2015. május 28., csütörtök

New York, New York...

New York City a város, amely soha nem alszik. A város, ahol egyáltalán nem érezzük magunkat kivülállónak. A város, ahol egy percet nem tudunk unatkozni. A város, ahol egy pillanatra sem tudunk elbújni, hogy egy kicsit egyedül legyünk. A város, ahol ha egy rahedli pénzünk van, azt csinálunk amit csak akarunk.


A legfontosabb amit New Yorkról tudni kell, hogy RENGETEG ember van! Igen, nagy betűvel irom, mert szó szerint meg lehet fulladni a városban, annyi ember van itt. Amikor elmentem Bostonba, Washingtonba vagy Philadelphiaba és csináltam a városban járva a képeket, majd azokat az ismerőseimnek elküldtem akik szintén itt élnek, azonnal jött a válasz sms a következő kérdéssel, hogy "hol vannak az emberek?". Itt akkora tömeg van folyamatosan az utcákon, hogy szó szerint sokszor utat kell magadnak vágnod, és átgázolva másokon tudsz eljutni A-ból B-be. A metrókon utazva bizony nagyon sokszor nem, hogy ülőhelyet nem találunk magunknak, de még állót is nehezen, ha Manhattanben vagyunk. Amikor elmegyek más városokba, bizony én is meg szoktam lepődni amikor látom a különbséget, hogy valóban mennyire sok ember van összezsúfolódva New Yorkban.


A városnak folyamatosan van egy alapmoraja. Nem viccelek, tényleg állandóan zaj van 7/24-ben az év 365 napján. Az ember mindig úgy érzi magát, mintha feltekerték volna a hangerőt és soha véget nem érő zajt hallana. Éjjel-nappal valahol valamilyen épitkezés, javitás, útépités van. Egy megmagyarázhatatlan morajlást lehet hallani még éjjelenként is, amit szerintem a 24 órában folyamatosan közlekedő metrók, az épitkezések és az autók zajának egyvelege tesz ki. A városban szinte minden utcasarkon lehet találni éjjel-nappal nyitva tartó kisboltokat, igy hát ha az éjszaka közepén neked kedved támad egy csokit enni, de épp nincs otthon, akkor elég csak kiszaladni. Itt a clubok és kocsmák is minden nap hajnali 4 óráig nyitva tartanak, tehát ha úgy akarod és a pénztárcád is engedi, a hét minden napján elmehetsz szórakozni.


New Yorkban tényleg az lehetsz, aki akarsz. Itt aztán senki nem fog téged megbámulni, ha éppen pizsamában mész el a sarki boltba bevásárolni, vagy a miniszoknyoknyához sportcipőt húzol és magadra dobsz mellé egy szőrmekabátot. Kiállhatsz tüntetni teljesen egymagad bármiért amiért csak szeretnél, a kutya nem fog ezért téged kiröhögni. Néhány túrista maximum készit rólad fényképeket, de ezzel az egész le is van tudva.

New York City az a hely, ahol az álmaid valósággá, vagy akár rémálommá is válhatnak és, hogy melyik fog bekövetkezni, az már valóban csak rajtad múlik.



2015. május 25., hétfő

Álmaimban Amerika...

Amerikában élni, dolgozni sokaknak az álma. Több levelet is kaptam az elmúlt hetekben arra vonatkozóan, hogy irjak már azokról a dolgokról, hogy milyen is valójában itt az élet, mennyire kell megdolgozni azért a heti bérért, amit otthon egy hónap alatt lehet megkeresni, milyen lemondásokkal jár az, hogy itt élek. Most ezekre a levelekre szeretnék válaszolni.


Kicsit nevetségesen hangzik, de amikor az ember külföldön kezd új életet, hirtelen a tipikus és megszokott dolgok fognak hiányozni, akár már egy hónap után is. Ezek közé szokták ugye emliteni a túró rudit, a májkrémet, pálinkát és társaikat. Nagyon sok városban vannak orosz, lengyel vagy akár román boltok, ahol be lehet szerezni, ha éppen szerencsések vagyunk. Más esetben marad a jól bevált posta, vagy ha éppen valaki megy haza néhány hétre, vagy látogató érkezik. Ha más országba, esetleg másik kontinensre költözünk, akkor bizony meg kell barátkoznunk az itteni ételekkel és izekkel. Viszont ha alaposan kinyitjuk a szemünket, akkor rájövünk, hogy nem is vagyunk annyira elveszve.


Arra készüljünk fel, hogy hiába találunk hazai fűszereket a boltok polcain, az ételnek teljesen más ize lesz, mint otthon. Egy idő után már fel fogunk hagyni a magyar ételek főzésével, mert rájövünk, hogy körülöttünk van a világkonyha, és bizony meg akarjuk kóstolni a hires mexikói, kinai vagy thai ételeket is, majd szépen lassan már el is fogunk feledkezni arról, hogy milyen ize is van egy jó kis töltött káposztának, vagy vörös boros marhapörköltnek. Viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy el kell fogadnunk a másik kultúrát és bizony nem szabad megsértenünk őket. Velem amikor egy gyárban dolgoztam mexikóiak között, sajnos megtörtént az a hiba, hogy megkináltak egy nemzeti ételükkel, a neve Tamales. Kukorica levélbe töltenek darált húst, zöldségeket, és ezt igy rétegezik, majd megfőzik. Nos, nekem ez az étel nem izlett és bizony bámultak engem az étkezőben, hogy mennyire is izlik ez nekem. Én akkor még nem tudtam, hogy bizony ez egy olyan nép, aki nagyon komolyan meg tud sértődni. Látták az arcomon, hogy nem izlik az étel. Attól a perctől kezdve közel 1 hónapon keresztül kő keményen ki voltam közösitve, nagyon csúnyán beszéltek és viselkedtek velem. Nagyon nehéz volt újra elfogadtatnom magamat velük. Azzal is legyünk tisztában, hogy nagyon sok nemzetnél az, hogy nyilvánosan büfögnek étkezés után, egy jele annak, hogy izlett az étel. Nem szabad ezekre sem semmilyen grimaszt vágnunk. Meg kell békélnünk a gondolattal, hogy mi itt csak bevándorlók vagyunk. Nekünk kell alkalmazkodnunk, nem nekik mi hozzánk. Ugyanilyen dolog az, hogy például itt habozás nélkül sokszor az utcán csak úgy köpnek egyet.


Ami a munkát illeti. Arra mindenki készüljön fel, hogy 10000-ből 1 szerintem az, akinek sikerül a szakmájában elhelyezkednie. Én ebben az országban már nagyon sokmindent csináltam. Takaritottam szállodában és Resortban. Igencsak meglepett sokszor a szobák látványa. Ha az ember nem a saját szemével látja, bizony el sem hiszi, hogy mennyire ocsmányul is tudnak élni embertársaink. Nagyon sok "szaros budit és fürdőkádat!!!" takaritottam ki, a szemétről és a szennyesekről már nem is beszélve. Nagyon sok megaláztatáson megy végig az ember, és bizony nagyon sokáig csak tűr és nyel, mert úgy van vele, hogy az anyagiakat nézi. Sokan erről ugye nem beszélnek, valamint egy idő után már nem is érdekli őket, csak csinálják szótlanul.


Dolgoztam már gyárban szalagmunkásként, étteremben pincérként, takaritottam orthodox zsidó családoknál magánházakban, dolgoztam kutyavigyázó ként, őriztem már lakást és bizony egy napot újságot is hordtam ki. Jelenleg babysitterként dolgozom egyhuzamban már másfél éve. A bérezés nagyban számit attól, hogy melyik államban élsz és mit dolgozol. Sokszor az is számit, hogy milyen szinten beszéled a nyelvet. De a legfontosabb, hogy milyen státuszban vagy itt. Ha szállodában takaritasz, esetleg szintfelelős lesz belőled, akkor a heti $300-$400 meg lehet keresni. Pincérként van, aki egész jól keres, persze ehhez nagyon jónak kell lenned, hogy a vendégek igen nagy borravalót hagyjanak neked. A lakhatás még egy másik nagyon fontos dolog. Teljesen mindegy, hogy melyik államban vagy, az első időszakban (értem itt fél év-1 év) lesznek lakótársaid. Általában négyen szoktak egy kétszobás apartmant kivenni. Ezeknek nagyjából a költsége havi szinten fejenként rezsivel együtt kijön $350-$500 között. De ez tényleg attól függ, hogy hol és melyik városban laksz. New Yorkban például egy szoba bérlése $500-$750 között mozog. New York nagyon drága város, és nagyon nehéz félre tenni. Azzal a gondolattal pedig nagyon gyorsan barátkozzunk meg, hogy az igazi barátaink otthon lesznek, nem pedig külföldön valamint, hogy valaki mindig valamilyen úton módon hasznot akar majd rajtunk húzni. Az itteni barátok jönnek-mennek majd az életünkben. Van aki új városba költözik, van aki haza Magyarországra. De állandó, biztos "barátra" külföldön ne nagyon számitsatok.

Az otthon maradtakkal egyre kevesebbet és egyre rövidebben fogunk beszélni, szinte már csak az alap dolgokról, hogy tudjuk minden rendben van a másikkal. Egy idő után már teljesen kivülállónak fogjuk magunkat érezni. Tudni fogjuk, hogy bizony mi már nem abban az életben vagyunk benne és már jóformán alig van közös téma. Ha a keleti partra költözünk 6 óra eltolódásra számitsunk, ha a nyugati partot választjuk, akkor már 9 óráról beszélünk. 

Senkit nem szeretnék lebeszélni arról, hogy belevágjon élete nagy kalandjába, csak a tényeket szerettem volna leirni. Bizony nagyon sok álmatlan éjszakára kell felkészülnünk, mert valóban egy teljesen más világba fogunk bele csöppenni, egy teljesen új életformát fogunk elkezdeni, amit vagy megszoksz, vagy megszöksz. Mindenki mérlegeljen, majd döntsön saját belátása szerint.




2015. május 24., vasárnap

Hasznos tippek egyedül utazóknak

Sokan vannak akik szeretnek kényelmesen, másod- és harmadmagukkal bevágódni a kocsiba és úgy utazni. De akadnak olyanok is mint én, hogy egyedül vesznek egy buszjegyet a hajnali buszra, felülnek és "majd csak lesz valami ha oda érünk" gondolatokkal elindulnak. Az ilyen emberek általában nem használnak útikönyveket. Nagyjából tudjuk, hogy mi van az adott helyen, mi az amit meg akarunk nézni, de mégsem akarjuk a hagyományos túrista rendszert követni. Viszont egyedül nem veszélyes ez? Nem!


Amióta elkezdtem ezt az egész utazgatósdit, szinte mindenhová egyedül megyek. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem félek-e éjszaka eljutni arra a helyre ahonnan a busz indul valamint, hogy nem félek-e, hogy majd útközben történik velem valami. A válaszom mindig nem. Van egy mottóm. Ha tudom, hogy el fogok esni, akkor nem kelek ki az ágyból. Nem szabad félni, mert valójában ha belegondolunk, a saját félelmeinktől félünk. Az utcákon, a buszon ugyanolyan emberek vannak, mint mi. Ugyanazokkal a problémákkal, gondolatokkal a fejükben. Persze azért az sem egy utolsó szempont, hogy sose adjunk támadási felületet.


Én szeretek hajnalban menni, mert olyankor mindig kevesen vannak a buszon, az utcákon, reggel még a tömeg előtt oda érek a célállomáshoz. Mindig úgy kell felöltözni, hogy a ruha, a cipő kényelmes legyen ami rajtunk van, de mégse legyen feltünő, rikitó, meg kell próbálni elvegyülni, Célszerű mindenhová egy kisebb hátizsákkal menni főleg, ha tudjuk, hogy sokat fogunk gyalogolni, akkor az a legpraktikusabb és legkényelmesebb is egyben. De sose pakoljuk túl. Mindig csak annyit és azt tegyük bele, amire valóban szükségünk van, mert egy idő után bizony még az 5 kilót is 25-nek fogjuk érezni. Ez nem vicc, Washingtonban azt hittem leszakadnak a vállaim 3 órányi gyalogolás után.


Fiatal nő ként itt az Egyesült Államokban azt vettem észre, hogy a férfiak folyamatosan azt nézik, hogy van-e gyűrű az ujjamon. Igy hát beszereztem egy olcsó bizsut, amit ilyenkor ha megyek valamerre mindig felhúzok. Ameddig nem volt rajtam, addig sokkal többen próbáltak meg velem kommunikációt kezdeményezni, de amióta viselem azóta szinte senki nem szól hozzám, ha csak én nem kezdeményezek. Ezen kivül mindig kerüljük a szemkontaktust akár a buszon, vagy akár az utcán. A tapasztalatom az, hogy hajléktalanok vagy éppen csak a kötekedni vágyók mindig azt nézik, hogy kivel tudnak szemkontaktust kialakitani, majd utána következik a többi. Mindig magabiztosnak kell lennünk, nem szabad kifelé sugároznunk azt, hogy mi most megijedtünk. Hiszen tudjuk, hogy a kutya is csak akkor támad, ha érzi rajtunk, hogy félünk tőle. Ugyanez van az emberekkel is. Soha ne menjünk olyan utcába amiről már látjuk előre, hogy nagyon elhagyatott, eldugott. Ha esetleg valamilyen véletlen folytán oda csöppennénk, akkor sem szabad megijedni, hanem magabiztosan, mint ha pontosan tudnánk hol vagyunk és merre tartunk haladjunk tovább.

Ha ezekre a dolgokra odafigyelünk valamint legyőzzük a saját gondolatainkat az első utunk után rájövünk, hogy valójában a semmitől féltünk és emiatt fosztottuk meg magunkat ennyi ideig az utazás és felfedezés örömétől.



2015. május 19., kedd

Indulnom kell!

Körülbelül 5 évvel ezelőttig az utazást nekem az jelentette, hogy kaptam 3-4 nap pihenőt a munkahelyemről és elmentem a Balatonra, vagy Hajdúszoboszlóra egy kicsit kikapcsolódni. A legmesszebb Szegeden voltam, amikor középiskola első osztályában oda mentünk 3 napos osztálykirándulásra. Egészen mindaddig amig a repülőn nem ültem Egyiptom felé fel sem fogtam igazán, hogy tényleg kontinenst váltok. De attól a perctől fogva amikor megláttam Budapestet felülről tudtam, hogy én bizony most már sokszor "menni akarok".


Teljesen egyet értek azokkal az emberekkel akik azt vallják, hogy úgyis érzed ha menned kell. Nem lehet elmondani, hogy milyen ez az érzés, ez csak úgy jön magától. Úgy belül, ott a gyomrod tájékán érzel valami kis bizsergést, érzed a feszültséget magadban, hogy már nem kényelmes neked ez a hely ahol vagy és bizony akkor jön a felismerés, hogy "menni akarok!". 


Amikor Floridába mentem, akkor bizony hosszú hónapokat vártam, dilemmáztam mit tegyek. Nagyon nehéz döntés volt. De azóta megtanultam a leckét. Mindig az első elindulás a legnehezebb és nem szabad sokáig halogatni. Ha az első megvolt, onnantól kezdve nincs megállás. Közel egy Floridában eltöltött év után már éreztem, hogy nekem az a hely unalmas, én már nem akarok ott lenni tovább. Maga az egész Texasba való költözés alig 36 óra alatt történt meg. Péntek este jött a telefon, hogy Vasárnap reggelre legyünk Texasban. Ennek én örültem a legjobban. Texas teljesen más világ volt, mint Florida, teljesen más emberekkel, szokásokkal.


Már amikor megérkeztem tudtam, hogy nem lesz hosszú életű az ott tartózkodásom. Bár baromi meleg volt és az apartmanokhoz saját medence volt, nem éreztem jól magam. 5 és fél hónapot töltöttem el Texasban, szerintem ez sok volt. Már két hónap után benne volt a bugi a lábamban, de valamiért maradtam. Rosszul tettem, mert elfogyott a pénzem, igy 2013 November elején New Yorkba jöttem. 


Az Amerikában eltöltött 3 évem alatt New Yorkban érzem magamat a legszabadabbnak. Innen kezdtem el a "kis" utazgatásaimat. Tavaly nyáron (bár nem egyedül) de voltam Pennsylvaniaban, többször New Jersey több városában (oké ez nem nagy táv), valamint idén már voltam Los Angelesben, Bostonban és Washington DC-ben és az évnek még nincs vége.

Egy szónak is száz a vége. Ha érezzük, hogy mennünk kell, ne hezitáljunk, mert ezzel elszalasztjuk életünk legjobb kalandját. Az utazásokhoz egyáltalán nem kell sok pénz. Ne hagyjuk, hogy mások és a félelmeink befolyásoljanak minket. Ha menni kell, akkor induljunk el! Higgyétek el nekem, ha egyszer elkap a gépszij, onnantól kezdve nincs megállás.



2015. május 17., vasárnap

Hasznos Tippek Az Újonnan New York City-be Érkezőknek

Amikor másfél évvel ezelőtt megérkeztem New Yorkba voltak olyan lényeges dolgok, amelyekről nem tudtam, igy a hónapok folyamán fokozatosan tanultam meg lépésről lépésre mindent, hogy mi és hogyan is működik a városban. Bevallom őszintén, hogy a mai napig kapok olyan információkat, amikről korábban fogalmam sem volt.


Amint megérkezünk New York Citybe az első dolgunk az legyen, hogy vegyünk egy 7 napra szóló "unlimeted" vagyis korlátlanul felhasználható metró kárytát. Az ára $31, viszont 7 napon keresztül korlátlan mennyiségben használhatjuk a buszokon és a metrókon egyaránt. Ezt a kártyát megvehetjük autómatából is, amelyeket minden metró megállóban találunk. Lehet kézpénzzel és bankkártyával egyaránt fizetni. Amennyiben ilyen automatából vesszük meg, minden esetben a vásárlás végén a géptől kérjünk blokkot a tranzakcióról. Ezt a kártyát megvehetjük egy, az MTA (a helyi BKV) dolgozójától is. Őket szintén minden metrómegállóban megtalálhatjuk. Valamint újságos standokon és néhány kisboltban is szokták árusitani, de ezt mindig egy tábla jelzi, hogy árulnak-e. A metrókártya mellé mindenképpen az imént emlitett MTA dolgozótól kérjünk egy ingyenesen kapható New York City Subway Map-et. Ez egy, a New York Cityt teljes egészében átfogó metróhálózat térképe. Csak első ránézésre tűnik bonyolultnak, hamar meg lehet tanulni.


Ha valaki friss és meleg ételt szeretne enni amivel még jól is lakik, valamint aránylag elég olcsónak is számit, akkor javaslom, hogy az utcán elhelyezett arab árusok kocsijáról vásároljanak. Ők ott helyben a szemünk előtt készitik el nekünk a falafelt, gyrost, kebabot, bármit ami a listájukon szerepel. Vannak teljes menüsoraik is, lehet különböző feltéteket is kérni hozzá. Ha valaki hirtelen megéhezik és olcsó de egyben laktató ételt szeretne, nyugodt szivvel tudom ajánlani őket. Az egész City területén, szinte minden utcasarkon megtalálhatóak.


Ugye ha már valaki New York Cityben van akkor egyértelmű, hogy ki akarja próbálni a sárga taxit. Nap, mint nap látok embereket az utcán akik feltartják a kezüket várva, hogy megálljon a taxi és csak várnak és várnak. Nem értik, hogy miért nem áll meg nekik az a rém sok taxi amely már elhaladt mellettük. Elárulom akkor most a titkot annak aki nem tudná. Egyébként én is csak tavaly márciusban tudtam meg. Tehát amennyiben a taxi tetején lévő számok és betűk nem világitanak az azt jelenti, hogy a taxi foglalt, ülnek benne. Ha világitanak a számok, akkor a taxit azonnal intsük le. Ne tartsuk feleslegesen hosszú perceken keresztül fel a kezünket. Persze akad olyan eset is, amikor megáll nekünk a taxi annak ellenére, hogy égne a számsor. Ez olyankor van, amikor a sofőr bár már végzett a műszakkal de ha te pont arra mész amerre ő, akkor elvisz. Tehát ha a lámpa ég, kezeket fel!


Nagyon sokan árulnak vizet, üditőt az utcán $1-ért. Én még utcáról életemben nem vettem vizet. Ne sajnáljuk rá kiadni azt a plusz 50 centet a boltban. Aki már látta a Gettómilliomos cimű filmet az tudja, hogy milyen egyszerű is a kupakot visszaforrasztani a flakonra. Nyilván nem azt mondom, hogy az összes ember aki az utcán vizet vagy üditőt árul sima csapvizzel és édesitőszerrel tölti meg az üveget, de sajnos a többségük ezt csinálja, és elég komoly problémák voltak már ebből.


Ez a néhány információ szerintem nagyon hasznos lehet azok számára, akik szeretnének a jövőben ellátogatni New York Citybe. Egyébként sose féljünk kinyitni a szánkat és kérdezni, ha valamint nem tudunk vagy nem értünk. Eddig én még olyan nem voltam, ahol bármiben is kértem volna egy járó-kelő segitségét ő azt visszautasitotta volna. 


2015. május 14., csütörtök

Külföldön szeretnél takaritani?!

Az esetek 75%-ában (legalább is az én tudomásom szerint) ha valaki külföldre megy munkát vállani, azt takaritással kezdi. Sok esetben szállodai takaritásról van itt szó. Ugye az embert nem szokta érdekelni mert úgy van vele, hogy sokkal többet keres, mint otthon bármi mással. Ez tény, hogy ha a külföldi árakat nézzük, akkor jobb, de sehol nincs kolbászból a kerités.


Én is takaritással kezdtem Floridában. Őszinte leszek, azt hittem fel vagyok mindenre készülve, de tévedtem. Nagyon nagy bajban voltam, ugyanis egyáltalán nem tudtam a szállodai "szakszavakat" angolul. Mindent úgy tanitottak meg, mint egy kisgyereknek. Mutogatták a dolgokat és mondták, hogy ennek és ennek ez a neve. Egy elég nivós szállodában kezdtem. Hárman voltunk csak a takaritó személyzetben magyar lányok. Ennek persze meg volt az előnye és a hátránya is. Általában 3 napot szoktak adni a betanulásra ami azt jelenti, hogy egy másik takarakitóval dolgozol együtt. Amig ketten vagytok bizony nem is tűnik olyan nagy ördöngősségnek az egész. Gyorsan haladtok, ha elszarakodsz valamivel, a másik segit behozni a lemaradást.


Akkor kezdődnek a bajok, amikor elkezdesz végre egyedül dolgozni. Bizony nem kis feladat ez ám. Mindennek 200%-osnak kell lennie. Az ágymatracok nagyon nehezek, amiket bizony emelgetni kell, mivel gumis lepedő van, majd ezt követően a takaró végeit is több helyen be kell lökni a matrac alá. Egy idő után ez már nagyon megerőltető a deréknak, és az ujjaknak is. Nagyon sokszor inhüvely gyulladás is kialakul. Nekem is iszonyatosan fájtak 4 hónap után az ujjaim. De van olyan ismerősöm aki 45 éves és a keze úgy néz már ki, mint egy 70 évesnek, annyira ki vannak eresedve a kézfejei, valamint bütykösek az ujjai. Nagyon sokan beleragadnak ebbe a takaritósdiba. Ennek az oka legtöbbször a nyelvi akadály, mivel nem sajátitják el a nyelvet. 

A szállodai takaritásról tudni kell, hogy ha szezon van, akkor az esetek többségében heti 1 szabadnap van csak, az is hétköznapokon, mivel mindig a hétvége a legforgalmasabb. A személyzet létszámától függően általában egy takaritóra 8-12 olyan szoba jut ahonnan éppen kiköltöztek, és 4-8 olyan szoba ahol még bent lakik a kedves vendég. Nos nem tudom, hogy más országban ez hogyan működik, de itt Amerikában piszkosul le szokták lakni a szobákat. Volt olyan, hogy mikor bementem a szobába akkor körülbelül 2 percig álltam egyhelyben és azon gondolkoztam, hogy hol kezdjem el. Elméletileg 45 perc van egy szobára, hogy kitakaritsa a takaritó, mivel már ott az új vendég aki szeretne beköltözni. Ha nincs nagyon lelakva a szoba, akkor megoldható fél óra alatt a takaritás. De ha egy két hálószobás, két francia ágyas plusz konyhás szobáról van szó, akkor bizony hipersebességgel kell takaritanunk. Sajnos akarva, akaratlanul is hibázik az ember és ki-ki marad valami, elfelejt kirakni a takaritó valamit, vagy éppen ott hagy a kádban egy hajszálat. Bizony ilyenkor jön a bosszankodás, mert a szintfelelős jön és visszahiv, hogy ez elmaradt, gyere vissza és csináld meg. Persze igy veszitesz jó néhány percet a másik szobád idejéből.

Én tényleg azt mondom, hogy ha van olyan ismerősötök, aki külföldön van és takaritásból keresi a betevőt, igenis becsüljétek meg és nézzetek fel rá, mert nem kis feladat az, amit ezen a munkahelyen ők nap mint nap végeznek. Arra pedig ki sem tértem, hogy mennyi megaláztatáson megy az ember végig egy ilyen  munka során. Tehát gondolkozzon el magában egy kicsit mindenki azon mielőtt egy ismerősének azt mondja, hogy "te csak takaritasz odakint".

2015. május 13., szerda

Mert egyedül utazni igenis jó!

Sokan azt gondolják, hogy egyedül utazni nem jó, mert magányos lehet az ember, nem lesz társasága az út során és emiatt nem fogja magát jól érezni. Legalább is a legtöbb ember akivel beszéltem, mindig ezekre az okokra hivatkozik ha arról van szó, hogy miért nem mozdul ki és megy világot látni.


Én személy szerint sokkal jobban szeretek egyedül utazni bárhová is, mint ha van egy társam. Hogy miért? Az oka nagyon egyszerű. Ha másodmagunkkal vagy esetleg többen megyünk valamerre, akkor mindenkihez igazodni kell. Mindig van valaki, aki nem akar a biciklivel jobbra kanyarodni, hanem igenis ragaszkodik hozzá, hogy de most menjünk balra! Mindig van olyan, aki nem akar valamit megnézni, vagy éppen neki most nincs kedve tovább menni, vagy éhes, pisilni-kakálni kell. Mindig van valami, ami miatt a kirándulás valamiért nem úgy sikerül, ahogy mi azt már előtte képzeledben elterveztük és ennek általában egy jó nagy összeveszés a vége.


Egyáltalán nem lesz magányos az ember, ha egyedül utazik. Sőt! Még több ismeretségre tesz szert. Általában mindig ül valaki a mellettünk lévő ülésen akár busz, vonat vagy repülő. Előbb vagy utóbb mindig beszélgetés lesz belőle, hiába dugjuk be a fülünkbe a fülhallgatót. Én sokszor van úgy, hogy nem szeretem, ha valaki hozzám szól ha utazom. De egy hosszú, 4-5 órás út során úgyis beszélgetésbe elegyedünk a másikkal. De miért is ne?! Én mindig olyan jókat szoktam derülni, mert vagy találunk közös témát, vagy pedig baromi jópofa a mellettünk lévő személy. Amikor Washingtonba mentem, az első másfél órában nem beszélgettünk az "útitársammal". Aztán mivel lemerült a telefonom és nem tudtam zenét hallgatni, igy elővettem a könyvemet a hátizsákomból. A srác amint meglátta, hogy mit olvasok azonnal előkapta az ő ugyanolyan könyvét. Ez nem más volt, mint a Lonely Planed kiadónak a The Big Trip cimű könyve, amelyről már korábban irtam. Nem volt kérdés, azonnal akadt közös témánk és a következő 3 órában be nem állt a szánk.


