2017. szeptember 23., szombat

California Dreaming 4.

Mint azt már korábban is irtam, elkezdtem újra tanulni. Egy úgynevezett "tax preparer" tanfolyamra járok minden Kedden és Csütörtökön este 6-tól 9-ig. Ez egy 6 hetes tanfolyam amelyet ha sikeresen elvégzek, akkor jövő Januártól bármelyik Tax office-ban (ahol az adóbevallásokat készitik) el tudok vele helyezkedni, és én is adóbevallást fogok csinálni. Maga a kurzus ingyenes, csak a 4 db könyvet kellett megvennem ami összesen $160-ba került, melyből sikeres záróvizsga esetén $50 visszajár.


Kaliforniában 4 db tankönyv van, ugyanis Kalifornia államban van úgynevezett "State tax" is, tehát egyel több adóbevallást kell kitölteni. De pl. Florida államban a barátnőmnek csak 3 tankönyve van, mert Floridában nincs "State tax". A piros könyvben csak üres formanyomtatványok vannak, valamint van egy online gyakorló program amelyen a könyvben szereplő személyek különféle adóbevallásait kell elkésziteni. Vizsgázni csak az vizsgázhat, aki az összes online adóbevallást hibátlanul megcsinálta.


Amikor először megláttam a 4 könyvet, nagyon megijedtem, hogy bár folyékonyan beszélem a nyelvet, mégis vajon mennyire fog ez nekem menni főleg igy munka mellett. Annak idején Magyarországon a Jogi egyetemet is munka mellett csináltam hétvégente és bizony nem volt könnyű, ezért már némi gyakorlattal indultam neki a tanfolyamnak. Mondanom sem kell, hogy kellemes meglepetés ért. 

Az osztályban összesen hatan vagyunk, ebből rajtam kivül egy külföldi van, aki orosz származású, a másik négy csoporttárs amerikai. Teljesen vegyesek vagyunk, van köztünk ázsiai származású, van fekete bőrszinű, van dél-amerikai családból származó, szóval teljesen vegyes vágott vagyunk. Van aki tanár, van aki programozó, van aki Uberezik.


Az oktatás szinvonala az, amire bár fel voltam készülve, hiszen többen is mondták már nekem, hogy itt könnyebb sokkal tanulni, mint Magyarországon, mégis megdöbbentett, hogy mekkora különbség van. Mindig is elég nehezen vettem rá magamat a tanulásra, mert a tananyag olyan nyers és száraz volt, igy hatalmas megfeszitésembe került a lecke megirása. Nos ez itt teljesen másképp működik. Az oktatás és a könyvben szereplő anyag teljesen emberbarát. Jó formán az ember szájába rágják az anyagot, ahogy anyukám mondta mikor kicsi voltam. Ha odafigyelünk az órán, akkor otthon a házi feladathoz elég csak egyszer átfutni az anyagot, de volt olyan, hogy át sem kellett néznem. A házi feladatok 95%-a IGAZ/HAMIS válaszokból áll, nagyon kevés kitöltős rész van. Állitólag a vizsga is ilyen formában lesz majd, valamint a vizsgán lehet használni a könyvet. Igen, ezen én is elcsodálkoztam, de ha megengedik akkor miért is ne használná az ember?!

Tehát eddigi véleményem az itteni tanulásról csak pozitiv. Azt nem mondom, hogy alacsonyabb szintű az oktatás szinvonala, inkább azt mondom, hogy otthon jobban megkövetelik a tananyagot és gyorsan ledarálják a száraz anyagot. Itt a 3 órát észre sem lehet venni úgy elszalad, mert annyira családias és baráti környezetben folyik, szinte egy beszélgetés az egész tele példákkal. Nyilván ez nem egy főiskolai vagy egyetemi szintű kurzus, inkább hasonlitanám egy OKJ-s tanfolyamhoz aminek a végén kapunk egy tanúsitványt és egy regisztrációs számot amellyel el tudunk helyezkedni. De ezek után már egyre jobban várom, hogy végre majd jövőre a főiskolát is elkezdjem, mert most nagyon bele lendültem a tanulásba.



2017. július 27., csütörtök

California dreaming 3.

Nagyon összesűrűsödtek az elmúlt hetekben, hónapokban a napjaim. Valójában minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy én is csak kapkodom a fejemet. Az idei évem elég jól indult minden téren, majd olyan Március környékén egy hosszabb lappangás következett be ami a lelkivilágomra is igencsak nagy kihatással volt. Felfigyeltem, hogy amióta itt lakok a postaládámba folyamatosan jönnek különböző főiskoláktól szórólapok, hogy jelentkezzek. Május végén már minden bajom volt, hogy mennék már kirándulgatni, csinálnék már valamit, kezdeni akarok valamit az életemmel, mert ez igy már nem mehet tovább. Majd 2 héttel később fogtam magam és elmentem egy helyi Community College-ba megkérdezni, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy jelentkezzek. Ugyanis 2014-ben még New Yorkban jelentkeztem főiskolára, de a Miskolci Egyetem nem volt hajlandó úgy és olyan formában megküldeni a papirjaimat ahogyan az itt kellett volna, igy akkor ez a főiskola dolog annyiban is maradt. Hallottam mendemondákat, hogy itt Californiában a sok bevándorló miatt mennyire lazán veszik a dolgokat, igy vettem a bátorságot és elmentem.


A főiskola "tanulmányi osztályán" (amit csak én hivok igy, egyébként az Admission Office-ba mentem) megkérdeztem, hogy mi a menete ennek az egésznek. Ott nagyon készségesen elmagyarázták, hogy online kell először jelentkeznem, majd utána megy minden a maga módján. Gyorsan haza is jöttem és ki is töltöttem online a jelentkezési nyomtatványt. 2 napon belül kaptam is az email-t, hogy gratulálnak, felvettek! Nem is hittem igazából a szememnek, hiszen nem kellett semmit sem bemutatnom, nem kérték az otthoni egyetemi papirjaimat. Viszont itt csak egy 2 éves Community Collegeról beszélünk, ahonnan tovább kell tanulni. 

Miután felvettek be kellett mennem és egy úgynevezett "placement testet" kellett csinálnom matematikából és angolból amely alapján beraknak osztályba. Az angol tesztem felettébb jól sikerült, 1 semestert kell belőle megcsinálnom, viszont a matekon nem lepődtem meg. Sajnos a béka segge alatt sem vagyok, mindig is hülye voltam matekból, tehát ez legalább 3-4 semesterembe fog telni mire feltornázom magamat. Szerettem volna idén Szeptemberben elkezdeni a főiskolát, de nem fogom tudni, ugyanis non-resident statuszba tettek, mivel nem vagyok se állampolgár, sem pedig nem rendelkezem tanulmányi vizummal. Jelentkezhetek a resident statuszra amivel bizonyitom, hogy igenis Californiában élek hivatalosan (vezetői engedély, lakás bérleti szerződés, számlák a nevemre kiállitva szükségesek hozzá) viszont ahhoz, hogy a 2017 őszi semestert CA resident ként kezdjem meg, ahhoz már 2015 Szeptemberétől itt kellene élnem, én viszont csak 2016 Márciusában költöztem ide. Igy meg kell várnom a tavaszi semestert.

Na de miért is fontos az, hogy resident statuszba kerüljek? Nos a legfőbb oka az anyagiak. Non-resident ként 1 credit $275+$46, mig resident ként 1 credit csak $46-ba kerül. Valamint resident ként jelentkezhetem a BOG-ra (Board of Govenors), mely fizeti a tandijamat amennyiben az a minimál alatt van. Márpedig nekem a minimál alatt van. Viszont ahhoz, hogy ezt bizonyitsam, adóbevallást kellett készitenem.


Elmentem egy könyvelői irodába, ahol gyorsan a 2016-os évre vonatkozólag megcsináltuk az adóbevallásomat. Ugye mivel késve csináltam meg ezért kaptam büntetést, valamint mivel én vagyok a magam főnöke, igy a Federal Government felé tartozásom van, viszont 7 évem van rá, hogy visszafizessem havi $35-al. Ezt automatikusan fogják vonni a bankszámlámról.

A könyvelő egy nagyon idős hölgy akivel nagyon jól összebarátkoztunk az alatt a pár óra alatt amig ott voltam, hogy elkészitsük az adóbevallást. Mondta, hogy Szeptember közepén indul egy kurzus amit ő tart. Ez egy teljesen ingyenes kurzus, csak a könyveket kell kifizetnem. Ezzel a kurzussal megtanulom, hogy mi is egy könyvelő dolga, hogyan kell adóbevallást késziteni és az erről kapott bizonyitvánnyal elmehetek könyvelői irodába dolgozni. Éltem a lehetőséggel, Szeptemberben kezdem is a tanfolyamot.




Végére hagytam a legfontosabb dolgot. Idő közben még örökbe is fogadtam egy 2 hónapos kiskutyust. Már nagyon régen gondolkodtam a dolgon és úgy éreztem hogy most jött el az ideje. Egy tacskó keverék kislányról van szó, aki életem szerelme lett mostanra. 

Alig 2 hónap leforgása alatt annyi minden történt hirtelen és egyszerre, hogy most remélem az Augusztus hónap egy kicsit le fog lassulni, mert ideje lesz pihennem is mielőtt belevetem magamat a nagy tanulmányok sorozatába. Lehet, hogy mégis létezik a kaliforniai álom?!


2017. április 10., hétfő

Lujza és a fejfájás

Körülbelül egy hónappal ezelőtt emlitettem, hogy árulom Lujzát. Nem is volt annyira egyszerű elkezdeni neki az árusitását, ugyanis én ezt az autót még 2015 Szeptemberében úgy vettem, hogy minden hónapban a kereskedőnek fizettem a havi törlesztő részletet, nem pedig a banknak. Amennyiben valaki igy vesz autót az azt jelenti, hogy addig ameddig a gépjármű nincs kifizetve teljesen, lehetetlen eladni, ugyanis a kocsinak a papirjai a kereskedőnél vannak. Én ugyebár az autót teljes egészében idén Február elején ki is fizettem, bizonylatot kaptam róla, valamint a kereskedő közölte, hogy 7-10 munkanap az átfutási idő a DMV-nél, hogy véglegesen is hivatalosan az én tulajdonom legyen a gépjármű. Március elején jártunk amikor még a papiroknak se hire, se hamva nem volt, igy egy 3 hetes folyamatos telefonálgatás, birósággal való fenyegetőzés vette kezdetét.


Mint azt bizonyos Facebook csoportokból megtudtam, a kereskedők előszerettel szeretik ezt a játékot játszani, hogy a jóhiszemű emberke kifizeti az autót, de a kocsi papirjait hosszú hetekig, akár hónapokig sem kapja kézhez, mert a kereskedő magyarán mondva szarik rá, hogy elintézze. Én 2 naponta telefonáltam, a végén már elég erősen felemelt hanggal, mondhatván üvöltve közöltem vele, hogy jobban teszi ha jelzi a DMV felé, hogy enyém az autó, mert igy itt Californiában én ezt nem tudom átiratni a hivatalos papirok nélkül. Valójában még ő volt felháborodva, hogy én milyen jogon mentem be a DMV-be, hogy hátha esetleg majd én a bizonylat ellenében el tudom intézni a dolgot, mert én igy őt bajba keverem. Engem az, hogy ő emiatt bajba kerül teljesen hidegen hagyott sőt, még azzal is megfenyegettem, hogy feljelentem a biróságon. Amerikában az a jó, hogy az ember bármit a biróságra vihet. Valójában ez sem hatotta meg a kereskedőt, szó szerint fogta és rám csapta a telefont. Hosszas huza-vona után végülis 3 héttel ezelőtt egy ismerős segitségével a DMV-ből sikerült megszereznem az autó papirjait, immáron a saját tulajdonom ként, most pedig végre elkezdtem hirdetni az interneten.

Azzal tisztában voltam, hogy nem fog a kocsi egyik napról a másikra elkelni. Azzal is tisztában voltam, hogy elég sok mondjuk úgy, hogy "érdekes" érdeklődő lesz majd a kocsira. De azzal amit az elmúlt napokban tapasztalok, nem számitottam. Ahány helyen hirdetek mindenhol azzal kezdem a hirdetés szövegét, hogy milyen problémái vannak az autónak, és pontosan ezért ennyi az ára. El is kezdtek keresni az érdeklődők, de a 15. olyan üzenet után, hogy "mi a baja a kocsinak, hogy ennyire olcsón adod?" üzenet után már elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire figyelmesek erre felé az emberek? Egy ideig szépen másolgattam befelé minden egyes érdeklődőnek, hogy ez és ez a baja és ezért árulom ennyiért, de a 30. ugyanilyen üzenet után már elkezdtem megkérdezni, hogy "elolvastad a kocsiról a leirást?!". Ekkor jöttem rá, hogy bizony ők csak az árat és a képeket nézik meg. A legviccesebb, hogy komoly érdeklődő még eddig nem akadt, csak ezek akik kép alapján érdeklődnek egy autó iránt, a részleteket már nem akarják elolvasni.


A másik nagyon érdekesen idegesitő dolog számomra az, hogy minden 3. érdeklődő latino származású. Ez még nem is lenne probléma, mert felőlem az viszi el Lujzát aki akarja, ha kifizeti nekem a kért összeget. A fejfájást az okozza, hogy a hirdetésem szövegét igy kezdem mindenhol "NO HABLA ESPANOL". Mert az még ok, hogy elmakogok ezt-azt spanyolul, de egy kocsit abszolút nem tudnék eladni igy. Ennek ellenére ők folyamatosan irkálnak nekem spanyolul. Persze, hogy értem mennyi pénzt kinálnak az autóért, de amikor üzenetben is megirom, hogy NO HABLA ESPANOL, csak folytatják spanyolul. Egy szónak is száz a vége, 50 ilyen üzenet után már idegesitő. Ettől függetlenül hiszem, hogy Lujzának már megvan az új gazdája, csak még várni kell egy darabig a nagy találkozásra.



Borcsával kezdjük egymást egyre jobban megszokni, megismerni. Olyannyira megismerni, hogy sokszor csak pislogok. Rólam tudni kell, hogy egy szegényebb családból származom. Nekünk sosem volt új, vagány autónk, egy Wartburgunk majd egy Lada Samaránk volt. Lujza is elég öregecske, 2004-es évjárat, semmi extra nem volt benne. Borcsa merőben más. Borcsa már rendelkezik Bluetooth-al. Maradjunk annyiban, hogy igencsak meglepődtem amikor egy hivást akartam intézni a parkolóból és hirtelen a kocsi hagszóróin kezdtem hallani az egész beszélgetést a másik fél irányából. Tudom vicces ez az egész, de nekem korábban még nem volt ilyen autóm, a fejemben meg nem fordult volna, hogy Borcsa ilyen csodákra is képes, hiszen egy teljesen fapados autó, de Lujzához, a Samarához és a Wartburghoz képes nekem mégis maga a megtestesült csoda. A többi rejtett képesség a jövő során pedig úgyis kiderül.




2017. március 16., csütörtök

Üdv a családban Borcsa!

Hónapok óta emlegettem már, hogy meg fogok válni Lujzától. Elég nehézkesen ment a dolog, ugyanis a törlesztő részlet idén Februárban járt le, és mivel én nem banknak hanem a kereskedőnek fizettem minden hónapban, igy a kocsi törzskönyve mindaddig nála marad, amig a kocsi ki nincsen fizetve, ergo nem lehet a kocsit addig eladni sem. Viszont Lujza lassan 8 hónapja már betegeskedett, nem nagyon akarta megjavitani senki sem elfogadható áron, igy csak üldögélt a mélygarázsban magányosan, ami persze szintén nem tesz jót egy autónak. Egy héten 2-3 alkalommal 20-30 percet járattam a motort, valamint kicsit csordogáltam vele a garázsban, hogy azért pár métert mégiscsak mozduljon már szegényke, közben pedig a szivem szakadt meg, hogy nem tudom használni.


Az elmúlt időszakban folyamatosan Uberhez, vagy bérautóhoz voltam kényszerülve, amely rengeteg pénzemet elvitt, de nem akartam egy újabb hitelbe belemenni mindaddig amig Lujza nincsen papirügyileg rendezve. Ez ugye kicsit több, mint egy hónapja megtörtént, most már hivatalosan is az én tulajdonom, viszont ezzel a lendülettel eladó sorba is került. Ugyebár egy 2004-es autóról beszélünk, ami váltóhibával rendelkezik. Nos, ez itt az Egyesült Államokban piszoksokba kerül, nekem pedig nincs autószerelő pasim aki bütykölgesse, karban tartsa. Most, hogy már árulom persze sorra jönnek, meg akarják venni, de nevetésges árat akarnak adni érte. Én pedig hülye nem vagyok, tisztában vagyok a kocsi állapotával, a megtett mérföldjeivel, a felnik értékével, tehát várom a megfelelő vevő jelentkezését. Optimista vagyok tudom, hogy jönni fog.

Viszont mivel lement a nyakamról Lujza törlesztése elegem lett, hogy már hónapok óta kocsi nélkül vagyok és sehová nem tudok mozdulni. Nézegettem kocsikat magánszemélyeknél és dealereknél is. Az elmúlt hónapok alatt kitanultam csinját-binját, hogy miket és hogyan is kell egy kocsin nézni, bár szerelést azt nem vállalnám be. Elég rizikós használtautót venni mind kereskedőtől, mind magánszemélytől, bár itt Amerikában elég könnyen lehet bármilyen dolgot biróságra vinni, szóval ha szar autót adnak el és azt elhallgatják, akkor azt azonnal vihetem a biróságra.


Múlt héten Vasárnap már harmadjára mentem vissza egy kereskedőhöz. Nagyon sok Hondat és Toyotat néztem végig, tesztvezettem őket. Mindenképpen 2012 utáni autót szerettem volna, viszonylag alacsony mérfölddel. Magánszemélyek újabb, vagy jobb állapotban lévő autót nem árultak, legalább is én egyet sem találtam az elmúlt hónapok során, hogy kézpénzre megvegyem, igy maradt a kereskedő. Nagyon felmentek a kocsi árak, nekem pedig fix keretem volt, hogy mi az amit be tudok vállalni. Egy 2012-es Honda és Toyota bőven $12.000 fölött kezdődik, aminek a törlesztését már nem tudtam volna bevállalni, valamint ugye nekem most kicsit magasabb a biztositásom is, mert tavaly ügyesen áthajtottam egy piros lámpán, melyről fénykép készült és mennem kellett a biróságra, ahol $500 büntetést ki kellett fizetnem, valamint 1 büntetőpontot kaptam ezért, mely még 2 és fél évig ott fog figyegni a nevem mellett, igy magasabb a biztositásom is. Ez van, bamba voltam.


Az autók állapotát, évjáratát, megtett mérföldeket és számomra megengedhető törlesztő részletet nézve két választásom volt. Egy Dodge és egy Chevrotlet. Végül is a Chevire esett a választásom. Igen, tudom elég olcsó kategóriás autó, semmi extra nincs benne, vezetés közben is érzem a különbséget, hogy nem egy Audit vezetek hanem egy műanyag dobozt, viszont apukám szavaival élve "Amerikában legyen amerikai autód". Ha csak a szervizelést nézem, már megérte, hiszen erre a kocsira sokkal olcsóbbak az alkatrészek, minden javitási költség, olajcsere stb. sokkal kevesebben lesz nekem, mint az Audival volt, valamint a Chevi nem egy benzintemető, elég jó a fogyasztása is, legalább is az eddigi tapasztalataim alapján, mert most bizony hajtom rendesen amig garanciás. Mielőtt megvettem a kereskedő próbált volna kicsit hülyének nézni. Fiatal nő aki még csak nem is amerikai egyedül megy kocsit venni. Döbbenten nézett mikor nézegettem belülről a motorteret majd közöltem vele, hogy szeretném ha hozna egy emelőt, mert alá akarok feküdni a kocsi alá. Mivel ugye nem vagyok szerelő, nyilván minden hibát nem tudok észrevenni, de az Audi mellett megtanultam, hogy mire kell figyelni. Pl. minden alkalommal mielőtt megyek valahova már rutin szerűen azzal kezdem, hogy ellenőrzöm az olajszintet, valamint a kocsi alá nézek, hogy nincs-e valamilyen tócsa, folt alatta. Szerintem ez már amig élek bennem marad a rossz tapasztalat miatt.

Úgyhogy végre ismét van autóm, tudok most már mozogni amerre csak szeretnék, ugyanis 2 szerelővel is átnézettem mert Amerikában mindig kell 2. véleményt is kérni (ez tapasztalat), Borcsa remek állapotban van. Esetleg ha valaki szeretné Lujzát magának, mert úgy érzi, hogy képes a betegségéből kigyógyitani, akkor bátran jelentkezzen nálam bővebb információért! 




2017. február 26., vasárnap

És az Oscart kapja...

9 óra eltolódás van Los Angeles és Magyarország között. Helyi idő szerint délután 4 órakor kezdődik meg a vörösszőnyegen a bevonulás, és 5 óra 30 perckor pedig a dijátadó ünnepség. Eszembe jut, hogy mikor még iskolás voltam képes voltam hajnalban csak azért felkelni, hogy megnézzem élő adásban. Akkoriban még Albert Györgyi volt aki forditotta azt, hogy mit is mondanak éppen. Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon fogok-e valaha én is igy beszélni angolul, hogy azonnal tudjak forditani. Apukám mindig ezzel cukkolt mikor az EuroSportot vagy éppen más angol nyelvű csatornát néztünk, hogy miért nem tolmácsolok neki. Mint azt a példa is mutatja, az élet úgy alakitotta a sorsomat, hogy ez sikerüljön. De most térjünk vissza a gálára.


A Golden Globe és a Grammy mellett ez a legrangosabb esemény amely az évben történik a városban. De hogyan is élik meg ezt itt? Sehogy. Valójában a médiában dolgozókon kivül az itt élőket annyira nem érdekli ez a dolog maximum annyiból ha valaki a környéken lakik akkor mérgelődik, mert nagyon menni nem tud sehova, ugyanis sok út már másfél-két hete le van zárva az épitkezés miatt.


Ezen a héten jártam a Walk of fame-en, ahol a hires Dolby szinház is található. Ekkor ez az útszakasz már csak a gyalogosok számára volt közlekedhető de az is nyomorogva, az ember úgy érezte magát mint amikor a marhákat egy karámban terelik. De hát ez van, akinek nem tetszik az ne menjen arra, ugyebár. Nagyon sok túristát egyébként egyáltalán nem zavar, sőt méginkább élvezik azt, hogy mégha csak egy kis morzsányira is, de részesei az Oscarnak. 


A hiedelmekkel ellentétben amint elkezdődik a műsor, nem áll meg az élet Los Angelesben. Sőt, elég kevés ismerősöm (szerintem egy kezemen meg tudom számolni hányan is mondták) fog árgus szemekkel a TV előtt ülni, minden halad tovább a szokásos ütemben, nem úgy mint például mikor Január végén a Superball van. Olyankor az amerikaiak még külön Superball partit is rendeznek és bizony olyankor érdemes nagybevásárlást csinálni mert senki nem fog előttünk állni a sorban, hiszen mindenki otthon ül a TV előtt a szomszédokkal. Viszont a korábbi évekhez képest elég hüvös, 13 fok van Celsiusban, és csepereg az eső, ugyanis ez a tél eléggé téliesre sikerült itt Dél-Kaliforniában, igy nem lennék a helyében most azoknak akik már reggel óta a szinház környékén álldogálnak 1-2 lesifotért. 

Milyen furcsa egyébként, hogy tavaly ilyenkor még Miamiból néztem éjjel a műsort és végig az járt a fejemben, hogy márpedig a következő évben én már Los Angelesben fogok élni és onnan fogom nyomon követni az eseményeket. Újabb pipa a Bakancslistán! 



2017. február 22., szerda

Universal vagy Disney?!

Az Egyesült Államokban elég sok mondva csinált hosszú hétvége van az ünnepeken túl. Ilyen volt a múlt hétvége is, mivel Hétfőn "President Day" volt. Igy hát a barátnőm és a fia New Yorkból átrepültek hozzám erre a 3 napra. Az eredeti terv az volt, hogy a 3 napból az egyiken elmegyünk Disneyland-be, a másik kettőre fix program nem volt. Aztán egy hirtelen jött ötlet alapján (mert a spontanitás a legjobb dolog a világon) elmentünk Szombaton a Universal Studios-ba.


Nekem ez volt az első alkalom itt, és bevallom őszintén, hogy az egy napos $120 belépőért sokkal többet vártam. Maga a park viszonylag elég kicsi, fél nap alatt körbe lehet járni az egészet a hullámvasutakra való felüléssel együtt. Elég borongós és hűvös nap volt Szombaton, igy szerencsére 15-20 percnél többet sehol nem kellett sorba állnunk, ha fel akartunk ülni bármire is. Ami tényleg megérte, az a Harry Potter kastélyban lévő (valójában ez nem is hullámvasút, hanem "ride"-nak hivják, de nem nagyon tudom magyarul hogyan forditani, igy marad ez a szó) hullámvasút volt az egyik olyan dolog amiért már érdemes volt kifizetni a pénzt. Amikor az ember beleül az ülésbe és felteszi a 3D szemüveget olyan érzése van az utazás közben mintha egy seprűn ülne és közben Harry Pottert követi aki végig beszél hozzád. A parkban szinte csak ilyen 3D-s "ride"-ok vannak. Van, hogy egy Transformers kocsiban ül az ember és Ürdongóval és társaival kell megmenteni a Földet, vagy éppen Gru-nak kell segiteni és te egy Minion vagy.


Van a Parkban egy Walking Dead ház is. Ide a barátnőm és a fia nem mertek bejönni. Először csak legyintettem, hogy mennyire kis félősök, de mikor bementem jött az amire nem számitottam. Maga az épület belülről az első részben lévő kórháznak van kialakitva. Ez az épület nem 3D-s, nem kell hozzá szemüveg, itt egy folyosón kell végigsétálni. Mielőtt belépsz a folyosóra elmondják, hogy nem lehet kamerát használni, valamint végig legyen a tudatunkban az, hogy csak alkalmazottak vannak beöltözve és senkit ne üssünk meg, ők sem fognak hozzánk érni, és folyamatosan haladjunk tovább, ne álljunk meg. Ebbe a házba 13 év alattiak nem mehetnek be. Én személy szerint nagyon szeretem a sorozatot, de itt annyira megijedtem, hogy azt leirni nem lehet. Végig sötét van a folyosón és a plafonon lévő neonlámpák villognak, miközben a sötétben a semmiből többször a zombinak öltözött emberek eléd sétálnak és úgy csinálnak mintha el akarnának kapni. Hiába tudja az ember, hogy ez fog történni és ezek csak statiszták, annyira hirtelen és váratlanul történik az egész, hogy mégis megijedsz. 



Van még egy "ride" ami megéri a Parkban. Ez egy 60 perces út egy kis nyitott buszon amire kb. 50-60 ember fér fel. A parkban található a Universal Studios-nak néhány forgatási helyszine (ilyenek a The Voice, A cápa, Jurassic Park néhány jelenetének a helyszine stb.) ahol ezzel a busszal körbevisznek. Szintén adnak az útra egy 3D-s szemüveget, mert bemegy a busz 3 hangárba ahol 3D-s effektekkel lehet átélni egyes filmek forgatási jelenetét, mint pl. egy 7-es erősségű földrengést, vagy éppen az új King Kong cimű film egyik jelenetét.



Magáért a Parkért én sokallom a $120 belépőt főleg úgy, hogy az ember tudja, hogy Floridában Orlandóban háromszor ekkora a park és olcsóbb a jegy.

Másnap elmentünk Anaheimbe, Disneybe. Itt Californiában 2 park van, mig Orlandóban 6. Lehet venni jegyet csak 1 parkba $90, vagy lehet venni egy úgynevezett "Park Hopper" nevű jegyet amellyel a nap folyamán korlátlanul lehet menni egyik parkból a másikba. Ennek a jegynek az ára változó. Ezen a hétvégén, mivel "Holiday Weekend" volt igen csak magas, $174 került 1 főre. De ha a Universal Studios mérethez hasonlitjuk, akkor megéri az árát. Ebben a 2 parkban most rengetegen voltak. Voltam már kétszer itt, de ennyi embert még nem láttam ezen a helyen. 


De miért is jó Disney? Én tavaly nyáron jártam itt először. Előtte mindig azt hittem, hogy itt csak beöltözött Mickey Mouse-okat látok, meg szuvenir boltokat. De ez a park nem erről szól, hanem inkább a "ride"-okról. Mind a két parkban találhatóak hullámvasutak, ahová ezen a hétvégén iszonyatosan hosszú sorokat kellett végigállni. Volt olyan, amelyre 150 perces várakozási idő volt, de voltak emberek akik kiállták a sort. A belépőjeggyel egyébként lehet venni minden "ride'-ra egy gépből "fast pass"-t amellyel soron kivül be lehet menni. Ezért nem kell külön fizetni, viszont elég hamar elfogynak, tehát szemfülesnek kell lenni. Valamint nem lehet azt megcsinálni, hogy reggel nyitáskor végigrohanok és először összeszedem a fast passokat ahová fel akarok ülni, mert 2 fast pass igénylés között el kell telnie legalább másfél órának.


Disneyben a legjobb "ride"-ok közé tartoznak a Soarin, a California Sreamin és a Space Mountain. Általában erre a háromra kell a leghosszabb ideig sorban állni, a minimum várakozási idő mindenhol 120 perc volt. Mind a háromra volt fast passunk, de estére. Viszont a California Screaminnél és a Space Mountainnál kiálltuk egyszer a sort, mert tényleg annyira megéri.



Én még az orlandói parkban nem jártam, de tervbe van véve, hiszen azokban a parkokban sokkal több szórakozási lehetőség van mivel nagyobbak, valamint ott 6 park van ahová a Park Hopper jegy közel annyiba kerül mint ide a 2 parkba. Hiába, California drága állam. Ennek ellénre szuper élményekkel gazdagodtunk ismételten, a pénzt pedig nem sajnálom mert amilyen élményeket kaptam cserébe, azokat elvenni senki nem tudja már.










2017. február 6., hétfő

California dreaming 2.

Tini koromban nagyon szerettem azokat a sorozatokat amelyek Kaliforniban vagy Ausztráliában játszódtak. Ez a két hely volt mindig is az, ahol el tudtam képzelni azt, hogy leéljem az életemet. 2 évvel ezelőtt amikor először jártam Los Angelesben már tudtam, hogy ez szerelem első látásra és mindent megtettem annak érdekében, hogy az álmom valóra váljon. Szerettem volna a "Kaliforniai álmot" én is.


Nagyon boldog voltam és vagyok is itt, mivel minden halad végre a maga módján, egyetlen dolgot leszámitva, mégpedig az embereket. Ezen belül is az életszemléletüket és az életvitelüket. Éltem és jártam már az Egyesült Államokon belül több városban is, de ami itt és ennyire jelen van, bizony még máshol nem nagyon tapasztaltam. Amikor egy éve idejöttem, minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy el sem akartam hinni. Munka, lakás, szerelem, melyből a szerelem egy nagy csalódás volt és végre Karácsony előtt pár nappal sikerült a másik fél részéről a hónapokig tartó kergetőzés után lezárni a dolgot.

Az érzelmi hullámvasútról úgy próbáltam leszállni, hogy eljártam az ismerőseimmel nyár végén és ősszel szórakozni, ismerkedni. Nos, ez itt LA-ben nem is tűnik olyan egyszerűnek, mint ahogyan az ember azt gondolná. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden szórakozóhely hajnali 2 órakor bezár. A másik pedig az, hogy a jobb szórakozóhelyek mind West Hollywoodban vannak. Na már most ugye az LGBT (lesbian, gay, bisexual, transgender) Amerikában elfogadott dolognak számit, de itt LA-ben különösen éli fénykorát. West Hollywoodban ezek a szórakozó helyek mind olyan bárok, ahol a táncosok, pultosok valamint a szórakozni vágyók 85%-a ebbe a kategóriába tartozik. A maradék 15% pedig megpróbál kicsit kikapcsolódni.


A legnagyobb problémát ott vettem észre, hogy amikor az ember ismerkedni szeretne akkor 4 féle kategóriába lehet osztani a potenciális jelölteket. Tudom, nem jó dolog ez a kategorizálás, de ha már ennél a témánál tartunk, akkor muszáj. Az első ilyen kategóriába a házas férfiak tartoznak. Mint ahogy az esetemben is történt (az érzelmi hullámvasút), bizony ha nagyon akarják akkor nagyon ügyesen el tudják ám titkolni, hogy nekik van egy szép család is a háttérben, pláne akkor, ha az asszonynak beadják, hogy éppen üzleti úton vannak valahol, esetleg a konfereniák késő estig elhúzódtak. Nem én voltam az egyetlen az ismerősi körömben, akivel ehhez hasonló eset megtörtént, én viszonylag hamar, 1 hónap után rájöttem a hazugságra, az volt már a nehezebb kör, hogy a másik fél is beletörődjön, hogy ennek itt a vége.

A második kategória az internetes ismerkedés. Igen, én is unalmamban regisztráltam 3 ilyen oldalon is. Természetesen itt is megjelennek a nős pasik, viszont általában úgy állitják be a dolgot, hogy ők nyitott házasságban élnek, esetleg hármasban szeretnének szórakozni és ezt teljesen ismeretlenül közlik is az emberrel néhány üzenetváltást követően. Ezen kivül általában itt lehet azokkal találkozni, akik 10-ből 9 esetben ingyen szeretnének egy gyors szexhez jutni. Novemberben egy 2 hétig tartó levelezgetés, telefonbeszélgetés után elmentem egy kávéra egy ilyen oldalon megismert normálisnak tűnő sráccal. Először azt hittem, hogy végre nem csak egy gyors numerát szeretne, hiszen 2 hétig beszéltünk telefonon, sms-eztünk, majd mondta, hogy találkozzunk. Az első probléma az volt, hogy ő bizony azt szerette volna, hogy én menjek el oda ahol ő lakik és ott a sarki kávézóban találkozzunk. Közöltem vele, hogy bocsi de ha elhivsz, akkor minimum az, hogy fél uton találkozzunk. Nyilván első találkozáskor még nem adom meg a cimemet senkinek. Na, hősünk ekkor erősen hümmögött a telefonban, de végül belement a dologba. Én stilusosan 10 perccel később érkeztem a megbeszélt helyszirne majd mikor felhivtam hallottam, hogy ő még a kocsiban ül és közölte, hogy legalább 30 percet késni fog. Gondoltam ok, hiszen a Los Angeles-i forgalmat ismerve ez belefér, valamint mindenki megérdemel egy esélyt, igy megvártam. Amint hősünk megérkezett a köszönést követően elment és vett magának egy kávét. Igen, magának. Majd miután leült mellém elkezdte mesélni, hogy neki már 6 hónapja nincs munkája, a spórolt pénzéből él és próbál találni egy megértő társat magának, aki támogatja őt, hogy most ő 37 évesen karrier válságban van és próbálja kitalálni, hogy mit is kezdjen az életével, majd megkérdezte, hogy én miért nem iszok semmit. Én ekkor mosolyogtam egyet és szépen elköszöntem tőle. Azóta sem hallottam felőle. Kisértetiesen hasonló eset fordult elő 2 másik barátnőmmel ugyanigy Los Angelesben az elmúlt 6 hónapban, különböző férfiakkal, szóval igen, 10-ből 1 sajnos a jelek szerint ilyen.


Harmadik kategóriába sorolnám azokat akiket szintén az interneten lehet a legtöbb alkalommal összeszedni, ők nem mások mint a SugarDaddy-k. Magyarul a kőgazdag férfiak akik hetente több ezer dollárt is kifizetnek a SugarBaby-jüknek csak azért, hogy 1-2 órát együtt töltsenek velük egy szállodai szobában. Vannak kifejezetten ilyen website-ok, ahova havi dij ellenében bárki feltöltheti a portfólióját, és ezek a férfiak ráirnak a nekik megtetszett lányokra, majd pár üzenetváltást követően megbeszélik azt, hogy mennyi a havi juttatás. Azok közül a lányok közül akiket személyesen ismerek, van akinek 2 ilyen férfi is van az életében. Általában a havi lakbér árát, mellé egy kis költőpénzt és Cartier, Rolex ékszereket kapnak ajándékba heti 1 vagy esetleg másfél együtt töltött óráért. A SugarBaby-k általában magas, vékony fiatal lányok, a SugarDaddy-k pedig bőven 50 feletti gazdag férfiak.

A negyedik kategória pedig (és ezen lepődtem meg a legjobban), a biszexuális férfiak. Két barátnőmnek az elmúlt 1 év során többször is volt alkalma ilyen férfiakkal randizni. Az én barátnőim élnek-halnak az izmos, kockás hasú pasikért. Na már most itt LA-ben az ilyen pasiknak a 90%-a biszexuális. Sajnos nem vicc, West Hollywoodban a táncos fiúktól kezdve, a gym-ben edzőkön keresztül egészen az utcán sétálókig. Mind a két barátnőm elment több ilyen izmos pasival randira és már az első randin kiderült, hogy a "görög Istenek" bizony nem vetik meg a férfiakat. Sőt volt olyan is, aki kifejezetten kijelentette a randin, hogy szerinte ő még attól nem meleg, hogy egy másik férfit orálisan kielégit. Mikor a lányok ezeket a sztorikat elmesélték nekem először, kikerekedett szemmel néztem, nem akartam elhinni. Majd egy alkalommal az egyik Uber sofőrt aki szintén ilyen Adonisz külsővel rendelkezett, spontán módon megkérdeztem, hogy mi erről a véleménye és hatalmas mosollyal közölte velem, hogy nem lát ő ebben semmi kivetni valót, neki sincs semmi baja a biszexualitással hiszen ő is az annak ellenére, hogy van egy női élettársa, sőt büszkén mondta, hogy neki is van SugarDaddy-je.


Nyilván biztosan nem haltak még ki a normális emberi kapcsolatok, hiszen ismerek itt megismerkedett párokat, de szerintem két kezem sok lenne hozzá, hogy össze tudjam őket számolni. Rá kellett jöjjek, hogy olyan mint Kaliforniai álom, nem létezik, ha ebből a szemszögből nézzük. Hiába a gyönyörű hely, a kellemes időjárás, ha az életfelfogás ennyire rossz irányba fordult itt Los Angelesben. Most már a szüleim is kezdik megérteni azt, hogy miért is vagyok inkább egyedülálló.