A bentlakásos munka előnyei és hátrányai

Amit eddig még nem emlitettem az az, hogy 4 héttel ezelőtt beköltöztem ide az új munkahelyemre. Legfőbb oka egyébként az volt, hogy ha valamit nagyon utálok, akkor az a lakbérért és az azzal együtt járó költségekért fizetni. Mert ugyebár ha bérelek egy szobát valahol, akkor az minimum egy heti fizetésembe kerül, plusz még mellé jön az összes vele járó rezsi, valamint a kocsi törlesztés, a biztositás, a telefonszámla, és hupsz, már el is ment közel 3 heti fizetésem. Egyértelműen a legegyszerűbb és legkényelmesebb az, ha oda költözik az ember, ahol dolgozik. Vagy mégsem?!

Beköltözni egy idegen család otthonába közel sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elsőre gondolja az ember. Ez már a második család ahová beköltöztem. Az első még ugye az ősszel, ami elég jól indult, de a második héttől kezdve kezdett szó szerint rémálommá válni. A mostani munkahelyemmel mondjuk úgy, hogy elvagyok. Nyilván nem tervezem azt, hogy örökre itt fogok élni velük, és ezt ők is tudják, nem is várják el. Bár alapvetően kényelmes az, hogy nem kell korán kelni reggel, a dugóban ülni órákon át amig odaér az ember a munkahelyére, hanem elég egyszerűen csak fél órával kezdés előtt felkelni, amikor végez akkor pedig csak szépen besétál a szobájába és vége is a munkaidőnek.

Egy bentlakásos munkánál annak a személynek aki a családnál lakik rendelkeznie kell egy saját szobával, saját fürdőszobával. Ez egy amolyan iratlan szabály, mindig igy van, ugyanis mindenkinek kell a privátszféra. Nyilván az ember mivel a családdal él, igy nem kell azon gondolkodnia, hogy mit egyen aznap. Vagy mégis?! Igen, sajnos sokszor alkalmazkodni kell a családhoz, mert az van, amit ők esznek. Bár megszokták kérdezni, hogy mit szeret az aki beköltözik hozzájuk és olyankor elkezdik azt is vásárolni, de ez általában a második hét után abba is szokott maradni és a saját életüket folytatják. Nem egyszer volt rá példa, hogy a hűtő szó szerint üres volt, és alig találtam bármit is enni. Itt most nem csak a saját példámból indulok ki, nagyon sok ismerősöm van akinek bentlakásos munkája van, ez úgy látszik egy visszatérő probléma tud lenni a családoknál. Ugye akkor most jön a kérdés, hogy miért nem vásárol be az ember magának, vagy esetleg miért nem rendel valamit? Ez is egy úgynevezett iratlan szabályba tartozik bele. Amint az ember elkezd bármilyen kaját is venni vagy rendelni, a család ezt azonnal úgy veszi, hogy nekik akkor már nem kell ezzel foglalkzoniuk, és akkor te megoldod magadnak az étkezésedet. Tehát marad a megszoksz, vagy megszöksz. Ez a család ahol én vagyok nem nagyon szokott főzni, inkább kimennek esténként étterembe enni, vagy rendelnek valamit, az ebéd is általában házhoz jön. Egy héten 2-3 alkalommal engem is magukkal szoktak vinni. Szerencsére még nem kértek meg, hogy főzzek, igy nem is áll szándékomban. Ugyanis ha az ember egyszer elkezd főzni, akkor azt ők már úgy veszik, hogy bizony az illető mostantól rendszeresen fog a sok munka mellett még nekik főzni is. Ez olyasmi mint a saját magadnak be ne vásárolj dolog.

Mint ugye emlitettem kap az ember egy saját szobát, ahol tud relaxálni. Nos, amint beköltözünk egy családhoz a munkaidőnk azonnal megnövekszik, mert ugyebár kéznél vagyunk. Az előtte 8 órás munkaidőt felváltja a 12, esetleg 14 órás munkaidő. A szülők tisztában vannak vele, hogy te ott vagy, ők nyugodtan elmehetnek szórakozni az éjszakába, nem kell nekik extra pénzt fizetni. Sok esetben az 5 napos munkaidő is megnő 6 napra. Volt már arra is példa, hogy az éjszaka közepén felköltöttek, mert túl hisztis volt a gyerek és azt akarták, hogy én aludjak a gyerekkel. Nyilván nem állitom azt, hogy ez minden családnál igy van, mert hallottam már olyat, hogy a család fizet túlórát ha elmennek hétvégén szórakozni, és igen van 5 napos bentlakásos munka is. De a nagytöbbség akiktől visszahallottam az elmúlt évek során mindenki ugyanebben a cipőben járt, amelyikben én is vagyok.

A héten a kocsimat szerelőhöz kellett vinnem, ugyanis az olajcserénél kiderült, hogy van egy probléma amit amilyen hamar csak lehet rendbe kell hozni. Szerencsére a főnököm jött utánam és miután leraktam a műhelyben a kocsit, ő hazahozott, majd mikor készen lett, akkor elvitt érte. Egy bentlakásos munkánál a munkaidő alatt nem igazán lehet semmilyen időpontot kérni szinte sehova sem csak akkor ha nagyon sürgős, például az orvos. De egyébként azt szokták mondani, hogy bármi van, intézd el a szabadnapodon. Ami ugye azért is nehézkes, mert a szabadnap általában a hétvégén van, és ha csak egy szabadnap van, akkor még nehézkesebb, mert mindent egy napba kell bele zsúfolni.

Tény ami tény, nem egyszerű egy ilyen munka, mert az ember a saját szabadságáról mond le annak érdekében, hogy minél több pénzt tudjon félre tenni minél rövidebb idő alatt. Mindezért cserébe ingyen lakik, nem kell költenie jóformán semmire, és az esetek többségében még egy gyönyörű panoráma is jár a munka mellé, legalább is itt lent délen. Bár nekem New Yorkban is gyönyörű panorámám volt a munkahelyemen. Most már csak azt kell mindenkinek eldöntenie magában, hogy mennyit bir elviselni mind idegileg, mind fizikailag. Én nem akarok se jót, se rosszat irni, maradjunk annyiban, hogy semmi sem tart örökké, minden csak egy átmeneti állapot.