Amikor Januárban Los Angelesbe repültem, nagyon beteg voltam, iszonyú torokgyulladásom volt és végig köhögtem az utat. Direkt a folyosó mellé kértem a jegyemet, mivel Dallasban át kellett szállnom, és gyorsan le akartam jutni a gépről. A belső két ülésen két elég nagyhangú szőke lány ült, végig pletykalapokat olvastak és röhögtek a cikkeken. A folyosó másik oldalán egy férfi ült, aki valahányszor köhögtem állandóan eltakarta az arcát a kabátjával (ami érthető, gondolom nem akarta elkapni bár, mondjuk zsebkendőbe köhögtem és még csak nem is felé, na mindegy). Egyszer csak ez a két nagyhangú szöszi észrevette, hogy mit csinál az ürge. Fogták magukat, egymásra néztek és mikor köhögtem elkezdtek velem már csak azért is köhögni a férfi felé, majd hatalmas röhögésben törtünk ki mind a hárman (jó tudom, ez bunkó dolog volt a részükről, de akkor ott abban a pillanatban igenis vicces volt). Persze a férfi nem. Onnantól kezdve Dallasig hármasban folytattuk a csevejt a pletykalapok kicikizésével, majd Dallasban elköszöntünk egymástól.

Tehát ezért mondom, hogy egyedül utazni a legjobb! Az ember, ha akarja nagyon jó társaságot kap plusz még nyelvgyakorlásnak sem rossz. Általában mindig megértik, hogy mit szeretnél elmondani. De ha nem, akkor pedig visszakérdeznek, hogy erre és erre gondoltál ezzel a mondatoddal? Nem kell félni és megijedni, mert az emberek jók és segitőkészek! Egyszerűen csak nekünk is nyitottnak kell lennünk a társalkodásra.



2015. május 12., kedd

5 Furcsa Dolog Amerikában

A kultúrsokk hatásról korábban már irtam, az "érdekes" stilusú emberekkel kapcsolatban. Szerintem valahányszor egy új országba érkezünk mindig felfedezünk olyan dolgokat, ami otthon Magyarországon egyáltalán nem megszokott a mi szemünknek. Ezek közül a "furcsaságok" közül ragadtam most ki ötöt.


1.) Az első ilyen dolog számomra az volt, hogy itt teljesen milyen évszak van, legyen mínusz 20 fok vagy akár plusz 35, itt még a jeget is jéggel isszák. Nem viccelek, itt minden italba jeget tesznek. Ha beülsz egy étterembe és még nem rendeltél, a pincér azonnal hozza neked a jéggel teli pohár vizet. Amikor a repülőn ültem úton Los Angeles felé és a sztyuvi hozta az üdítőt az első dolga az volt, hogy rakta bele a jeget a pohárba. Én személy szerint ezt nem szeretem, mert egyébként is elég torokfájós vagyok és emiatt elég ritkán iszok jeges italokat. A poén az egészben, hogy amikor szólsz, hogy te bizony nem kérsz jeget az italodba értetlenül néznek rád, nem értik, hogy mi bajod van. De nyugodtan lehet szólni, azonnal hozzák neked a másik italt, de kapsz mellé egy elég erőteljes grimaszt.


2.) A házi állatokat teljesen családtag ként kezelik. Engem az első ilyen meglepetés Floridában ért, amikor megláttam, hogy a kutyusoknak és a macskáknak árulnak babakocsit. Ne kövezzetek meg, de bizony elkapott a röhögő görcs. Én nagy állatbarát vagyok, de azért ezt már egy kicsit túlzásnak tartom. Pláne, amikor még ruhákat is adnak ezekre a szegény állatokra, és a boltokban bizony külön ruha osztály van kifejezetten a kiskedvencek részére.


3.) A boltokban a polcokon nem a valós árakat látjuk kiírva. Bizony arra készüljünk fel, hogy ha vásárolni megyünk ami a polcokon megtalálható ár, az az áfa nélküli ár. Tehát a pénztárnál fizetéskor majd ne lepődjünk meg, ha 1-2 esetleg 3 dollárral többet fogunk fizetni egy-egy termékért.


4.) A gyümölcs sokkal drágább, mint maga az élelmiszer. Ez nem vicc, bizony egy doboz eper vagy málna áráért tudunk már venni egy gallon vizet és két zacskó kenyeret együtt véve. Sajnos azt kell, hogy mondjam, az egészséges élelmiszernek itt komoly ára van. Vannak általában hétvégente úgynevezett "farmers marketek" ami leginkább az otthoni piacra hasonlít, ahol tudunk venni közvetlenül a termelőktől gyümölcsöt, zöldséget, tojást, mindent amit otthon a piacon is. Valamint van már több organikus üzletlánc is országszerte, de bizony sokkal drágábbak ezek az élelmiszerek, mint ha csak úgy bevásárol az ember a Walmartban, amit egy barátom "amcsi Tesco"-nak hiv.


5.) Utóljára hagytam azt a dolgot, amit a mai napig is sokszor elfelejtek, hogy itt ilyen létezik. Ez pedig nem más mint, hogy ha bármit vásárolunk (legyen szó műszaki cikkről, ruhaneműről, élelmiszerről, egyszóval tényleg bármiről), MINDIG tegyük el a blokkot, mert vásárlástól számított 90 napon belül vissza lehet vinni az üzletbe! Itt nem fogják a vevőszolgálatnál kérdezni tőled, hogy miért hoztad vissza, egyáltalán nem is kell semmit mondani. Egyszerűen csak odamész a termékkel valamint a blokkal és közlöd, hogy ezt vissza akarod hozni. Általában megkérdezik, hogy szeretnéd-e levásárolni vagy pedig a pénzt kéred. Velem Floridában esett meg, hogy az egyik drogériába vissza vittem egy makeup-ot aminek már közel a felét elhasználtam. Közöltem a pénztárnál, hogy nem tetszik a színe. Az eladó visszablokkolta és mondta, hogy válasszak nyugodtan bármi mást ami tetszik ezen az áron. De volt, hogy egy sportcipő ment egy hónap alatt szét a lábamon. Azt is szó nélkül visszavették. 

Persze az ember minden nap tanul valami újat, mint ahogy én is ezt teszem már 3 éve. Számtalan dolgot tudnék felsorolni, de ezeket majd egy későbbi bejegyzés folyamán. 







2015. május 11., hétfő

Hasznos tippek, nem csak spórolóknak

Az emberek mindig hajlamosak elhinni azt, amit bebeszélnek a fejükbe. A nagytöbbség szerint pénzt félrepakolni szinte lehetetlen. Én mondjuk alapból is egy spórolós fajta vagyok, mindig is kétszer meggondoltam, hogy mit és mennyiért veszek meg, de amióta tudom, hogy a bakancslistámon szereplő helyekre szeretnék eljutni, még jobban behúztam a nadrágszijat. Az első egy hónap volt a legnehezebb. Csak addig rossz amig megszokja az ember, hogy nem vásárol. Na de akkor hogyan is tudunk minél több pénzt spórolni viszonylag rövid idő alatt?


Minden csak megszokás kérdése. Amikor az ember például eltervezi, hogy mostantól kezdve egészségesen él, és elkezd edzeni, egészséges ételeket fogyasztani mindig azt mondják, az átálláshos 21 nap kell. Ez valóban igy van. Az emberi agynak 21 nap kell arra, hogy valami megszokott életformává váljon. Ez ugyanigy van a vásárlásnál és a spórolásnál is. Nekem is az első, közel egy hónap volt nehéz, hogy megszokjam mit veszek meg, mi az amire valóban szükségem van.

