem jön ki a rendőrség a házhoz megnézni, hogy a lőfegyver hogyan van tárolva.

A családról tudni kell, hogy egy erősen vallásos keresztény családnak tartják magukat, a gyerekek katolikus magániskolába járnak, a teljes család pedig minden vasárnap misére. Senki ne kezdje most el azt gondolni, hogy itélkezni próbálok a család felett, de mint volt rendőr teljesen felelőtlen szülőnek tartom őket és többet nem fogok hozzájuk menni dolgozni.