Hogyan Keress Extra Pénzt Amerikában

 Az Egyesült Államokban az online rendelések nem számítanak luxus dolgoknak. Ma már szerintem nincs is olyan háztartás, ahol ne rendelne valaki havonta legalább egyszer valamit. Az emberek többsége általában az Amazont használja, de vannak más termékek amit például egy adott áruháznak csak a website-járól lehet megrendelni és azt néhány napon, vagy héten belül házhoz szállítják. De egy applikáción keresztüli vásárlásról talán még nem sokan hallottak korábban.

Mielőtt rátérek a különböző bevásárló appekre ne felejtsd el megnézni a YouTube csatornámat, ahová heti 2 alkalommal posztolok videót Amerikáról, az amerikai életről, és Texasról. A csatornámhoz erre a linkre kattintva, vagy pedig a YouTube keresőbe a Modern Wander-t beírva találhatsz meg.

Gondolom az Ubert nem kell bemutatnom senkinek, hogy mi is az és hogyan működik. Nos, az USÁ-ban az Uberen kívül számtalan hasonló applikáció létezik. Szinte mindenre lehet találni valamit. Vannak ugye a taxi app-ek, mint az Uber, Lyft, Roadi Driver és van az úgynevezett Veyo driver, amivel embereket lehet vinni az orvosi időpontjára. Ezen kívül vannak az étel  kihordós app-ek, mint a DoorDash (ez úgy tudom elég sok országban jelen van), UberEats, Postmates és a GrubHub. Az elmúlt néhány évben az Egyesült Államokban nagyon népszerűek lettek ezek az applikációk, főleg a pandémia kezdete után, hiszen közel 1 évig zárva voltak az éttermek és csak két opció létezett: 1) megrendeled és elmész érte, 2) megrendeled és ezen appek egyike házhoz szállítja neked.

Ezen kívül van még a Shipt, Instacart, Dumpling és Favor nevű appek, amikkel megrendelheted a bevásárló listát egy adott élelmiszerboltból, majd egy “shopper” bevásárol neked és házhoz viszi. Ezek az appek viszonylag fiatalok, a Shipt talán 4-5 éves lehet, az Instacart talán 6 éves, a Favor és a Dumpling is viszonylag fiatalnak számítanak. Ezek a bevásárlós appek igazán felkapottak tavaly Márciusban lettek, amikor is a pandémia elkezdődött. Személyes tapasztalatot mint “shopper”, vagyis bevásárló a Shipt nevű appről tudok írni, hiszen már lassan másfél éve ezt használom, mint extra kereseti forrást az iskola és az állandó munkám mellett, hiszen flexibilis és nincs főnököm aki piszkálódik. Van Instacartnál is “shopper” profilom amivel szintén vásárolhatnék másoknak, de azt talán 2-3 alkalommal használtam, mert nekem nem tetszett.

Először is tisztázzuk le, hogy aki ilyen “gig worker”, az nem feltétlenül azért van, mert az életben más területén nem állná meg a helyét. Nagyon sokszor megkaptam az elmúlt másfél év alatt (de amikor még freelance irással foglalkoztam is) ismerősöktől, hogy “Mégis miért nem keresel rendes munkát? Ez nem karrier, erre nem lehet jövőt építeni! Nem szégyelled mások előtt, hogy ilyen kuli munkát végzel ami valójában nem is munka?”. Amikor még írásból kerestem a betevőre valót, akkoriban bosszantottak ezek a beszólogatások, de mára már eljutottam arra a pontra, hogy az emberek nem látják sokszor a fától az erdőt és sokak szerint csak az számít munkának, ha Hétfőtől Péntekig reggel 8-tól délután 4-ig bent ülsz egy irodában (oké, nem most, mert most kb az emberiség 70%-ra online dolgozik). Aki pedig egy ilyen “gig munkát” végez, annak több oka is lehet. Nagyon sok embert ismerek, akinek bármiféle fogyatékossága van. Találkoztam már siket shopperrel, DoorDash futárral, vagy éppen Uberessel. De láttam már nyugdíjasokat is ételt kihordani. Vagy nagyon sok egyedülálló szülő használ kereseti forrás ként ilyen munkákat, hiszen a flexibilitás miatt nem kell még külön babysittert fogadni, mert ő éppen a pénztárgép mögött áll este 10 óráig. 

De térjünk vissza az Shipt nevű app-re. A felvételi eljárás nem olyan egyszerű, mint a többi applikációnál. Először is, le kell az appet tölteni a telefonodra, majd kitölteni a jelentkezési lapot, amin először csak teljesen alap információkat kell megadni. Mivel az Egyesült Államokban is  közel 1 évig zárva volt nagyon sok minden, így ezeknek a munka nélkül maradt embereknek a többsége ezeken az appeken keresztül kezdett el dolgozni. És mivel jelenleg több a shopper mint a vásárló, így mostanában elég ritkán van felvétel. De ha mégis van, akkor egy 2 lépcsős felvételi eljárás van. Küld a Shipt egy emailt, amelyben a linkre kattintva 3 videót kell magadról elkészíteni. 3 különböző szituáció van leírva, majd videóra fel kell venned magadat és maximum másfél percben elmondani, hogy mégis  hogyan oldanád meg az adott szituációt. Ennek a 3 videónak a feltöltése után 1-2 napon belül jön a válasz email a Shipttől, hogy tetszett-e nekik a problémamegoldó készséged, vagy sem. Amennyiben nem, elköszönnek tőled és nem folytatódik a felvételi eljárás. Ha viszont megnyerted őket, akkor következik a background check, vagyis megnézik, hogy nem szerepelsz-e a bűnügyi nyilvántartásban. Ha ezen is átmentél, akkor már csak a körülbelül 3 órás online traininget kell megcsinálni, és már kezdheted is magadat feltenni a Schedulre-re, vagyis be oszthatod magadnak a munkaidőt, hogy mikor szeretnél megrendeléseket kapni. Ezen kívül küldenek postán egy Shipt credit kártyát, amelyet akkor kell használni, ha a vevő nem fizette ki előre online amit megrendelt, hanem neked kell a kasszánál fizetned. A Shipt egyébként az 500. vásárlásod után küld egy névre szóló Shipt kredit kártyát, amit majd használsz a bevásárlásoknál, a régit pedig elteheted tartaléknak, ha netán elhagynád a névre szólót.

De a Shiptnél nem csak az 500. mérföldkő megtétele után kapsz ajándékot. Az első 10 vásárlásod után kapsz ajándékba 2 db Shipt pólót és egy hűtőtáskát, hogy a fagyasztott árukat abba pakold és úgy vidd ki a megrendelőnek. Ahogy már említettem, az 500. vásárlás után jár a névre szóló Shipt kredit kártya és egy $10-os Target ajándékutalvány. Az 1000. vásárlás után küldenek egy újabb hűtőtáskát, és egy $50 Target ajándékutalványt. 2500 vásárlás után egy kérdőívet küldenek, hogy miket szeretsz és ezek alapján küldenek mozijegyet, és különböző apróságokat. 5000 vásárlás után választhat a shopper, hogy egy $100 Target ajándékutalványt kér, vagy pedig mérföldeket légitársaságoknál. 7500 vásárlásnál küldenek egy katalógust, amiből választhatsz. Az egyik barátnőm aki szintén shopper egy Nikon fényképezőgépet kért. 10.000 pedig (és ez a legnagyobb) a Shipt fizeti a nyaralásodat oda, ahova csak szeretnéd. Nem viccelek, az országos Shipt Facebook csoportban mindig írják a shopperek, hogy igy mentek el nyaralni, ezen kívül a Shipt szerződésben is benne van. 

Akkor most lássuk, hogyan is működik az app. Van egy vásárlói Shipt app, és van egy Shipt Shopper app. A vásárlói Shipt app-nek van havi előfizetési díja, de ha valaki shopper ként dolgozik, akkor nem kell előfizetői díjat fizetnie. Általában akkor kell a Shipt kredit kártyát használni a pénztárnál, ha a vásárló a nem a vásárlói app-ről közvetlenül rendel, hanem például a Target website-ról rendeli és fizeti ki előre a megrendelését. Ha a Shipt appen keresztül rendel, akkor nem fizeti ki előre, hanem csak megadja a bankkártya adatait (amit a shopper nem tud, hiszen erre van a Shipt kártya) és a shopper a pénztárnál a Shipt kártyával fizet. A bevásárlás mind a két fajta variációnál ugyanaz. Te mint vevő az app-en keresztül összeállitod a bevásárló listát. A bolt katalógusa alapján külön tudod választani miből milyen márkát, hány literes, hány grammos legyen. De a Targetből tudsz játékot, ruhát is rendelni. Én, mint shopper megkapom a megrendelésedet, ahol látom melyik boltba kell mennem és te melyik nap és hány órakor szeretnéd házhoz kapni a megrendelésedet. A Shipttel 3 napra előre lehet rendelni egyébként.

Én általában úgy csinálom, hogy a megadott házhozszállítási idő előtt legalább 1 órával a boltba megyek, hiszen szinte mindig van valami, ami éppen hiányzik a boltból, vagy éppen csak hátul a raktárban van. És persze idő, amíg találok egy eladót aki hajlandó is segíteni és hátra menni a drága munkaidejében megnézni, hogy az adott termék van-e raktáron. Bizony sajnos nagyon sokszor előfordul, hogy csak a 3. vagy éppen 4. dolgozó akar segíteni. Legtöbbször a fiatal, 20-as éveik elején járó alkalmazottak azok, akik közlik velem, hogy ha valami nincs a polcon, akkor az nincs raktáron sem. Magyarul hagyjam őket békén, ők bizony nem mennek hátra a raktárba. Megszámlálhatatlanszor történt meg ez a szituáció velem az elmúlt közel másfél évben sajnos. 

A másik oka annak, hogy 1 órával hamarabb megyek a boltba az is, hogy ha valami abszolút nincs még raktáron sem, akkor először sms-ben próbálom a vevővel felvenni a kapcsolatot, hogy X termék hiányzik, de van helyette Y vagy Z és akarja-e, hogy kicseréljem? Az esetek 80%-ában elég hamar kapok választ az sms-ekre, de van, hogy akár fél óra is eltelik, mire válaszol valaki de akkor is úgy, hogy közben legalább 3 alkalommal már hívtam is telefonon és hagytam neki hangüzenetet, hogy ki vagyok és miért hívom. És most jogosan jön a kérdés, hogy miért is szarakodok ennyit bárkivel is? Miért nem hagyom csak ki a listából az adott terméket és jelölöm meg, hogy nem volt és haladok tovább? Nos, az app-nek van egy pontozásos rendszere is. 

3 részből áll a pontrendszer. 1) On-time rating 2) Average Rating 3) Acceptance rate. Az On-time rating az azt jelenti, hogy a megadott időben viszi-e ki a shopper a címre az árut. Ha késett, akkor ez leesik. 90% alatt a Shipt megszünteti a shopperrel a munkaviszonyt a shopperrel. Az Average rating az, amit a vásárló ad a shoppernek, vagyis a teljesítményét pontozza. Ez, ha 4.7 alá esik, szintén megszünteti a Shipt a munkaviszonyt a shopperrel. Ezt célszerű 5-ön tartani, mert a Shipt algoritmusa annál több bevásárlást ajánl fel a shoppernek, minél magasabb a pontszáma. Valamint, ha egy vásárló mondjuk csak 4 csillagot ad, akkor azzal nagyon el tudja rontani a shopper statisztikáját. Sajnos nagyon sok vásárló van, aki ok nélkül pontozza le a shoppert, és akkor azonnal le is esik 4.9-re az Average rating. Vannak emberek, akik szerint nincs 5 csillagos shopper, valamint sokszor a shoppert hibáztatják azért, mert valami nincs raktáron a boltban. Persze van, hogy shopper megérdemli, mert nem nézi meg, hogy penészes-e az eper, nincs-e lejárva a tej vagy a sajt, nincs-e összetörve a tojás, de hallottam már olyat is, hogy valaki jégkrém levest vitt ki, mert nem figyelt oda, hogy elkerülje a jégkrém megolvadását. De a vevő a shopper kommunikációját is pontozza. A kommunikáció azért fontos már a vásárlás megkezdésekor a shopper részéről, mert a vásárló van, hogy elfelejtett valamit, és a vásárlás közben jut eszébe. A harmadik az Acceptance rating a leglényegtelenebb. Az csak arra szolgál, hogy a shopper lássa, hogy hány % vásárlás felajánlást fogadott el az app-től.

Az utolsó dolog amit ezekről a gig app-ekről tudni kell az az, hogy ezek az app-ek nagyon keveset fizetnek. Amerikában egy íratlan szabály az, hogy a pincérek és a gig munkások a borravalóért dolgoznak. Konkrétan pofátlanságnak számít az, ha elmegy valaki egy étterembe és onnan úgy jön el, hogy nem hagy borravalót a pincérnek. Hasonlóképpen működik, legalábbis kéne működnie ez ezekkel az app-ekkel is. Én általában 95%-ban kapok borravalót. Heti 25 vásárlást szoktam megcsinálni, és ebből 1, maximum 2 vevő nem szokott adni borravalót. A borravaló összege mindig változó. A legtöbb amit kaptam $50 volt, a legkedvesebb $2. Én minden borravalónak örülök, mert minden dollár számít. Sokszor azért adnak kevesebb borravalót, mert nem tudják, hogy a shopper mennyire kevés összeget kap egy vásárlásért, valamint mert nagyon sok extrát felszámolnak ám a vevőtől is, mint például szerviz költség, vagy éppen házhozszállitási költség. Általában a vevő 20%-al fizet többet amikor ilyen app-ről rendel, mintha saját maga menne el vásárolni. Például a vevő rendel $250-ért. Én már tudom, hogy ez sok árucikk és legalább 1 órás bevásárlást jelent, de a Shipt csak $15-$18 között fizet ezért nekem. Általában a borravaló az, ami miatt megéri megcsinálni. Én jobban szeretek egy kb 20 árucikkből álló bevásárlást csinálni, mert akkor 1 óra alatt 2 címre is tudok vásárolni és kétszer annyi pénzt csinálok meg, mintha egy $200 feletti bevásárlást csinálok meg. Mivel az app algoritmusa egy idő után újra összepárosit azokkal a vevőkkel akiknek már sokszor vásárolt a shopper és mindig 5 csillagot adott a vevő, így már csak azoknak csinálok nagybevásárlást akiket ismerek, mert nem akarom, hogy le legyek pontozva (mint emlitettem, előfordul gyakran, főleg nagy bevásárlásnál biztos, hogy 4-5-6 dolog hiányozni fog, és a vevő engem Shoppert fog ezért hibáztatni. Sajnos több hónapos tapasztalat).

Most, hogy mindenki valamennyire megismerte a Shipt működését kérnék mindenkit, hogy ne nézzük le azokat, akik saját maguknak dolgoznak. Akár írásból élnek, akár sofőrködnek, akár valakinek bevásárolnak. Mindenkinek megvan a saját oka, hogy miért dolgozza azt, amit. Tény, hogy egy app-en dolgozni valóban nem karrier és nem jövőkép, de emiatt semmilyen hátrányt nem élvez senki, hiszen ugyanúgy adózott jövedelemnek számít hiszen ezek a cégek akik ezeket az app-ket működtetik adó szezon előtt küldik az éves elszámolást, és ezért ad a bank kocsi, vagy akár lakáshitelt is. Bárkinek ajánlom ezeket az app-eket azoknak az USÁ-ban élnek, és akár egy kis extra bevételi forrást szeretnének, vagy éppen munkanélküliek.

Bevásárlás Amerikai Módra

     Az Instacartról először akkor hallottam, amikor még a Petcoban dolgoztam. Sorra jöttek a vásárlók és mondták, hogy az Instacarnak dolgoznak és segitsek már megtalálni nekik néhány terméket, mert ketyeg az időzitőjük. A harmadik, vagy talán negyedik ilyen alkalom után megkérdeztem, hogy mondják már el nekem mi az az Instacart. Tudom, Google és YouTube a barátaim, de munkaidőben nem nyomkodtam a telefonomat, mire pedig végeztem, ki is ment a fejemből, inkább csak arra koncentráltam, hogy minél előbb otthon lehessek a 8 órás műszak után. 

    Az egyik ilyen "Instacart shopper" igy végül elmagyarázta, hogy ők mások nagy, vagy éppen kisbevásárlását csinálják meg az app-en keresztül és azt viszik a megrendelőnek házhoz. Ezután már kicsit jobban utána néztem a dolognak, elkezdtem a YouTube-on videókat nézni, hogy tulajdonképpen hogyan is működik és mi is ez.

