2019. október 7., hétfő

Élet a Petcoban

Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is kellene tapasztalatot szereznem "állatgondozás" terén, többféle variáció is eszembe jutott. Gondoltam, hogy esetleg állatkerben kellene állást keresnem, de utálom az állatkerteket. Nem szeretek oda járni, sajnálom őket bezárva látni. Pedig tudom, hogy sok állatfajt sajnos a kihalás veszélyeztet, valamint ők már fogságban születtek és nem is tudnának a vadonban élni, bennem mégis valami féle sajnálat van irántuk. 

Ekkor jött az ötlet, hogy ha már állatkert nem, akkor legyen kisállat kereskedés, ahol van állatorvos is, valamint örökbefogadás. A Petcoról tudtam, hogy itt sajnos nem csak kifejezetten állatokkal lesz dolgom, hanem a vásárlókkal is. De mi is igazából az én dolgom a Petcoban?


Az én feladatom a kisállatokról (is) gondoskodni, vagyis megetetni őket, kitakaritani az akváriumokat, és megbizonyosodni arról, hogy nem betegek. Nyilván nem vagyok állatorvos, igy nem tudom megállapitani, hogy ha beteg egy állat, de betegségre utaló jeleket lehet rajtuk látni. Pl. kevesebb táplálkozás, mozgáshiány, letargia, hasmenés. Amikor ilyet tapasztalok, akkor hátra kell őket vinnem egy úgynevezett "Wellness room" nevű helyiségbe, ami el van zárva a vásárlók elől. Itt tartjuk a betegnek vélt állatokat 1-2 napig, ahol megfigyeljük őket óránként, hogy esznek-e, mozognak-e rendesen, valamint van-e még hasmenés. Amennyiben ezek továbbra is fent állnak, igy valamelyik dolgozó azonnal elviszi a betegnek vélt állatot az állatorvoshoz.


És, hogy milyen kisállatokat árul a Petco? Halak (a mi üzletünkben csak édesvizi halak vannak, de másik városban lehet kapni sós vizi halakat is), hüllők (kigyók, gyikok, kaméleonok), tarantullák, egerek (kigyók etetésére, de árulunk fagyasztott egeret is), hörcsögök, csincsillák és tengeri malacok. Árulunk még tücsköket is kicsi, közepes és nagy méretben, a gyikok és kaméleonok etetésére. Ezeket a tücsököket 3 különböző (méretük miatt) műanyag hordóban tároljuk tojástartókkal. Amikor valaki jön venni tücsköket (napi szinten legalább 20-an jönnek), akkor a tojástartók és egy nagy tölcsér segitségével tudjuk őket összeszedni. Ezen kivül minden hétvégén örökbefogadás is van nálunk, amikor is különböző állatmenhelyek önkéntesei hozzák be az üzletbe a cicákat, nyulakat és kutyusokat amit bárki örökbe fogadhat. Valamint, minden második hétvégén állaorvosi szolgáltatást is igénybe lehet venni időpont foglalás nélkül. Egyszerűen csak besétálhat bárki és igénybe veheti a szolgáltatást. Valamint található még nálunk kutyakozmetika is. 

A Petco is csinál kisállat örökbefogadást, amely a hét minden napján folyamatosan van. Nagyon sokan megveszik a halakat, hörcsögöt, tengeri malacot, majd pár nap, hét után visszahozzák őket különböző okok miatt. Sokan nem kérik vissza a pénzüket, hanem a Petconak adományozzák a kedvencüket, igy mi pedig örökbe fogadásra kináljuk. Ilyenkor az akváriumokra ki is irjuk, hogy ezek a kisbarátok szerető gazdikat keresnek.


Hogy szeretem-e a munkámat? Azt az időt amit az állatokkal töltök nagyon. A nehezebb része a vásárlókkal van. Sokszor be kell állnom a pénztárba, és ilyenkor van az, hogy eszembe jut miért is szokott sok pénztáros olyan flegma és mogorva lenni. Aki már dolgozott bármiféle ügyfélszolgálati munkakörben, annak gondolom nem kell elmagyarázni, hogy milyen sok féle embertipus és temperamentum létezik. És igen, nagyon sokszor megtépázzák annak az idegszálait, aki segiteni próbál. A legtöbbször az van, hogy bejönnek tanácsot kérni, hogy milyen ételt adjanak az állataiknak. A Petcoban csakis tartósitószer- és hozzáadott adalékanyagtól mentes, egészséges kutya- és macskatápot és konzervet, valamint hüllő- és kisállat eledelt adunk el. Sok vásárló teljesen fel van háborodva, hogy miért nincs a megszokott és olcsóbb áru a polcokon és nehezen tudják megérteni, hogy ha valami egy embernek ártalmas, akkor az a szeretett kiskedvenceiknek is az lesz. Ilyenkor van az, hogy tanácsot kérnek, hogy melyiket is válasszák, de a végén sosem fogadják meg a tanácsot. A pénztárnál fizetéskor is szoktak cifrákat alakitani, amit most nem ecsetelnék, mert nekem, mint egy állatkereskedésben dolgozónak ezt egy szép nagy mosollyal kell torelálnom. De maradjunk annyiban, hogy kell ehhez a részhez bőven türelem.




Vannak ám érdekes és tök jó fej vásárlók is. A legtöbben a kutyájukkal vagy a cicájukkal jönnek vásárolni, de akadnak, akiknek másféle házi kedvencük van, és bizony elhozzák őket magukkal. Általában megengedik, hogy a kezünkbe vegyük őket, vagy éppen csak megsimogassuk. Akik állatokkal jönnek be, azok mindig jófejek és viccesek.

Egy dolog azonban mégis van, ami a Petcoban, mint munkahelyben mégis zavar. Sajnos, mint a legtöbb multinál, itt is az a legfontosabb, hogy minél több profit legyen, és igy kevesebb ideje marad az alkalmazottnak az állatokkal való foglalkozásra. Ennek ellenére, egyelőre nagyon szeretek itt dolgozni, mert rengeteget tanulok az állatokról, a táplálkozásukról, az egészségükről, ami mind elengedhetetlen a jövőmre való előre lépéshez.

2019. szeptember 20., péntek

Vissza a mókuskerékbe

7 év magánvállalkozás után eljött végre az ideje, hogy visszatérjek a normális emberek közé, és valakinek újra az alkalmazottja legyek. 33 éves koromra jött el az az idő mire megvilágosodott, hogy merre és hogyan tovább folytassam az utamat. Megmondom őszintén, hogy igy 7 év "szabadság" után elég nehézkes visszaszállni a mókuskerékbe, de a célok elérése érdekében muszáj volt.

Tavaly ősszel az Upwork oldalon keresztül elkezdtem a szabadúszással foglalkozni, de még annyira új volt nekem a dolog, hogy csapongtam 2-3 hónapig, minden munkát elvállaltam amiből csurrant-cseppent valami kis összeg. Viszont a tisztánlátás, hogy merre is tovább, csak idén Január végén jött egy régi ismerős/"kolléga", szintén szabadúszó szövegiró segitségével. Ő volt az aki elinditott a szövegirás világában. Neki köszönhetem, hogy megtanultam hogyan kell egy igazán jó blogposztot megirni úgy, hogy meg is fizessék érte az embert. Viszont mire rájöttem arra, hogy mi is az a témakör amelyben én szövegiró szeretnék lenni, az hetekbe telt. 

Kb. Február végére körvonalazódott, hogy az állatokról szeretnék irni különböző oldalaknak, állatorvosoknak. Szépen felépitettem egy saját szabadúszó weboldalt amelyen a portfóliómban megtalálható néhány általam irt cikk. Viszont, ez a szabadúszás nem lesz teljes munkaidős állás egyik napról a másikra. Igy 7-8 hónap elteltével is még mindig csak részmunka időben csinálom, amit viszont nem bánok egyelőre. Ugyanis már korábban is megfogalmazódott bennem a dolog, hogy nagyon szeretnék állatokkal foglalkozni, de nem volt lehetőségem elindulni az úton. De egy hónappal ezelőtt végre kinyiltak a kapuk előttem, igy végre eljött az ideje annak, hogy elkezdjek munkát keresni, magyarul vissza bekerekülni a taposómalomba.


Persze a keresés előtt végig kellett gondolnom, hogy hogyan is állitsak össze egy jó önéletrajzot, hiszen nekem olyan még sohasem volt. Annak idején még a Rendőrségen Magyarországon nem volt rá szükségem, és itt kint az elmúlt 7 év alatt sem, mivel takaritásból, személyi assziszenskedésből és babysittingelésből éltem. Igy hát az első pár napomat azzal töltöttem, hogy hogyan is fogalmazzam meg úgy a szakképzettségemet, hogy az kapós legyen a munkaadók körében. Mivel tudtam, hogy állatorvosi rendelőbe vagy állatkereskedésbe szeretnék elhelyezkedni, igy egyértelmű volt ügyfélszolgálati tapasztalat. Szépen leirtam, hogy a rendőrségen miket csináltam, ami megfelelt ügyfélszolgálatnak is, valamint nagyon jól jött az elmúlt 7 hónapnyi állatokról való blogolás, hiszen rengeteg kutatást végeztem a cikkek irásához. Ezeket szépen felsoroltam, formázgattam, több emberrel aki tapasztaltabb átnézettem, majd elkezdődött a munkakeresés.


Általában a cégek saját oldalán a career fül alatt, a LinkedIn, Indeed és ZipRecruiter oldalakon jelentkeztem célirányosan. Nagyon meglepődtem, hogy milyen sok visszajelzést kaptam, sőt sokkal több interjúra behivtak, mint az valaha is elképzeltem. Sajnos állatorvos mellé még a recepcióra sem vettek fel egyelőre, mert oda olyan embereket keresnek, akiknek már legalább 2-3 éves állatorvosi rendelőben lévő tapasztalatuk van. Viszont, a USA egyik vezető állatkereskedése, a Petco behivott interjúra, és 3 nappal később jött is a telefon, hogy már másnap kezdhetek. Annyira örültem, mint majom a farkának, hiszen ez az a munkahely, amely tökéletes ugródeszkának a jövőt illetően. Itt minden féle állat van a hüllőktől kezdve, a kisállatokon keresztül a halakon át egészen a madarakig. Van kutyafodrász, valamint minden hétvégén örökbefogadás és állatorvosi szolgáltatás is.

A szabaszúszó szövegirást továbbra is folytatom, ugyanúgy állat témakörben, viszont a fő célirány most a Petcoból való feljebb jutás 1-2 éven belül. Januárban pedig online kezdek el egy diplomát csinálni ami 2 évig fog tartani, amellyel állatorvos melleti nővér képesitést fogok szerezni. A 200 órás gyakorlatomat az állatorvos mellett a Petco állatorvosánál pedig meg is tudom csinálni, igy nem kell külön még egy állatorvosi rendelőt keresnem.

Rengeteg embertől hallom azt, hogy mennyire nehéz munkát kapni, valamint, hogy nincs munka. Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy célirányosan , a munkának megfelelő fontos szavakkal megirt önéletrajz csodákra képes. Nekem kevesebb, mint 3 hétbe telt, hogy a Petcoba felvegyenek. 3 hétig jelentkeztem folyamatosan állásokra megállás nélkül, és 10-ből 8 helyre be is hivtak interjúra, amelyen én magam is meglepődtem. És igy, 7 év távlatában visszanézve azt, hogy honnan indultam és most hol és merre tartok, jó érzéssel tölt el. Soha nem szabad feladni az álmainkat, mégha azok nem is azonnal válnak valóra és kőkeményen meg kell érte küzdenünk!

2019. július 2., kedd

7 év

7. hó 7-én léptem be 7 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokba. A mai napig emlékszem amikor leszállt a gép Miamiban és arra, hogy hogyan nézett ki a határőr.
Emlékszem az első éjszakára az új lakásban, valamint amikor először tudatosult bennem, hogy valóban Amerikában vagyok.
A mai napig úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg a hullámvölgyek ellenére is.

Legjobbat, mert ki mertem lépni a komfortzónámból, és mertem egy hatalmasat ugarni át, egészen az Atlanti-óceánon. 7 év alatt sikerült már majdnem teljesen feltennem a pontot az i-re, hiszen a bakancslistámon szereplő helyek közel 80%-ához sikerült eljutnom. Tudom, sokan azt gondolják, hogy "Csak az 80%-ához 7 év alatt?", de vannak akik 20 év alatt sem jutnak el az elsőig sem.



7 évvel ezelőtt egy biztos állást, a rendőrséget hagytam ott, valamint egy jogi diplomát mindazért, hogy itt a leges legaljának a legaljáról megpróbáljak egy számomra hihetetlen álomból egy valóságot felépiteni. Rengetegen nem hittek bennem és kinevettek. Legfőbbképpen akkor, amikor New York-ban egy pincében éltem (nyilván ez az én döntésem volt anyagi szempontok miatt) és elhatároztam, hogy nem adom fel és egyszer igenis az álmok valóra válnak.

7 év alatt többet csalódtam emberek és "barátok" szavaiban, mint az elmúlt 33 évem alatt összesen. Rengeteg segitséget kaptam, és ennek a többszörösét próbáltam vissza adni másoknak. Nem lettem Teréz anya, de gyökeresen megváltozott a személyiségem úgy gondolom, hogy jó irányba. Amikor az ember egyedül van és csak magára számithat, hajlamos a befordulásra, amely negativ hatással van a személyiségre. Én is ilyen voltam annak ellenére, hogy a segitségemre, támogatásomra bárki bármikor számithatott és a mai napig számithat. Viszont most már meggondolom, hogy kinek, miben és hogy nyújtok segitséget.


7 évvel ezelőtt megtanultam, hogy hogyan kell a WC-t kitakaritani egy szállodában úgy, hogy ne érjen kellemetlen meglepedés amikor az ülőkét felhajtjuk. Megtanultam, hogy hogyan kell gyönyörűen beágyazni, valamint a tükröt úgy megpucolni, hogy teljesen újnak nézzen ki.

7 év alatt összesen 4 államban és 6 városban éltem, rengeteg magyar, és külföldi ismerettségre, barátságra tettem szert. Dolgoztam szállodában, étteremben, gyárban szalag mellett, voltam bentlakásos babysitter és személyi asszisztens is. Elvégeztem egy adótanfolyamot, valamint két Content Marketing tanfolyamot amelyek segitettek az SEO és a Social Media marketing megtanulásában. Most már több mint 8 hónapja pedig kezdek helyfüggetlen szabadúszó szövegiró ként dolgozoni, valamint hamarosan ismét visszaülök az iskola padba, hogy egy új diplomát megcsinálni.

Viszont a legjobb dolog az, hogy lassan 1 éve a legjobb barátom felesége lettem. 7 évvel ezelőtt álmodni sem mertem volna róla, hogy én valaha is férjhez fogok menni. Persze korábban volt már 3 komolyabb kapcsolatom, de sosem gondoltam volna, hogy lesz valaha is valaki akivel le tudnám élni az életemet. Jó, rendben tudom, 1 év házasság után az ember könnyen beszél, majd lássuk mit mondok 5, vagy 10 év múlva. Értem én, de most boldog vagyok és remélem, hogy ez igy is fog maradni. Legalább is dolgozunk rajta, hogy igy is maradjon.

Hihetetlen, hogy az ember igy, 7 év után realizálja csak magában, hogy milyen gyorsan is telik az idő. Mintha csak tegnap számoltam fel a teljes életemet Magyarországon és szállt volna le a gép Miamiban. És, hogy merre visz az utunk tovább? Nos, én 3 és fél éve Kaliforniában élek, a férjem pedig már 10 éve. Annak ellenére, hogy ha elhagyjuk a város egy csodálatos államban vagyunk, egyre jobban ellehetetlenedett itt a megélhetés, iszonyatosan felmentek az árak. Megélni megélünk, de előre nem haladunk. Igy eldöntöttük, hogy még idén elköltözünk Kaliforniából. Arizona, valamint Oregon államok vannak tervben. Tehát mindenképp szeretnénk maradni a nyugati oldalon. Magyarországra pedig csak látogatóba megyünk. Magyarországon nem tudunk már magunknak jövőt elképzelni, de igazából Amerikában sem lehet ma már azt mondtani, hogy "biztos jövő". Egyben mind a ketten egyetértünk. Szeretnénk egy olyan helyen, városban, országban élni, ahol teljesen boldogok vagyunk és azt csináljuk amit mind a ketten a legjobban szeretünk.

Nem véletlenül szokták mondani, hogy a 7. év vizválasztó. 7 év egyedülállóság után ismerkedtem meg a férjemmel, 7 év után vált teljesen valóra az egyik legnagyobb álmom, hogy helyfüggetlenként dolgozhassak egy laptoppal a kezemben, valamint 7 év után hamarosan végre teljesen szabadnak fogom tudni érezni magamat az Egyesült Államokban. Mindemellett a 7-es pedig a matematkus férjem kedvenc száma.

2019. január 28., hétfő

Bele a mély vizbe!

A 2019-es év hihetetlen eseménydúsan indult. Januárban szinte egy szabad percem sem volt, ugyanis elhatároztam, hogy idén végre elkezdek teljesen "Szabadúszni". 
Igy hát bele is ugrottam azonnal a mélyvizbe.


Tavaly ősszel már elkezdtem munkákat keresni az Upwork nevű oldalon, de a 2 és fél hónap alatt olyan sok negativ tapasztalatom volt, hogy teljesen elkeseredtem eleinte. Majd karácsony előtt egy nem várt régi ismerőssel még a Helló Magyarok! időszakból ismét összehozott a sors és neki a segitségével elkezdtem kinőni az Upworköt.

Neki köszönhetően két hihetetlen jó Freelance irói Facebook csoportba bekerültem, ahol végre minden olyan titokra fény derült, amelyekre már évek óta kerestem a választ. Hatalmas kő esett le a szivemről mert kiderült, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki egyáltalán nincs megelégedve az Upwork ügyfélkörével, valamint a bérezéssel.


Ahogyan a már régi motoros szabadúszók mondják, az Upwork és a hasonló oldalak, mint például a PeoplePerHour ugródeszkának tökéletesek. Arra pont megfelel, hogy az ember néhány hónap alatt egy kis betekintést nyerjen ebbe a világba és legyen egy kész anyag a Portfólióba és eldöntse, hogy neki való-e ez az életstilus, vagy sem. És ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy ebből szeretne egy kis plusz pénzhez jutni, esetleg később teljes állásban ezzel foglalkozni, akkor igenis tudni kell kinőni ezeket az oldalakat.

Kishiján én is beleestem abba, amit olvasok mások tapasztalatai alapján. Az Upworknek van egy egyáltalán nem korrekt algoritmusa. A szabadúszók teljesitményét mindenki profilja mellett %-ban határozzák meg. De ezt a %-ot az algoritmus szabályozza. Mint azt korábban is emlitettem, elkövettem a kezdők hibáját, összeszedtem eleinte olyan klienseket akik a minimum minimumja alatt fizetnek nagyobb munkákért a pozitiv visszajelzés és a 100% munkateljesitmény reményében. 8 munkából 4-el nagyon rosszul jártam, ugyanis nemhogy irásos elismerést, de még fizetést sem akartak adni. Én elkészitettem a munkát, elküldtem nekik, majd ők szépen felszivódtak. Viszont az Upworknek van egy védő rendszere, előre be kell tennie a kliensnek a pénzt a rendszerbe, igy nem marad kifizetetlenül egy elvégzett munka sem, csak maximum 14 napot várni kell, hogy a rendszer magától utalja a pénzt.

Mint emlitettem, 4 kliensel is igy jártam, igy hát mivel felszivódtak és semmit nem kaptam tőlük, igy az algoritmus is igencsak megtépázta a %-os teljesitményemet. Hiába van a profilomon ezen kivül 4 db 5 csillagos pozitiv vélemény és 2 db Október óta folyamatos munka, ez az algoritmust valamint a jövőbeli klienseket nem érdekli. Arról nem is beszélve, hogy az Upwork még 20%-ot le is von minden egyes kifizetésből, ami aztán valóban nagyon undoritó dolog mindamellett, hogy a nagyon legalja szintű kliensek találhatóak meg ezen az oldalon.


Sokat beszélgettünk erről egyébként többekkel is és valahol örömmel olvastam, hogy nem én vagyok az egyedüli aki hasonló képpen gondolja ezeket az oldalakat. Mert bizony az ilyen dolgok nagyon el tudják bizonytalanitani az embert. 

Igy hát az ismerősöm tanácsára és a rengeteg segitségének köszönhetően vettem a bátorságot és 2 héttel ezelőtt elkészitettem a saját weboldalamat és neki láttam a kliensek keresésének. Eleinte nem hittem benne, de rengeteg sikersztorit olvastam és különböző oktatóvideókat néztem a YouTube-on, igy hát én is belevágtam, gondoltam vesziteni valóm úgysincs.

Nem is lett, mert bizony az elmúlt hetek kemény munkája elkezdett gyümölcsözni! Egyelőre persze még nem tudok megélni belőle, de valami mégis elindult és itt már én határozom meg az árat amit a kliensek meg is fizetnek és el is ismerik a munkáját a szabadúszónak, valamint a kommunikációban is lényegesen észrevehető a különbség.

Az Upwork tagságomat nem szüntettem meg, de visszaváltottam az ingyenesre. Ott már nem keresgélek munkát, csak a meglévő két kliensemmel tartom a kapcsolatot, hiszen velük folyamatos munkám van, amiért heti bérezést kapok. Viszont én is ugyanazt tudom javasolni mint amit nekem javasoltak 2 hónappal ezelőtt, hogy ha valaki Szabadúszásban gondolkozik, akkor igenis tessék fejest ugrani a mélyvizbe és nagyon rövid idő alatt kinőni ezeket a mellékoldalakat!


2018. november 24., szombat

California Dreaming 5.

Azt hiszem elmondhatom, hogy az elmúlt 1 évben az életemben olyan mértékű gyökeres változás állt be, amely az elmúlt 6 és fél év alatt amióta a USA-ben vagyok, még nem. Kezdődött az egész ugye azzal, hogy elkezdtem önkénteskedni a Magtár nevezetű magyar szórakozóhelyen, valamint elkezdtem egy adótanfolyamot is csinálni. De mindezek mellett a magánéletemben történt egy abszolút nem várt változás.


Kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt, olyan Szeptember közepe felé a Magtárban elkezdtem egyre jobban és egyre többet megismerkedni a helyi magyarsággal. Barátságok alakultak ki, nagyon jó hangulat volt. Az egyik sráccal viszont kifejezetten elég közeli barátság kötődött kettőnk között. Nagyjából egy idősek vagyunk, de ő munka mellett még mindig tanul. Most fejezi be a Mester diplomáját matematikából, mindemellett szintén matematikát tanit egy itteni főiskolán. Sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, de egyikünknek sem voltak komolyabb szándékai. Most már elmondom, hogy én valójában azért is kezdtem el itt az adótanfolyamot, mert készültem vissza Európába. Úgy gondoltam, hogy majd egy ilyen végzettséggel könnyebben fogok akár otthon, akár más angol nyelvű országban majd komolyabb állást találni. Terveim szerint idén Április közepén repültem volna "haza". Magyarországon pár volt kollégám segitségével már el is lett volna intézve újból a Rendőrségen hivatásos állás számomra, amelyet csak végszükség esetén vettem volna igénybe, ugyanis egyáltalán nem vonz már ez a pálya. Valamint Angliában és Irországban is volt munkaajánlatom.


Ahogy elértük a Decembert, ezzel a sráccal kb. 1 hónapos "nem beszélünk" időszak következett be. Nem vesztünk össze, nem történt semmilyen nézeteltérés, egyszerűen csak annyira összesűrűsödtek a napjai a sok tanulás és a munka mellett, hogy a barátokat teljesen háttérbe szoritotta. Én beletörődtem a helyzetbe és éltem tovább a napjaimat. Majd Január közepén egy váratlan üzenet ért. Ez a srác elhivott egy randevúra. Furán ért a dolog, hiszen baráttal még sosem randiztam és egy jó barátságot egy balul elsűlt találkozóval elrontani eléggé szar tud lenni. Viszont a randi jól sikerült. Sokat beszélgettünk, nevettünk úgy, mint előtte még nem. Teljesen kiskamasznak éreztem magamat, hiszen az első csók meg sem történt egészen Február végééig. Az első randi és az első csók közötti időszak viszont életem egyik legjobb időszaka volt. A beszélgetéseink hosszú órákba folytak, egy telefonhivás eltartott 8 órán keresztül is. Nem viccelek, éjszakákat beszéltünk át. Szépen, lassan egymásba szerettünk, viszont messze laktunk egymástól, kb. 80 kilométernyire. Ő viszont tudta, hogy én Április közepén készülök haza. Már tavaly Augusztus óta tudta, amikor először megismerkedtünk. Én Február végén már elkezdtem szépen lassan árulni az itteni ingóságaimat is. Viszont ott volt a szerelem. Megtaláltuk egymásban azt a partnert, akit mind a ketten mindig is kerestünk. Azt, aki befejezi a másik által elkezdett mondatot. Azt, akinek ugyanazok a tervei a jövőt illetően, mint a másiknak. Nagyon nehéz döntést kellett meghoznom, hiszen már annyira belefáradtam ebbe a 6 évbe és annyira vágytam már haza, hogy lássam a családomat. Végül vele maradtam itt, újra eldobtam a biztosnak igért jövőt egy bizonytalénrt cserébe. Hiszen egy új szerelemnél sosem tudhatjuk, hogy meddig tart.


Április közepén lejárt a lakásomnak bérleti szerződése, igy hát Orange Countyba költöztem, vagyis költöztünk. 6 hónapja élünk együtt hárman, a tavaly örökbefogadott kutyámmal és Vele. Immáron most már nem csak mint élettársak, hanem egy ideje már házastárs ként. Két esküvőnk volt, Augusztus végén egy polgári, valamint 1 héttel ezelőtt egy egyházi. Most már ketten utazunk, ketten fedezzük fel a Világot. Életem egy olyan szakasza kezdődött el tavaly Szeptemberben, amely remélem nem fog véget érni, mert végre boldognak érzem magamat és úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet a Világban.


2018. november 15., csütörtök

Egy "újonc" szabadúszó napjai

Most, hogy már 1 hónapja az Upwork tagja lettem úgy gondoltam, hogy beszámolok az elmúlt hetek történéseiről, munkakeresés fázisairól és esélyeiről, jó- és rossz tapasztalatokról.

Mint ahogy azt egy hónappal ezelőtt leirtam, sikerült bejutnom az Upwork nevezetű globális szabadúszó oldalra. Sikeresen már a második nap után kaptam egy 1 éves munkaszerződést egy online recept oldalhoz, mint receptiró.


Napi 3 receptet kell megcsinálnom heti 5 napban. Ez általában kb. 2 órát szokott elvenni az életemből. Nem is olyan egyszerű ez, mint az elején hittem. Két platfornom kell dolgozni. A videót az Aol oldalról kell átkonvertálni a Wordpress oldalra, majd ott szerkesztgetni a videóval kapott kódokat, aztán pedig a cikknek való cim kitalálása, egy kis mellékszöveg és jöhet is a recept. Korábban nem hittem volna, hogy bár folyékonyan irok és beszélek angolul, képes leszek ilyen mélységű angol cikkeket irni. Oké, tudtam, hogy képes vagyok rá, inkább maradjunk annál, hogy féltem. Úgy tűnik, hogy olyan rosszul nem csinálom, mert a főszerkesztő elég minimális jellegű dolgokat szokott csak kijavitani. Legtöbb esetben a cimet... Igen, a cimadással már korábban, még amikor a virágát élte a Helló magyarok! oldal, is mindig bajban voltam. Mindig rábiztam ott is a főszerkesztőkre, hogy az általam összehadovált cimet korrigálják. Ebben sajnos tényleg nem vagyok toppon. 


Akkor most egy kicsit a munkakeresésről. Amikor az első napokban kezdőknek szóló segitséget próbáltam találni különböző Facebook csoportokban szinte 10 freelancer-ből 10 ugyanazt irta. Nagyon alaposan gondoljam át, hogy a jelentkezéseimnél miket irok, mert a kliensek iszonyatosan válogatósak. Sokakat érdekel, hogy a profilodon hány darab sikeres munkád van, de legfőbbképen a rólad adott review/birálat (5 csillagot lehet maximum adni valakinek, ugye az a legjobb, plusz a kliens irhat a csillagok mellé egy kis szöveget is) a legdominánsabb. Nos, a review megszerzése sajnos lutri. Ugyanis ahogy észrevettem, a kliensek nagytöbbsége csak a kész munkát akarja tőled, de reviewt már valamiért nem hajlandóak adni. Na de gyorsan térjünk vissza az álláskeresére, mielőtt jobban belefolynék a review-kba. Mint a csatolt képen láthatjátok, összesen 32 munkára jelentkeztem, amiből csak 5-en válaszoltak. Ami ha azt nézzük azért annyira nem is olyan rossz arány.

Szóval ugye mindenki a skill-jeinek megfelelően próbál munkát keresni. Munkakeresésnél nagyon fontos a gyorsaság. A legtöbb munkára már az első 10 percben legalább 10 ember szokott jelentkezni. Ahogy én vettem észre, a kliensek általában az első pár embernek válaszolnak, ha egyáltalán válaszolnak. Igen, mert ilyenre is láttam példát, hogy feltették a hirdetést és még 4 nap után sem irja ki az oldal, hogy egyáltalán interjú lett volna. 

Az Upworkben az a jó, hogy a hirdetés alján lehet látni, hogy kb. hány ember jelentkezett valamint, hogy hány ember jutott el az interjúig majd, hogy fel is lett-e véve valaki. A legjobb viszont az, hogy a freelancer által a kliensről irt reviewk is láthatóak. És, hogy ez miért jó? Mert a review adás oda-vissza működik. 10 kliensből 5-el bajok vannak. Még egy jó dolog, hogy ha a meghirdetett munkát lezárják, akkor a tokent amivel jelentkeztél, visszaadja neked az Upwork, magyarul szinte nem veszitettél semmit.

A receptirásos munkán kivül az elmúlt 4 hétben volt 4 db forditós munkám. 3 esetben kellett magyarról angolra dokumentumokat (születési anyakönyvi kivonat, érettségi bizonyitvány és főiskolai diploma) leforditanom, és volt egy angolról magyarra való forditás is. Tudni kell, hogy ha te elmész egy forditó céghez azzal, hogy szükséged van most azonnal arra, hogy le legyenek a dokumentumjaid forditva bizony kemény összegeket, akár $150-$200 is elkérnek érte. Amikor a kliens megkapja a magyar dokumentumot, azt szépen feltölti az Upworkre és freelancert keres, aki 1-2 nap alatt gyorsan leforditja.

Sikerült 3 ilyen munkát kapnom. Nem többet, mint $10 kaptam dokumentumonként. Igen, nem vicc, ennyit fizettek a kliensek nekem. És mielőtt azt mondjátok, hogy jó nagy hülye vagyok, sajnos nem fizetnek többet. Amint megirom, hogy x összeget kérek érte, azonnal keresnek mást aki megcsinálja, mert mindig van más. Szóval hármat elvállaltam gondolván, hogy legalább lesz befejezett munka és review a profilomon, valamint sok kicsi sokra megy. De elkövettem egy nagy hibát, és sajnos saját kárán tanul az ember. A kliensek review-it nem néztem meg. Utólag láttam, hogy a freelancerek 95%-a panaszkodott, hogy vagy nem utalja ez a kliens a pénzt, vagy nem ir reviewt rólad egyáltalán. Szóval 3 esetből 1 fizetett ki rendesen, és ez az egy irt reviewt is. A másik kettő se reviewt nem irt, se nem fizetett ki. De emiatt nem kell megijedni, mert az Upwork úgy működik, hogy a kliens amint felvesz, neki fel kell töltenie az adott összeget az Upwork oldalára, igy a freelancer védve van a ki nem fizetések ellen, tehát 14 nappal azután, hogy a freelancer kérvényezi a kifizetést az Upwork automatikusan utalja is a megadott összeget. Ilyenkor az elvégzett munka a profilra a 14 nap lejárta után kerül fel, persze ismét review nélkül.


Akkor most jöjjön a legrosszabb tapasztalatom. 3 héttel ezelőtt megláttam, hogy magyar-angol forditót keresnek. Meg sem néztem, hogy ki a kliens hanem azonnal irtam is a jelentkező szövegemet. Már az első üzenetváltásunk furcsa volt, nagyon tört és érthetetlen angollal irogatott nekem a kliens. Gyorsan rámentem az oldalára és láttam, hogy Kinában van. Legalább háromszor megkérdezte, hogy nálam most éppen hány óra van. Megirtam neki, hogy este 6. A harmadik alkalommal átküldött nekem egy 25 oldalas Word dokumentumot és megállás nélkül azt irogatta, hogy neki ezt kell magyarra leforditani mielőtt én aludni megyek. Megirtam neki, hogy ez nem igy működik. 25 oldalt nem hogy én, de senki más sem fog neki 3-4 óra alatt leforditani. Ez a forditás minimum 1 nap, de sokan 2-3 napot szoktak rá kérni. Hölgyeményünk csak irogatta, hogy neki márpedig ez kell mielőtt én aludni megyek. Közöltem vele, hogy küldjön kevesebb terjedelmű dokumentumot. Kb. egy órával később küldött egy 14 oldalasat. Közöltem vele, hogy addig nem kezdek el forditani ameddig az Upworkön keresztül fel nem vesz engem. Szegénykém nagyon nehezen akarta megérteni, hogy mit is akarok vele tudatni. Nagy nehezen este 9 óra tájékán felvett. 100 dollárt töltött fel az Upwork-re de közölte velem, hogy nekem csak 30 dollárt fog átutalni. Közöltem vele, hogy akkor már is fejezzük be, hiszen 14 oldalról van szó, nem fogok 30 dollárért szarakodni vele. És, hogy mégis miért szarakodtam mind a forditással mind pedig ezzel a kis kinai lánnyal? Nos, amikor az ember új üzletet próbál beinditani és nagyon szüksége van a review-kra, akkor sajnos beleesik a saját hibájába.


Amit forditanom kellett, egy 14 oldalas használati utasitás volt. De, hogy minek az  használati utasitása, azt ne kérdezzétek, mert nem jöttem rá. Segitségem is volt, de neki is igen nagy gondot okozott a mondatok megértése. Ugyanis az angol szöveg kinairól lett angolra forditva, de Google forditóval, és emiatt teljesen értelmezhetetlen angol mondatok voltak leirva. Most már értem, hogy annak idején amikor kinai terméknek a használati utasitása volt a kezemben miért találtam viccesnek a magyar forditást is. Végül is este 10-től forditottam neki hajnali 2-ig, de nagyon megszenvedtem vele. Valójában magamat szivattam meg, de rendesen annak reményében, hogy lesz majd egy review-m. Másnap a hölgyemény természetesen nem volt hajlandó fizetni, sőt követelte vissza pénzt amit feltöltött az Upworkre. Én üzenetben kérdeztem tőle, hogy mi a probléma, melyre nem reagált semmit. Természetesen nem akartam hagyni veszni a pénzemet, igy vitára vittem a dolgot. Igen, ilyet is lehet, az Upwork nagyon védi a freelancer-jeiket.

Az elmúlt 3 hétben a vita túl sokra nem vezetett a kinaival, mert nagyon nem válaszolgatott, csak háromszor irt le annyit, hogy kéri vissza a pénzét, de magyarázatot nem volt hajlandó adni. Kb. egy héttel ezelőtt kaptam egy email-t az Upworktől, hogy irjam le nekik részletesen, hogy akkor mi és hogy történt mégegyszer és van 3 napom nekem is meg a kliensnek is. Én persze azonnal megirtam, de a kliens semmit nem válaszolt az Upworknek. 3 nappal ezelőtt ismét kaptam egy email-t, hogy újabb három napot adnak neki, és amennyiben arra sem reagál, igy November 15-én a teljes feltöltött összeget megkapom. Igy hát ma reggel arra ébredtem, hogy az Upwork nekem adta mind a $100, amit úgy gondolom, hogy jogosan érdemeltem ki. Egy ilyen forditásért sokkal többet szoktak fizetni igy is.


Szumma szummárum, most már csak úgy nézek munkát, hogy mielőtt jelentkezem megnézem a kliens profilját és ha azt látom, hogy se review-t nem ir a freelancerről és a kifizetésekkel is baj van, inkább nem pocsékolom a tokenjeimet, hiába tök jól hangzik a meló. A kinaival kapcsolatban csak annyit, hogy igen, megszivattam magamat vele, de sikerült pozitivan kijönnöm belőle.





2018. október 21., vasárnap

2018 az ÉN évem!

Kicsivel több, mint 1 év telt el a legutolsó bejegyzésem óta. Azóta gyökeresen megváltozott az életem minden féle értelemben. 1 évvel ezelőtt még minden második hétvégén önkénteskedtem a Hungarian Culture Alliance - Magtárban Downtown Los Angelesben a konyhán. Eredetileg ez a hely a magyar közösség fenntartására jött létre azért, hogy együtt maradjanak a kint élő magyarok. Voltak itt koncertek, otthonról jöttek "sztárvendégek", voltak kisebb felolvasó- és beszélgető estek. Én a konyhán tevékenykedtem, ugyanis 3 fogásos magyar menüvel szolgáltunk mindig. Idén a rendezvények egyre jobban elmaradtak, elég kevés volt már. Ezen kivül egy évvel ezelőtt ugye egy adótanfolyamot kezdtem el, amelyet sikeresen még Hálaadás ünnepe előtt be is fejeztem.


Bár a 2 és fél hónapos tanfolyam alatt kitanultam az amerikai adóbevallás alapvető csinját-binját, és még állásajánlatot is kaptam, Januárban mégsem kezdtem el ezzel foglalkozni. Valahogy nem érdekelt annyira a dolog. Történtek még más (sokkal személyesebb) változások is, de erről majd egy másik posztban számolok be.

Idén Április közepén lejárt a garzon lakásnak a bérleti szerződése, amelyet már nem szerettem volna meghosszabbitani. Több oka is annak ellenére, hogy nagyon szerettem ott lakni. Végül is délebbre költöztem, Orange Countyba azon belül is Anaheimba. Itt élek végre 100%-osan boldogan már több, mint 6 hónapja. 


Nyár elején a Los Angeles-i magyarok Facebook csoportban egy pár (Travel with darlings) szállást keresett amerikai körutuk utolsó 3 éjszakájára, mielőtt vissza mennek a 2 hónapos utazásuk után Magyarországra. Mivel nálunk ("unk"?! hmmm igen, majd erről ahogy irtam egy másik posztban) van egy felesleges szoba, azonnal rájuk is irtam, hogy ide jöhetnek nyugodtan. 2 héttel ezelőtt meg is érkeztek. Egy hihetetlenül aranyos párossal ismerkedtünk meg és kötöttünk barátságot. A legfontosabb dolog pedig az, hogy ők voltak azok akik segitettek egy új munka projekt elinditásában.


Több, mint 4 éve forgott már a fejemben az a gondolat, hogy szeretnék otthonról online munkát végezni, de valahogy sosem tudtam hogyan is kezdjek a keresésnek neki. Tudtam, hogy mi az ami érdekel és tudnék is csinálni, de valahol lusta is voltam, hogy jobban utána járjak a dolgoknak. Szóval a fent emlitett páros mondta el nekem a titkot, hogy bizony ők is ezzel kerestek extra pénzt az elmúlt időszakban, és most már teljes munkaidőben csak ezzel szeretnének foglalkozni.

Az oldal lényege, hogy Freelancereket (szabadúszókat) keresnek. Az oldara "állitólag" nehéz bekerülni, nehéz megtalálni azokat a skilleket (készségeket), amelyekkel még nincs túltelitve a piac. Van aki első próbálkozásra bejut, de van akinek a tizedik alkalommal sem sikerül. A jó az, hogy annyiszor próbálkozhatunk, ahányszor csak szeretnénk. Nekem végülis második!! (bizony) próbálkozásra sikerült bekerülnöm. Az ember nem is gondolná, hogy azok a dolgok amelyeket a mindennapokban alkalmaz, mind-mind felhasználható skill ként.



A sikeres Bio (bemutatkozás) leirásához nagyon sok blog található a Google-ön mind angolul, mind pedig magyarul. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne legyen túl rövid de túl hosszú sem, de legyen lényegre törő. Valamint amikor egy munkára jelentkezünk, az se legyen túlságosan hosszúl. A legfontosabb dolgokat bőven elég beleirni. A munkáltató pedig majd eldönti, hogy válaszol-e vagy sem. 

Elő is lehet fizetni a havi tagdijra. Az igyenes regisztrálásnál az első időszakban én (nem tudom másnál mennyi van) 60 db "tokent" kaptam amivel összesen 30 db állásra tudok jelentkezni. 1 hónapos intervallumra adják a 60 tokent. Amennyiben 1 hét alatt elhasználjuk, várnunk kell amig az újabb hónap elkezdődik és újra van 60 db tokenünk. Amennyiben előfizetünk, kapunk 120 db tokent amivel már 60 db állásra tudunk jelentkezni, valamint a URL részt is tudjuk személyre szabottra formázni.

Találtam csoportokat a Facebookon, ahol lehet a friss regisztrálóknak segitséget kérni a már profiktól. Ugyanis az első review (referencia) nélkül elég nehéz megkapni az első munkát. A kérdéseimre irták többen is, hogy az első 2-3 hónapban semmilyen munkát nem kaptak. Nos, engem nagyon szerethetnek odafent, mert már a 2. napomon egy jelentkezésemre azonnal válaszoltak, majd egy teljesen hivatalos 1 éves munkaszerződés aláirása után a weboldal új Freelancer receptirója lettem. Bár túl sokat nem fizet, viszont kezdésnek az összeg számomra teljesen megfelelő valamint referenciának sem éppen a legutolsó. A munkaszerződésemben az is benne van, hogy köteles vagyok őket reklámozni.
Fontos tudni!! Az egyik ismerősömnek segitettem az oldalra felregisztrálni. Nos, amennyiben valaki felvesz egy munkára azt tudni kell, hogy a kifizetés az oldalon keresztül történik. És bizony nem is kevesett, hanem 20%-ot levonnak minden egyes kifizetés után. Az ismerősömnek elmondtam, hogy klienseket az oldalról lenyúlni nagyon veszélyes és az oldal üzenetküldő rendszerén még csak meg se próbálja. Nos, ő nem hallgatott rám. Üzenetben megirta a kliensnek, hogy olcsóbban megcsinálja a kivánt munkát, amennyiben őt PayPal-on, Venmo-n esetleg Zelle-n keresztüli átutalással fizeti ki. Tudni kell, hogy ezeknek az oldalaknak hihetetlenül jó szűrőrendszerük van. Az ismerősöm alig néhány órán belül kapott egy email-t amelyben közölték, hogy örökre ki van tiltva az oldalról. Azt, hogy más névvel és email cimmel próbálunk újra regisztrálni azonnal felejtsük el, ugyanis az adóinformációs résznél rögtön lebukunk. Az oldalon a kifizetés meg sem történik amennyiben az adóinformációs részt nem töltjük ki. Az oldal teljesen hivatalos és legális munkákat közvetit. A világ szinte bármely pontjáról tudunk egyébként regisztárlni és munkát keresni.

Az elmúlt napokban egyébként több klienstől is kaptam visszajelzést, de 2-3-ról sajnos kiderült, hogy scam-ek voltak. Az oldal ezeknek a szűrésében is nagyon jó egyébként, mert tiltólistára teszi ezeket a felhasználókat is. Szóval bátran ajánlani tudom az oldalt mindenkinek, aki kedvet érez arra, hogy kipróbálja a tehetségét. 




2017. szeptember 23., szombat

California Dreaming 4.

Mint azt már korábban is irtam, elkezdtem újra tanulni. Egy úgynevezett "tax preparer" tanfolyamra járok minden Kedden és Csütörtökön este 6-tól 9-ig. Ez egy 6 hetes tanfolyam amelyet ha sikeresen elvégzek, akkor jövő Januártól bármelyik Tax office-ban (ahol az adóbevallásokat készitik) el tudok vele helyezkedni, és én is adóbevallást fogok csinálni. Maga a kurzus ingyenes, csak a 4 db könyvet kellett megvennem ami összesen $160-ba került, melyből sikeres záróvizsga esetén $50 visszajár.


Kaliforniában 4 db tankönyv van, ugyanis Kalifornia államban van úgynevezett "State tax" is, tehát egyel több adóbevallást kell kitölteni. De pl. Florida államban a barátnőmnek csak 3 tankönyve van, mert Floridában nincs "State tax". A piros könyvben csak üres formanyomtatványok vannak, valamint van egy online gyakorló program amelyen a könyvben szereplő személyek különféle adóbevallásait kell elkésziteni. Vizsgázni csak az vizsgázhat, aki az összes online adóbevallást hibátlanul megcsinálta.


Amikor először megláttam a 4 könyvet, nagyon megijedtem, hogy bár folyékonyan beszélem a nyelvet, mégis vajon mennyire fog ez nekem menni főleg igy munka mellett. Annak idején Magyarországon a Jogi egyetemet is munka mellett csináltam hétvégente és bizony nem volt könnyű, ezért már némi gyakorlattal indultam neki a tanfolyamnak. Mondanom sem kell, hogy kellemes meglepetés ért. 

Az osztályban összesen hatan vagyunk, ebből rajtam kivül egy külföldi van, aki orosz származású, a másik négy csoporttárs amerikai. Teljesen vegyesek vagyunk, van köztünk ázsiai származású, van fekete bőrszinű, van dél-amerikai családból származó, szóval teljesen vegyes vágott vagyunk. Van aki tanár, van aki programozó, van aki Uberezik.


Az oktatás szinvonala az, amire bár fel voltam készülve, hiszen többen is mondták már nekem, hogy itt könnyebb sokkal tanulni, mint Magyarországon, mégis megdöbbentett, hogy mekkora különbség van. Mindig is elég nehezen vettem rá magamat a tanulásra, mert a tananyag olyan nyers és száraz volt, igy hatalmas megfeszitésembe került a lecke megirása. Nos ez itt teljesen másképp működik. Az oktatás és a könyvben szereplő anyag teljesen emberbarát. Jó formán az ember szájába rágják az anyagot, ahogy anyukám mondta mikor kicsi voltam. Ha odafigyelünk az órán, akkor otthon a házi feladathoz elég csak egyszer átfutni az anyagot, de volt olyan, hogy át sem kellett néznem. A házi feladatok 95%-a IGAZ/HAMIS válaszokból áll, nagyon kevés kitöltős rész van. Állitólag a vizsga is ilyen formában lesz majd, valamint a vizsgán lehet használni a könyvet. Igen, ezen én is elcsodálkoztam, de ha megengedik akkor miért is ne használná az ember?!

Tehát eddigi véleményem az itteni tanulásról csak pozitiv. Azt nem mondom, hogy alacsonyabb szintű az oktatás szinvonala, inkább azt mondom, hogy otthon jobban megkövetelik a tananyagot és gyorsan ledarálják a száraz anyagot. Itt a 3 órát észre sem lehet venni úgy elszalad, mert annyira családias és baráti környezetben folyik, szinte egy beszélgetés az egész tele példákkal. Nyilván ez nem egy főiskolai vagy egyetemi szintű kurzus, inkább hasonlitanám egy OKJ-s tanfolyamhoz aminek a végén kapunk egy tanúsitványt és egy regisztrációs számot amellyel el tudunk helyezkedni. De ezek után már egyre jobban várom, hogy végre majd jövőre a főiskolát is elkezdjem, mert most nagyon bele lendültem a tanulásba.



2017. július 27., csütörtök

California dreaming 3.

Nagyon összesűrűsödtek az elmúlt hetekben, hónapokban a napjaim. Valójában minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy én is csak kapkodom a fejemet. Az idei évem elég jól indult minden téren, majd olyan Március környékén egy hosszabb lappangás következett be ami a lelkivilágomra is igencsak nagy kihatással volt. Felfigyeltem, hogy amióta itt lakok a postaládámba folyamatosan jönnek különböző főiskoláktól szórólapok, hogy jelentkezzek. Május végén már minden bajom volt, hogy mennék már kirándulgatni, csinálnék már valamit, kezdeni akarok valamit az életemmel, mert ez igy már nem mehet tovább. Majd 2 héttel később fogtam magam és elmentem egy helyi Community College-ba megkérdezni, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy jelentkezzek. Ugyanis 2014-ben még New Yorkban jelentkeztem főiskolára, de a Miskolci Egyetem nem volt hajlandó úgy és olyan formában megküldeni a papirjaimat ahogyan az itt kellett volna, igy akkor ez a főiskola dolog annyiban is maradt. Hallottam mendemondákat, hogy itt Californiában a sok bevándorló miatt mennyire lazán veszik a dolgokat, igy vettem a bátorságot és elmentem.


A főiskola "tanulmányi osztályán" (amit csak én hivok igy, egyébként az Admission Office-ba mentem) megkérdeztem, hogy mi a menete ennek az egésznek. Ott nagyon készségesen elmagyarázták, hogy online kell először jelentkeznem, majd utána megy minden a maga módján. Gyorsan haza is jöttem és ki is töltöttem online a jelentkezési nyomtatványt. 2 napon belül kaptam is az email-t, hogy gratulálnak, felvettek! Nem is hittem igazából a szememnek, hiszen nem kellett semmit sem bemutatnom, nem kérték az otthoni egyetemi papirjaimat. Viszont itt csak egy 2 éves Community Collegeról beszélünk, ahonnan tovább kell tanulni. 

Miután felvettek be kellett mennem és egy úgynevezett "placement testet" kellett csinálnom matematikából és angolból amely alapján beraknak osztályba. Az angol tesztem felettébb jól sikerült, 1 semestert kell belőle megcsinálnom, viszont a matekon nem lepődtem meg. Sajnos a béka segge alatt sem vagyok, mindig is hülye voltam matekból, tehát ez legalább 3-4 semesterembe fog telni mire feltornázom magamat. Szerettem volna idén Szeptemberben elkezdeni a főiskolát, de nem fogom tudni, ugyanis non-resident statuszba tettek, mivel nem vagyok se állampolgár, sem pedig nem rendelkezem tanulmányi vizummal. Jelentkezhetek a resident statuszra amivel bizonyitom, hogy igenis Californiában élek hivatalosan (vezetői engedély, lakás bérleti szerződés, számlák a nevemre kiállitva szükségesek hozzá) viszont ahhoz, hogy a 2017 őszi semestert CA resident ként kezdjem meg, ahhoz már 2015 Szeptemberétől itt kellene élnem, én viszont csak 2016 Márciusában költöztem ide. Igy meg kell várnom a tavaszi semestert.

Na de miért is fontos az, hogy resident statuszba kerüljek? Nos a legfőbb oka az anyagiak. Non-resident ként 1 credit $275+$46, mig resident ként 1 credit csak $46-ba kerül. Valamint resident ként jelentkezhetem a BOG-ra (Board of Govenors), mely fizeti a tandijamat amennyiben az a minimál alatt van. Márpedig nekem a minimál alatt van. Viszont ahhoz, hogy ezt bizonyitsam, adóbevallást kellett készitenem.


Elmentem egy könyvelői irodába, ahol gyorsan a 2016-os évre vonatkozólag megcsináltuk az adóbevallásomat. Ugye mivel késve csináltam meg ezért kaptam büntetést, valamint mivel én vagyok a magam főnöke, igy a Federal Government felé tartozásom van, viszont 7 évem van rá, hogy visszafizessem havi $35-al. Ezt automatikusan fogják vonni a bankszámlámról.

A könyvelő egy nagyon idős hölgy akivel nagyon jól összebarátkoztunk az alatt a pár óra alatt amig ott voltam, hogy elkészitsük az adóbevallást. Mondta, hogy Szeptember közepén indul egy kurzus amit ő tart. Ez egy teljesen ingyenes kurzus, csak a könyveket kell kifizetnem. Ezzel a kurzussal megtanulom, hogy mi is egy könyvelő dolga, hogyan kell adóbevallást késziteni és az erről kapott bizonyitvánnyal elmehetek könyvelői irodába dolgozni. Éltem a lehetőséggel, Szeptemberben kezdem is a tanfolyamot.




Végére hagytam a legfontosabb dolgot. Idő közben még örökbe is fogadtam egy 2 hónapos kiskutyust. Már nagyon régen gondolkodtam a dolgon és úgy éreztem hogy most jött el az ideje. Egy tacskó keverék kislányról van szó, aki életem szerelme lett mostanra. 

Alig 2 hónap leforgása alatt annyi minden történt hirtelen és egyszerre, hogy most remélem az Augusztus hónap egy kicsit le fog lassulni, mert ideje lesz pihennem is mielőtt belevetem magamat a nagy tanulmányok sorozatába. Lehet, hogy mégis létezik a kaliforniai álom?!


2017. április 10., hétfő

Lujza és a fejfájás

Körülbelül egy hónappal ezelőtt emlitettem, hogy árulom Lujzát. Nem is volt annyira egyszerű elkezdeni neki az árusitását, ugyanis én ezt az autót még 2015 Szeptemberében úgy vettem, hogy minden hónapban a kereskedőnek fizettem a havi törlesztő részletet, nem pedig a banknak. Amennyiben valaki igy vesz autót az azt jelenti, hogy addig ameddig a gépjármű nincs kifizetve teljesen, lehetetlen eladni, ugyanis a kocsinak a papirjai a kereskedőnél vannak. Én ugyebár az autót teljes egészében idén Február elején ki is fizettem, bizonylatot kaptam róla, valamint a kereskedő közölte, hogy 7-10 munkanap az átfutási idő a DMV-nél, hogy véglegesen is hivatalosan az én tulajdonom legyen a gépjármű. Március elején jártunk amikor még a papiroknak se hire, se hamva nem volt, igy egy 3 hetes folyamatos telefonálgatás, birósággal való fenyegetőzés vette kezdetét.


Mint azt bizonyos Facebook csoportokból megtudtam, a kereskedők előszerettel szeretik ezt a játékot játszani, hogy a jóhiszemű emberke kifizeti az autót, de a kocsi papirjait hosszú hetekig, akár hónapokig sem kapja kézhez, mert a kereskedő magyarán mondva szarik rá, hogy elintézze. Én 2 naponta telefonáltam, a végén már elég erősen felemelt hanggal, mondhatván üvöltve közöltem vele, hogy jobban teszi ha jelzi a DMV felé, hogy enyém az autó, mert igy itt Californiában én ezt nem tudom átiratni a hivatalos papirok nélkül. Valójában még ő volt felháborodva, hogy én milyen jogon mentem be a DMV-be, hogy hátha esetleg majd én a bizonylat ellenében el tudom intézni a dolgot, mert én igy őt bajba keverem. Engem az, hogy ő emiatt bajba kerül teljesen hidegen hagyott sőt, még azzal is megfenyegettem, hogy feljelentem a biróságon. Amerikában az a jó, hogy az ember bármit a biróságra vihet. Valójában ez sem hatotta meg a kereskedőt, szó szerint fogta és rám csapta a telefont. Hosszas huza-vona után végülis 3 héttel ezelőtt egy ismerős segitségével a DMV-ből sikerült megszereznem az autó papirjait, immáron a saját tulajdonom ként, most pedig végre elkezdtem hirdetni az interneten.

Azzal tisztában voltam, hogy nem fog a kocsi egyik napról a másikra elkelni. Azzal is tisztában voltam, hogy elég sok mondjuk úgy, hogy "érdekes" érdeklődő lesz majd a kocsira. De azzal amit az elmúlt napokban tapasztalok, nem számitottam. Ahány helyen hirdetek mindenhol azzal kezdem a hirdetés szövegét, hogy milyen problémái vannak az autónak, és pontosan ezért ennyi az ára. El is kezdtek keresni az érdeklődők, de a 15. olyan üzenet után, hogy "mi a baja a kocsinak, hogy ennyire olcsón adod?" üzenet után már elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire figyelmesek erre felé az emberek? Egy ideig szépen másolgattam befelé minden egyes érdeklődőnek, hogy ez és ez a baja és ezért árulom ennyiért, de a 30. ugyanilyen üzenet után már elkezdtem megkérdezni, hogy "elolvastad a kocsiról a leirást?!". Ekkor jöttem rá, hogy bizony ők csak az árat és a képeket nézik meg. A legviccesebb, hogy komoly érdeklődő még eddig nem akadt, csak ezek akik kép alapján érdeklődnek egy autó iránt, a részleteket már nem akarják elolvasni.


A másik nagyon érdekesen idegesitő dolog számomra az, hogy minden 3. érdeklődő latino származású. Ez még nem is lenne probléma, mert felőlem az viszi el Lujzát aki akarja, ha kifizeti nekem a kért összeget. A fejfájást az okozza, hogy a hirdetésem szövegét igy kezdem mindenhol "NO HABLA ESPANOL". Mert az még ok, hogy elmakogok ezt-azt spanyolul, de egy kocsit abszolút nem tudnék eladni igy. Ennek ellenére ők folyamatosan irkálnak nekem spanyolul. Persze, hogy értem mennyi pénzt kinálnak az autóért, de amikor üzenetben is megirom, hogy NO HABLA ESPANOL, csak folytatják spanyolul. Egy szónak is száz a vége, 50 ilyen üzenet után már idegesitő. Ettől függetlenül hiszem, hogy Lujzának már megvan az új gazdája, csak még várni kell egy darabig a nagy találkozásra.



Borcsával kezdjük egymást egyre jobban megszokni, megismerni. Olyannyira megismerni, hogy sokszor csak pislogok. Rólam tudni kell, hogy egy szegényebb családból származom. Nekünk sosem volt új, vagány autónk, egy Wartburgunk majd egy Lada Samaránk volt. Lujza is elég öregecske, 2004-es évjárat, semmi extra nem volt benne. Borcsa merőben más. Borcsa már rendelkezik Bluetooth-al. Maradjunk annyiban, hogy igencsak meglepődtem amikor egy hivást akartam intézni a parkolóból és hirtelen a kocsi hagszóróin kezdtem hallani az egész beszélgetést a másik fél irányából. Tudom vicces ez az egész, de nekem korábban még nem volt ilyen autóm, a fejemben meg nem fordult volna, hogy Borcsa ilyen csodákra is képes, hiszen egy teljesen fapados autó, de Lujzához, a Samarához és a Wartburghoz képes nekem mégis maga a megtestesült csoda. A többi rejtett képesség a jövő során pedig úgyis kiderül.




2017. március 16., csütörtök

Üdv a családban Borcsa!

Hónapok óta emlegettem már, hogy meg fogok válni Lujzától. Elég nehézkesen ment a dolog, ugyanis a törlesztő részlet idén Februárban járt le, és mivel én nem banknak hanem a kereskedőnek fizettem minden hónapban, igy a kocsi törzskönyve mindaddig nála marad, amig a kocsi ki nincsen fizetve, ergo nem lehet a kocsit addig eladni sem. Viszont Lujza lassan 8 hónapja már betegeskedett, nem nagyon akarta megjavitani senki sem elfogadható áron, igy csak üldögélt a mélygarázsban magányosan, ami persze szintén nem tesz jót egy autónak. Egy héten 2-3 alkalommal 20-30 percet járattam a motort, valamint kicsit csordogáltam vele a garázsban, hogy azért pár métert mégiscsak mozduljon már szegényke, közben pedig a szivem szakadt meg, hogy nem tudom használni.


Az elmúlt időszakban folyamatosan Uberhez, vagy bérautóhoz voltam kényszerülve, amely rengeteg pénzemet elvitt, de nem akartam egy újabb hitelbe belemenni mindaddig amig Lujza nincsen papirügyileg rendezve. Ez ugye kicsit több, mint egy hónapja megtörtént, most már hivatalosan is az én tulajdonom, viszont ezzel a lendülettel eladó sorba is került. Ugyebár egy 2004-es autóról beszélünk, ami váltóhibával rendelkezik. Nos, ez itt az Egyesült Államokban piszoksokba kerül, nekem pedig nincs autószerelő pasim aki bütykölgesse, karban tartsa. Most, hogy már árulom persze sorra jönnek, meg akarják venni, de nevetésges árat akarnak adni érte. Én pedig hülye nem vagyok, tisztában vagyok a kocsi állapotával, a megtett mérföldjeivel, a felnik értékével, tehát várom a megfelelő vevő jelentkezését. Optimista vagyok tudom, hogy jönni fog.

Viszont mivel lement a nyakamról Lujza törlesztése elegem lett, hogy már hónapok óta kocsi nélkül vagyok és sehová nem tudok mozdulni. Nézegettem kocsikat magánszemélyeknél és dealereknél is. Az elmúlt hónapok alatt kitanultam csinját-binját, hogy miket és hogyan is kell egy kocsin nézni, bár szerelést azt nem vállalnám be. Elég rizikós használtautót venni mind kereskedőtől, mind magánszemélytől, bár itt Amerikában elég könnyen lehet bármilyen dolgot biróságra vinni, szóval ha szar autót adnak el és azt elhallgatják, akkor azt azonnal vihetem a biróságra.


Múlt héten Vasárnap már harmadjára mentem vissza egy kereskedőhöz. Nagyon sok Hondat és Toyotat néztem végig, tesztvezettem őket. Mindenképpen 2012 utáni autót szerettem volna, viszonylag alacsony mérfölddel. Magánszemélyek újabb, vagy jobb állapotban lévő autót nem árultak, legalább is én egyet sem találtam az elmúlt hónapok során, hogy kézpénzre megvegyem, igy maradt a kereskedő. Nagyon felmentek a kocsi árak, nekem pedig fix keretem volt, hogy mi az amit be tudok vállalni. Egy 2012-es Honda és Toyota bőven $12.000 fölött kezdődik, aminek a törlesztését már nem tudtam volna bevállalni, valamint ugye nekem most kicsit magasabb a biztositásom is, mert tavaly ügyesen áthajtottam egy piros lámpán, melyről fénykép készült és mennem kellett a biróságra, ahol $500 büntetést ki kellett fizetnem, valamint 1 büntetőpontot kaptam ezért, mely még 2 és fél évig ott fog figyegni a nevem mellett, igy magasabb a biztositásom is. Ez van, bamba voltam.


Az autók állapotát, évjáratát, megtett mérföldeket és számomra megengedhető törlesztő részletet nézve két választásom volt. Egy Dodge és egy Chevrotlet. Végül is a Chevire esett a választásom. Igen, tudom elég olcsó kategóriás autó, semmi extra nincs benne, vezetés közben is érzem a különbséget, hogy nem egy Audit vezetek hanem egy műanyag dobozt, viszont apukám szavaival élve "Amerikában legyen amerikai autód". Ha csak a szervizelést nézem, már megérte, hiszen erre a kocsira sokkal olcsóbbak az alkatrészek, minden javitási költség, olajcsere stb. sokkal kevesebben lesz nekem, mint az Audival volt, valamint a Chevi nem egy benzintemető, elég jó a fogyasztása is, legalább is az eddigi tapasztalataim alapján, mert most bizony hajtom rendesen amig garanciás. Mielőtt megvettem a kereskedő próbált volna kicsit hülyének nézni. Fiatal nő aki még csak nem is amerikai egyedül megy kocsit venni. Döbbenten nézett mikor nézegettem belülről a motorteret majd közöltem vele, hogy szeretném ha hozna egy emelőt, mert alá akarok feküdni a kocsi alá. Mivel ugye nem vagyok szerelő, nyilván minden hibát nem tudok észrevenni, de az Audi mellett megtanultam, hogy mire kell figyelni. Pl. minden alkalommal mielőtt megyek valahova már rutin szerűen azzal kezdem, hogy ellenőrzöm az olajszintet, valamint a kocsi alá nézek, hogy nincs-e valamilyen tócsa, folt alatta. Szerintem ez már amig élek bennem marad a rossz tapasztalat miatt.

Úgyhogy végre ismét van autóm, tudok most már mozogni amerre csak szeretnék, ugyanis 2 szerelővel is átnézettem mert Amerikában mindig kell 2. véleményt is kérni (ez tapasztalat), Borcsa remek állapotban van. Esetleg ha valaki szeretné Lujzát magának, mert úgy érzi, hogy képes a betegségéből kigyógyitani, akkor bátran jelentkezzen nálam bővebb információért! 




2017. február 26., vasárnap

És az Oscart kapja...

9 óra eltolódás van Los Angeles és Magyarország között. Helyi idő szerint délután 4 órakor kezdődik meg a vörösszőnyegen a bevonulás, és 5 óra 30 perckor pedig a dijátadó ünnepség. Eszembe jut, hogy mikor még iskolás voltam képes voltam hajnalban csak azért felkelni, hogy megnézzem élő adásban. Akkoriban még Albert Györgyi volt aki forditotta azt, hogy mit is mondanak éppen. Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon fogok-e valaha én is igy beszélni angolul, hogy azonnal tudjak forditani. Apukám mindig ezzel cukkolt mikor az EuroSportot vagy éppen más angol nyelvű csatornát néztünk, hogy miért nem tolmácsolok neki. Mint azt a példa is mutatja, az élet úgy alakitotta a sorsomat, hogy ez sikerüljön. De most térjünk vissza a gálára.


A Golden Globe és a Grammy mellett ez a legrangosabb esemény amely az évben történik a városban. De hogyan is élik meg ezt itt? Sehogy. Valójában a médiában dolgozókon kivül az itt élőket annyira nem érdekli ez a dolog maximum annyiból ha valaki a környéken lakik akkor mérgelődik, mert nagyon menni nem tud sehova, ugyanis sok út már másfél-két hete le van zárva az épitkezés miatt.


Ezen a héten jártam a Walk of fame-en, ahol a hires Dolby szinház is található. Ekkor ez az útszakasz már csak a gyalogosok számára volt közlekedhető de az is nyomorogva, az ember úgy érezte magát mint amikor a marhákat egy karámban terelik. De hát ez van, akinek nem tetszik az ne menjen arra, ugyebár. Nagyon sok túristát egyébként egyáltalán nem zavar, sőt méginkább élvezik azt, hogy mégha csak egy kis morzsányira is, de részesei az Oscarnak. 


A hiedelmekkel ellentétben amint elkezdődik a műsor, nem áll meg az élet Los Angelesben. Sőt, elég kevés ismerősöm (szerintem egy kezemen meg tudom számolni hányan is mondták) fog árgus szemekkel a TV előtt ülni, minden halad tovább a szokásos ütemben, nem úgy mint például mikor Január végén a Superball van. Olyankor az amerikaiak még külön Superball partit is rendeznek és bizony olyankor érdemes nagybevásárlást csinálni mert senki nem fog előttünk állni a sorban, hiszen mindenki otthon ül a TV előtt a szomszédokkal. Viszont a korábbi évekhez képest elég hüvös, 13 fok van Celsiusban, és csepereg az eső, ugyanis ez a tél eléggé téliesre sikerült itt Dél-Kaliforniában, igy nem lennék a helyében most azoknak akik már reggel óta a szinház környékén álldogálnak 1-2 lesifotért. 

Milyen furcsa egyébként, hogy tavaly ilyenkor még Miamiból néztem éjjel a műsort és végig az járt a fejemben, hogy márpedig a következő évben én már Los Angelesben fogok élni és onnan fogom nyomon követni az eseményeket. Újabb pipa a Bakancslistán! 



2017. február 22., szerda

Universal vagy Disney?!

Az Egyesült Államokban elég sok mondva csinált hosszú hétvége van az ünnepeken túl. Ilyen volt a múlt hétvége is, mivel Hétfőn "President Day" volt. Igy hát a barátnőm és a fia New Yorkból átrepültek hozzám erre a 3 napra. Az eredeti terv az volt, hogy a 3 napból az egyiken elmegyünk Disneyland-be, a másik kettőre fix program nem volt. Aztán egy hirtelen jött ötlet alapján (mert a spontanitás a legjobb dolog a világon) elmentünk Szombaton a Universal Studios-ba.


Nekem ez volt az első alkalom itt, és bevallom őszintén, hogy az egy napos $120 belépőért sokkal többet vártam. Maga a park viszonylag elég kicsi, fél nap alatt körbe lehet járni az egészet a hullámvasutakra való felüléssel együtt. Elég borongós és hűvös nap volt Szombaton, igy szerencsére 15-20 percnél többet sehol nem kellett sorba állnunk, ha fel akartunk ülni bármire is. Ami tényleg megérte, az a Harry Potter kastélyban lévő (valójában ez nem is hullámvasút, hanem "ride"-nak hivják, de nem nagyon tudom magyarul hogyan forditani, igy marad ez a szó) hullámvasút volt az egyik olyan dolog amiért már érdemes volt kifizetni a pénzt. Amikor az ember beleül az ülésbe és felteszi a 3D szemüveget olyan érzése van az utazás közben mintha egy seprűn ülne és közben Harry Pottert követi aki végig beszél hozzád. A parkban szinte csak ilyen 3D-s "ride"-ok vannak. Van, hogy egy Transformers kocsiban ül az ember és Ürdongóval és társaival kell megmenteni a Földet, vagy éppen Gru-nak kell segiteni és te egy Minion vagy.


Van a Parkban egy Walking Dead ház is. Ide a barátnőm és a fia nem mertek bejönni. Először csak legyintettem, hogy mennyire kis félősök, de mikor bementem jött az amire nem számitottam. Maga az épület belülről az első részben lévő kórháznak van kialakitva. Ez az épület nem 3D-s, nem kell hozzá szemüveg, itt egy folyosón kell végigsétálni. Mielőtt belépsz a folyosóra elmondják, hogy nem lehet kamerát használni, valamint végig legyen a tudatunkban az, hogy csak alkalmazottak vannak beöltözve és senkit ne üssünk meg, ők sem fognak hozzánk érni, és folyamatosan haladjunk tovább, ne álljunk meg. Ebbe a házba 13 év alattiak nem mehetnek be. Én személy szerint nagyon szeretem a sorozatot, de itt annyira megijedtem, hogy azt leirni nem lehet. Végig sötét van a folyosón és a plafonon lévő neonlámpák villognak, miközben a sötétben a semmiből többször a zombinak öltözött emberek eléd sétálnak és úgy csinálnak mintha el akarnának kapni. Hiába tudja az ember, hogy ez fog történni és ezek csak statiszták, annyira hirtelen és váratlanul történik az egész, hogy mégis megijedsz. 



Van még egy "ride" ami megéri a Parkban. Ez egy 60 perces út egy kis nyitott buszon amire kb. 50-60 ember fér fel. A parkban található a Universal Studios-nak néhány forgatási helyszine (ilyenek a The Voice, A cápa, Jurassic Park néhány jelenetének a helyszine stb.) ahol ezzel a busszal körbevisznek. Szintén adnak az útra egy 3D-s szemüveget, mert bemegy a busz 3 hangárba ahol 3D-s effektekkel lehet átélni egyes filmek forgatási jelenetét, mint pl. egy 7-es erősségű földrengést, vagy éppen az új King Kong cimű film egyik jelenetét.



Magáért a Parkért én sokallom a $120 belépőt főleg úgy, hogy az ember tudja, hogy Floridában Orlandóban háromszor ekkora a park és olcsóbb a jegy.

Másnap elmentünk Anaheimbe, Disneybe. Itt Californiában 2 park van, mig Orlandóban 6. Lehet venni jegyet csak 1 parkba $90, vagy lehet venni egy úgynevezett "Park Hopper" nevű jegyet amellyel a nap folyamán korlátlanul lehet menni egyik parkból a másikba. Ennek a jegynek az ára változó. Ezen a hétvégén, mivel "Holiday Weekend" volt igen csak magas, $174 került 1 főre. De ha a Universal Studios mérethez hasonlitjuk, akkor megéri az árát. Ebben a 2 parkban most rengetegen voltak. Voltam már kétszer itt, de ennyi embert még nem láttam ezen a helyen. 


De miért is jó Disney? Én tavaly nyáron jártam itt először. Előtte mindig azt hittem, hogy itt csak beöltözött Mickey Mouse-okat látok, meg szuvenir boltokat. De ez a park nem erről szól, hanem inkább a "ride"-okról. Mind a két parkban találhatóak hullámvasutak, ahová ezen a hétvégén iszonyatosan hosszú sorokat kellett végigállni. Volt olyan, amelyre 150 perces várakozási idő volt, de voltak emberek akik kiállták a sort. A belépőjeggyel egyébként lehet venni minden "ride'-ra egy gépből "fast pass"-t amellyel soron kivül be lehet menni. Ezért nem kell külön fizetni, viszont elég hamar elfogynak, tehát szemfülesnek kell lenni. Valamint nem lehet azt megcsinálni, hogy reggel nyitáskor végigrohanok és először összeszedem a fast passokat ahová fel akarok ülni, mert 2 fast pass igénylés között el kell telnie legalább másfél órának.


Disneyben a legjobb "ride"-ok közé tartoznak a Soarin, a California Sreamin és a Space Mountain. Általában erre a háromra kell a leghosszabb ideig sorban állni, a minimum várakozási idő mindenhol 120 perc volt. Mind a háromra volt fast passunk, de estére. Viszont a California Screaminnél és a Space Mountainnál kiálltuk egyszer a sort, mert tényleg annyira megéri.



Én még az orlandói parkban nem jártam, de tervbe van véve, hiszen azokban a parkokban sokkal több szórakozási lehetőség van mivel nagyobbak, valamint ott 6 park van ahová a Park Hopper jegy közel annyiba kerül mint ide a 2 parkba. Hiába, California drága állam. Ennek ellénre szuper élményekkel gazdagodtunk ismételten, a pénzt pedig nem sajnálom mert amilyen élményeket kaptam cserébe, azokat elvenni senki nem tudja már.