2016. január 30., szombat

Filmek vs. valóság

Valamelyik este egy régi, na jó kinek mi a régi, de egy régebbi (kb. '95-'96-ból) horror film ment a tv-ben. Utálom a horror filmeket, mert utána napokig nem tudok miattuk aludni, de ezzel valahogy úgy voltam, hogy egy közel 20 éves filmről van szó, aminek kb. 4-szer láttam az elejét, de sose mertem végig nézni. Most megtettem. Mint mondtam, nem vagyok horror filmes, de ezen a filmen elgondolkodtam, hogy miért is féltem tőle ennyire, hiszen nem is olyan félelmetes. Viszont a filmben feltűntek apró momentumok, amiket ugye sose értünk, hogy például miért nem fordul hátra, vagy miért csak egy retesz van az ajtón stb. Kicsit úgy elgondolkodtam, hogy akkoriban is feltűntek már ezek a dolgok, de nem csak a horror filmekben, hanem esetleg sorozatokban is. 


4 éve lesz nyáron, hogy már itt vagyok. Annyira megszokott lett nekem már itt minden ezidő alatt, hogy a minap egy másik lány blogját olvasva jöttem rá, hogy mikor megérkezdtem én is mennyire le voltam döbbenve dolgokon. Például, hogy Amerikában minden nagy. Az ételadagoktól kezdve, a flakonos vizen keresztül az autókon át egészen a házakig. Mára ez mind annyira megszokott lett, hogy ha egyszer hazamegyek, akkor biztonsan tátani fogom a számat egy darabig.


Na de térjünk most vissza a filmekhez. Több államban is jártam már, és meg tudom erősiteni, hogy a legtöbb helyen ugyanaz tapasztalható. Keritést a ház körül nagyon ritkán lehet látni, kevesen vannak akik rendelkeznek vele. Általában 2-3 autó is áll egy ház előtt. Ennek leginkább az az oka, hogy a használt autókat szinte potom összegért lehet megvenni, majdnem, hogy dobálják az emberhez hozzá, csak vigyék el. Valamint a másik nagy divat a lizingelés. 2-3 évig használnak egy vadonat új autót, amelyet havonta egy bizonyos összeggel fizetnek, majd visszaviszik és kapnak egy másik új autót. Most ahol dolgozom is ugyanezt csinálják a főnökömék.


Nagyon sok helyen üvegajtó van. Nem mindenhol, nem akarok általánositani, de a legtöbb helyen ezzel rendelkeznek és a legtöbbször 1 vagy maximum 2 zárral. Tehát amit a filmekben látunk, az teljesen megegyezik a valósággal. Viszont ugyanakkor szinte minden ház be van riasztózva és kamerázva. Az már más kérdés, hogy a kamera működik-e is, vagy csak ijesztgetésnek van. Találkoztam már mind a két esettel. 


Itt Floridában a szerencsésebbek megengedhetik maguknak, hogy a viz mellett lakhatnak, igy esetleg (sőt szinte mindig) saját kis hajóval is rendelkeznek. Ilyenkor viszont a viz felől is simán be lehet jönni ha valaki nagyon akar. De hát ugye mint már mondtam, vannak kamerák és riasztó. Valamint ahol én vagyok van 3 nagy kutya is. De hát ha a Sikolyból ismert figura be akarna jönni, szerintem könnyedén megtehetné, ugyanis a hátsó udvarra néző ajtók nagy többsége is szinte mindig üvegből van, a szokásos 1 vagy maximum 2 zárral. Több lakásban jártam már, és szinte mindenhol ez volt a felállás, és ez nem csak Floridára érvényes.

Beszélgettem a főnököm lányával miközben egy szintén régebb kategóriába tartozó gimis film ment a tv-ben és kérdezgettem, hogy valóban ilyen itt a gimis élet mint ahogy mi azt anno a filmekben láttuk? Samantha mondta, hogy minden ugyanúgy van, a való életről voltak a filmek mintázva. Szóba került a Valentin nap is, melyen egy jót mosolyogtam amikor ő mondta, hogy ez egy "american holiday", vagyis magyarul ők ezt egy ünnepnapnak veszik és igenis sokat jelent ha valakitől kapnak valamit. Ugye ez nekünk mind fura és nevetséges, de itt ez a megszokott. Hiába, Amerika az mégis csak Amerika...




2016. január 24., vasárnap

Szabad élet egy "szabad" országban

A mai bejegyzésemhez kicsit vissza kell menni az időben. 2012-ben amikor megérkeztem Floridába Magyarországról az új lakótársak azzal fogadtak, hogy ne lepődjek majd meg, ha lövöldözést hallok akár fényes nappal. Ex-rendőrként ezt én akkor úgy értelmeztem, hogy oké oké láttam én is az elmúlt 7 év alatt ezt és azt, engem nem igazán tudnak már dolgok meglepni. A harmadik estémen az utca végében lövöldözés volt. A rendőrökre lőttek ki egy házból, ők pedig vissza. Én ledermedten ültem az erkélyen, mig mások vigan sétáltak ki az utcára és kamerázták az eseményeket.


Ugyebár időközben azt is megtudtam, hogy Amerikában szinte mindenkinek van fegyvere, de én ezt azért annyira nem vettem véresen komolyan mindaddig, amig egyszer a buszon munkába menet a mellettem ülő férfinek az oldalán megláttam. De utána annyira nem is foglalkoztam a dologgal. Majd ezután elköltöztem Texasba, ahol az egyik amerikai szomszédunk mindig a kesztyűtartóban tartotta a fegyverét. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért hordja mindig magánál? Mire hangosan felnevetett és mondta, hogy "Amerikában az életeddel játszol, ha nincs fegyvered". De ekkor sem érdekelt engem igazán a dolog, úgy voltam vele, hogy Texas azért mégis csak Texas, ha van neki, hát legyen. Majd ugye következett a következő állomás New York City, ahol szintén mindennaposak a lövöldözések. Én Coney Islanden laktam, ami köztudottan egy gettó része New Yorknak. Mindig sokan kérdezgettek, hogy nem félek-e este és éjszaka egyedül járkálni a metrón, valamint a metrótól 3 blokkra lévő lakóhelyemhez egyedül. Az igazat megvallva, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy bármi is történhet velem, mindig magabiztos voltam, ráadásul mindezt úgy, hogy a fülem be volt dugva és hallgattam a zenét.


Mindezek után ugye jött, hogy újra Floridába költöztem és vettem egy autót. Amikor először elvittem szervizbe a kocsit, a szerelő első kérdése az volt felém, hogy megengedem-e, hogy kinyissa a kesztyűtartót. Először csak néztem rá, nem értettem hogyan tud ilyen marhaságot kérdezni és rá kérdeztem, hogy miért kérdez ilyet? Mire közölte, hogy "de hát Floridában vagy, egyértelmű, hogy megkérdezem mielőtt kinyitom, hiszen ha ott van a fegyvered, akkor nem fog egyinkőnket sem meglepetés érni". Ekkor eszembe jutott, hogy tényleg, itt mindenkinek van fegyvere. Számomra ez tényleg egy olyan dolog, amit nem tartok észben. Viszont ma tényleg meglepődtem. 

Vasárnaponként eljárok egy 5 tagú családhoz, segitek az anyukának a gyerekekkel. Ide már egy hónapja járok, de ma reggel nagyon meglepődtem a fogadtatáson. A konyhában lévő pulton a férjének töltött fegyvere fogadott, a pult mellett pedig játszottak a 2 éves ikrek, simán képesek elérni dolgokat a pultról ha nyújtózkodnak. Kérdeztem az anyukát, hogy a fegyverrel mi a helyzet? Az anyuka mondta, hogy "jaj a férjem megy a lőtérre és elővette, most zuhanyzik". Én teljesen le voltam döbbenve, hogy képesek a gyerekek előtt egy töltött fegyvert hagyni. Folyamatosan a fegyveren volt a szemem és próbáltam az ikreket elterelni a konyha részből, az anyuka meg csak mosolygott rajtam. Kb. fél óra múlva előkerült az apuka aki megfogta a fegyvert, megnézte, hogy a tár benne van-e, majd kibiztositotta, csőre rántotta és eltette. Ezt követően közölte, hogy ő most elmegy akkor lőni. Bennem a vér egy pillanatra megállt annak ellenére, hogy amikor csőre rántott, egyáltalán nem tartotta senki felé a fegyvert. 

A délután folyamán az anyukával beszélgetésbe elegyedtem és kérdezgettem arról, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy valaki fegyvert tarthasson magánál. Itt a szabályok egyáltalán nem olyan szigorúak, mint nálunk Magyarországon, és hihetetlen, de mindenki éles lőfegyverhez és engedélyhez tud jutni, amit én egy hatalmas nagy felelőtlenségnek tartok. Pusztán már csak azért is, mert ha valaki otthon tárolja a fegyverét, akkor azért azt illene biztonságban tartani pláne akkor, ha gyerekek is vannak a házban. Valamint mint ahogyan azt az anyukától megtudtam, itt nem jön ki a rendőrség a házhoz megnézni, hogy a lőfegyver hogyan van tárolva.

A családról tudni kell, hogy egy erősen vallásos keresztény családnak tartják magukat, a gyerekek katolikus magániskolába járnak, a teljes család pedig minden vasárnap misére. Senki ne kezdje most el azt gondolni, hogy itélkezni próbálok a család felett, de mint volt rendőr teljesen felelőtlen szülőnek tartom őket és többet nem fogok hozzájuk menni dolgozni.