Mindent a maga idejében

A napokban a Facebook emlékeztett rá, hogy most volt egy éve, hogy elköltöztem New Yorkból 21 hónap után. Hihetetlen, hogy máris eltelt egy év. Mielőtt eldöntöttem, hogy költözöm hetekig hezitáltam, hogy Florida vagy California legyen az úticélom. Végül mind kettő lett.



Mint kiderült Florida ismét rossz döntés volt. Másodszor kezdtem új életet a napsütötte trópusi Államban. Nem vagyunk egyformák, van akinek bejön, van akinek nem. Én az utóbbiak közé tartozom, mint ahogyan azt a példa is mutatja. Nem szeretem azt a nagyon lassú életmódot ami ott van, de mára megértettem, hogy az Élet miért sodort le oda ismét. Akik közelebbről ismernek engem tudják, hogy eléggé spirituális személyiség vagyok, sok dologban hiszek amelyeken mások csak legyintve röhögnek egy jót. Mostanra már tudom, hogy azért kellett Floridába mennem, hogy 3 pipa is felkerüljön a Bakancslistámra. Az egyik az volt, hogy végre elkezdjek rendesen vezetni egy saját autóval, eljussak Key Westre (ahová egyébként 2 hónap alatt 3 alkalommal is eljutottam) valamint, hogy életem egyik nagy álma valóra válhasson, hogy Miamiból Los Angelesbe egy Road Trip keretében eljussak egyedül a Route 66 érintésével.

Fura egy dolog ez a "sors", mert bár az életünket mi irányitjuk, de mégis van abban valami, hogy mindig minden akkor történik amikor eljön az ideje. Például én tavaly Január óta tudtam, hogy itt akarok élni ahol most vagyok. De ha akkor meglépem a döntést a költözésben, akkor minden teljesen máshogy alakul és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy lelkileg nyugodt és megbékélt lennék önmagammal mert tudnám, hogy valami hiányzik. 



Californiában az életem az elmúlt 5 hónap alatt teljes mértékben úgy alakult, ahogyan azt szerettem volna. 4 év után végre megszereztem az amerikai vezetői engedélyt és végre itt rájöttem, hogy mi is az a dolog amelyre a jövőben még jobban fókuszálni szeretnék. Korábban mindig lealacsonyitottam önmagamat, mindig azt hittem, hogy én mindenben béna vagyok. Nem tudok festeni, bamba vagyok a sportokban, semmi énekhangom nincs stb. De aztán Key Westen megismerkedtem valakivel akivel azóta is nagyon jó baráti kapcsolatot ápolunk. Ő akkor mondta nekem "Judit valamiben mindenki jó, csak meg kell találnod azt a valamit". Nos, egyáltalán nem egyszerű megtalálni azt a valamit még akkor sem, ha éppen majd kiböki az orrunkat, de itt az elmúlt hónapok alatt rátaláltam.

Hosszú évekkel ezelőtt még a Balatonon nyaraltam a szüleimmel. Akkoriban jöttek be a digitális fényképezőgépek, és persze nekem is volt egy. Csak úgy a vakvilágba csináltam a fényképeket majd később mikor otthon voltam feltöltöttem őket a laptopomra. Az akkori párom mindig mondta, hogy van érzékem hozzá, hiszen teljesen másmilyen szemszögből készitem a képeket mint a legtöbben. Na de mit értettem én ezeket a szavakat 21 évesen. Ahogy teltek az évek és egyre több és több képet készitettem, nagyon sok pozitiv visszajelzést kaptam, majd kb. 2 hónappal ezelőtt egy másik blogger lány felvettem velem a kapcsolatot aki jelenleg Ázsiát járja, de néhány hónapon belül már itt lesz az Egyesült Államokban. Neki hihetetlenül megtetszettek a képeim és a javaslatára készitettem egy Instagram oldalt ahol bár még nincs több száz követőm, de nagyon sok pozitiv visszajelzést kapok. Én személy szerint elég kritikus vagyok saját magammal szemben, teljesen máshogyan nézem őket mint a többi ember. Viszont rádöbbentett arra, hogy valóban ez az amit szeretek csinálni és szeretnék komolyabban ráállni a dologra, mégha csak hobbi szinten is. Hiszen sosem tudhatjuk mit hoz a jövő.

A mai napig is azt vallom, hogy igenis merjünk nagyot álmodni, és ha az álmaink nem rémisztenek meg minket, akkor azok bizony nem elég nagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát