2015. augusztus 23., vasárnap

Hogyan is keressünk okosan munkát az Egyesült Államokban?!

Nagyon sokan azért félnek elindulni külföldre, mert tartanak attól, hogy nem találnak munkát. Többen csalódottak, mert az "ismerősök" vagy azt szokták mondani, hogy "nekem sem segitett senki" vagy pedig megadnak 1-2 website-ot, de lényegében nem magyarázzák el, hogy hogyan is kell egy olyan bemutatkozó szöveget irni, amire választ is kapnak. Én most megmutatom az USA-ban legismertebb és leggyakrabban használtakat.


Az egyik ilyen legismertebb oldal a www.craiglist.com. Ez leginkább egy mindenes oldal. Itt lehet hirdetni bármit és bármilyen hirdetést is találni. Lehet házat, kocsit, de még társat is lelni, valamint több munkahirdetés is található. Az oldallal nagyon kell vigyázni, mert rengeteg csaló van rajta. Egy idő után az ember már kapásból szűri a spameket, de akinek még új a dolog azoknak ajánlanám, hogy ha pl. olyan álláshirdetést talál amire azt válaszolják vissza, hogy "mi még nem vagyunk ott de vásárolj be nekünk mire mi oda érünk, elküldjük neked a csekket" stb. ezeknek nem szabad bedőlni. Nagyon sokan sok pénzt is ajánlanak. Ahová az van irva, hogy babysitting ASAP $35/óra, azokra azonnal felejtsük el, hogy jelentkezünk. A craiglisten ha megvan adva a pontos cim, hogy hol van a munkahely (pl. éttermeknél) akkor már le tudjuk szűrni, hogy az állás valószinűleg létező dolog, és személyesen kell odavinnünk az önéletrajzunkat. Ugyanigy az oldal többi részénél is figyelnünk kell nagyon alaposan.


Másik ilyen nagyon sokat használt oldal a www.monster.com. Ezen az oldalon a szaktudásunknak megfelelően tudunk állást keresni és esetleg még munkaadód is, aki talán szponzorál minket a munkavállalói vizumunk megszerzésében. Erről az oldalról több információt megadni sajnos egyenlőre nem tudok, én még nem  használtam.


Több ismerősöm is talált már munkát a www.taskrabbit.com oldalon. Ennek az oldalnak a lényege, hogy más helyett elvégzi az ember a bevásárlást, takaritást, egyéb apróbb dolgokat. Erről az oldalról is csak jó visszajelzéseket hallottam, én még nem próbáltam.


Személy szerint én a legjobban www.care.com oldalt részesitem előnyben. Nagyon sok ismerősöm nem szereti, mert nagyon ritkán válaszolnak vissza. Ez tény, valóban nagyon kitartónak kell lennünk, és nem szabad válogatnunk az állások között, hogy erre, vagy erre én nem jelentkezek. Mindenre jelentkezni kell, és előbb vagy utóbb, de válaszolni fognak. Ezen az oldalon találunk például babysitting, special needs (testi vagy mentális beteg gyerekek-felnőttek), idősgondozás, személyi asszisztens vagy éppen takaritás munkát.



www.sittercity.com lényegében teljesen ugyanaz, mint a care.com. Ha végignézzük a hirdetéseket, szinte teljesen ugyanazok a személyek szoktak mind a két oldalon hirdetni. A jelentkezések után a válaszokra nagyon alaposan figyeljünk oda. Ennél a két oldalnál se hagyjuk figyelmen kivül amit az első bekezdésben a craiglist-nél jelen lévő spam-ekről irtam. Soha senkinek semmilyen személyes információt ne adjunk ki magunkról ezeken az oldalakon. Én minden oldalra más-más születési dátummal jelentkezem fel, sehol nem adom meg a valós adataimat. 

A jelentkezéseknél arra figyeljünk, hogy mindig azt irjuk le, amit mi is szivesen kapnánk, mint munkaadó. Több ismerősömtől hallom, hogy nem szoktak választ kapni egy jelentkezésre sem. Én a jelentkezéseknél mindig lényegre törő vagyok, vagyis a több kevesebb. A következő szöveget szoktam irni, amire általában 10-ből 6 alkalommal választ is kapok:
"XY vagyok Z éves magyar lány akinek több mint 3 év tapasztalata van ezen és ezen a téren amelyekről kiváló referenciákkal rendelkezem. Türelmes, barátságos és vicces személy vagyok aki vállal minden felelősséget. Remélem, hogy hamarosan találkozunk."
Ezeknél a jelentkezéseknél arra ügyeljünk, hogy mindig több évet adjunk meg munkatapasztalatnak, mint amennyi valóban a hátunk mögött van, hiszen a munkaadó is azt szereti, ha nem egy kezdővel van dolga. Nyugodtan hazudjunk, hiszen referenciának az esetek nagy többségében úgyis mindig valamelyik ismerősünk telefonszámát fogjuk megadni, aki úgyis a legszebbeket és a legjobbakat fogja rólunk mondani.

A tisztánlátás kedvéért megjegyezném, hogy ezeken a website-okon nem cégek szoktak hirdetni és általában kézpénzben való kifizetés történik. Tehát mielőtt bármilyen félreértés is történne, a fentebb leirt jelentkezés és referencia nem elegendő egy nagyobb multihoz való bekerüléshez, de étterembe, babysitternek vagy akár takaritani tökéletesen megfelel. 



2015. augusztus 19., szerda

Miért éppen Florida?!

Több, mint 3 évvel ezelőtt Floridába érkeztem először, de az Észak-Florida, Daytona Beach volt. Nagyon utáltam ott élni, és utálattal hagytam ott a várost egy év után. Abban az egy évben amig ott laktam a többi magyartól, akik már évek óta Amerikában vannak mindig azt hallgattam, hogy aki elmegy Floridából, egy idő után mindig visszajön. Nem értettem, hogy ugyan miért is akarna bárki ebbe a nagyon unalmas államba visszajönni? Nos igy, ennyi utazgatás után rájöttem a titokra.


Az elmúlt évek során elég sok államban megfordultam, találkoztam a lehetőségekkel, ismerősökre, kapcsolatokra tettem szert. Valójában már annyi sok szaron keresztül mentem, hogy tudom nem kell félni az ismeretlentől, csak elég kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy elérjük a céljainkat persze nem mellékesen azért illik tudni az angolt is, mert nyelvtudás nélkül valóban nem fogunk 5-ről a 6-ra jutni. Na de Florida miért is jobb, mint a többi állam?!


Kezdjük azzal, hogy Floridában azért mindig meleg van. Bár télen kell egy vékonyabb kabát, vagy pulóver, de megfagyni nem fog senki. Mondjuk én most jóval lejjebb vagyok, mint 3 évvel ezelőtt, most már nagyon közel vagyok a trópusokhoz és az Egyenlitőhöz, szóval nem tudom itt egyáltalán szükségem lesz-e majd télen a pulóverre, majd meglátjuk. 


Bár már a korábbi bejegyzéseimben leirtam, hogy miért volt jó kimozdulni New York Cityből, hogy mennyire feltűnően kevés ember van a városon kivül, Floridában még ettől is kevesebben vannak. Az utakon kifejezetten nincs forgalom, valamint ezen felül az autósok nagyon figyelnek a biciklisek és a gyalogosok épségére. Arról nem is beszélve, hogy mennyire lassan közlekednek az autók. Nem hiába mondják, hogy Florida a nyugdijasok állama, itt minden, de tényleg minden a bevásárlástól kezdve, az ügyintézéseken keresztül egészen a forgalomig iszonyatosan lassan történik.




Bár még Florida másik oldalán, a Mexikói-öböl partján nem jártam, de Florida alapból egy mocsaras, lápos, csatoránkból felépülő Állam. Még ha nem is az Óceán partján élsz, akkor is valamilyen vizhez biztos, hogy közel vagy. Florida a jó időn és a lassúságon kivül még egy valami miatt vonza nagyon az embereket. Egy nagyon élhető államról beszélünk. Alacsonyak az adók, ami azt jelenti, hogy ez a bolti bevásárlásainkkor is bizony meglátszik rendesen. Pláne, ha egy olyan helyről jövünk, mint New York City. Persze itt sincs kolbászból a kerités, itt sem vágják hozzá csak úgy az emberhez a munkát és a boltban a termékeket, de ha az ember elég ügyes és rafinált, akkor azért szépen tud haladni előre. Bár Daytona Beachen sem éltem annyira nagyon rosszul, de abban a városban nem éreztem azt a lehetőséget amit most itt Miami mellett megkaphatok. Nyilván közhelyként hangzik, de igy több, mint két évvel a Floridába való visszaköltözésem után már teljesen másképpen látom a dolgokat, látom azokat a lehetőségeket, amiket akkor, ott nem tudtam.



Floridában is rengeteg lehetőség van a kikapcsolódásra csak úgy, mint bármely másik államban. Sokszor szükségünk van autóra, de ha nem vagyunk túl lusták, akkor nyugodtan használhatjuk a tömegközlekedést. Ha megtanuljuk a menetrendet, akkor nem kell túl sokat várakoznunk a buszra és könnyen eljutunk A-ból B-be, persze jóval lassabban, mintha autóval mennék. Én viszont mivel már éltem Floridában igy tudom, hogy biciklivel is nagyon könnyen, és sokszor jóval gyorsabban eljutok a célpontomba, mint autóval. Valamint a biciklit a buszok elején el tudjuk helyezni, igy ha már fáradtak lennénk tekerni, akkor is igénybe vehetjük a tömegközlekedést. Vehetnék egy kocsit, mert megtehetném, de egyenlőre úgy vagyok vele, hogy ennyi testmozgás kell, valamint a vezetés sem a szivem csücske.

Azt, hogy meddig maradok Floridában, az jövőre bizom, nem tervezek előre. Szeretek utazni, innen is amikor csak tehetem menni fogok, tervbe van véve egy hátizsákos túra is, de azt majd a télen szeretném megcsinálni, ugyanis akkor már nem lesz ilyen nagy a hőség. Florida egy trópusi állam, főleg a déli része, ahol már egészen más élővilággal találkozhatunk, mint az északi felén. Én a jövőben ezzel az élővilággal szerenék leginkább majd megismerkedni, ugyanis eddig még csak az Általános Iskolában tanult Környezetismeret órán találkoztam ezzel a környezettel. Újabb izgalmas kalandoknak nézek elébe. :)






2015. augusztus 13., csütörtök

Hogyan pakolj okosan költözéskor!

Egy költözésnek a fejfájás állandó velejárója. Teljesen mindegy, hogy csak a másik utcába, vagy másik országba költözünk, az mindig hatalmas stresszel és kimerültséggel jár. A lakóhelyünktől való búcsúzás mellett a pakolás nehézségei okozzák mindig a legnagyobb problémát. Az ember hajlamos mindig azt gondolni, hogy nincs is sok cucca, de költözés során döbbenünk rá, hogy mennyi felesleges dolgot vagyunk képesek felhalmozni, és azt hónapokon, éveken keresztül tárolni megfeledkezve arról, hogy nekünk ez is van. Aztán mikor a kezünkbe akad pakoláskor, már nem is nagyon emlékszünk rá, hogy valójában mi is volt az oka annak, hogy mi ezt a valamit megtartottuk.



Én most újra költöztem. Amikor az ember egy olyan vándormadár életmódot él mint például én, akkor egy idő után szépen lassan a saját hibájából tanulva rájön, hogy mi is az amit megtarthat, és mi az ami azonnal kuka. Legalábbis azt hittem én, hogy tanultam a saját hibámból. Tévedtem. Amerikába 3 évvel ezelőtt összesen 1 darab bőrönddel érkeztem Floridába. Külföldön az ember sajnos hajlamos beleesni a "vásárlási lázba" ugyanis külföldön a márkásabb termékekhez az itteni fizetéshez viszonyitva sokkal olcsóbban juthat hozzá az ember, mint Magyarországon. Sikerült az első másfél évembe nekem is beleesnem. Szépen megnőtt a ruhatáram, majd amikor Texasból New Yorkba költöztem csak vakartam a fejemet, hogy most akkor hogyan tovább, ugyanis az állandó melegből költöztem vissza a négy évszak városába, ráadásul Novemberben. Mivel nem voltak téli ruháim, igy egyszerű volt a selejtezés. Amióta New Yorkban éltem, próbáltam visszafogni magamat, és nem vásárolni semmit, hiszen volt éppen elegendő ruhám. Hébe-hóba vettem persze amit nagyon muszáj volt, de  nem vittem túlzásba. Legalábbis a mostani költözésemig ezt hittem. Most ismét vakartam a fejemet, hogy mi legyen. Mi az ami jön velem, és mi az ami itt marad.



