2016. április 24., vasárnap

Nincs olyan, hogy "majd"

Egy hónapja már annak, hogy a nyugati oldalra jöttem. Az elmúlt egy hónap időszak sem szólt, csak a beilleszkedésről, a hely megismeréséről. Bennem viszont van egy olyan megmagyarázhatatlan dolog amit más blogokon Vándorvágy ként neveztek el. Ez az állandó menni akarás valahová, vagy ahogy anyukám mondaná, nem birok megülni a seggemen. A lakótársamnak folyamatosan minden nap mondom, hogy menjünk már valamerre ne csak itt üljünk bent a lakásban, mire neki mindig az a válasza, hogy "jó majd el fogunk menni". De nálam ez nem igy működik. Én sokszor csak gondolok egyet és megyek, nem várok senkire.


Néhány napja is csak fogtam magamat és lementem a partra, órákig sétálgattam délután, hallgattam az óceán zaját. Teljesen jól el voltam magamnak, a telefont kikapcsoltam csak a viz volt iszonyatosan hideg. Azon gondolkodtam, hogy a múlt héten az egyik ismerősöm privát üzenetben megkérdezte tőlem, hogy van-e különbség az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Akkor amikor ezt megkérdezte egy jót nevettem magamban. Aztán amikor lent voltam azon agyaltam, hogy nem is kérdezett akkora butaságot. Mások a szinek, mások a hangok és persze a hullámok. Itt óriásiak, mig a Keleti parton akármerre jártam csak ilyen immel-ámmal voltak. Nyilván persze ezek földrajzi dolgok is.


Majd tegnap reggel fél 6-kor kipattant az álom a szememből azzal, hogy én ezt már nem birom tovább, mennem kell valamerre. Nagy bőszen el is indultam a Hollywood felirathoz, mivel a múltkor nem sikerült feljutni. Persze mit ad Isten, most sem volt egy darab parkoló hely sem, ahol meg tudtam volna állni. Los Angeles és környékéről tudni kell, hogy nagyon nehéz parkolóhelyet találni. Annyira begurultam azonn, hogy közel 1 órán át keresgéltem a helyet, hogy fogtam magamat és elindultam Északnak a 101 autópályán csak úgy cél nélkül.


Másfél órányi kocsikázás után Santa Barbarában megálltam. Szerettem volna már látni nagyon ezt a várost, mert sokat hallottam róla. Nagyon barátságos, csendes, gyönyörű épületekkel. Közben hivott telefonon a lakótársam, hogy merre vagyok. Mikor mondtam neki, hogy Santa Barbarában először nem akarta elhinni majd utána csak mosolygott. Azt hiszem most kezd rájönni, hogy én nem vagyok az a tipus, hogy "majd elmegyünk". Én nem hiszek abban a szóban, hogy "majd" és "egyszer". Hiába, nem vagyunk egyformák, de hát ha azok lennénk akkor unalmas lenne az élet.

A 101 autópályán azért szeretek sokat menni, mert csodálatos panoráma tárul elénk. Az út egyik oldalán az óceán a másik oldalon a hegyek vannak. Pont ezt mondtam valamelyik nap is az apukámnak a telefonban, hogy ezért szeretem Californiát, mert végre 4 év után újra hegyek vesznek körül, talán ez hiányzott a családom után a legjobban nekem az elmúlt 4 évben.



2016. április 17., vasárnap

Gyógyszertártúra

Emlékszem, hogy mielőtt kijöttem ide nemsokkal előtte volt szó arról, hogy otthon is bevezetik a gyógyszerek vásárlását a boltokban hasonló képen, mint az Egyesült Államokban. Akkoriban nagyon furcsán állt mindenkinek a szeme emiatt, hiszen úgy voltunk vele, hogy elég felelőtlen dolog ez, hogy minden gyógyszerhez, leszámitva az antibiotikumot a boltban be lehet majd szerezni. Nem tudom, hogy azóta bevezették-e vagy sem Magyarországon.


Amerikában nincs olyan üzlethálózat, ahol ne lenne Gyógyszertár részleg. Eleinte nekem nagyon furcsa volt, hogy az antibiotikumon kivül szinte minden erősebb gyógyszerhez recept nélkül hozzá tudok jutni egy spontán bevásárlás alkalmával. Valójában elég nehéz volt kiismerni, hogy melyik gyógyszer is mire is jó, mennyire erős, hiszen a minden gyógyszer más erősségű és minden embernek másmilyen a szervezete. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy nekünk mi lenne jó, vannak gyógyszerészek is a részlegeken, nekik tudjuk a segitségüket kérni. Vannak üzletek, ahol orvosok is vannak, ha kell akkor megvizsgálnak néhány dollárért és felirják az antibiotikumot.


Ahogy mindenki más, én is egy rakás gyógyszerrel és antibiotikummal jöttem ki magammal, amik persze nem annyira használtak amennyire kellett volna, hiszen teljesen más környezet, másféle baktériumok vannak itt, másféle gyógyszerekre van a szervezetnek szüksége. Itt mindenféle gyógyszert be lehet szerezni a migréntől kezdve a fájdalomcsillapitón keresztül egészen a megfázásig. Vannak folyadék és kapszula formában egyaránt. Ezek a gyógyszerek annyira erősek, hogy ha időben elkapjuk a betegséget, akkor egyáltalán nem kell vele orvoshoz menni antibiotikumért. Az egyik legfurcsább nekem az volt, hogy a CVS nevű drogériában lehet venni 50 dollárért még HIV tesztet is, ami 20 perc alatt kimutatja, hogy fertőzöttek vagyunk-e vagy sem. De lehet ugyanigy venni DNS tesztet is. 



Néhány éve pedig több államban legális lett az orvosi Marihuána használata is. California államban a rendőr nem is nagyon szól hozzád, ha az utcán vagy bárhol szivod. Van több magyar ismerősöm is, akik rendelkeznek engedéllyel ahhoz, hogy felirathassák maguknak. Állitásuk szerint online kell kitölteni egy kérdőivet ahol ők például azt irták be, hogy alvászavarral küzdenek, és ennek a kezelésére megkapták az orvosi marihuánára való receptre az engedélyt. Ezzel az engedéllyel besétálnak a "zöld orvoshoz" aki felirja nekik majd azt pedig kiváltják. Én csak az ő elmondásuk alapján tudok erről nyilatkozni, én nem rendelkezem ilyen engedéllyel.

Elég furcsa egy ország ez az Egyesült Államok, hiszen valójában kifelé mutatják, hogy erős és szigorú ország, valójában pedig mindenre van megoldás, ha nagyon akarjuk...

2016. április 10., vasárnap

Debit vagy kredit?!

4 éve mikor megérkeztem, közel egy hónapig nem volt bankszámlám. Kezdjük azzal, hogy az angolom a béka segge alatt volt (pedig én nagy vagányan azt hittem, hogy jó vagyok, de hamar pofára estem) igy nem tudtam elmenni egyedül. Egy hónappal később már annyi sok kézpénzem lett, hogy csak rászántam magamat, hogy nyissak egy bankszámlát. Persze semmit nem értettem abból, amit a kedves ügyéntéző mondott el nekem. Debit kártya? Kredit kártya? Checking account? Saving account?! Gőzöm nem volt az egészről. Igy kaptam egy Debit kártyát egy online bankszámlával a Bank of Amerikánál. Egy bankszámlához egyébként egy érvényes útlevélen és egy lakcimen kivül semmi másra nincs szükségünk.


Hamar rájöttem, hogy bizony ha nem az adott bank ATM-ből veszek le pénzt, elég sok összeget felszámolnak kezelési költségnek. De még mindig csak a checking accountomra pakoltam a pénzemet. Az Egyesült Államokban kicsit másképpen működik egy automata mint otthon. Itt csak be kell dugni a kártyát, majd azonnal kihúzni és utána ütjük be a PIN kódot. Persze vannak kivételek, van olyan automata ami elveszi a kártyát és a művelet végén köpi csak ki, de ez elég ritka. Mindig láttam a Deposit feliratnál, vagyis amikor a pénzt tettem be a számlámra, hogy van Checking és van Saving, de nem tudtam mi a különbség, senki nem magyarázta el, én pedig annyira keveset értettem angolul, hogy nem is foglalkoztam vele. Amikor New Yorkba költöztem akkor tudtam meg, hogy ha a Saving accountra teszem a pénzem, akkor azt elpakolom magamnak a nehezebb időkre és az ott bizony kamatozik. Az én bankomnál havi 3 alkalommal vehetek ki pénzt dijmentesen a Saving accountról. A 4. alkalommal már 10 dollárra megbüntetnek. Ez mind azért, hogy ne nyúljak hozzá, spóroljam csak a kis pénzecskémet, vagy inkább ők forgassák. A checking account az, amit nap mint nap használ az ember a vásárlások alkalmával. Ott nem büntetnek.

Kb. másfél évvel ezelőtt mikor új kártyát kértem a bankban az ügyintéző megkérdezte, hogy nem szeretnék-e egy Kredit kártyát (hitel kártyát) és elkezdeni épiteni a kreditemet. Gondoltam én, hogy minek nekem az? Nincs nekem arra szükségem, nem akarok adósságba menni. Hamar rájöttem, hogy Amerika a hitelről szól. Itt egy jól felépitett kredit nélkül semmit nem tud az ember megcsinálni. Igy hát megigényeltem a kredit kártyámat, 2 héten belül ki is postázták nekem. Havi 300 dollárt szoktam rá tenni és azt el is költeni. Ez a lényege a kredit kártyának, hogy kötelezően le kell vásárolni majd visszafizetni a pénzt, magyarul ezzel jelzed a bank felé, hogy te egy jó ember vagy, aki mindig visszafizeti a kölcsönt, és ezzel épited a "credit history"-dat. Credit history nélkül még egy lakást sem tudsz rendesen kivenni. Na jó, lehet azért, mert mindenre van kiskapu, kisablak, hátsó ajtó (pláne Amerikában), de azért mégiscsak jó, ha van ez a kredit kártya. Tény, hogy baromi hamar el lehet vele adósodni. Szinte mindenki erre a kártyára vásárol. Az emberek a kocsikat, házakat, nyaralásokat, egyszóval mindent ezzel fizetnek, és egy életen át törlesztik vissza. Vagy csak szimplán csődöt jelentenek a bank felé, aki megszünteti nekik a kredit kártyát és 5 évig nem kaphatnak újra. Bizony van nem egy ilyen ismerősöm, aki csődöt jelentett.

Na de most térjünk vissza arra, hogy miért is kell még a kredit kártya. Nagyon sok helyen csak ezt fogadják el, a Debit kártyát pedig nem fizetésnél. Engem 2 héttel ezelőtt megbüntetett a rendőr (akkor káromkodtam elég rendesen, mert egy mondva csinált ürüggyel hagyta ott a csekket a szélvédőmön, de hamar rájöttem, hogy 5-6 évvel ezelőtt bizony én is ezt csináltam, hiszen amit kiadnak parancsba, azt végre kell hajtani...), hogy messze parkoltam a padkától. Megjegyzem, nem voltam messzebb, mint a többi autó, de ugye hó vége volt, kellett a statisztikába az "eladott" csekk. Ezt a csekket 3 féle képen lehet befizetni. Online, feladni money orderen (olyan mint otthon a sárga csekk), vagy pedig bemenni személyesen és kifizetni. Én persze azonnal online akartam fizetni. Hoppá! Csak kredit kártyával lehet befizetni. Bár én rendelkezem vele, de azért jó tudni ezt is. 

Amióta megkaptam a Bank of Amerikától a kártyámat, azóta a többi bank nem hagy békén. Minden bank azt akarja, hogy náluk legyen a bankszámlám. Van több ismerősöm is, akiknek 2-3 banknál is van számlájuk, én személy szerint ezt egyenlőre értelmetlennek tartom, de ugye sose tudhatjuk mit hoz a jövő.


2016. április 3., vasárnap

Kérd, és megadatik

Valamelyik nap vezetés közben pont azon agyaltam, hogy eddig minden amit őszintén, tiszta szivből kivántam valóra vált. Nagyon sokáig vártam arra, hogy ott lehessek ahol most vagyok. Sokáig álmodoztam, vágyakoztam, majd végül az idő segitett abban, hogy elérjem és megkapjam azokat a dolgokat amelyeket mindig is szerettem volna.



A héten beköltöztem véglegesen ahhoz a barátnőmhöz, aki Playa Vistán lakik. Azért döntöttem mellette, mert egy korosztály vagyunk és mindenben ugyanaz az érdeklődési körünk. Szerettem Torranceban is lenni, de az a barátnőm az idősebb korosztályba tartozik és ez úgy mégis más. Évek óta arra vágytam mindig, hogy egy velem hasonló korú lakótársam legyen végre, és most megkaptam. Playa Vista nem tartozik a legolcsóbb környékek közé, de azért annyira drágának sem mondanám és a legjobb, hogy minden itt van a közelben, nem kell órákat ülni a dugóban.


A munkámmal most elvagyok. Kellett már a változatosság. Nagyon szeretem a gyerekeket, de most végre jó egy kicsit távol lenni tőlük és csak külső szemlélőként figyelni őket. Végre van saját magamra időm, végre kezdem újra nőnek érezni magamat, nem pedig egy házi robotnak. Sajnos az elmúlt hónapokban eltöltött bezártság nagyon levitte az igényeimet. Oké, előtte sem sminkeltem magamat és extramenő frizuráim sem voltak, de azért amikor az ember egy családnál lakik heti 6 napban és nem jár el sehova, eléggé le tudja amortizálni saját magát. Most újra bontogatom a szárnyaimat, kezdem megtalálni önmagamat.


Most már nem szoktam rágódni a múlton, nem teszek szemrehányásokat magamnak azért, hogy mit és miért nem tettem igy vagy úgy, vagy hamarabb. Minden úgy történt ahogyan annak lennie kellett, a hibáinkból tanulunk és erősebbek leszünk lelkileg. Én most egy lelki egyensúlyt érzek magamban, úgy érzem, hogy megérkeztem a helyemre és biztos vagyok benne, hogy elég hosszú ideig fogok Californiában élni. A héten voltam a DMV-ben (helyi okmányiroda) ahol megcsináltam a Kresz vizsgámat és egy hónapon belül megyek és megcsinálom a forgalmi vizsgát, igy már az amerikai jogositványom is készen lesz. Szépen, lassan de biztosan haladok előre. Tehát semmit sem szabad feladni, nem szabad lemondani az álmainkról, mert igenis bármire képesek vagyunk amit csak szeretnénk. Tessék merni nagyon álmodni!