    A Shipt és az Instacart hasonló telefonos applikáció, mint az Uber, DoorDash, AmazonFlex, vagy éppen a Postmates. Nagyon egyszerűen működnek. Letöltöd a telefonodra és beregisztrálsz. Én az Ubert nem szeretem, mert nem szeretem amikor idegen emberek beülnek a kocsimba és éppen a ketchupot öntik ki, vagy az üditőt. A DoorDash és a Postmates szokott szintén bevásárlást csinálni boltokban, de ők inkább éttermekből való kiszállitásra fókuszálnak. Az AmazonFlex pedig Amazon Prime, Amazon Fresh és Whole Foods kiszállitást csinál. Nekem a legjobban az Instacart és a Shipt tetszett meg, mert nem kell rohanni, kapkodni. 

    Az Instacartra be regisztráltam még 2019 Decemberében (ekkor még nem hallottam a Shiptről), de várólistára tettek. Jött egy email, hogy köszönik szépen a jelentkezésemet, de most épp elég "Shopper" van a környékemen, de majd szólnak ha ismét lesz felvétel. Úgy voltam vele, hogy végül is ráér a dolog, mert van munkám, amit egyébként nem szerettem. A Petcoba hatalmas reményekkel és célokkal mentem, de sosem gondoltam, hogy egy nagy csalódás és kihasználás lesz a vége. Részmunkaidős ként voltam hivatalosan bejelentve, de heti 35-38 órákat dolgoztam. Ez a fizetés szempontjából nem is hangzana rosszul, de ugye mivel hivatalosan csak részmunkaidős voltam, igy nem kaptam semmilyen juttatást. A boltvezető nagyon meg volt velem elégedve hiszen nagyon gyors, megbizható és preciz munkaerő voltam, 4 hónap alatt 2x is elő lettem léptetve, aztán 2020 Január végén mégis elváltak az útjaim a Petcotól. A volt főnököm azóta egyébként már 5 alkalommal is felhivott telefonon és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e visszamenni hozzájuk a Petcoba, de mindig elutasitom, mert jobb nekem a rugalmas munkaidő ugyanannyi pénzért, valamint a pletykálkodó, dolgozni nem akaró 17-20 éves kollégák között sem éreztem jól magamat.

    Na de térjünk is vissza a bevásárlásra. Január végén miután vége lett a munkaviszonyom a Petcoval, először csak átmenetileg, de elkezdtem különböző applikációkat keresni a telefonomon és igy akadtam rá a Shiptre. Gyorsan ki is derült, hogy a Shipt tulajdonképpen az Instacart ikertestvére, csak kevesebb boltban lehet vele bevásároltatni. Oda is be regisztráltam, ott is várólistára kerültem. De csodák csodájára alig 5 napon belül jött is az email, hogy töltsem ki az adataimmal a jelentkezési oldalt, és amennyiben a background check (megnézik, hogy nem vagyok-e bűnöző, nem voltam-e elitélve ittas vezetésért stb) tisztán jön vissza, kezdhetek is dolgozni. Hamar meg is jött a válasz email, hogy nézzem végig az online okatást és utána akár azonnal is kezdhetek, a bankkártyát pedig pár napon belül postázzák. Minden ilyen app-nek van bankkártyája azért, hogy ha a vevő nem fizette ki előre online amit kért, akkor a shopper a boltban tudjon fizetni. De az app előre jelzi, hogy kell-e pénztárba menni és fizetni, vagy már ki van fizetve és a vevőszolgálatnál csak átnézik egyeznek-e a termékek a bevásárló kocsiban és az app-en a lopást elkerülve. Bizony, sajnos ilyenre is sokszor sor került már ahogy hallottam a dolgozóktól.

Tavaly Február első hetében el is kezdtem a Shiptel dolgozni. Eleinte féltem tőle nagyon, mert sok rossz kommentet is olvastam csoportokban róla, valamint mikor megláttam, hogy mennyit fizetnek, elkeseredtem. Viszont hamar rá is jöttem, hogy ezek az app-ek ugyanúgy működnek, mint amikor valaki pincér ként dolgozik, magyarul a borravalóért dolgozunk. Viszont egy szép összegű borravalóért meg is kell dolgozni. A megrendelővel folyamatosan kommunikálni kell, ha valami éppen nincs készleten akkor fel kell ajánlani egy hasonló, de más márkájú terméket neki, vagy pedig ő mondja meg, hogy mit is kér. Ha valakinek egy shopper többször is vásárolt már és a vevő mindig 5 csillagot ad, akkor az app algoritmusa egy idő után összepárositja a shoppert és a vevőt, ami több szempontból is jó. Nekem az elmúlt 1 év alatt kialakult vevőköröm lett, minden héten nagyon szép magas borravalókat kapok tőlük, ismerjük már egymást, megbizunk egymásban, sokszor már magamtól tudom, hogy mire cseréljem ki a hiányzó terméket.

    De persze van a fekete leves is, amit még a legelején meg is tanultam. A Shipt ha a vevő pontozási része 4.7 alá esik, akkor megszünteti a munkaviszonyt a shopperrel örökre. Ha az On-time rating, vagyis, hogy a megadott időben pontosan vidd ki a megrendelt árut 80% alá esik, szintén megszünteti a Shipt a munkaviszonyt örökre. Mindent időre kell kivinni a megrendelőnek. Viszont ezeket a pontozásokat tökéletesen tartani sem egyszerű, hiszen amikor sokan vannak a boltokban, vagy valamit sokáig tart megtalálni, azzal eléggé el lehet csúszni időben. Én ezért szoktam mindenhova hamarabb menni, mint ahogy elő van irva. Ehhez is kellett jó néhány hónap mire kitapasztaltam. Az Acceptance Rate egyedül az, ami miatt nem kell félni, hogy elvesziti a shopper a munkáját. Az csak azt mutatja, hogy az app által felajánlott vásárlások közül mennyit fogadott el a shopper amig online volt.

    De Március közepén jött a pandémia, és a Shipt egészen Augusztusig felfüggesztette a pontozási rendszert, hiszen rengeteg áru hiánycikk volt, a vevők pedig a shoppert hibáztatták. Sajnos nagyon sokan nem akarták megérteni, hogy egy Shipt shopper ugyanúgy megy a boltba bevásárolni, mintha a vevő magának tenné. Az más kérdés, hogy a boltok nem frissitik az árukészletüket online, hogy mi kapható a boltban és mi nem.

    Ahhoz is kellett pár hónap mire kitapasztaltam, hogy melyik vevő ad borravalót és melyik nem. Apartman komplexumokba például tavaly Május óta nem vagyok hajlandó kivinni semmit. Megtapasztaltam, hogy 10 lift nélküli apartmanban élő közül 8 fog rendelni 2-3 zsugor vizet, 15 kilós macskaalmot, 2-3 karton 12-es üditőt és még nehezebbnél nehezebb dolgokat. Végülis logikus, mert nem neki kell felcipelnie, hanem valaki más megteszi és egészen az ajtajáig viszi. A legnagyobb probléma az, hogy ez a 8 ember legtöbb esetben vagy nem ad borravalót, vagy $1-$2 borravalót ad azért a nehéz munkáért, amit a shopper megcsinált neki. Sajnos többször jártam igy, és ahogy a Shipt Facebook csoportokban olvasom, minden shopper igy jár. Úgyhogy én már több mint 8 hónapja csak olyan bevásárlásokat vállalok el, amelyeket családi házakhoz kell vinni.

    A Shipt és az Instacart is úgy vannak kialakitva, hogy a shopper előre látja mit és mennyi mindent kell venni. A Shipt app-en előre látni lehet a cimet is, ahova ki kell majd vinni a megvásárolt árut. Az Instacart app-en igazából csak következtetni lehet, mert egy térképet lehet csak látni, és ha ránagyit a shopper a térképre, akkor látja, hogy ha kis kocka akkor családi ház, ha nagyobb téglalap, akkor apartman épület lesz. De pontos cimet csak akkor mutat az Instacart app, amikor végzett a shopper a vásárlással és megnyomja a GPS gombot.

    Megmondom őszintén, hogy én nagyon megszerettem a Shiptet, és mivel mindig ugyanazokba a boltokba járok, igy az ott dolgozókkal is ismerjük már egymást és ez nagy segitség akkor, ha valami nincs éppen a polcon, de hátul a raktárban van. 

    Az Instacarttól egyébként tavaly Március közepén kaptam emailt közel 3 és fél hónapos várakozás után, hogy felvettek és küldik a bankkártyát. Összesen talán 4-5 bevásárlást csináltam az Instacarttal csak, mert nekem a Shipt rendszere jobban tetszik. A Shiptnek szerintem a Vevőszolgálata is jobb, mint az Instacart-é. Ha elakadok a fizetésnél például, mert a kártya nem működik akkor azonnal tudok telefonálni és segitenek. Az Instacarnál szinte lehetetlen bárkit is elérni, vagy ha sikerül akár az app chat-jén akár telefonon, nem igazán segitőkészek.

