2015. július 30., csütörtök

Agyfagyáááááááás

Biztosan sokan láttátok már amerikai filmekben (leginkább régebbi filmekben) amikor nyári szünetben a gyerekek beszaladnak a boltba, és a fejüket egy kar alá dugják, amelyből fagyi szerű valami folyik kifelé, és úgynevezett brainfreez-t, vagyis agyfagyást kapnak. Én 3 éve vagyok Amerikában, de még sosem ettem Frozen yogurtot, egészen 2 héttel ezelőttig, de akkor aztán igencsak adtunk a kalóriáknak!


A Frozen yogurt (vagy ahogyan még szokták nevezni Frogurt vagy Frojo) abban különbözik a fagyitól, hogy ez valóban yogurt, csak fagyasztva van és te magad döntheted el, hogy melyik kart húzod meg és mennyit teszel a kis edénykédbe. 




Az egészben az a jó, hogy poundra mérik a yogurtot, tehát az edénynek a telitett súlya számit majd a mérlegen, közben pedig annyi féle-fajta yogurotot tehetsz bele a edénykédbe, amennyit csak szeretnél, majd ezt követően azzal izesited, amivel csak akarod a gumicukortól kezdve a különféle csokiba mártott vagy natúr magokon keresztül egészen a gyümölcsig.




Maga a helyiség is magával tudja az embert ragadni, mert elég kis hangulatos, akár még randira is tökéletesen szolgáló helyek.




Ha Amerikában jártok, vagy esetleg itt éltek és még nem voltatok ilyen helyen, mindenképpen javaslom a bakancslistára felirni. Az itt elköltött összeg sem vészes, a legelső képen látható adag kb. 20 dollárba került, és hárman fogyasztottuk el. 









2015. július 26., vasárnap

"Ami Vegasban történt, az ott is marad"


Na jó, majdnem Vegasban. Néhány hete Casino városban jártam, de nem Las Vegasban, hanem a hozzám sokkal közelebb lévő Atlantic City-ben. Bár a Bakancslistámon rajta van Vegas, szóval Vegas baby hamarosan jövök!


Sose jártam korábban casinoban, csak filmekben láttam, hogy hogyan is néz ki. Először azzal a tervvel indultam, hogy majd szólok George Clooneynak, hogy dobjuk már össze azt a bandát megint, és akkor hajrá Casinok!! De rájöttem, ő már sajnos túl öreg. Nos, igen. Ross dokinak csudajó volt, de azok az idők már sajnos elszálltak. Igy maradt az a remény, hogy a Vegasi Vakáció Chevy Chase-es filmből ismert módon mint Russty majd én szépen rángatom a félkarú rabló karjait, és nyerek majd azonnal 5 hiperszupercsudi járgányt kezdők szerencséje ként. Megsúgom, ez sem történt meg...


Greyhound busszal mentünk New Yorkból, közel 2 órát kellett utazni, hogy oda érjünk. Közvetlen buszok indulnak a Casinokhoz. Ha a Greyhoundot választod szállitó eszközként, akkor a Casino azt úgy hálálja meg neked, hogy a buszjegyed mellé kapsz egy 25 dollárról szóló kupont, amit az adott Casinoban lejátszhatsz. A mi buszunk a Caesar Casinohoz ment, igy a kártyát csak abban a Casinoban tudtuk használni. Viszont készépénzzel bármelyik más Casinoban játszhatsz Roulettet, Black Jacket vagy amit akarsz.


A Casinok telis-tele vannak játékgépekkel. Sokkal több játékgép van, mint pl. Roulett asztal. Kicsit csalódás ként ért, hogy már nem potyog ki az apró az alján, ha nyersz, hanem mivel a fent emlitett kártyával játszol, arra megy a pénz. A gépeket ugyanúgy kell használni, mintha egy bankautomata lenne. Csak beledugod a nevedre kiállitott kártyát és már játszhatsz is. Vagy akár rendelhetsz innivalót. Lehet mindent amit csak szeretnél, üditőt, vizet, sört, cocktailt. Ez mind teljesen ingyen van, a lényeg, hogy te tegyél a kártyádra pénzt és azt szépen játszd el. Közben pedig akkor és annyiszor rendelsz, ahányszor csak szeretnél.


