Soha ne add fel!

Néhány nappal ezelőtt beléptem a XXX-esek táborába. Wohooo de jó, bár én konkrétan rettegtem tőle. Mégis milyen fura már hirtelen azt mondani mikor megkérdezik az embertől a korát, hogy már nem huszon, hanem harminc. De hát ez van, az élet nem áll meg, inkább csak most kezdődik igazán.


Eléggé negativ hónapokat tudhatok a hátam mögött, az egyetlen szórakozásom az volt, hogy esténként lejártam a beach-re a naplementét megnézni. Sajnos akaratom ellenére is elkapott újra a gépszij, hogy csak a munkába temledkezzek bele és az életem hirtelen monotonná és egyhangúvá vált, észre sem vettem, hogy eltelt 6 hónap azóta, hogy itt vagyok. 

A születésnapomat a barátnőmmel és a fiával töltöttem, akik átrepültek hozzám arra a hétvégére New Yorkból. Disneyland-ben mentünk egy napra, ahol szokásunkhoz hiven mi a hullámvasutakat jártuk végig. Van egy olyan hullámvasút amelynek a neve Soarin'. Az érdekessége ennek az, hogy az ülés felemelkedik mintha egy sárkányrepülőben ülnénk és egy 3D kivetitő elé visz minket, ahol a Világot utazzunk körbe. A kb. 5 perces utazás alatt döbbentem rá arra, hogy mennyire nem a saját életemet éltem az elmúlt hónapok alatt és teljesen megfeledkeztem azokról a dolgokról amelyek az eddigi évek során motiváltak, és megfeledkeztem az álmaimról. Helyette inkább begubóztam.


Mondtam is a barátnőmnek, hogy eléggé besokalltam, ez igy nem mehet tovább, ő pedig döbbenten nézett majd mondta, hogy bizony nem ismer rám, mert ez nem az a Judit akit ő ismer. Igy történt az, hogy pár nappal ezelőtt fogtam magam, bevágódtam a kocsiba és mindent itt hagyva 2 napra felmentem a közeli hegyekbe. 

Hihetetlenül csodálatos érzés volt újra kimozdulni és csak menni, minden problémát magam mögött hagyni. Két nap sajnos nem elég arra, hogy teljesen kiszellőztessük a fejünket a fantasztikus környezet és látvány ellenére sem. A gondolatok mindvégig velem maradtak, és a fogaskerék kattogott rendesen.

Néhány hete újra, és újra előjönnek az emlékek arról, amikor fél évvel ezelőtt átvezettem ide. Az, hogy 5 és fél napot magammal töltöttem, feltöltöttem az energiatartalékaimat, és rendet raktam a fejemben. Most úgy érzem, hogy újra elérkezett az ideje egy nagytakaritásnak, és nagyon közel áll egy minimum 1 hetes road trip kezdete. Az útvonal Seattle, érintve San Franciscot és a Yosemite Nemzeti Parkot. 

A barátnőm szavai valamint ez a két napos kis kiruccanás tudatositotta bennem, hogy annyira gyorsan elszállt az elmúlt 10 év, és hagytam magamat sokszor befolyásolni, érzelmileg manipulálni, közel kerülni lelkileg olyan személyekhez akik egyáltalán nem segitenek semmiben előre hanem csak hátráltatnak. Eldöntöttem, hogy ennek vége. Az elmúlt 6 hónap nagyon jó tanuló lecke volt a számomra. Senki és semmi nem ér annyit, hogy az álmainkat feladjuk, és mindig csakis saját magunkat helyezzük az első helyre mindenek előtt, bárki bárhogyan is próbáljon meg hatni ránk. Szóval Seattle, hamarosan találkozunk!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát