2015. december 26., szombat

Ez az év is eltelt...

Eljött az idő, hogy megirjam 2015 utolsó bejegyzését. Igen, az utolsó lesz annak ellenére, hogy még az évnek nincs vége, hiszen alig 18 órán belül itt lesz New Yorkból a bartánőm és a fia, és a 2015 utolsó egy hetét együtt fogjuk tölteni. Ennél szebb befejezése szerintem ennek az évnek nem is lehetne, hiszen ez egy hihetetlenül fantasztikus 365 nap volt minden negativum ellenére, ami szintén megjelent.


Egy évvel ezelőtt semmi mást nem kivántam csak azt, hogy végre elkezdhessek utazni és követni az álmaimat. Ez az év utazásokkal teli volt, mindenhová eljutottam az elmúlt 12 hónap során, ami a bakancslisátom szerepelt. 


Pózoltam Baywatch kocsival Santa Monicaban, teáztam Bostonban, futottam ugyanazon a lépcsőn fölfelé ahol Rocky Balboa, integettem Mr. Obamának, valamint eljutottam Key Westre is. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlen alacsony költségvetéssel sikerült mindezt kiviteleznem.


Számomra a 2015-ös év volt a tökéletes év, ettől szebbet és jobbat kivánni sem lehetett volna. Nem tagadom, bőven voltak mélypontok az életemben ebben az évben is, de hát kinek nincsenek?! Viszont ha összességében nézem, akkor egy nagyon boldog évet tudhatok magam mögött. 


De, hogy mi lesz a folytatás 2016-ban? Egy sokkal jobb, még több utazással teli 365 napot szeretnék magamnak kivánni és megvalósitani. Mivel már van autóm, igy kitűztem egy célt magam elé, és még a tavasz elején szeretném a nyakamba venni az országutat, és elindulni egyenlőre itt az Egyesült Államokon belül. Bár már korábban meséltem róla, hogy a hatalmas álmom Ausztrália, de egyenlőre a USA az a hely, ahol lennem kell. Terveim között szerepel a Route 66, a Monument Valley, a Grand Canyon több pontja, valamint Los Angelesből fel egészen Seattle-ig a Csendes-óceán mentén. Mivel Szeptemberben fogom átlépni azt a bizonyos 3. X-et, szeretném egy nagyon különleges helyen megünnepelni, amelyet egyelőre még nem találtam ki, de ami késik nem múlik.

Az én Új Évi kivánságom az, hogy MINDENKI kövesse az álmait, mert igenis valóra tudjuk váltani ha igazán akarjuk, ne féljünk az ismeretlentől, erősek és bátrak vagyunk, sokkal többre vagyunk képesek, mint ahogyan azt el tudnánk képzelni, és ne törődjünk azzal, ha mások az álmaink miatt kinevetnek bennünket, hiszen tudjuk, hogy valójában csak az irigység szól belőlük, az irigység, hogy mi igenis megcsináltuk!

Minden kedves blog olvasómnak nagyon boldog és utazásokkal teli új évet kivánok!




2015. december 20., vasárnap

A valódi szeretet Ünnepe

Negyedik Karácsonyomat fogom tölteni az Egyesült Államokban távol a családomtól. Valójában egyetlen karácsonykor sem voltam egyedül, mert mindig barátokkal töltöttem, igy kellemesen elviselhető volt. Viszont idén egy kicsit megijedtem, mivel zsidó vallású családnál dolgoztam, hiszen vallás ide vagy oda, a Karácsony azért mégis csak Karácsony. Eléggé megviselt az ünnep közeledtének a gondolata, elég sok álmatlan, pityergős éjszakám volt emiatt. Aztán egy hónappal ezelőtt váratlan meglepetésben volt részem.

Gondolom azzal mindenki tisztában van, főleg azok akik már nem Magyarországon élnek, hogy a barátok jönnek-mennek az életünkben, mint a buszok. Elmegy az egyik, jön a másik, de tartós nem igazán marad. Nagyon nehéz igaz barátot találni, egy olyat aki nem beszél szemét dolgokat a hátad mögött rólad, hanem azt a szemét dolgot bizony a szemedbe fogja megmondani mert tudja, hogy ezzel nem fog megbántani, hanem csak segiteni akar. Egy barátot, aki bizony mindent megtesz azért, hogy amikor depressziós vagy bármilyen úton-módon, de felrázzon, ha kell szó szerint lekeverjen egyet, csak térjél már észhez. Egy barátot, aki képes 18 órát vezetni azért, hogy veled töltse az ünnepeket. Én találtam egy ilyen barátot.


A New York-i munkaadóm egyben a legjobb barátommá vált. Nagyon féltem akkor amikor Augusztusban elváltunk, hogy majd ez a barátság is, mint ahogyan az legtöbbször lenni szokott, szépen lassan majd elmúlik, elmaradoznak majd az üzenetek és a végén már csak lájkolgatjuk egymást a Facebook-on. Nos, ez nem igy történt. A mai napig minden ugyanúgy van, mint mielőtt eljöttem, mintha nem lenne távolság közöttünk.



Amikor megtudtam a hirt, hogy jönnek le New Yorkból Miamiba egy hétre, nem akartam elhinni. Úgy voltam vele, hogy jó-jó bármi közbejöhet még. De ahogyan egyre jobban közeledik a nap, egyre jobban tervezzük a közös programokat rájöttem, hogy semmi más nem lehet mint az, hogy azokkal töltsük az Ünnepeket, akik a családunk. Igen, a családomnak hivom őket, mert annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy már szó szerint családtagnak éreztem magamat mellettük. Bár mint ahogyan az lenni szokott, voltak kellemetlen pillanatok is, inkább az én részemről, ugyanis én hajlamos vagyok sokszor túlreagálni, jóóóóócskán túlreagálni dolgokat, de egy ilyen barátság mindennél többet ér a világon, és ezt az érzést bizony nem cserélném el semmire.

Hogy a munkával mi lesz abban az egy hétben? Erre most nem akarok gondolni, mert ez az én életem, az én boldogságom, az én családom, és ez minden pénznél többet ér. Nem a pénz tesz minket boldoggá, hanem a szeretet. 

Igy kivánnék én most mindenkinek, aki a blogomat olvassa nagyon szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket!

2015. december 6., vasárnap

Ha Karácsony, akkor csakis New York City

Isten hozott az Egyesült Államokban, a giccs, a pucc, a nagyzolás hazájában, ahol mindent lehet, mi szem-szájnak ingere, ami ízléstelen, csillogó és persze nem utolsó sorban hatalmas feltűnést kelt. Az USA-ban már-már hagyománynak számít, hogy a Thanksgiving (Hálaadás) követő nappal megkezdődik a Holiday Season. A Black Friday-től (Fekete Péntek) kezdve itt már minden csak a karácsonyról szól, mondják ezt ők fennhangon, úton-útfélen, de én ezt már most azzal megdönteném, hogy bizony rengeteg üzletben már szeptember utolsó hetében ki vannak rakva a karácsonyfák, a díszek és a különböző táncoló fenyők és éneklő mikulások annak ellenére, hogy még a Halloween is csak egy hónap múlva esedékes. De nem baj, mert “mi vagyunk Amerika és mi megmutatjuk a világnak”. 
A három állam közül, ahol eddig éltem, ez az egész puccparádé azt kell, hogy mondjam, New Yorkban a legnagyobb. Minden csillog-villog, zenél, táncol és csak a karácsonyról szól. Nincs olyan épület, ember vagy akár tűzoltóautó ami ne a karácsonyról szólna. Az üzletekben az eladók táncra perdülnek és bizony gőzerővel körbeugrálnak és éneklik teljes hangerővel Mariah Carey-től az All I want for Christmas is you című számot, rénszarvas aganccsal a fejükön. És bizony a családoknál is hagyománynak számít, hogy a karácsonyfát felöltöztetik a Thanksgivinget követő első hétvégén. Nekem ez lesz a negyedik karácsonyom az Egyesült Államokban, de számomra ez a mai napig még mindig csicsa, csilli-villi eltúlzott “azért is megmutatom, hogy én vagyok a jobb”-dolog.
Na de akkor melyek is a legkedveltebb és legcsillogóbb, leglátványosabb helyek a Holiday Season alkalmával New Yorkban? Tádááá, íme egy lista.
Első helyen szerepel természetesen a Rockefeller Center a karácsonyfájával és az ünnepi fényeivel. Ez a hely New York City leghíresebb turistalátványossága. Nem hiába, bizony a City ki is tesz magáért, hogy naponta emberek tízezrei menjenek el vásárolni, korcsolyázni vagy éppen csak fényképeket készíteni ide az ünnepek ideje alatt.
Második helyre tenném Fifth Avenue Department Stores-t és annak a minden évben a falra kivetített másfél perces videóját,amelyen táncos kislányok korcsolyáznak körbe-körbe, majd a végén egy hatalmas Happy Holiday-felirattal le is zárul a műalkotás. Ez a kisfilm 5 (!!!) percenként ismétlődik, napnyugtától folyamatosan, a Reszkessetek betörőkből megismert csilingelős karácsonyi zene kíséretében.
Nálam a harmadik helyen szerepel a Bryant Park, ahol hatalmas karácsonyi vásár veszi körül a jégpályát, és ahol bizony hosszú órákig kell sorba állni, ha valaki szeretne korizni egy kis ideig. De magáért az élményért megéri annak, akinek van kedve és persze tud is korcsolyázni. A Bryant Parkban szintén van egy hatalmas és csodaszépen, csillogósan felöltöztetett fenyőfa, amire helyenként egy-egy fagyöngy is el van rejtve. Sokan az itteni hagyománynak megfelelően odaállnak és “szabad a csók”-módjára csókolgatják egymást kortól és nemtől függetlenül.
Az én listámon a negyedik legcsillogóbb hely a 34. utcában található Macy’s Üzletház ünnepi dekorációja. Itt sem hagynak bizony alább a pompában, fényekben és karácsonyi zenékben. Nincs az üzletnek olyan pontja, ahová ha néz az ember, ne a K.A.R.Á.C.S.O.N.Y.T. látná. Nekem európai szemmel ez már túlzás, de mégis nagyon sokan vannak, akik ezt szeretik.
Végül ebben a felsorolásban ötödik, azaz utolsó helyre tenném a Brooklynban található Dyker Heights negyedet, ahol aztán tényleg megmutatkozik “az enyém akkor is csillogóbb és fénylőbb lesz mint a szomszédé”-jelmondat. Ebben a negyedben az ott lakók tényleg kitesznek magukért. Nem sajnálják az időt, de legfőképpen a pénzt, amit majd a villanyszámlára kell kifizetni, hogy bizony az ő házuk legyen a legfényesebb, a leglátványosabb és a leggiccsesebb. Évente turisták tízezrei mennek el ebbe a negyedbe, hogy fényképeket, videókat készítsenek arról, ami itt folyik. Kérdés, hogy azért, mert tényleg tetszik nekik vagy pedig mert annyira nevetségesen túl sok az egész, hogy évek múlva is ezen akarnak röhögni.
Persze a sort még hosszasan lehetne folytatni, főleg mivel New Yorkról beszélünk. Kismillió hely van ebben a városban, amiről még bizony oldalakat lehetne írni az ünnepek kapcsán (is). Én azért ragadtam ki ezt az öt helyet, mert számomra igenis ezek a helyek mutatják meg valójában, mi is a különbség az Egyesült Államok és Magyarország között. Maradjunk annyiban, hogy én megmaradok a szaloncukorral és szolid égősorral felöltöztetett karácsonyfánál, amit december 24-én délelőtt öltöztetek fel.

Az eredeti cikk itt található, amit még tavaly irtam az oldalra.