Bent a Casinokban fényképet tilos csinálni. Rám is rám szóltak (többször is). Én még videókat is készitettem. 


Atlantic City más mint Las Vegas. Ugyebár még Vegasban nem jártam, de egyértelműen csak más lehet, hiszen Atlantic City az Atlanti-óceán partjára épült, van egy szép Boardwalk tele bazárosokkal, múzeumokkal, étkezdékkel, valamint a sok Casinoval. Mondjuk azért olyan sok nincs, de pénzt költeni azt simán lehet. 


A gépek mellett én kipróbáltam a Roulettet is. Aztán, hogy kezdők szerencséje volt, vagy baromi jó játékos vagyok-e, de nyertem egy picit. A buszjegyem árát visszakaptam, plus egy icipicit, ami a nasit még fedezte. A fékarú rablóknál tapasztalaton kivül mást nem szereztem. Mindenesetre egy újabb felejthetetlen élménnyel bővült az emlékeim listája, és igy most már sokkal felkészültebben mehetek majd egyszer Vegasba (remélhetőleg nem egy kis templomba)!!


2015. július 20., hétfő

3 év után újra Magyarországon

Na jó, azért nem teljesen, de ha azt nézzük akkor hivatalosan otthon voltam. Egyébként csak a New York-i Főkonzlátusig juttam. 


"Magyarország"ra való látogatásomnak az oka nem más volt mint az, hogy új Útlevelet kellett készittetnem. Bár a régi még egy teljes évig érvényes, de biztos ami biztos alapon inkább elmentem és kértem egy újat, ezúttal már 10 éveset. Igen, igen, tudom okos én, az előző csak 5 éves volt. 


Namármost, az egész úgy zajlik, hogy a Konzulátus honlapján bizony ott van az ügyfélfogadási idő, ami Hétfő, Szerda és Csütörtök reggel 9.30 és délután 1.30 között van. A honlap szerint csakis időponttal rendelkezve lehet menni a Konzulátusra Vizumot vagy Útlevelet igényelni. Nos, én két héttel ezelőtt meg is kértem az időpontomat.


9.40 körül voltam ott, szépen be is sétáltam és az ablakos néni közölte velem, hogy húzzak sorszámot. Kérdezem én, hogy ugyan miért? Hiszen nekem időpontom van. A néni közölte, hogy az teljesen lényegtelen, akkor is kell sorszámot húzni. Mindezt persze a tipikus jó magyar mentalitással és egy jó kis grimasszal megfűszerezve. Valójában annyira nem idegesitett az egész sorszámosdi, mert csak hárman voltak előttem. Amikor rám került a sor és közöltem az ablakban álló hölggyel, hogy milyen ügyben jöttem, ő tipikus magyar mentalitással megkérdezte, hogy ugyan miért akarok én csináltatni új Útlevelet, hiszen a mostani még kerek egy évig érvényes. Én szépen mosolyogva közöltem vele, hogy nekem szükségem van az újra, ugyanis az utolsó 6 hónapban már nem utazhatok az újjal. Ezt követően kifizettem a 112 dollárt (ennyi a 10 éves útlevél ára), majd a hölgy mondta, hogy foglaljak helyet és várjak amig behivnak.


Amig vártam azon gondolkoztam, hogy én most tényleg Magyarországon érzem magamat és bizony itt tényleg semmi nem változott. Kb. 10 perc várakozás után behivtak, ahol elkészült a fénykép, az ujjlenyomat és az elektronikus aláirás. Itt már egy másik hölgy volt, aki viszont nagyon kedves volt és bizony háromszor csinált rólam fényképet, hogy végre egy normális igazolvány képpel rendelkezzek! Bár valószinünek tartom, hogy nem olvassa a blogomat, de ezúton is köszönöm neki! Az új Útlevelem kb. 3-4 héten belül meg is fog érkezni Magyarországról.

Összességében véve igy, hogy 3 éve nem intéztem semmilyen féle-fajta hivatalos utat Magyarországon csak annyit tudok mondani, hogy "Magyarország, én igy szeretlek".




2015. július 12., vasárnap

SixFlags - avagy amikor az adrenalin a tetőfokára hág

Szóval közel 1 éves tolódás után két hétel ezelőtt hárman (a barátnőm, a fia és én) elindultunk a New Jersey-i beli Jacksonban található SixFlags vidámparkba, de mivel az időjárás nagyon megszivatott minket, igy csak egy kocsikázás lett belőle. Pont ezért tegnap fogtuk magunkat, és újra nekivágtunk. Most kegyetlen (kicsit még talán nagyon is kegyetlen) jó idő volt ránk. Én most jártam először ebben a vidámparkban, tehát nem tudtam valójában hová is megyek. Ehhez a vidámparkhoz képest a Coney Island-en találháta szó szerint semmi.


De mégis hogyan is képzeljünk el egy ilyen vidámparkot? Hiszen Magyarországon ilyen nincs. Aki járt már a Párizsban található (vagy akár bármely másik) Disney-ben, annak szerintem nagyjából van elképzelése. Nos, én a Budapesti Vidámparkban is (ami ugye már tudomásom szerint nincs) 4 évesen jártam utóljára, azóta pedig csak az itt Coney Island-en találhatóban voltam. Egyébként nagyon jó egész napos kikapcsolódás ez. Van itt minden mint a búcsúban. Tömérdek számra egymás hegyén-hátán vannak a kajáldák, vannak különböző nyerő játékok amikor püfölni kell a vakondot és nyersz egy óriásplüsst, vagy éppen vizzel kell beletalálnod a célpontba, vagy kalapáccsal vered a földön lévő gombot és annak aránya fejében nyersz, hogy milyen magasra tud felmenni a golyó. Vannak egészen kis gyerekek részére is kialakitott kis hullámvasutak, körhinták, szóval minden. De ez inkább a felnőttekre van jobban specializálódva.


Amire mi először ültünk fel, az a Batman volt. Ebben a nyár slágere most, hogy hátrafele megy, tehát nem tudod, hogy mikor jönnek a hurkok, mikor fogsz fejjel lefelé lenni, mikor fogod saját magadat arcon hányni (velem nem történt meg, de nem tartom kizártnak, hogy mással igen). Én sose tudtam sikitani csak wááááá-t orditani, legalábbis ezt gondoltam ezidáig. A Batman volt az első (aztán pedig a többi) hullámvasút ami bebizonyitotta, hogy bizony igen magas hangskálán kijön az a sikitás igen rendesen, valamint rájöttem, hogy szentjeink neveit is elég szépen tudom orditani.


A második amire felültünk, az a Skull Mountain volt, aminek a lényege az, hogy a hullámvasút korom sötétben megy, tehát egyáltalán nem tudod, hogy éppen mikor milyen testhelyzetben vagy, mert semmit nem látsz a sötétben. Nem volt annyira rossz, de ezután ettől azért sokkal adrenalin fokozóbbra ültünk fel.


Na de mire is?! Nem másra, mint a 2014-ben átadott Zumanjaro nevezetű, szabadesést szimuláló szerkezetre. A Zumanjaro lényege, hogy 415 ft-re, azaz 126 méter magasra visz fel körülbelül olyan 20 másodperc alatt, majd aztán hirtelen 6 másodperc alatt 90 mlh, vagyis 140 km/h sebességgel dob le a semmibe. Félelmetesen nagyon jó egyébként. Az érzés,amikor lassan viszi fel a magasba az embert, és jön az az igazi "húbazdmeg" érzés és a "dekurvamagasanvagyunk" majd mikor felérsz és hallasz egy "katt" hangot és hirtelen baromi gyorsan elkezdesz zuhanni lefelé a semmibe, elmondhatatlan. Igazából amikor fent vagy a magasban, nem nézed a kilátást (pedig ennek a tetejéről elvileg tiszta időben lehet látni Philadelphiat) egyáltalán nem figyeled, mert a fejedet nagyon nem is mered forgatni, inkább csak a szemed forog, meg a fejedben ott vannak a gondolatok, hogy "basszus jól meggondoltam én ezt?!". Mi erre kétszer is felültünk, nekem ez nagyon tetszett, csak ajánlani tudom.



Besötétedett már, amikor a Bizarro nevű hullámvasútra ültünk fel. Lehet nem is bánom, hogy sötét volt, ugyanis annyit mentünk fejjel lefelé, hogy jobb szerintem, ha nem látja az ember. Nem rossz egyébként, hatalmas adrenalin fokozó, a biztonságérzet is megvan, mivel ugye egy fém biztonsági szerkezetet raknak a mellkasodra, tehát nincs benne az az "jajj Istenem, csak ki ne essek" érzés.


Nagyon szerettünk volna felülni a Kingda Ka nevezetű hullámvasútra, ami a Zumanjaro körül megy, de iszonyatosan hosszú, 90 perces sor állt előttünk, szóval azt a nagy melegben inkább nem álltuk ki. A Kingda Ka lényege, hogy hallasz egy rakéta hangot, mert szó szerint, mint a rakétát lőnek ki, 456 ft, azaz 139 méter magasra 128 mlh, vagyis 206 km/h sebességgel. Ezt majd talán legközelebb, bár az egyik legnépszerűbb hullámvasútnak számit, igy a minimum 1 órás sorban állás garantált.


Viszont most jön az, amit nem véletlenül hagytam a legvégére. Ez pedig nem más, mint az El Toro nevezetű, Észak-Amerika legnagyobb fa hullámvasútja, amelyre én amig élek biztos, hogy nem fogok mégegyszer felülni. Bár az El Toro csak 55 méter magasra megy fel a legmagasabb pontján, viszont végig az 1 perc 42 másodpercig tartó "utazás" alatt 113 km/h-val megy. Nem is ezzel lenne a baj, sőt vannak akik kifejezetten élvezik ezt a hullámvasútat, és egy nap alatt képesek akár 3-4 alkalommal is kivárni az egy órás sorban állást. Nekem a legnagyobb problémám az volt ezzel a hullámvasúttal, hogy a felső tested egyáltalán nincs rögzitve. Bekötöd magadat egy biztonsági övvel, majd egy fém rámpát ráhúzol a lábadra, magyarul deréktól felfelé teljesen szabad a tested. A SixFlagsban található összes hullámvasutat úgy kell elképzelni, hogy az út alatt folyamatosan, mint a centrifuga, pörög-forog az egész, nagyon sokat vagy oldalt, valamint fejjel lefelé. Nos, ha a felső tested rögzitve van, az azért ad egy kisebb fajta biztonsági érzetet. Nálam ez az El Toron nem volt meg egyáltalán. Az egész út alatt a sok pörgés-forgás közepette annak ellenére, hogy erősen be volt húzva a biztonság öv, valamint a rámpa se kotyogott, a testem szinte végig urgált az ülés és a rámpa között. Magyarul a fenekem többször is felemelkedett az üléstől a lábammal együtt. Tehát én erre a hullámvasútra többet nem ülök fel. De ez nem jelenti azt, hogy senki ne próbálja ki, mert hatalmas adrenalin bomba ez is.


A nap végén este 10 óra után az utolsó út a Nitro nevű hullámvasúthoz vezetett. Erre én az El Toro élménye után úgy döntöttem, hogy inkább nem ülök fel, mikor megláttam, hogy hogyan is van az ember rögzitve benne, tehát erről élménybeszámolót irni sajnos nem tudok, de a kép alapján mindenki döntse el, ugyanis ezen csak a rámpa tart, nincs biztonsági öv. Adrenalin skálán mindenképp 10-es szerintem.



A SixFlags az Egyesült Államok több államában is megtalálható, a napi jegy felnőtteknek 40 dollárba kerül, de ha kifizetjük a 125 dolláros napi jegyet, akkor soron kivül ülhetünk fel bármire. A szezonális bérlet 60 dollárba kerül, amivel a szezon alatt korlátlanul mehetünk az élményparkba. Tény és való, hogy egy életre szóló élményt ad az embernek, akinek van rá lehetősége, mindenképpen érdemes kipróbálni.






2015. július 7., kedd

1096 nap Amerikában :)


Nagyon régen irtam már bejegyzést, pedig annyi minden történt velem az elmúlt egy hónapban. De a legfontosabb, hogy ma, vagyis Július 7-én van pontosan 3 éve, hogy az Egyesült Államokba költöztem. Hatalmas változás volt ez az életemben, melyből egy percet sem bánok.

Erről az egész érzésről a hellomagyarok.hu oldalán irtam egy rövid kis szösszenetet, melyet az alábbi linkre kattintva olvashattok el. :)