A legnehezebb dolog egy költözéskor az a tárgyaktól való megválás. Nekem is nehézséget okozott megválnom némely darabomtól. De mivel tudtam, hogy mi az a mennyiség amit magammal akarok vinni, igy muszáj volt rávennem magamat a szelektálásra.
  1. A legfontosabb dolog, hogy általában azért költözünk, mert egy új, egy jobb életet szeretnénk kezdeni. Tehát ha igy döntöttünk, akkor NE cipeljük magunkkal a múltunkat, mert ameddig azt visszük, bizony folyamatosan emlékeztetni fog rá és nem fogunk tőle tudni megszabadulni. 
  2. NE ragaszkodjunk tárgyakhoz! Megtanultam, hogy minden tárgy pótolható. Pólót, nadrágot, fehérneműt a legkevesebb pénzből tudunk venni. Ha nem vagyunk divatmániások, akkor akár hosszú hónapokon keresztül is tudunk ugyanazokban a darabokban járni. Egyébként is minek kell nekünk minden napra új ruha? Gondoljunk bele, hogy mi az a munka, amit dolgozni fogunk. Ha olyan munkahelyünk lesz ahol egyenruha van vagy pedig egy állandó öltözet mint például a takaritásnál, akkor egyértelmű a dolog, hogy a munkahelyre nem kell ruhát viselnünk. Nyilván ezzel nem azt mondom, hogy munkaidőn kivül ne legyünk csinosak, de meg lehet a módját találni annak is, hogy ezt a problémát kiküszöböljük. Senki nem fog minket leszólni, ha már látta rajtunk egyszer ugyanazt a ruhát. Ne legyünk már sznobok.
  3. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen éghajlatú helyre költözünk. Ha tudjuk, hogy például az állandó nyárba megyünk, akkor feleslegesen ne vigyünk bundakabátot, csizmát és vastag pulóvert. Ellenben legyen nálunk 5-6 póló, pár rövidnadrág, papucs és fürdőruha. Vagy ha olyan helyre megyünk ahol folyamatosan hűvösebb van, akkor megint egyértelmű a dolog. Ha mégis melléfognánk, akkor még mindig ott van a ruházati bolt, ahol azonnal szert tudunk tenni a megfelelő öltözékre.
  4. Nyilván mindenkinek van olyan kis ajándéktárgya, kabalája amit szülőktől, barátoktól kapott az elmúlt évek során, és azt cipeli magával mindenhova. Igen, nekem is vannak, bár leginkább már csak voltak. Nyilván, ha egy miniatűr dologról van szó, az elfér a kistáskánkban, de a nagyobbakkal már gondban vagyunk. Gondoljunk csak bele, hogy például kaptunk egy plédet ajándékba 2 évvel ezelőtt. Ezt a plédet az elmúlt 2 évben hányszor is használtuk? Egyáltalán elővettük a bőröndből? Nem? Nos, akkor minek vigyük magunkkal tovább? Nyilván persze számunkra kedves emberektől kaptuk, de nem a tárgy miatt lesz valaki számunkra kedves. Ha eddig nem vettük hasznát, ezek után sem fogjuk.
  5. Ha végre sikerült kiszelektálnunk mindent és elférünk a bőröndünkben, akkor ugye itt maradt a rengeteg holmi. Na de mit is csináljunk vele? Hova tegyük? Hiszen innen elmegyünk, itt nem tudjuk tovább tárolni. Én személy szerint jótékonykodni szoktam. Amikről tudom, hogy maradnak, azokat el szoktam vinni a legközelebbi olyan gyűjtőhelyre, ahol a rászorulóknak gyűjtenek ruhaneműket, játékokat és minden olyan dolgot, ami egy élethez szükséges. Mert amig mi megengedhetjük magunknak, hogy majd az új életünkben új ruhákkal, tárgyakkal ruházzuk fel magunkat, addig mások a mi levetett darabjainknak fognak úgy örülni, mintha most vették volna ők is a boltban.
Mint láthatjuk, a költözés bizony nem egyszerű dolog. De ha a fentebb emlitett pontokat betartjuk, az bizony nagyban megkönnyitheti a dolgunkat a pakolás során.

2015. augusztus 11., kedd

Búcsú a Lego várostól...

Az elmúlt 10 évben nagyon sokadjára (nem számolom már) viszont az Egyesült Államokban eltöltött 3 év alatt negyedjére fogok költözni, és ezzel együtt Államot váltani. A Magyarországon belüli költözéseimnek az oka az volt, hogy mindig új városba kerültem mint rendőr, az itteni folyamatos vándormadár életmódomnak pedig az okozója az, hogy szabad vagyok, és megtehetem, hogy ha valahol nem érzem jól magamat, akkor egyszerűen csak összepakolok és megyek. Nyilván, ha lenne gyerek és férj, ez mind másképpen működne, de (szerencsére?! pechemre?!) még egyikkel sem rendelkezem. 



Akárhogyan is nézzük, bárki bármit mond, egy költözés mindig mindenkit megvisel lelkileg, csak valakit jobban, mig másokat kevésbé. A búcsúzás, az elengedés mindig fájó tud lenni, kinek könnyebben megy, kinek nehezebben. Mindig otthagyunk egy darabkát magunkból, de ezzel együtt el is viszünk egy másik darabot. Valamint az, hogy az adott helyen eltöltött idő alatt kialakult "barátságaink" mennyire igazak és tartósak, ez a költözéseink alkalmával is bebizonyosodik.


Emlékszem az utolsó estémre Texasban mielőtt New Yorkba jöttem. A szobatársammal nagyon sokáig fent voltunk és nem akartuk elhinni, hogy másnap én valóban elfogok költözni Texasból és egészen a Nagy Almáig meg sem állok. Nagyon féltem a várostól, hiszen "olyan nagy" (mindketten vidéki gyerekként legalábbis ezt gondoltuk). Valójában nem is igazán New Yorktól féltem hanem attól, hogy ez lesz az első olyan utam és költözésem egyben, ahová teljesen egyedül megyek. 2 és fél napot buszoztam egyhuzamban mire San Antonioból New Yorkba értem. A buszutam során szembesültem életemben először azzal a ténnyel, hogy az emberek igenis jók és segitőkészek. Hihetelen sok segitséget kaptam számomra vadidegen emberektől ezalatt a 2 és fél nap alatt, valamint a társaság sem hagyott kivetni valót maga után. Hiába váltottunk többször buszt, szinte mindvégig ugyanazok az emberek voltak a buszon.


Viszont kanyarodjunk vissza most New Yorkra, hiszen ez az a város amelytől most búcsúzom, amelynek nagyon sokat köszönhetek az elmúlt 3 év alatt összességében. Rengetegett kaptam tőle, de nagyon sokat el is vett. Ebben a városban teljesedtem ki igazán, itt lettem azzá, aki most vagyok. Az elmúlt 21 hónap alatt amig itt éltem sikerült mindent elérnem azokból az álmokból, amelyeket kitűztem magam elé 2013 novemberében amikor megérkeztem. Nagyon sokat sirtam, de még ennél is többet nevettem. Éltem 2 hétig luxuskörnyezetben az Upper West Sideon, de nem éltem Szex és New York életet. Sok helyre eljutottam innen, de mindig visszatértem. Volt nagyon sok pénzem, de voltam szegény is. Lettek nagyon jó barátaim, de sokan kiléptünk egymás életéből. Volt időszak amikor imádtam itt élni, de volt olyanis amikor a pokolba kivántam.


Most újra búcsúzom, újra költözöm, újra elhagyom a számomra egyszerre imádott és utált helyeket, összeszorult gyomorral búcsúzom a számomra nagyon közel álló személyektől, akiktől nagyon sokat kaptam az elmúlt másfél év alatt. Búcsúzom a lakóhelyemtől, az utcáktól, még az általam annyira nagyon gyűlölt, iszonyatosan tömött és rémesen hideg metrótól is. Az életem egy újabb szakaszát kezdem most el, egy újabb költözéssel, az élet furcsa fintora ként egy olyan államba való költözéssel, ahová nem gondoltam volna, hogy valaha is vissza fogok térni. 
"If you don't like where you are, move. You are not a tree." - vagyis, ha nem érzed jól magad ott ahol vagy, mozdulj meg. Nem vagy fa.


Én azt az elvet vallom, hogy ha valahol nem érezzük jól magunkat, akkor bizony nem szagad sokáig leragadni és húzni a dolgot. Most nagyon sokáig húztam a költözés gondolatát magamban. Idén januárban amikor a Los Angeles-i kirándulásom után visszajöttem már tudtam, hogy nem akarok New Yorkban tovább maradni. Mégis maradtam. Rágódtam, töprengtem, hogy mit és merre hogyan tovább. Egészen mostanáig gondolkodtam az elmúlt 7 hónapban, hogy menjek vagy maradjak. Teljesen összezavarodtak a gondolataim, nem találtam a helyemet, ideges voltam, a barátaim agyára mentem, sokszor álmatlan éjszakáim voltak mert nem tudtam hogyan tovább annak ellenére, hogy nagyon jó munkám van. Végül mostanra sikerült meghoznom a döntést, hogy megyek, de nem fájó szivvel, hanem boldogan. 

Boldogan hagyom itt ezt a várost, amely megtanitotta nekem, hogy ha komolyan és őszintén hiszünk az álmainkban, akkor mindenre képesek vagyunk az életben. Hihetetlen büszke vagyok magamra és mindarra amit az elmúlt 21 hónap alatt elértem, és ezt mind New Yorknak köszönhetem. Boldogan hagyom itt ezt a várost, amely bebizonyitotta nekem, hogy a legjobban a saját félelmeinktől félünk és ha ezt legyőzzük, akkor bármire képesek vagyunk amit csak szeretnénk. Boldogan hagyom itt ezt a várost, ahol több jóbarátomat hagyom itt mert tudom, hogy ez a búcsúzás nem örökre szól. Boldogan hagyom itt ezt a várost annak ellenére, hogy úgy érzem befogadott engem magába. Boldogan hagyom itt ezt a várost, amely bebizonyitotta nekem, hogy még ha a padlónál is mélyebbről kezdjük, igen magasra juthatunk fel azon a bizonyos létrán.


2012 tavaszán, amikor még csak a gondolataimban volt az Amerikába való költözésem a barátnőm azt mondta nekem "ha már gondolkodol rajta, akkor meg fogod tenni". Ez tényleg igy van. Én ezt a mostani lépésemet 7 hónapig gondolkodtam túl. Nem szabad. Mindenkinek azt javaslom, hogy ne várjon hosszú heteket vagy akár hónapokat a költözéssel ha már nem érzi magát jól egy adott helyen. Nem szabad negativ és pesszimista gondolatú emberekkel körül vennünk magunkat és hagynunk, hogy a szavaikkal és a saját félelmeiket ránk kivetitve és azt elhitetve velünk visszatartsanak minket. Egyszer mindenki megtalálja a helyét a Világban, hiszem, hogy én is megfogom. De ameddig nem, addig is kihasználom a lehetőségeimet és utazom és ezzel együtt folyamatosan búcsúzom, megismerem a világot és az embereket. Olyan még nem volt, hogy ne legyen valahogy. Az élet mindig mindenkinek megmutatja a helyes utat, csak tudni kell a jeleket észrevenni, nem szabad úgy élni mint a ló amikor a szemellenző rajta van és csak előre lát. Saját magunkra és a megérzéseinkre kell hagyatkozni és nem hagyni másokat, hogy beleszóljanak az életünkbe, vagy esetleg irányitani akarják azt. Ki kell zárni mindenféle negativ gondolatot a fejünkből és csak arra gondolni, hogy a felhők felett mindig süt a Nap. Tehát akkor nagy levegő, és  tessék elindulni!

2015. augusztus 5., szerda

Te voltál már kinai étteremben?

Nem tudom ki hogy van vele, de én személy szerint kinai kaját eddig még csak a mi európaiak által ismert szokásos módon ettem. A jól bevált szezámos csirkét, bourbon csirkét, rizst, tésztát és társait. Ma délután szerencsém volt egy igazi, valódi kinai étterembe eljutni és úgy enni a "kinait" ahogy azt ők teszik.


Számomra nagyon meglepő volt az, hogy mindenki előtt ott volt egy főzőlap. A kinai ismerősöm mondta, hogy ez mind azért van, mert nyersen fogják az ételt kihozni és mindenki azt válogat össze amit szeretne, és magának főzi majd meg az előtte lévő főzőlapon helyet foglaló kis fazékban. Mivel a személyzet is kinai volt valamint én és a barátnőm is most jártunk először ilyen helyen, igy a rendelést a kinai ismerősünkre biztuk.



Amint Yoko felvette a rendelést mondta, hogy menjünk el a folyosó végén található pulthoz, ahol a szószok találhatóak, és válogassuk össze magunknak, hogy milyen szószba szeretnénk majd a már általunk megfőzött ételt mártogatni. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere.


A kihozott tálon minden volt, inyenceknek megkóstolni kötelező! Volt rák, tinthal, polip és mindenféle tentegri herkentyű, rizstésza, kukorica, különböző kinai zöldségek, mini virsli, csirkemell, valamint a kép jobb oldalán lévő szalonnára emlékeztető dolog pedig nem más, mint sertés hús volt. Ezeket mindenki magának összeválogatta, és az előtte lévő kis lábasba beledobálva megfőzte.


A már megfőtt ételt pedig a magad által összeválogatott szószokba mártogatva pálcikával megetted. Én nem tudok (sajnos még mindig) pálcikával enni, pedig próbálkozom, próbálkozom, igy villával fogtam hozzá.


Merőben más izvilág ez igy, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Bár gondolom azt mindenki tudja, vagy legalábbis sokan, hogy az általunk ismert kinai kaják azért a mi szájizünk szerint vannak elkészitve. Javaslom mindenkinek, ha mód van rá, akkor látogasson el egy valódi kinai étterembe, és ismerje meg az ázsiai kultúrát.







2015. augusztus 1., szombat

Amikor Hollywood New Yorkba költözik

Szerintem a Világon olyan ember nincs, akinek ne lenne legalább 1 olyan kedvenc filmje, vagy TV sorozata, amely ne játszódott volna New York Cityben. Nekem több ilyen is van, ezért is örülök, hogy itt lehetek és nap, mint nap csodálhatom ezeket a helyszineket. Ha valaki hosszabb időt tölt el New Yorkban, a leghiresebbeket érdemes felkeresni.


Az egyik ilyen örökérvényű és megunhatatlan, a Jóbarátok cimű TV sorozat. Bár a jeleneteket nem New Yorkban vették fel, azért a sorozatban hébe-hóba egy-egy ismerős helyszin mindig felbukkan. Ez az épület pl. Manhattan Village negyedében található a Bedford és Grove Street sarkán. Az épület aljában a The little owl nevezetű étterem található. Ezt az épületet "használták fel" a srácok lakhelyélül.


Nálam szintén nagy kedvencek közé tartozik a Szex és New York cimű sorozat. A Jóbarátok mellett ezt is tudnám 24/7-ben nézni megállás nélkül. Carry Bradshaw lakása a film szerint az Upper East Side-on található, pedig valójában az eredeti épület a Perry Street-en található. Még mindig túristák tömege látogatja az épületet és készit fotókat. Az ajtóba felmenni sajnos nem lehet, le van zárva egy lánccal.


És persze ha New York, akkor természetesen Reszkessetek betörők. A Plaza Hotel a 5th AVE-n a Central Park Upper East Side oldali bejáratánál található. Az épület Lobbyjába be lehet menni, fényképeket késziten, valamint több üzlet és étterem is található.



Persze a sor végtelen hosszú, hiszen kismillió filmet forgattak itt, nekem pedig szerencsém volt nagyon sok helyszinre eljutnom a szabadidőmben. Ha a Facebook oldalamra kattintotok, több fényképpel is találkozhattok.