    Azt még azért tudni kell, hogy aki egy ilyen app-en rendeli meg a bevásárló listáját, és valami például akciósan van a boltban, az nem lesz akciósan az app-en keresztül. Valamint, jóval többet kell fizetni is az app-nek, mint amennyit a boltban fizetett volna magának. Különböző extra költségeket kell kifizetni, mint például szerviz költség, kiszállitási költség, és még van pár extra amit felszámolnak ezek az app-ek. És ezen felül adják még a borravalót, van aki kézpénzben, van aki az app-en keresztül. 

    Ezekkel az app-ekkel egyébként mint magánvállalkozó lehet dolgoni, saját maga után kell az adót mindenkinek fizetnie. A fizetést pedig a Shipt minden Pénteken utalja a bankszámlára, az Instacart pedig Kedden. Az Instacart-nál van úgynevezett "Fast pay" ami azt jelenti, hogy amit az adott napon keresett a shopper, azt pár dollár ellenében azonnal a bankszámlájára kérheti. Ezt egyébként igérte a Shipt is, hogy idén Januárban bevezetik, de eddig még nem történt meg. 

    Igazából elég sok változáson mentek át ezek a "Gig app-ek", mert az elmúlt évek során Kaliforniában nagyon sok Uber, DoorDash, Instacart stb. dolgozó elkezdte perelni ezeket a cégeket, hogy nem alkalmazott ként vannak tekintve és bérezve. Ezért a tavalyi választások során volt egy Proposition 22 pont is, amire lehetett szavazni. Mivel igennel nyert, ezért itt Kalifornia államban ezek az app-ek most már kötelesek minden megtett mérföldért 30 centet fizetni, kötelesek megemelni a kifizetéseket úgy, hogy az elérje a minimum órabért, valamint baleset biztositást fizetni arra az időszakra amig valaki éppen dolgozik. Egyelőre ez csak itt Kalifornia Államban lett bevezetve, de nekem van egy erős gyanúm, hogy 1-2 éven belül kiterjesztik majd országos szintűre. 

    Mi a férjemmel Március végén költözünk Texasba, és a Shiptezést fogom ott is folytatni a tanulás mellett. Nagyon fog hiányozni a már jól kialakult és megszokott vevőköröm, de egy jobb és szebb jövő miatt most megtesszük ezt a lépést, és elköltözünk.

Élet a Petcoban

Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is kellene tapasztalatot szereznem "állatgondozás" terén, többféle variáció is eszembe jutott. Gondoltam, hogy esetleg állatkerben kellene állást keresnem, de utálom az állatkerteket. Nem szeretek oda járni, sajnálom őket bezárva látni. Pedig tudom, hogy sok állatfajt sajnos a kihalás veszélyeztet, valamint ők már fogságban születtek és nem is tudnának a vadonban élni, bennem mégis valami féle sajnálat van irántuk. 

Ekkor jött az ötlet, hogy ha már állatkert nem, akkor legyen kisállat kereskedés, ahol van állatorvos is, valamint örökbefogadás. A Petcoról tudtam, hogy itt sajnos nem csak kifejezetten állatokkal lesz dolgom, hanem a vásárlókkal is. De mi is igazából az én dolgom a Petcoban?

Az én feladatom a kisállatokról (is) gondoskodni, vagyis megetetni őket, kitakaritani az akváriumokat, és megbizonyosodni arról, hogy nem betegek. Nyilván nem vagyok állatorvos, igy nem tudom megállapitani, hogy ha beteg egy állat, de betegségre utaló jeleket lehet rajtuk látni. Pl. kevesebb táplálkozás, mozgáshiány, letargia, hasmenés. Amikor ilyet tapasztalok, akkor hátra kell őket vinnem egy úgynevezett "Wellness room" nevű helyiségbe, ami el van zárva a vásárlók elől. Itt tartjuk a betegnek vélt állatokat 1-2 napig, ahol megfigyeljük őket óránként, hogy esznek-e, mozognak-e rendesen, valamint van-e még hasmenés. Amennyiben ezek továbbra is fent állnak, igy valamelyik dolgozó azonnal elviszi a betegnek vélt állatot az állatorvoshoz.

És, hogy milyen kisállatokat árul a Petco? Halak (a mi üzletünkben csak édesvizi halak vannak, de másik városban lehet kapni sós vizi halakat is), hüllők (kigyók, gyikok, kaméleonok), tarantullák, egerek (kigyók etetésére, de árulunk fagyasztott egeret is), hörcsögök, csincsillák és tengeri malacok. Árulunk még tücsköket is kicsi, közepes és nagy méretben, a gyikok és kaméleonok etetésére. Ezeket a tücsököket 3 különböző (méretük miatt) műanyag hordóban tároljuk tojástartókkal. Amikor valaki jön venni tücsköket (napi szinten legalább 20-an jönnek), akkor a tojástartók és egy nagy tölcsér segitségével tudjuk őket összeszedni. Ezen kivül minden hétvégén örökbefogadás is van nálunk, amikor is különböző állatmenhelyek önkéntesei hozzák be az üzletbe a cicákat, nyulakat és kutyusokat amit bárki örökbe fogadhat. Valamint, minden második hétvégén állaorvosi szolgáltatást is igénybe lehet venni időpont foglalás nélkül. Egyszerűen csak besétálhat bárki és igénybe veheti a szolgáltatást. Valamint található még nálunk kutyakozmetika is. 

A Petco is csinál kisállat örökbefogadást, amely a hét minden napján folyamatosan van. Nagyon sokan megveszik a halakat, hörcsögöt, tengeri malacot, majd pár nap, hét után visszahozzák őket különböző okok miatt. Sokan nem kérik vissza a pénzüket, hanem a Petconak adományozzák a kedvencüket, igy mi pedig örökbe fogadásra kináljuk. Ilyenkor az akváriumokra ki is irjuk, hogy ezek a kisbarátok szerető gazdikat keresnek.

Hogy szeretem-e a munkámat? Azt az időt amit az állatokkal töltök nagyon. A nehezebb része a vásárlókkal van. Sokszor be kell állnom a pénztárba, és ilyenkor van az, hogy eszembe jut miért is szokott sok pénztáros olyan flegma és mogorva lenni. Aki már dolgozott bármiféle ügyfélszolgálati munkakörben, annak gondolom nem kell elmagyarázni, hogy milyen sok féle embertipus és temperamentum létezik. És igen, nagyon sokszor megtépázzák annak az idegszálait, aki segiteni próbál. A legtöbbször az van, hogy bejönnek tanácsot kérni, hogy milyen ételt adjanak az állataiknak. A Petcoban csakis tartósitószer- és hozzáadott adalékanyagtól mentes, egészséges kutya- és macskatápot és konzervet, valamint hüllő- és kisállat eledelt adunk el. Sok vásárló teljesen fel van háborodva, hogy miért nincs a megszokott és olcsóbb áru a polcokon és nehezen tudják megérteni, hogy ha valami egy embernek ártalmas, akkor az a szeretett kiskedvenceiknek is az lesz. Ilyenkor van az, hogy tanácsot kérnek, hogy melyiket is válasszák, de a végén sosem fogadják meg a tanácsot. A pénztárnál fizetéskor is szoktak cifrákat alakitani, amit most nem ecsetelnék, mert nekem, mint egy állatkereskedésben dolgozónak ezt egy szép nagy mosollyal kell torelálnom. De maradjunk annyiban, hogy kell ehhez a részhez bőven türelem.

Vannak ám érdekes és tök jó fej vásárlók is. A legtöbben a kutyájukkal vagy a cicájukkal jönnek vásárolni, de akadnak, akiknek másféle házi kedvencük van, és bizony elhozzák őket magukkal. Általában megengedik, hogy a kezünkbe vegyük őket, vagy éppen csak megsimogassuk. Akik állatokkal jönnek be, azok mindig jófejek és viccesek.

Egy dolog azonban mégis van, ami a Petcoban, mint munkahelyben mégis zavar. Sajnos, mint a legtöbb multinál, itt is az a legfontosabb, hogy minél több profit legyen, és igy kevesebb ideje marad az alkalmazottnak az állatokkal való foglalkozásra. Ennek ellenére, egyelőre nagyon szeretek itt dolgozni, mert rengeteget tanulok az állatokról, a táplálkozásukról, az egészségükről, ami mind elengedhetetlen a jövőmre való előre lépéshez.

Vissza a mókuskerékbe

7 év magánvállalkozás után eljött végre az ideje, hogy visszatérjek a normális emberek közé, és valakinek újra az alkalmazottja legyek. 33 éves koromra jött el az az idő mire megvilágosodott, hogy merre és hogyan tovább folytassam az utamat. Megmondom őszintén, hogy igy 7 év "szabadság" után elég nehézkes visszaszállni a mókuskerékbe, de a célok elérése érdekében muszáj volt.

Tavaly ősszel az Upwork oldalon keresztül elkezdtem a szabadúszással foglalkozni, de még annyira új volt nekem a dolog, hogy csapongtam 2-3 hónapig, minden munkát elvállaltam amiből csurrant-cseppent valami kis összeg. Viszont a tisztánlátás, hogy merre is tovább, csak idén Január végén jött egy régi ismerős/"kolléga", szintén szabadúszó szövegiró segitségével. Ő volt az aki elinditott a szövegirás világában. Neki köszönhetem, hogy megtanultam hogyan kell egy igazán jó blogposztot megirni úgy, hogy meg is fizessék érte az embert. Viszont mire rájöttem arra, hogy mi is az a témakör amelyben én szövegiró szeretnék lenni, az hetekbe telt. 

Kb. Február végére körvonalazódott, hogy az állatokról szeretnék irni különböző oldalaknak, állatorvosoknak. Szépen felépitettem egy saját szabadúszó weboldalt amelyen a portfóliómban megtalálható néhány általam irt cikk. Viszont, ez a szabadúszás nem lesz teljes munkaidős állás egyik napról a másikra. Igy 7-8 hónap elteltével is még mindig csak részmunka időben csinálom, amit viszont nem bánok egyelőre. Ugyanis már korábban is megfogalmazódott bennem a dolog, hogy nagyon szeretnék állatokkal foglalkozni, de nem volt lehetőségem elindulni az úton. De egy hónappal ezelőtt végre kinyiltak a kapuk előttem, igy végre eljött az ideje annak, hogy elkezdjek munkát keresni, magyarul vissza bekerekülni a taposómalomba.

Persze a keresés előtt végig kellett gondolnom, hogy hogyan is állitsak össze egy jó önéletrajzot, hiszen nekem olyan még sohasem volt. Annak idején még a Rendőrségen Magyarországon nem volt rá szükségem, és itt kint az elmúlt 7 év alatt sem, mivel takaritásból, személyi assziszenskedésből és babysittingelésből éltem. Igy hát az első pár napomat azzal töltöttem, hogy hogyan is fogalmazzam meg úgy a szakképzettségemet, hogy az kapós legyen a munkaadók körében. Mivel tudtam, hogy állatorvosi rendelőbe vagy állatkereskedésbe szeretnék elhelyezkedni, igy egyértelmű volt ügyfélszolgálati tapasztalat. Szépen leirtam, hogy a rendőrségen miket csináltam, ami megfelelt ügyfélszolgálatnak is, valamint nagyon jól jött az elmúlt 7 hónapnyi állatokról való blogolás, hiszen rengeteg kutatást végeztem a cikkek irásához. Ezeket szépen felsoroltam, formázgattam, több emberrel aki tapasztaltabb átnézettem, majd elkezdődött a munkakeresés.

Általában a cégek saját oldalán a career fül alatt, a LinkedIn, Indeed és ZipRecruiter oldalakon jelentkeztem célirányosan. Nagyon meglepődtem, hogy milyen sok visszajelzést kaptam, sőt sokkal több interjúra behivtak, mint az valaha is elképzeltem. Sajnos állatorvos mellé még a recepcióra sem vettek fel egyelőre, mert oda olyan embereket keresnek, akiknek már legalább 2-3 éves állatorvosi rendelőben lévő tapasztalatuk van. Viszont, a USA egyik vezető állatkereskedése, a Petco behivott interjúra, és 3 nappal később jött is a telefon, hogy már másnap kezdhetek. Annyira örültem, mint majom a farkának, hiszen ez az a munkahely, amely tökéletes ugródeszkának a jövőt illetően. Itt minden féle állat van a hüllőktől kezdve, a kisállatokon keresztül a halakon át egészen a madarakig. Van kutyafodrász, valamint minden hétvégén örökbefogadás és állatorvosi szolgáltatás is.

A szabaszúszó szövegirást továbbra is folytatom, ugyanúgy állat témakörben, viszont a fő célirány most a Petcoból való feljebb jutás 1-2 éven belül. Januárban pedig online kezdek el egy diplomát csinálni ami 2 évig fog tartani, amellyel állatorvos melleti nővér képesitést fogok szerezni. A 200 órás gyakorlatomat az állatorvos mellett a Petco állatorvosánál pedig meg is tudom csinálni, igy nem kell külön még egy állatorvosi rendelőt keresnem.

Rengeteg embertől hallom azt, hogy mennyire nehéz munkát kapni, valamint, hogy nincs munka. Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy célirányosan , a munkának megfelelő fontos szavakkal megirt önéletrajz csodákra képes. Nekem kevesebb, mint 3 hétbe telt, hogy a Petcoba felvegyenek. 3 hétig jelentkeztem folyamatosan állásokra megállás nélkül, és 10-ből 8 helyre be is hivtak interjúra, amelyen én magam is meglepődtem. És igy, 7 év távlatában visszanézve azt, hogy honnan indultam és most hol és merre tartok, jó érzéssel tölt el. Soha nem szabad feladni az álmainkat, mégha azok nem is azonnal válnak valóra és kőkeményen meg kell érte küzdenünk!

Új év, új kezdetek

Nem teltek unalmasan az elmúlt hónapok, elég sok változás történt az életemben. A legfontosabb az, hogy December elején felmondtam a bentlakásos munkahelyemen. Elég hosszú lenne leirni a történteket, a legegyszerűbb talán az, hogy az álom hirtelen átváltozott rémálommá. 8 hetet töltöttem abban a hatalmas házban, ahol a 2. hét után a napi 10 óra helyett már 16-17 de volt rá alkalom, hogy 20 órát is dolgoztam, amikor a szülők elmentek az éjszakába. Elég sűrűn előfordult ez az eset. Valamint az, hogy nannynek lettem felvéve, nos a 4. hét után már szinte mindent kellett csinálnom, még egy lombfúvót is kaptam. Kimerültem, felmondtam és eljöttem.

Decemberben nem igazán akartam dolgozni, mert jöttek az ünnepek valamint a barátnőm és a fia New Yorkból, tehát azt a hónapot jóformán pihenéssel töltöttem. Persze próbáltam munkát is keresni, mert valahol idegesitett a dolog és nem akartam Januárig várni a keresgéléssel. 12 interjúm volt csak Decemberben. Volt ami nekem nem tetszett és inkább már az interjú alatt megmondtam, hogy mi nem passzolunk egymáshoz. Volt olyan, ami nekem tetszett volna, de valamiért én nem voltam szimpatikus.

Végül jött a Január és már szó szerint a hátam közepére nem kivántam a további interjúkat. Január 4-én délutánra volt egy időpontom, de már úgy indultam neki, hogy engem már nem érdekel, elfáradtam. Előtte persze a Google-n megnéztem, hogy hová is megyek, tehát tudtam, hogy egy viszonylag átlagos amerikai családi házról van szó. Mikor csengettem egy fiatal, de eléggé lepukkant lány nyitott ajtót egy kisbabával a kezében. Egy pillanatra megrémültem, mert nagyon lepukkanva nézett ki, kócos haj, foltos póló, valamint láttam a lakásban a nagy rendetlenséget. Legszivesebben sarkon fordultam volna, de úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok lássuk mit ajánlanak és mit akarnak. A lány 27 éves ügyvéd, akinek van egy 18 hónapos lánya és egy (most már) 3 hónapos kisfia. 

Végig sirta az interjút. Igen, ő sirta végig. Mondta, hogy nagyon fáradt, két gyereke van, semmire nincs ideje, a férje nagyon sokat dolgozik, most már neki is vissza kell mennie lassan dolgozni, és bizony a ház szalad, ő is elhanyagolta saját magát. Nem akart sose babysittert a gyerekei mellé, de nincs más választása, mert nagyon szétcsúsztak a dolgok. Egy pillanatra megijedtem, mert ennyire pici babával én még korábban nem voltam de mondta, hogy ne aggódjak, hamar belejövök. Végül elvállaltam a munkát, már másnap kezdtem is. Egy hét alatt sikerült a lakást rendbe szednem, valamint a két picivel is viszonylag hamar egymáshoz szoktunk.

Már egy hónapja vagyok itt, de hosszú ideje ez az első olyan munkahelyem ahol jól érzem magam és érzem azt, hogy engem is szeretnek. Jó érzés az, hogy van egy korombeli (oké 2 évvel fiatalabb) lány, akivel teljesen egyhullámon jár az agyunk. Jó érzés az, hogy olyan munkám van, amibe nem szakadok bele sem fizikailag sem pedig szellemileg. Jó érzés az, hogy végre jól érzem magamat. Itt tartok most, egy jó munkával és egy sci fi függő főnökkel akivel jó barátnők lettünk. 

Szabad élet egy "szabad" országban

A mai bejegyzésemhez kicsit vissza kell menni az időben. 2012-ben amikor megérkeztem Floridába Magyarországról az új lakótársak azzal fogadtak, hogy ne lepődjek majd meg, ha lövöldözést hallok akár fényes nappal. Ex-rendőrként ezt én akkor úgy értelmeztem, hogy oké oké láttam én is az elmúlt 7 év alatt ezt és azt, engem nem igazán tudnak már dolgok meglepni. A harmadik estémen az utca végében lövöldözés volt. A rendőrökre lőttek ki egy házból, ők pedig vissza. Én ledermedten ültem az erkélyen, mig mások vigan sétáltak ki az utcára és kamerázták az eseményeket.

Ugyebár időközben azt is megtudtam, hogy Amerikában szinte mindenkinek van fegyvere, de én ezt azért annyira nem vettem véresen komolyan mindaddig, amig egyszer a buszon munkába menet a mellettem ülő férfinek az oldalán megláttam. De utána annyira nem is foglalkoztam a dologgal. Majd ezután elköltöztem Texasba, ahol az egyik amerikai szomszédunk mindig a kesztyűtartóban tartotta a fegyverét. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért hordja mindig magánál? Mire hangosan felnevetett és mondta, hogy "Amerikában az életeddel játszol, ha nincs fegyvered". De ekkor sem érdekelt engem igazán a dolog, úgy voltam vele, hogy Texas azért mégis csak Texas, ha van neki, hát legyen. Majd ugye következett a következő állomás New York City, ahol szintén mindennaposak a lövöldözések. Én Coney Islanden laktam, ami köztudottan egy gettó része New Yorknak. Mindig sokan kérdezgettek, hogy nem félek-e este és éjszaka egyedül járkálni a metrón, valamint a metrótól 3 blokkra lévő lakóhelyemhez egyedül. Az igazat megvallva, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy bármi is történhet velem, mindig magabiztos voltam, ráadásul mindezt úgy, hogy a fülem be volt dugva és hallgattam a zenét.

Mindezek után ugye jött, hogy újra Floridába költöztem és vettem egy autót. Amikor először elvittem szervizbe a kocsit, a szerelő első kérdése az volt felém, hogy megengedem-e, hogy kinyissa a kesztyűtartót. Először csak néztem rá, nem értettem hogyan tud ilyen marhaságot kérdezni és rá kérdeztem, hogy miért kérdez ilyet? Mire közölte, hogy "de hát Floridában vagy, egyértelmű, hogy megkérdezem mielőtt kinyitom, hiszen ha ott van a fegyvered, akkor nem fog egyinkőnket sem meglepetés érni". Ekkor eszembe jutott, hogy tényleg, itt mindenkinek van fegyvere. Számomra ez tényleg egy olyan dolog, amit nem tartok észben. Viszont ma tényleg meglepődtem. 

Vasárnaponként eljárok egy 5 tagú családhoz, segitek az anyukának a gyerekekkel. Ide már egy hónapja járok, de ma reggel nagyon meglepődtem a fogadtatáson. A konyhában lévő pulton a férjének töltött fegyvere fogadott, a pult mellett pedig játszottak a 2 éves ikrek, simán képesek elérni dolgokat a pultról ha nyújtózkodnak. Kérdeztem az anyukát, hogy a fegyverrel mi a helyzet? Az anyuka mondta, hogy "jaj a férjem megy a lőtérre és elővette, most zuhanyzik". Én teljesen le voltam döbbenve, hogy képesek a gyerekek előtt egy töltött fegyvert hagyni. Folyamatosan a fegyveren volt a szemem és próbáltam az ikreket elterelni a konyha részből, az anyuka meg csak mosolygott rajtam. Kb. fél óra múlva előkerült az apuka aki megfogta a fegyvert, megnézte, hogy a tár benne van-e, majd kibiztositotta, csőre rántotta és eltette. Ezt követően közölte, hogy ő most elmegy akkor lőni. Bennem a vér egy pillanatra megállt annak ellenére, hogy amikor csőre rántott, egyáltalán nem tartotta senki felé a fegyvert. 

A délután folyamán az anyukával beszélgetésbe elegyedtem és kérdezgettem arról, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy valaki fegyvert tarthasson magánál. Itt a szabályok egyáltalán nem olyan szigorúak, mint nálunk Magyarországon, és hihetetlen, de mindenki éles lőfegyverhez és engedélyhez tud jutni, amit én egy hatalmas nagy felelőtlenségnek tartok. Pusztán már csak azért is, mert ha valaki otthon tárolja a fegyverét, akkor azért azt illene biztonságban tartani pláne akkor, ha gyerekek is vannak a házban. Valamint mint ahogyan azt az anyukától megtudtam, itt nem jön ki a rendőrség a házhoz megnézni, hogy a lőfegyver hogyan van tárolva.

A családról tudni kell, hogy egy erősen vallásos keresztény családnak tartják magukat, a gyerekek katolikus magániskolába járnak, a teljes család pedig minden vasárnap misére. Senki ne kezdje most el azt gondolni, hogy itélkezni próbálok a család felett, de mint volt rendőr teljesen felelőtlen szülőnek tartom őket és többet nem fogok hozzájuk menni dolgozni.

Ember tervez, Isten végez...

Szokásomhoz hiven, most is nagy terveim voltak a hétvégére. Már a múlt héten elterveztem, hogy most bizony elmegyek a Venetian Poolba, és teknősökkel, halakkal fogok úszni. Két dolog is megsemmisitette egy pillanat alatt a tervet. Az egyik az a fránya floridai időjárás, a másik pedig az iskola. Vagyis inkább a gyerekek. Na jó, a gyerekek, akik az iskolában összeszedtek valami piszok nyavaját, amivel most bizony küszködik mindenki.

Múlt hét Pénteken a legkisebb betegedett le először. Két napos lázzal indult a dolog, majd mikor a láz sitty-sutty elmúlt, jött a köhögés, meg a prüszkölés. Mivel én hirhedt lebedegedős tipus vagyok, mondtam is azonnal az anyukának, hogy én most inkább kimaradnék egy pár napig a pici életéből, maradnék a lányokkal. Persze, persze semmi gond, jött a válasz is azonnal. De már Vasárnap este amikor fektettem le a két lányt és olvastam nekik a könyvet láttam, hogy a nagyobbiknál valami nem stimmel. Bizony, az a fránya lázmérő mutatta is, hogy 102 F, vagyis belázasodott.. Anyukával közöltem a jó hirt, másnap a nagylány nem ment suliba. Hétfő estére a pici már jól volt, a nagynak már nem volt láza de jött a köhögés, viszont a középső és az anyuka belázasodtak. Nagyon jó, gondoltam magamban. Igy hát jött az ötlet, és mindenki aki még egészséges (legalábbis annak gondolta magát) maszkot öltött.

Ahogy a tükörbe néztem a maszkal a fejemen már láttam lelki szemeim előtt magamat a Grace Klinika következő részében, mint sebész. Egyik kedvenc sorozatom egyébként, harmadjára nézem végig már elejétől a végéig a Netflixen. Apuka, szakácsnő, babynurse, a takaritónő és én szépen este a konyhában vihorásztunk is ezen egy jót, mindenkinek ki lett osztva a szerep a sorozatban. Másnap reggel kávéivás közben látom, hogy apuka vánszorog. Szintúgy beteg lett. Csütörtök reggelre már a szakácsnő és a takaritónő is egyszerre. Gondoltam magamban jupiiii végre kimaradok az egészből. Hát nem igy lett. Tegnap, vagyis Péntek reggelre szépen én is belázasodtam. Szerencsére elég gyorsan elment a láz, de iszonyatos köhögés jött utána. Egyedül a babynurse nem kapta el. Vagyis nem tudom, még egyenlőre nem találkoztam vele.

Igy hát végül lett egy esős, betegeskedős, pihengetős hétvégém. Természetesen este 5-re már elmentek az esőfelhők, de holnapra ismét esőt jósolnak. Az ember azt gondolná, hogy ha Floridában él, ahol párás-sós levegőt szippant be 24/7-ben, akkor bizony nem lesz beteg, de mint ahogy azt a példa is mutatja, elég ha 1, 2 esetleg 3 gyerek van a családban, akik iskolába járnak. Valamint nagyban rátesz a dologra még az is, hogy odakint van 30 fok, amit a pára miatt fullasztó 40-nek érez az ember, és ha bemegy akármilyen zárt helységbe, ott már azonnal 18 fokra van lehűtve a légtér. Hiába, sose fogom megérteni az amerikaiakat ebből a szempontból. Én most inkább megyek iszom a Robitussinomat és befejezem a Grace Klinika 7. évadát zsörtölődés helyett...

Szegények és gazdagok

Tudom, az egész világon észre lehet venni a különbséget a szegény és a gazdag réteg között, de ez itt Miamiban igencsak látványos. Olyannyira, hogy szó szerint az egyik utcában a teljesen legalja él, majd egy utcával arrébb már hihetetlen hatalmas házakkal találod szemben magadat. Vannak olyan utcák, ahol még aszfalt sincs az úton, és igen Miamiról beszélünk még mindig. Némely helyekre, még fényes nappal sem ajánlatos befordulni a kocsival nem, hogy még biciklivel.

Persze itt is jelen van a középréteg, ahol már modernebb apartmanokban, esetleg családi házakban laknak egy viszonlag jobb környéken, persze hitelt fizetve, vagy éppen albérlet ként. Nagyon ritka az a középosztály, akinek már ki van fizetve a lakóhelye, és saját tulajdonának mondhatja. 

De térjünk most vissza a szegény-gazdag témához. Nem először dolgozom nagyon gazdagéknál, de ilyen helyen ahol most vagyok még korábban sosem jártam. Valójában úgy érzem magam, mintha egy latin amerikai telenovellába csöppentem volna bele. Szó szerint mint a Vad Angyalban volt anno, van egy hatalmas, nem is hatalmas inkább óóóóóóóriási ház, ahol van a házon belül mozi, 1 medence, egy uszoda bent a lakáson belül, konditerem, 6 hálószoba, 2 nappali, 1 hajó és még sorolhatnám. Minderre van egy takaritónő, egy szakácsnő, egy kertész, egy karbantartó, és vagyunk mi ketten, akik a 3 gyerekre felügyelnek. 

Rajtam kivül az összes alkalmazott dél-amerikai, és a szakácson kivül senki nem beszél angolul. Ezek az alkalmazottak a nagyon szegény régetből vannak itt és dolgoznak heti 6 napban 10, vagy akár 12 órát is azért, hogy a saját országukban maradt családjuknak küldjék haza a pénzt. Egy ilyen óriási házban rengeteg munka van, sokszor van úgy, hogy én is besegitek vagy a szakácsnak, vagy a takaritó nőnek amig a lányok délelőtt iskolában vannak azért mert látom, hogy tényleg kell nekik a segitség, pedig nem lenne a munkakörömben benne megcsinálni ezeket. És ilyenkor elgondolkozom azon, hogy mi mennyit dolgozunk és közben a munkaadók mennyit dolgoznak. A férj Hétfőtől Péntekig eljár az irodájába, mig a feleség szó szerint semmit nem csinál. A délelőtt nagy részét azzal tölti, hogy be van zárkózva a szobájába és a kis laptopján a kamerán figyeli és hallgatja az alkalmazottakat, hogy mit csinálnak és miről beszélgetnek. Majd az ebéd után pedig fogja magát, bevágódik a kocsijába és elmegy, és mielőtt a gyerekek hazaérnek az iskolából szépen visszajön. És ez igy megy minden egyes nap. Az, hogy a hétvége hogyan telik, nem tudom, mert nem vagyok itt, de gondolom pihenéssel töltik a hét fáradalmait.

Mielőtt bárki bármi negativra is gondolna, távol álljon tőlem az, hogy féltékeny lennék rájuk. Egyáltalán nem vagyok az, mert tudom, hogy nem boldogok (én legalábbis biztos, hogy nem lennék az, pénz ide, vagy oda). A nő egyáltalán nem az, egyértelműen észrevehető az arcán, valamint szerintem akinek az a szórakozása, hogy az alkalmazottait lehallgassa, annak egyáltalán nem lehet valami nagyon boldog élete. Nos, hogy én miért csinálom mégis mindezt? Azért, mert hosszú ideje ez az első olyan munkahelyem ahol nem baszogatnak (bár a Nagytestvér figyel), ingyen tanulom a spanyolt, valamint van egy kitűzött célom amihez pénz kell és ezt a pénzt ezen a munkahelyen tudom összegyűjteni. Egyszóval most tűrök és nyelek 4 vagy maximum 5 hónapig, ugyanis ennyi idő alatt fog összejönni a magam elé kitűzött összeg.

Hogyan is keressünk okosan munkát az Egyesült Államokban?!

Nagyon sokan azért félnek elindulni külföldre, mert tartanak attól, hogy nem találnak munkát. Többen csalódottak, mert az "ismerősök" vagy azt szokták mondani, hogy "nekem sem segitett senki" vagy pedig megadnak 1-2 website-ot, de lényegében nem magyarázzák el, hogy hogyan is kell egy olyan bemutatkozó szöveget irni, amire választ is kapnak. Én most megmutatom az USA-ban legismertebb és leggyakrabban használtakat.

Az egyik ilyen legismertebb oldal a www.craiglist.com. Ez leginkább egy mindenes oldal. Itt lehet hirdetni bármit és bármilyen hirdetést is találni. Lehet házat, kocsit, de még társat is lelni, valamint több munkahirdetés is található. Az oldallal nagyon kell vigyázni, mert rengeteg csaló van rajta. Egy idő után az ember már kapásból szűri a spameket, de akinek még új a dolog azoknak ajánlanám, hogy ha pl. olyan álláshirdetést talál amire azt válaszolják vissza, hogy "mi még nem vagyunk ott de vásárolj be nekünk mire mi oda érünk, elküldjük neked a csekket" stb. ezeknek nem szabad bedőlni. Nagyon sokan sok pénzt is ajánlanak. Ahová az van irva, hogy babysitting ASAP $35/óra, azokra azonnal felejtsük el, hogy jelentkezünk. A craiglisten ha megvan adva a pontos cim, hogy hol van a munkahely (pl. éttermeknél) akkor már le tudjuk szűrni, hogy az állás valószinűleg létező dolog, és személyesen kell odavinnünk az önéletrajzunkat. Ugyanigy az oldal többi részénél is figyelnünk kell nagyon alaposan.

Másik ilyen nagyon sokat használt oldal a www.monster.com. Ezen az oldalon a szaktudásunknak megfelelően tudunk állást keresni és esetleg még munkaadód is, aki talán szponzorál minket a munkavállalói vizumunk megszerzésében. Erről az oldalról több információt megadni sajnos egyenlőre nem tudok, én még nem  használtam.

Több ismerősöm is talált már munkát a www.taskrabbit.com oldalon. Ennek az oldalnak a lényege, hogy más helyett elvégzi az ember a bevásárlást, takaritást, egyéb apróbb dolgokat. Erről az oldalról is csak jó visszajelzéseket hallottam, én még nem próbáltam.

Személy szerint én a legjobban www.care.com oldalt részesitem előnyben. Nagyon sok ismerősöm nem szereti, mert nagyon ritkán válaszolnak vissza. Ez tény, valóban nagyon kitartónak kell lennünk, és nem szabad válogatnunk az állások között, hogy erre, vagy erre én nem jelentkezek. Mindenre jelentkezni kell, és előbb vagy utóbb, de válaszolni fognak. Ezen az oldalon találunk például babysitting, special needs (testi vagy mentális beteg gyerekek-felnőttek), idősgondozás, személyi asszisztens vagy éppen takaritás munkát.

A www.sittercity.com lényegében teljesen ugyanaz, mint a care.com. Ha végignézzük a hirdetéseket, szinte teljesen ugyanazok a személyek szoktak mind a két oldalon hirdetni. A jelentkezések után a válaszokra nagyon alaposan figyeljünk oda. Ennél a két oldalnál se hagyjuk figyelmen kivül amit az első bekezdésben a craiglist-nél jelen lévő spam-ekről irtam. Soha senkinek semmilyen személyes információt ne adjunk ki magunkról ezeken az oldalakon. Én minden oldalra más-más születési dátummal jelentkezem fel, sehol nem adom meg a valós adataimat. 

A jelentkezéseknél arra figyeljünk, hogy mindig azt irjuk le, amit mi is szivesen kapnánk, mint munkaadó. Több ismerősömtől hallom, hogy nem szoktak választ kapni egy jelentkezésre sem. Én a jelentkezéseknél mindig lényegre törő vagyok, vagyis a több kevesebb. A következő szöveget szoktam irni, amire általában 10-ből 6 alkalommal választ is kapok:

"XY vagyok Z éves magyar lány akinek több mint 3 év tapasztalata van ezen és ezen a téren amelyekről kiváló referenciákkal rendelkezem. Türelmes, barátságos és vicces személy vagyok aki vállal minden felelősséget. Remélem, hogy hamarosan találkozunk."

Ezeknél a jelentkezéseknél arra ügyeljünk, hogy mindig több évet adjunk meg munkatapasztalatnak, mint amennyi valóban a hátunk mögött van, hiszen a munkaadó is azt szereti, ha nem egy kezdővel van dolga. Nyugodtan hazudjunk, hiszen referenciának az esetek nagy többségében úgyis mindig valamelyik ismerősünk telefonszámát fogjuk megadni, aki úgyis a legszebbeket és a legjobbakat fogja rólunk mondani.

A tisztánlátás kedvéért megjegyezném, hogy ezeken a website-okon nem cégek szoktak hirdetni és általában kézpénzben való kifizetés történik. Tehát mielőtt bármilyen félreértés is történne, a fentebb leirt jelentkezés és referencia nem elegendő egy nagyobb multihoz való bekerüléshez, de étterembe, babysitternek vagy akár takaritani tökéletesen megfelel. 

Álmaimban Amerika...

Amerikában élni, dolgozni sokaknak az álma. Több levelet is kaptam az elmúlt hetekben arra vonatkozóan, hogy irjak már azokról a dolgokról, hogy milyen is valójában itt az élet, mennyire kell megdolgozni azért a heti bérért, amit otthon egy hónap alatt lehet megkeresni, milyen lemondásokkal jár az, hogy itt élek. Most ezekre a levelekre szeretnék válaszolni.

Kicsit nevetségesen hangzik, de amikor az ember külföldön kezd új életet, hirtelen a tipikus és megszokott dolgok fognak hiányozni, akár már egy hónap után is. Ezek közé szokták ugye emliteni a túró rudit, a májkrémet, pálinkát és társaikat. Nagyon sok városban vannak orosz, lengyel vagy akár román boltok, ahol be lehet szerezni, ha éppen szerencsések vagyunk. Más esetben marad a jól bevált posta, vagy ha éppen valaki megy haza néhány hétre, vagy látogató érkezik. Ha más országba, esetleg másik kontinensre költözünk, akkor bizony meg kell barátkoznunk az itteni ételekkel és izekkel. Viszont ha alaposan kinyitjuk a szemünket, akkor rájövünk, hogy nem is vagyunk annyira elveszve.

Arra készüljünk fel, hogy hiába találunk hazai fűszereket a boltok polcain, az ételnek teljesen más ize lesz, mint otthon. Egy idő után már fel fogunk hagyni a magyar ételek főzésével, mert rájövünk, hogy körülöttünk van a világkonyha, és bizony meg akarjuk kóstolni a hires mexikói, kinai vagy thai ételeket is, majd szépen lassan már el is fogunk feledkezni arról, hogy milyen ize is van egy jó kis töltött káposztának, vagy vörös boros marhapörköltnek. Viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy el kell fogadnunk a másik kultúrát és bizony nem szabad megsértenünk őket. Velem amikor egy gyárban dolgoztam mexikóiak között, sajnos megtörtént az a hiba, hogy megkináltak egy nemzeti ételükkel, a neve Tamales. Kukorica levélbe töltenek darált húst, zöldségeket, és ezt igy rétegezik, majd megfőzik. Nos, nekem ez az étel nem izlett és bizony bámultak engem az étkezőben, hogy mennyire is izlik ez nekem. Én akkor még nem tudtam, hogy bizony ez egy olyan nép, aki nagyon komolyan meg tud sértődni. Látták az arcomon, hogy nem izlik az étel. Attól a perctől kezdve közel 1 hónapon keresztül kő keményen ki voltam közösitve, nagyon csúnyán beszéltek és viselkedtek velem. Nagyon nehéz volt újra elfogadtatnom magamat velük. Azzal is legyünk tisztában, hogy nagyon sok nemzetnél az, hogy nyilvánosan büfögnek étkezés után, egy jele annak, hogy izlett az étel. Nem szabad ezekre sem semmilyen grimaszt vágnunk. Meg kell békélnünk a gondolattal, hogy mi itt csak bevándorlók vagyunk. Nekünk kell alkalmazkodnunk, nem nekik mi hozzánk. Ugyanilyen dolog az, hogy például itt habozás nélkül sokszor az utcán csak úgy köpnek egyet.

Ami a munkát illeti. Arra mindenki készüljön fel, hogy 10000-ből 1 szerintem az, akinek sikerül a szakmájában elhelyezkednie. Én ebben az országban már nagyon sokmindent csináltam. Takaritottam szállodában és Resortban. Igencsak meglepett sokszor a szobák látványa. Ha az ember nem a saját szemével látja, bizony el sem hiszi, hogy mennyire ocsmányul is tudnak élni embertársaink. Nagyon sok "szaros budit és fürdőkádat!!!" takaritottam ki, a szemétről és a szennyesekről már nem is beszélve. Nagyon sok megaláztatáson megy végig az ember, és bizony nagyon sokáig csak tűr és nyel, mert úgy van vele, hogy az anyagiakat nézi. Sokan erről ugye nem beszélnek, valamint egy idő után már nem is érdekli őket, csak csinálják szótlanul.

Dolgoztam már gyárban szalagmunkásként, étteremben pincérként, takaritottam orthodox zsidó családoknál magánházakban, dolgoztam kutyavigyázó ként, őriztem már lakást és bizony egy napot újságot is hordtam ki. Jelenleg babysitterként dolgozom egyhuzamban már másfél éve. A bérezés nagyban számit attól, hogy melyik államban élsz és mit dolgozol. Sokszor az is számit, hogy milyen szinten beszéled a nyelvet. De a legfontosabb, hogy milyen státuszban vagy itt. Ha szállodában takaritasz, esetleg szintfelelős lesz belőled, akkor a heti $300-$400 meg lehet keresni. Pincérként van, aki egész jól keres, persze ehhez nagyon jónak kell lenned, hogy a vendégek igen nagy borravalót hagyjanak neked. A lakhatás még egy másik nagyon fontos dolog. Teljesen mindegy, hogy melyik államban vagy, az első időszakban (értem itt fél év-1 év) lesznek lakótársaid. Általában négyen szoktak egy kétszobás apartmant kivenni. Ezeknek nagyjából a költsége havi szinten fejenként rezsivel együtt kijön $350-$500 között. De ez tényleg attól függ, hogy hol és melyik városban laksz. New Yorkban például egy szoba bérlése $500-$750 között mozog. New York nagyon drága város, és nagyon nehéz félre tenni. Azzal a gondolattal pedig nagyon gyorsan barátkozzunk meg, hogy az igazi barátaink otthon lesznek, nem pedig külföldön valamint, hogy valaki mindig valamilyen úton módon hasznot akar majd rajtunk húzni. Az itteni barátok jönnek-mennek majd az életünkben. Van aki új városba költözik, van aki haza Magyarországra. De állandó, biztos "barátra" külföldön ne nagyon számitsatok.

Az otthon maradtakkal egyre kevesebbet és egyre rövidebben fogunk beszélni, szinte már csak az alap dolgokról, hogy tudjuk minden rendben van a másikkal. Egy idő után már teljesen kivülállónak fogjuk magunkat érezni. Tudni fogjuk, hogy bizony mi már nem abban az életben vagyunk benne és már jóformán alig van közös téma. Ha a keleti partra költözünk 6 óra eltolódásra számitsunk, ha a nyugati partot választjuk, akkor már 9 óráról beszélünk. 

Senkit nem szeretnék lebeszélni arról, hogy belevágjon élete nagy kalandjába, csak a tényeket szerettem volna leirni. Bizony nagyon sok álmatlan éjszakára kell felkészülnünk, mert valóban egy teljesen más világba fogunk bele csöppenni, egy teljesen új életformát fogunk elkezdeni, amit vagy megszoksz, vagy megszöksz. Mindenki mérlegeljen, majd döntsön saját belátása szerint.