Mindig is sok folyadékot ittam. Kb. 3-4 évvel ezelőttig imádtam a cukorozott, édes üditőket, majd átálltam a cukor és kalória mentes izesitett italokra. Kb. fél évvel ezelőtt kezdtem rájönni, hogy ez bizony nekem hosszú távon nagyon nagy kiadás. Bár tény, hogy finom de nagyon sok pénz elmegy rá. Ebből a megfontolásból vettem magamnak egy 1 literes termost, amiben vizszűrő filter található. Azért praktikus, mert bárhová magammal tudom vinni és bármilyen csapvizet bele tudok tenni ami átfolyik a szűrőn és ez által egészséges, tiszta viz kerül a szervezetembe. Mivel termos, ezért még meleg vizet is tehetek bele, igy akár még teát is készithetek magamnak, ami nem fog kihűlni. Mondanom sem kell, hogy mennyi pénzt megspórolok vele.


Amikor kiköltöztem az Egyesült Államokba, elkapott a vásárlási mánia. Ennek az oka az, hogy külföldön az ember nyugodtan megengedheti magának a márkásabbnál márkásabb ruhaneműket, táskákat, mert az árak a fizetéshez vannak szabva. Emiatt a vásárlási mánia miatt kerültem nagyon nagy bajba amikor Floridából Texasba, majd Texasból New Yorkba költöztem. Annyi felesleges kacatom volt, hogy nem tudtam hova tenni, igy mindent otthagytam. Ma már alig van valamim. Pont most a hétvégén ajándékoztam el a cuccaim 70%-át. Az egyik lány akinek odaadtam olyan aranyosan kérdezgette egész Szombat délután, hogy nem sajnálom-e őket. Mondtam neki, hogy nem, mert ezek csak tárgyak. Minden tárgy pótolható. Olyan dolgok ezek amiket megvettem és azt hittem fogom hordani, holott amióta megvannak csak ott állnak a szekrényben kihasználatlanul. Tehát ami a vásárlást illeti, ma már csak "kirakat vásárlást" csinálok. Ez azt jelenti, hogy bemegyek a boltba, szétnézek, megnézem a dolgokat, felpróbálom majd belenézek a tükörbe és megkérdezem magamtól: Tényleg szükségem van nekem erre??? Az ember rájön, hogy nem, mert ez mind egy hirtelen fellángolás. Én például már teljesen megszoktam, hogy mindig ugyanazokban a ruhákban járok. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent megvonok magamtól. Van, hogy én is kisértésbe esem, de akkor is csak azt szoktam megvenni amiről tényleg tudom, hogy ki fogom használni.


Egy másik nagyon jó dolog még, a lista irása. Adjunk magunknak egy keretet, hogy az adott héten vagy hónapban mennyit fogunk költeni, és azt ne lépjük túl. Minden vásárlás után üljünk le és a blokkokról készitsünk egy listát, hogy mit és mennyiért vettünk. Ezt a listát csináljuk egy vagy két hétig, majd a hét végén összegezzük, mennyit és miért is költöttünk. Ha leirjuk alaposan, hogy mi mennyibe került észre fogjuk venni, hogy mi is az ami nem kellett volna, mi az ami felesleges az életünkben, és máris spóroltunk egy bizonyos összeget.

Még egy nagyon jó dolog amit én is használok, hogy a bankszámlámon kivül van még egy másik hely, ahová pakolom félre a pénzt. Van egy kis üvegem, és abba minden nap beledobálok egy összeget. Minden nap más összeget, és nem nyúlok hozzá az üveghez mert tudom, hogy mire kell a pénz. Ha valakinek az jobban segit, akkor irja rá az üvegre, hogy "nyaralás, új telefon, új TV" bármit, amire tudja, hogy össze kell szednie a pénzt.


A metrón ülve hazafelé mindig elnézem az embereket, hogy mennyi szatyorral, "új áruval" mennek haza. Mindenki arra költi a pénzét amire akarja, de minden csak megszokás kérdése. Én nem költöm új ruhára, telefonra, tv-re a pénzemet mert tudom, hogy vannak helyek ahová el akarok jutni és most már tudom, hogy mi az amire valóban szükségem van. Mindenki tegye ki ezeket a dolgokat a lelki szemei elé. Ha nálam működik, akkor nálatok is fog.


2015. május 10., vasárnap

Hasznos tippek, nem csak utazóknak

Mindig mindenki azt hiszi, hogy az utazáshoz sok pénz kell. Az emberek hajlamosak elhinni azt, amit a média közöl feléjük. Elhisszük, hogy nyaralni csak sok csillagos szállodában lehet, all inclusive körülmények között, előre megszervezett programokkal. A 2011-es egyiptomi nyaralásomra igy mentem én is, elég sok pénzt el is költöttem. Az elmúlt 3 év döbbentett rá, hogy mennyire is kényelmes az életünk, de amint kilépünk ebből a kényelemből rájövünk, hogy mennyi szép helyre juthatunk el fillérekből.


Az internet telis tele van rengeteg utazó bloggal és hasznos tanáccsal. Több helyen is leirták már számtalanszor a következő tippeket, ötleteket de én úgy gondolom, hogy a hasznos információk mindig jól jönnek. Én személy szerint nagyon szeretem a Lonely Planet könyveket. Szerintem az egyik legjobb utikönyv, tele nagyon sok hasznos információval arról, hogy hol találunk nagyon olcsón szállást, vagy akár éttermet. A kiadónak minden földrészre és külön országokra lebontva is vannak utikönyvei. Nekem a The Big Trip cimű könyv van meg, ami inkább útmutatást ad, hogy hogyan is induljunk el, merre és milyen módon tudunk még több pénzt megspórolni.


Ha valaki az Egyesült Államokban tervez bármilyen utazást javaslom, hogy a Groupon nevű applikációt töltse le a telefonjára és regisztráljon fel rá. Nagyon sok kedvezményt lehet kifogni legyen szó a szórakozásról, relaxációról vagy akár műszaki cikkekről. Gyanitom, hogy más országogban is van hasonló applikáció amivel szintén lehet ilyen kedvezményekhez jutni.


Általában az ember ha hosszabb utat tervez, mindig próbálja a legolcsóbb repülőjegyeket kifogni. Én az alábbi linkeken szoktam keresgélni:
- www.kayak.com
- www.cheapoair.com
- www.skyscanner.com
- www.bookit.com
Persze számtalan repülőjegy portál van még, én ha repülök valahová, ezeken szoktam keresgélni, mert mindig találok pénztárca barát jegyet és lehet sokat variálgatni az időpontokkal.

A következő bejegyzésem pedig majd arról fogok irni, hogy hogyan is spóroljunk meg nagyobb összeget rövid idő alatt. Remélem sikerült hasznos és tartalmas információkkal szolgálnom.


2015. május 8., péntek

10 szuper ingyenes kikapcsolódási hely New Yorkban

New York Cityről tudni kell, hogy bár gyönyörű, de bizony igen csak ki kell nyitni a pénztárcánkat amikor itt vagyunk. Szeretnék most felsorolni 10 olyan dolgot/helyet New Yorkban, ami nem ver minket komoly anyagi költségekbe, ha a városban járunk, mégis jól szórakozunk. Az alább felsorolt dolgokat valószinűleg sokan tudják, de nekem meggyőződésem, hogy többen vannak, akik nem hallottak még róla.


1.) Sokan nem tudják, de Manhattanben van egy városrész aminek a neve Chelsea. Ez a városrész jobbára a galériákra összpontosit. Ezeket a galériákat leginkább a 20. utcán a 11. és 12. Ave között találhatjuk meg. A www.westchelseaarts.com és a Gallery Guide oldalain megtalálhatjuk a pontos listát azokról a galériákról, ahová teljesen ingyen lehet bemenni. Ezen felül minden Csütörtök este bor- és sajtkóstolás van ugyanitt.

2.) A City Hallban (amely a Broadway Park Row és a Chamber utca között található nagyon közel a Brooklyn hidhoz) New York City államigazgatása található, szintén ingyen és bérmentve mehetünk be szétnézni. Ha már ott vagyunk, feliratkozhatunk külön idegenvezetésre, amely körbevisz bennünket az épületen belül és mindez egy fillérünk be sem kerül.

3.) Akik a divat iránt érdeklődnének, a Fashion Institute of Technology (FIT) Museum-ba szintén nem kell belépő dijat fizetni. Itt az ember kicsit úgy érezheti magát, mintha a Fashion Week-en lenne. Ez a múzeum a 7 Ave és a 27. utca sarkán található, a pontos neve Garment District, Midtown West.

4.) Federal Reserve Bank of New York
Akik ismerik a Die Hard cimű filmet, azoknak ez a bank ismerős lehet. Ide szintén nem kell fizetnünk semmit, ha be akarunk menni szétnézni. A bank érdekessége, hogy több, mint 10.000 tonna aranyrudat őriznek az alagsorban 80 láb mélyen a föld alatt. A körutat Hétfőtől Péntekig  nyitvatartási időben tehetjük meg (kivéve, ha éppen valamilyen amerikai ünnepnap van). Semmi más dolgunk nincs, csak besétálni a bankba és jelezni, hogy jöttünk megnézni az aranyat. A bank pontos cime 33 Liberty Street, Lower Manhattan.

5.) Govenor's Island
A pici sziget érdekessége (Manhattan és Brooklyn között az East Riveren), hogy régen akik hajóval az Egyesült Államokba érkeztek, ezen a szigeten léptették be őket az országba. Komppal tudunk átjutni Manhattanből a szigetre, természetesen a kompért nem kell fizetnünk. A komp a Battery Maritime épülettől indul Lower Manhattanből, nem messze a Brooklyn hidtól. A szigeten lehetőségünk van kerékpározni, golfolzni, piknikezni, de megnézhetjük az Admiral's House-t, valamint a "ghost town"t is.


6.) Grand Central Partnership Walking Tour
A méltán hires pályaudvart természetesen egyedül is felfedezhetjük, de ha valaki szeretne egy idegenvezetést, akkor egy 90 perces sétán vehet részt, melynek során elviszik a Grand Centrál "suttógó galériájába" is. A galéria érdekessége, hogy ha mi az egyik sarokban állunk az ismerősünk, partnerünk pedig egy tőlünk messzebb lévő sarokban és valamit suttogunk a fal felé, akkor azt a terem másik felében lévő partnerünk úgy hallja, mintha közvetlenül ott állnánk mellette. Ez nem vicc, kipróbáltam és tényleg igy van. Ezen kivül az idegenvezető elvisz minket a hires Chrysler Buildingbe is. A túra a 120 Park Averól a 42. utcában Midtown Eastről indul minden Pénteken délután 12.30-tól.

7.) High Line
A High Lineról korábban már irtam a Facebook oldalamon is, de szerintem ez is egy érdekesség New York Cityben, és természetesen ingyenes. A Gansevoort utcától indul egészen fel a 30. utcáig a 9 Ave és a Hudson folyó között. Ahogy a High Lineon haladunk felfelé a 30. utca irányába, könnyen megközelithetjük a Chelseaben található ingyenes galériákat is. A High Line egyébként egy régi vasútvonalból kialakitott sétány, ahol gyönyörködhetünk a Hudson folyó és Manhattan látványában.


8.) New York City Publik Library
New York City legnagyobb könyvtárába a túristák szintén bármilyen költség felszámolása nélkül mehetnek be szétnézni. Az olvasóteremben régen az ismert kis zöld lámpácskák voltak megtalálhatóak minden asztalon, melyeket mára sajnos már felváltottak a computerek. De maga az épület igy is káprázatos és lélegzetelállitó. Az ingyenes túrákon Hétfőtől Szombatig délelőtt 11 óra és délután 2 óra között vehetünk részt, Vasárnap pedig délután 2 órakor. A szomorú hir, hogy nyáron Vasárnap a könyvtár zárva tart. Az épület a 42. utca és a 5th Ave sarkán található, Midtown East-en.

9.) Aki szereti a kicsit extrémebb dolgokat, azoknak ajánlanám az ingyenes kajakozási lehetőséget a Hudson folyó mentén. Két helyszinről is lehet indulni a Manhattan Community Boathouse jóvoltából. Az egyik a Pier 96 az 56. utcán, a másik helyszin a 72. utcán a North of Pier i Cafe-tól a Riverside Parkból megközelithető minden Szombaton és Vasárnap délelőtt 10 óra és este 6 óra között.

10.) Staten Island Ferry
A komp Lower Manhattanből indul át Staten Islandre. A komp használatáért szintén semmilyen költséget nem kell fizetnünk. Az érdekessége, hogy nagyon közel halad el amelett a sziget mellett, amelyen a Szabadság szobor található. Mivel a komp elég lassan halad, igy elég alapocsan megcsodálhatjuk a szobrot, és igy megúszhatjuk a hosszú sorbanállást és a szigetre jutásra való útiköltség árát. Szintén pozitivumként emliteném, hogy a kompról gyönyörű kilátás nyilik Downtown Manhattanre.



Remélem sikerült hasznos információkkal szolgálnom azoknak, akik szeretnének New York Citybe látogatni és minél több pénzt megspórolni. Természetesen a fent felsorolt 10 helyszinen kivül még számtalan látványosság van ahová ingyen bejuthatunk, de ha mindent felsorolok, akkor senki sem olvasná végig a bejegyzést, olyan hosszú lenne. Kellemes időtöltést kivánok mindenkinek, ha New York Cityben jár.

2015. május 7., csütörtök

Parancs! Értettem!

Többen is jeleztétek üzenetben, hogy irjak arról milyen volt több, mint 5 év hivatásos szolgálat után leszerelni a Rendőrségről és kiköltözni az Egyesült Államokba, ahol jócskán visszaléptem a ranglétrán és takaritásba kezdtem. Akkor most leirom erről az őszinte gondolataimat.


Tudom közhelyként hangzik, de én amióta az eszemet tudom, mindig is rendőr szerettem volna lenni. Más pályát nem is tudtam elképzelni magamnak. Azt ne kérdezzétek, hogy miért, ez valahogy jött és mindig is ott volt a lelkiszemeim előtt. Nagyon keményen felkészültem a felvételire, amit nagyon jó eredménnyel csináltam meg. Hihetetlen büszke voltam és azóta is vagyok ezért magamra. Nagyon sokáig szerettem amit csináltam. De 2011 őszén hirtelen valami megtört egy nyaralás alkalmával. Éreztem, hogy én ezt az életet nem tudom és nem akarom tovább folytatni. Hivatásos jogviszonyban dolgozni túl sok lemondással és megkötöttséggel jár. 25 évesen túl fiatalnak éreztem magamat, hogy én egy életen át igy éljek. Igy nagyon sok álmatlan éjszaka után úgy döntöttem, bevállalom. Egy percet nem bántam az egészből és ha visszamehetnék az időben, akkor is ugyanigy cselekednék.


Beleszokni egy új környezetbe, egy teljesen más időzónába, vadonatúj munkakörbe nagyon nehéz volt. Sokan nem is gondolják, de bizony a szállodatakaritás nem egy leányálom. Egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy mi azt otthon gondoljuk. Kő kemény fizikai munkáról van itt szó és rengeteg megaláztatásról. Őszintén mondom, én felnézek azokra az emberekre, akik ezt hosszú éveken keresztül birják csinálni. Nekem 4 hónapnyi takaritás után már nagyon ki voltak eresedve a kézfejeim és kezdtek bütykösödni az ujjaim. A derekamat minden nap úgy éreztem, mintha valaki egy tonna súlyt pakolt volna rá. Viszont valahol örülök neki, hogy belecsöppentem ebbe az egészbe. Nagyon sok jót tanultam meg a takaritások alkalmával. Megtanultam törölközőből hattyút és kosarat hajtogatni, valamint teljesen máshogyan takaritok már a saját lakóhelyemen is. De viccet félre téve nagyon sok pozitiv előnye is volt ennek a néhány hónapnak.


Többen is megkérdeztétek, hogy gondolkoztam-e már azon, hogy újra rendőrnek álljak, még ha nem is Magyarországon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg többször is a fejemben. Mert igen. Az ember ezeket a dolgokat elfelejni amig él nem fogja. Bár már 3 év eltelt mióta leszereltem mégis még mindig azt kell, hogy mondjam sokszor "rendőr szemmel" látom a világot. Valahányszor megyek az utcán, vagy kocsiban ülök mindig észreveszek olyan dolgokat amit egy civil ember biztos, hogy nem látna. A mai napig mindig megnézem a rendőrautókat akármerre is járok, mindig köszönök a rendőröknek, sőt ha alkalmam adódik rá, még egy közös fényképre is sor kerül.


Az, hogy a jövőben mi fog történni, nem tudhatjuk. A külfödre költözés 180 fokban megváltoztatta az életemet pozitiv irányba. Egy teljesen más ember lett belőlem, mint aki 3 vagy 4 évvel ezelőtt voltam. Teljesen más módon értelmezem most már az életet, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet élek, minden döntésemet többszörösen meggondolom, a számomra hozzám közel álló személyek véleményét kikérem. Azt pedig, hogy leszek-e még valaha is újból rendőr, a jövőre bizom.





2015. május 6., szerda

A félelem a legnagyobb ellenségünk!

Szerintem minden emberben benne van egy alapszintű félelem mielőtt belefogna valami újba. Sokszor annyira megszokott már az ember élete, annyira minden ugyanúgy, ugyanazon a megszokott módon történik, hogy ez már olyan kényelmes, hogy fél váltani. Mindig jön a kérdés, hogy "de mi van ha?!"


Amióta az eszemet tudom bennem is volt mindig valamilyen szintű félelem. Minden évben tanévkezdéskor féltem, hogy ki mellett fogok ülni. Amikor középiskolába kerültem féltem az új osztálytársaktól, az új tanároktól. Rettenetesen féltem a Rendészeti Szakközépiskolai felvételitől, de még annál is jobban az érettségitől. Utána jött az első munkahely, majd háromszori költözés és ezzel együtt munkahelyváltás. Féltem, hogy hogyan fogok beletanulni? Féltem az új kollégáktól, az új környezettől. A legjobban az Egyesült Államoktól féltem.


Idekint egy teljesen új életet kezdtem egy darab bőrönddel. Komoly nyelvi akadályokba ütköztem, valamint 3 olyan új szakmába kellett bele tanulnom, amiről néhány évvel ezelőtt nem is gondoltam, hogy valaha is ilyen dolgokkal fogok foglalkozni. Költözés költözést követett, egyik államból a másikba. Mindig beleszokni az új környezetbe, megismerkedni a környékkel, újabb és újabb ismeretségeket kötni. 


Most újra költözés előtt állok. A bőröndöm lecsökkent 2 darab hátizsákra. Félek-e? Inkább izgulok, mint félek. De nem aggodalmaskodom előre a dolgokon, ugyanis felesleges. Olyan még nem volt, hogy ne legyen valahogy. Nem szabad, hogy a félelmeink elrettentsenek az álmainktól. Mert, ha én is hallgatok a "de mi van ha?"-ra, akkor még mindig a sötét irodában ülök az akták között heti 5 napban és nézem a Google-ben a fényképeket.



2015. május 5., kedd

Jézusom! Kik ezek?!

Én 3 éve nem voltam Magyarországon. 3 évvel ezelőtt otthon mindenkit az emberek megbámultak ha nem olyan volt mint az átlagos, a megszokott. Ismerőseim elmondásai alapján azt kell, hogy mondjam bármelyik külföldi országba megyünk azonnal lépten-nyomon akaratlanul is belebotlunk a számunkra "érdekes emberekbe".


Az Egyesült Államokban (de hallottam már Angliából, Kanadából és Németországból is) egyáltalán nem veri ki a biztositékot senkinél, ha valaki pizsamában és köntösben megy ki az utcára akár vásárolni, akár bármilyen ügyet elintézni. Senki nem fogja megbámulni és kigyúnyolni. Igazából senkit sem érdekel mi van rajtad.


Amerikában nagyon nagy divat a hatalmas műköröm. Sőt az egész manikűr-pedikűr egy óriási "biznisz". Itt nagyon kevés olyan ember van, aki nem jár legalább 2 hetente a "Nail salon"ba. Mivel eléggél olcsónak számit, igy már csak a képzelet szab határt, hogy ki milyen szinű, formájú, nagyságú körmökkel büszkélkedik.


Sokszor belefutunk a "lázadó" tipusú emberekbe is. Ezek az emberek igencsak szeretik a feltünő szineket, ruhákat, magukra felhivni a figyelmet. De ez általában ki is merül annyiban, hogy megnézik aztán mindenki folytatja tovább amit egy pillanattal korábban félbehagyott.


Mivel én egy nagyon fázós tipus vagyok, igy számomra mindig a legérdekesebb amikor télen a nagy hidegben rövidnadrágban, sokszor papucsban utazó embereket látok az utcán vagy a metrón. Én nem is értem, hogyan nem érzékelik a hőmérsékletet?

Ezen a kultúrsokkon mindenki át fog esni amint átlépi Magyarország határát, de talán ezek a képek alapján már egy kicsit könnyebb lesz átvészelni a kezdeti "nehézségeket".