Új év, új kezdetek

Nem teltek unalmasan az elmúlt hónapok, elég sok változás történt az életemben. A legfontosabb az, hogy December elején felmondtam a bentlakásos munkahelyemen. Elég hosszú lenne leirni a történteket, a legegyszerűbb talán az, hogy az álom hirtelen átváltozott rémálommá. 8 hetet töltöttem abban a hatalmas házban, ahol a 2. hét után a napi 10 óra helyett már 16-17 de volt rá alkalom, hogy 20 órát is dolgoztam, amikor a szülők elmentek az éjszakába. Elég sűrűn előfordult ez az eset. Valamint az, hogy nannynek lettem felvéve, nos a 4. hét után már szinte mindent kellett csinálnom, még egy lombfúvót is kaptam. Kimerültem, felmondtam és eljöttem.


Decemberben nem igazán akartam dolgozni, mert jöttek az ünnepek valamint a barátnőm és a fia New Yorkból, tehát azt a hónapot jóformán pihenéssel töltöttem. Persze próbáltam munkát is keresni, mert valahol idegesitett a dolog és nem akartam Januárig várni a keresgéléssel. 12 interjúm volt csak Decemberben. Volt ami nekem nem tetszett és inkább már az interjú alatt megmondtam, hogy mi nem passzolunk egymáshoz. Volt olyan, ami nekem tetszett volna, de valamiért én nem voltam szimpatikus.


Végül jött a Január és már szó szerint a hátam közepére nem kivántam a további interjúkat. Január 4-én délutánra volt egy időpontom, de már úgy indultam neki, hogy engem már nem érdekel, elfáradtam. Előtte persze a Google-n megnéztem, hogy hová is megyek, tehát tudtam, hogy egy viszonylag átlagos amerikai családi házról van szó. Mikor csengettem egy fiatal, de eléggé lepukkant lány nyitott ajtót egy kisbabával a kezében. Egy pillanatra megrémültem, mert nagyon lepukkanva nézett ki, kócos haj, foltos póló, valamint láttam a lakásban a nagy rendetlenséget. Legszivesebben sarkon fordultam volna, de úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok lássuk mit ajánlanak és mit akarnak. A lány 27 éves ügyvéd, akinek van egy 18 hónapos lánya és egy (most már) 3 hónapos kisfia. 


Végig sirta az interjút. Igen, ő sirta végig. Mondta, hogy nagyon fáradt, két gyereke van, semmire nincs ideje, a férje nagyon sokat dolgozik, most már neki is vissza kell mennie lassan dolgozni, és bizony a ház szalad, ő is elhanyagolta saját magát. Nem akart sose babysittert a gyerekei mellé, de nincs más választása, mert nagyon szétcsúsztak a dolgok. Egy pillanatra megijedtem, mert ennyire pici babával én még korábban nem voltam de mondta, hogy ne aggódjak, hamar belejövök. Végül elvállaltam a munkát, már másnap kezdtem is. Egy hét alatt sikerült a lakást rendbe szednem, valamint a két picivel is viszonylag hamar egymáshoz szoktunk.

Már egy hónapja vagyok itt, de hosszú ideje ez az első olyan munkahelyem ahol jól érzem magam és érzem azt, hogy engem is szeretnek. Jó érzés az, hogy van egy korombeli (oké 2 évvel fiatalabb) lány, akivel teljesen egyhullámon jár az agyunk. Jó érzés az, hogy olyan munkám van, amibe nem szakadok bele sem fizikailag sem pedig szellemileg. Jó érzés az, hogy végre jól érzem magamat. Itt tartok most, egy jó munkával és egy sci fi függő főnökkel akivel jó barátnők lettünk. 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát