2017. február 26., vasárnap

És az Oscart kapja...

9 óra eltolódás van Los Angeles és Magyarország között. Helyi idő szerint délután 4 órakor kezdődik meg a vörösszőnyegen a bevonulás, és 5 óra 30 perckor pedig a dijátadó ünnepség. Eszembe jut, hogy mikor még iskolás voltam képes voltam hajnalban csak azért felkelni, hogy megnézzem élő adásban. Akkoriban még Albert Györgyi volt aki forditotta azt, hogy mit is mondanak éppen. Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon fogok-e valaha én is igy beszélni angolul, hogy azonnal tudjak forditani. Apukám mindig ezzel cukkolt mikor az EuroSportot vagy éppen más angol nyelvű csatornát néztünk, hogy miért nem tolmácsolok neki. Mint azt a példa is mutatja, az élet úgy alakitotta a sorsomat, hogy ez sikerüljön. De most térjünk vissza a gálára.


A Golden Globe és a Grammy mellett ez a legrangosabb esemény amely az évben történik a városban. De hogyan is élik meg ezt itt? Sehogy. Valójában a médiában dolgozókon kivül az itt élőket annyira nem érdekli ez a dolog maximum annyiból ha valaki a környéken lakik akkor mérgelődik, mert nagyon menni nem tud sehova, ugyanis sok út már másfél-két hete le van zárva az épitkezés miatt.


Ezen a héten jártam a Walk of fame-en, ahol a hires Dolby szinház is található. Ekkor ez az útszakasz már csak a gyalogosok számára volt közlekedhető de az is nyomorogva, az ember úgy érezte magát mint amikor a marhákat egy karámban terelik. De hát ez van, akinek nem tetszik az ne menjen arra, ugyebár. Nagyon sok túristát egyébként egyáltalán nem zavar, sőt méginkább élvezik azt, hogy mégha csak egy kis morzsányira is, de részesei az Oscarnak. 


A hiedelmekkel ellentétben amint elkezdődik a műsor, nem áll meg az élet Los Angelesben. Sőt, elég kevés ismerősöm (szerintem egy kezemen meg tudom számolni hányan is mondták) fog árgus szemekkel a TV előtt ülni, minden halad tovább a szokásos ütemben, nem úgy mint például mikor Január végén a Superball van. Olyankor az amerikaiak még külön Superball partit is rendeznek és bizony olyankor érdemes nagybevásárlást csinálni mert senki nem fog előttünk állni a sorban, hiszen mindenki otthon ül a TV előtt a szomszédokkal. Viszont a korábbi évekhez képest elég hüvös, 13 fok van Celsiusban, és csepereg az eső, ugyanis ez a tél eléggé téliesre sikerült itt Dél-Kaliforniában, igy nem lennék a helyében most azoknak akik már reggel óta a szinház környékén álldogálnak 1-2 lesifotért. 

Milyen furcsa egyébként, hogy tavaly ilyenkor még Miamiból néztem éjjel a műsort és végig az járt a fejemben, hogy márpedig a következő évben én már Los Angelesben fogok élni és onnan fogom nyomon követni az eseményeket. Újabb pipa a Bakancslistán! 



2017. február 22., szerda

Universal vagy Disney?!

Az Egyesült Államokban elég sok mondva csinált hosszú hétvége van az ünnepeken túl. Ilyen volt a múlt hétvége is, mivel Hétfőn "President Day" volt. Igy hát a barátnőm és a fia New Yorkból átrepültek hozzám erre a 3 napra. Az eredeti terv az volt, hogy a 3 napból az egyiken elmegyünk Disneyland-be, a másik kettőre fix program nem volt. Aztán egy hirtelen jött ötlet alapján (mert a spontanitás a legjobb dolog a világon) elmentünk Szombaton a Universal Studios-ba.


Nekem ez volt az első alkalom itt, és bevallom őszintén, hogy az egy napos $120 belépőért sokkal többet vártam. Maga a park viszonylag elég kicsi, fél nap alatt körbe lehet járni az egészet a hullámvasutakra való felüléssel együtt. Elég borongós és hűvös nap volt Szombaton, igy szerencsére 15-20 percnél többet sehol nem kellett sorba állnunk, ha fel akartunk ülni bármire is. Ami tényleg megérte, az a Harry Potter kastélyban lévő (valójában ez nem is hullámvasút, hanem "ride"-nak hivják, de nem nagyon tudom magyarul hogyan forditani, igy marad ez a szó) hullámvasút volt az egyik olyan dolog amiért már érdemes volt kifizetni a pénzt. Amikor az ember beleül az ülésbe és felteszi a 3D szemüveget olyan érzése van az utazás közben mintha egy seprűn ülne és közben Harry Pottert követi aki végig beszél hozzád. A parkban szinte csak ilyen 3D-s "ride"-ok vannak. Van, hogy egy Transformers kocsiban ül az ember és Ürdongóval és társaival kell megmenteni a Földet, vagy éppen Gru-nak kell segiteni és te egy Minion vagy.


Van a Parkban egy Walking Dead ház is. Ide a barátnőm és a fia nem mertek bejönni. Először csak legyintettem, hogy mennyire kis félősök, de mikor bementem jött az amire nem számitottam. Maga az épület belülről az első részben lévő kórháznak van kialakitva. Ez az épület nem 3D-s, nem kell hozzá szemüveg, itt egy folyosón kell végigsétálni. Mielőtt belépsz a folyosóra elmondják, hogy nem lehet kamerát használni, valamint végig legyen a tudatunkban az, hogy csak alkalmazottak vannak beöltözve és senkit ne üssünk meg, ők sem fognak hozzánk érni, és folyamatosan haladjunk tovább, ne álljunk meg. Ebbe a házba 13 év alattiak nem mehetnek be. Én személy szerint nagyon szeretem a sorozatot, de itt annyira megijedtem, hogy azt leirni nem lehet. Végig sötét van a folyosón és a plafonon lévő neonlámpák villognak, miközben a sötétben a semmiből többször a zombinak öltözött emberek eléd sétálnak és úgy csinálnak mintha el akarnának kapni. Hiába tudja az ember, hogy ez fog történni és ezek csak statiszták, annyira hirtelen és váratlanul történik az egész, hogy mégis megijedsz. 



Van még egy "ride" ami megéri a Parkban. Ez egy 60 perces út egy kis nyitott buszon amire kb. 50-60 ember fér fel. A parkban található a Universal Studios-nak néhány forgatási helyszine (ilyenek a The Voice, A cápa, Jurassic Park néhány jelenetének a helyszine stb.) ahol ezzel a busszal körbevisznek. Szintén adnak az útra egy 3D-s szemüveget, mert bemegy a busz 3 hangárba ahol 3D-s effektekkel lehet átélni egyes filmek forgatási jelenetét, mint pl. egy 7-es erősségű földrengést, vagy éppen az új King Kong cimű film egyik jelenetét.



Magáért a Parkért én sokallom a $120 belépőt főleg úgy, hogy az ember tudja, hogy Floridában Orlandóban háromszor ekkora a park és olcsóbb a jegy.

Másnap elmentünk Anaheimbe, Disneybe. Itt Californiában 2 park van, mig Orlandóban 6. Lehet venni jegyet csak 1 parkba $90, vagy lehet venni egy úgynevezett "Park Hopper" nevű jegyet amellyel a nap folyamán korlátlanul lehet menni egyik parkból a másikba. Ennek a jegynek az ára változó. Ezen a hétvégén, mivel "Holiday Weekend" volt igen csak magas, $174 került 1 főre. De ha a Universal Studios mérethez hasonlitjuk, akkor megéri az árát. Ebben a 2 parkban most rengetegen voltak. Voltam már kétszer itt, de ennyi embert még nem láttam ezen a helyen. 


De miért is jó Disney? Én tavaly nyáron jártam itt először. Előtte mindig azt hittem, hogy itt csak beöltözött Mickey Mouse-okat látok, meg szuvenir boltokat. De ez a park nem erről szól, hanem inkább a "ride"-okról. Mind a két parkban találhatóak hullámvasutak, ahová ezen a hétvégén iszonyatosan hosszú sorokat kellett végigállni. Volt olyan, amelyre 150 perces várakozási idő volt, de voltak emberek akik kiállták a sort. A belépőjeggyel egyébként lehet venni minden "ride'-ra egy gépből "fast pass"-t amellyel soron kivül be lehet menni. Ezért nem kell külön fizetni, viszont elég hamar elfogynak, tehát szemfülesnek kell lenni. Valamint nem lehet azt megcsinálni, hogy reggel nyitáskor végigrohanok és először összeszedem a fast passokat ahová fel akarok ülni, mert 2 fast pass igénylés között el kell telnie legalább másfél órának.


Disneyben a legjobb "ride"-ok közé tartoznak a Soarin, a California Sreamin és a Space Mountain. Általában erre a háromra kell a leghosszabb ideig sorban állni, a minimum várakozási idő mindenhol 120 perc volt. Mind a háromra volt fast passunk, de estére. Viszont a California Screaminnél és a Space Mountainnál kiálltuk egyszer a sort, mert tényleg annyira megéri.



Én még az orlandói parkban nem jártam, de tervbe van véve, hiszen azokban a parkokban sokkal több szórakozási lehetőség van mivel nagyobbak, valamint ott 6 park van ahová a Park Hopper jegy közel annyiba kerül mint ide a 2 parkba. Hiába, California drága állam. Ennek ellénre szuper élményekkel gazdagodtunk ismételten, a pénzt pedig nem sajnálom mert amilyen élményeket kaptam cserébe, azokat elvenni senki nem tudja már.










2017. február 6., hétfő

California dreaming 2.

Tini koromban nagyon szerettem azokat a sorozatokat amelyek Kaliforniban vagy Ausztráliában játszódtak. Ez a két hely volt mindig is az, ahol el tudtam képzelni azt, hogy leéljem az életemet. 2 évvel ezelőtt amikor először jártam Los Angelesben már tudtam, hogy ez szerelem első látásra és mindent megtettem annak érdekében, hogy az álmom valóra váljon. Szerettem volna a "Kaliforniai álmot" én is.


Nagyon boldog voltam és vagyok is itt, mivel minden halad végre a maga módján, egyetlen dolgot leszámitva, mégpedig az embereket. Ezen belül is az életszemléletüket és az életvitelüket. Éltem és jártam már az Egyesült Államokon belül több városban is, de ami itt és ennyire jelen van, bizony még máshol nem nagyon tapasztaltam. Amikor egy éve idejöttem, minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy el sem akartam hinni. Munka, lakás, szerelem, melyből a szerelem egy nagy csalódás volt és végre Karácsony előtt pár nappal sikerült a másik fél részéről a hónapokig tartó kergetőzés után lezárni a dolgot.

Az érzelmi hullámvasútról úgy próbáltam leszállni, hogy eljártam az ismerőseimmel nyár végén és ősszel szórakozni, ismerkedni. Nos, ez itt LA-ben nem is tűnik olyan egyszerűnek, mint ahogyan az ember azt gondolná. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden szórakozóhely hajnali 2 órakor bezár. A másik pedig az, hogy a jobb szórakozóhelyek mind West Hollywoodban vannak. Na már most ugye az LGBT (lesbian, gay, bisexual, transgender) Amerikában elfogadott dolognak számit, de itt LA-ben különösen éli fénykorát. West Hollywoodban ezek a szórakozó helyek mind olyan bárok, ahol a táncosok, pultosok valamint a szórakozni vágyók 85%-a ebbe a kategóriába tartozik. A maradék 15% pedig megpróbál kicsit kikapcsolódni.


A legnagyobb problémát ott vettem észre, hogy amikor az ember ismerkedni szeretne akkor 4 féle kategóriába lehet osztani a potenciális jelölteket. Tudom, nem jó dolog ez a kategorizálás, de ha már ennél a témánál tartunk, akkor muszáj. Az első ilyen kategóriába a házas férfiak tartoznak. Mint ahogy az esetemben is történt (az érzelmi hullámvasút), bizony ha nagyon akarják akkor nagyon ügyesen el tudják ám titkolni, hogy nekik van egy szép család is a háttérben, pláne akkor, ha az asszonynak beadják, hogy éppen üzleti úton vannak valahol, esetleg a konfereniák késő estig elhúzódtak. Nem én voltam az egyetlen az ismerősi körömben, akivel ehhez hasonló eset megtörtént, én viszonylag hamar, 1 hónap után rájöttem a hazugságra, az volt már a nehezebb kör, hogy a másik fél is beletörődjön, hogy ennek itt a vége.

A második kategória az internetes ismerkedés. Igen, én is unalmamban regisztráltam 3 ilyen oldalon is. Természetesen itt is megjelennek a nős pasik, viszont általában úgy állitják be a dolgot, hogy ők nyitott házasságban élnek, esetleg hármasban szeretnének szórakozni és ezt teljesen ismeretlenül közlik is az emberrel néhány üzenetváltást követően. Ezen kivül általában itt lehet azokkal találkozni, akik 10-ből 9 esetben ingyen szeretnének egy gyors szexhez jutni. Novemberben egy 2 hétig tartó levelezgetés, telefonbeszélgetés után elmentem egy kávéra egy ilyen oldalon megismert normálisnak tűnő sráccal. Először azt hittem, hogy végre nem csak egy gyors numerát szeretne, hiszen 2 hétig beszéltünk telefonon, sms-eztünk, majd mondta, hogy találkozzunk. Az első probléma az volt, hogy ő bizony azt szerette volna, hogy én menjek el oda ahol ő lakik és ott a sarki kávézóban találkozzunk. Közöltem vele, hogy bocsi de ha elhivsz, akkor minimum az, hogy fél uton találkozzunk. Nyilván első találkozáskor még nem adom meg a cimemet senkinek. Na, hősünk ekkor erősen hümmögött a telefonban, de végül belement a dologba. Én stilusosan 10 perccel később érkeztem a megbeszélt helyszirne majd mikor felhivtam hallottam, hogy ő még a kocsiban ül és közölte, hogy legalább 30 percet késni fog. Gondoltam ok, hiszen a Los Angeles-i forgalmat ismerve ez belefér, valamint mindenki megérdemel egy esélyt, igy megvártam. Amint hősünk megérkezett a köszönést követően elment és vett magának egy kávét. Igen, magának. Majd miután leült mellém elkezdte mesélni, hogy neki már 6 hónapja nincs munkája, a spórolt pénzéből él és próbál találni egy megértő társat magának, aki támogatja őt, hogy most ő 37 évesen karrier válságban van és próbálja kitalálni, hogy mit is kezdjen az életével, majd megkérdezte, hogy én miért nem iszok semmit. Én ekkor mosolyogtam egyet és szépen elköszöntem tőle. Azóta sem hallottam felőle. Kisértetiesen hasonló eset fordult elő 2 másik barátnőmmel ugyanigy Los Angelesben az elmúlt 6 hónapban, különböző férfiakkal, szóval igen, 10-ből 1 sajnos a jelek szerint ilyen.


Harmadik kategóriába sorolnám azokat akiket szintén az interneten lehet a legtöbb alkalommal összeszedni, ők nem mások mint a SugarDaddy-k. Magyarul a kőgazdag férfiak akik hetente több ezer dollárt is kifizetnek a SugarBaby-jüknek csak azért, hogy 1-2 órát együtt töltsenek velük egy szállodai szobában. Vannak kifejezetten ilyen website-ok, ahova havi dij ellenében bárki feltöltheti a portfólióját, és ezek a férfiak ráirnak a nekik megtetszett lányokra, majd pár üzenetváltást követően megbeszélik azt, hogy mennyi a havi juttatás. Azok közül a lányok közül akiket személyesen ismerek, van akinek 2 ilyen férfi is van az életében. Általában a havi lakbér árát, mellé egy kis költőpénzt és Cartier, Rolex ékszereket kapnak ajándékba heti 1 vagy esetleg másfél együtt töltött óráért. A SugarBaby-k általában magas, vékony fiatal lányok, a SugarDaddy-k pedig bőven 50 feletti gazdag férfiak.

A negyedik kategória pedig (és ezen lepődtem meg a legjobban), a biszexuális férfiak. Két barátnőmnek az elmúlt 1 év során többször is volt alkalma ilyen férfiakkal randizni. Az én barátnőim élnek-halnak az izmos, kockás hasú pasikért. Na már most itt LA-ben az ilyen pasiknak a 90%-a biszexuális. Sajnos nem vicc, West Hollywoodban a táncos fiúktól kezdve, a gym-ben edzőkön keresztül egészen az utcán sétálókig. Mind a két barátnőm elment több ilyen izmos pasival randira és már az első randin kiderült, hogy a "görög Istenek" bizony nem vetik meg a férfiakat. Sőt volt olyan is, aki kifejezetten kijelentette a randin, hogy szerinte ő még attól nem meleg, hogy egy másik férfit orálisan kielégit. Mikor a lányok ezeket a sztorikat elmesélték nekem először, kikerekedett szemmel néztem, nem akartam elhinni. Majd egy alkalommal az egyik Uber sofőrt aki szintén ilyen Adonisz külsővel rendelkezett, spontán módon megkérdeztem, hogy mi erről a véleménye és hatalmas mosollyal közölte velem, hogy nem lát ő ebben semmi kivetni valót, neki sincs semmi baja a biszexualitással hiszen ő is az annak ellenére, hogy van egy női élettársa, sőt büszkén mondta, hogy neki is van SugarDaddy-je.


Nyilván biztosan nem haltak még ki a normális emberi kapcsolatok, hiszen ismerek itt megismerkedett párokat, de szerintem két kezem sok lenne hozzá, hogy össze tudjam őket számolni. Rá kellett jöjjek, hogy olyan mint Kaliforniai álom, nem létezik, ha ebből a szemszögből nézzük. Hiába a gyönyörű hely, a kellemes időjárás, ha az életfelfogás ennyire rossz irányba fordult itt Los Angelesben. Most már a szüleim is kezdik megérteni azt, hogy miért is vagyok inkább egyedülálló.