A szabadság vándorai

Korábban már ugye emlitettem, hogy egy volt kolléganőm is itt van Miamiban. Nos mivel mind a ketten egyedül voltunk, igy a szabadnapjainkat együtt szoktuk eltölteni. Ami mostanában ugye heti egy nap. Valójában gőzerővel dolgozunk most, mert minden pénzt félre akarunk tenni, hiszen szerencsére egy rugóra jár teljesen az agyunk. Igy alakult az is, hogy Szombaton este felhivtam és kérdeztem tőle, hogy mit csináljunk Vasárnap. Mivel még egyikünk sem járt Florida másik oldalán, a Mexikói-öböl parján, igy megegyeztünk, hogy Vasárnap reggel 6-kor el is indulunk.



Mind a ketten hallottunk róla, hogy Florida másik oldalán van egy Sanitel Island nevű hely, ahol a partot kagylók boritják és a Világ minden tájáról jönnek ide gyűjteni a szebbnél szebb kagylókat. Nos, én szeretek utána olvasni a dolgoknak és a visszajelzéseket is mindig megnézem egy adott helyről. Elég sokan csalódtak a szigetben. Valójában mi is. Az első dolog az volt, hogy a szigetre vezető hidra egy 6 dolláros dijat kellett fizetni, ami azért egy elég soknak számit pláne azok után, hogy például a Key Westre vezető úthasználatért egyáltalán nincs dij. A sziget nem igazán számit nagynak, elég sok milliomosnak számitó magánház van rajta, valamint ugye a kicsit ütött-kopott, már-már rozsdás világitótorony, és hát az a hires part. A partot valóban kagylók boritották, egymás hegyén-hátán volt a millió számra, de nem igazán számitott valami extra dolognak, ennél sokkal szebbeket lehet találni Miamiban. De hát egye fene, ezt is láttuk, újabb pipa a bakancslistán.


Ezután úgy gondoltuk, hogy mivel Naples csak egy órányi vezetésre van, és elég sok jót lehet hallani a városról, igy elmentünk és megnéztük. Hihetelen nagy pozitiv csalódás volt mind a kettőnk számára. A várost elboritották a virágok, igazi kis hangulatos kertváros érzés volt, telis tele galériákkal ahová igyen lehetett bemenni nézelődni. Aki egy kis kirándulásra vágyik, annak nyugod szivvel ajánlom Naples városát, nincsenek a túristák egymás nyakán, valamint az étterem árak is nagyon barátságosak. Legfontosabb dolog ként pedig azt emliteném meg, hogy a városon belül a parkolás ingyenesen megoldható. Akinek nem kottyan meg egy 5-10 perces séta a partig, az nyugodtan a városban hagyhatja a kocsiját, ugyanis a part mellett már fizetni kell a parkolásért.


Naples a Mexikói-öböl partján fekszik, a partot szintén törött kagylók boritják amint a vizhez érünk. Maga a viz szerintem sokkal hidegebb mint az Atlanti-óceán, viszont a szinek itt is leirhatatlanul gyönyörűek. Amit hiányoltam, azok a vizimentők voltak. Nem igazán találkoztam még olyan beach-en, ahol ne lettek volna 100 méterenként. Itt egyet sem láttunk.


Magát a Miami-Naples utat 2 óra alatt tettük meg, a 75-ös főúton lehet keresztül menni Floridán. Az út baromi unalmas, csak mocsaras-lápos vidék van amerre az ember ellát, de ettől függetlenül egy hihetetlen élmény volt. Még ha csak egy nap jár is mind a kettőnknek egy héten, azért próbáljuk kiélvezni rendesen. Ha minden jól megy, akkor már nem sokára kis szabadságra megyünk mind a ketten, de egyenlőre erről nem szeretnék irni, nehogy egy újabb "Ember tervez, Isten végez" cimmel kelljen irnom egy bejegyzést.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát