2021. február 19., péntek

Bevásárlás amerikai módra

     Az Instacartról először akkor hallottam, amikor még a Petcoban dolgoztam. Sorra jöttek a vásárlók és mondták, hogy az Instacarnak dolgoznak és segitsek már megtalálni nekik néhány terméket, mert ketyeg az időzitőjük. A harmadik, vagy talán negyedik ilyen alkalom után megkérdeztem, hogy mondják már el nekem mi az az Instacart. Tudom, Google és YouTube a barátaim, de munkaidőben nem nyomkodtam a telefonomat, mire pedig végeztem, ki is ment a fejemből, inkább csak arra koncentráltam, hogy minél előbb otthon lehessek a 8 órás műszak után. 


    Az egyik ilyen "Instacart shopper" igy végül elmagyarázta, hogy ők mások nagy, vagy éppen kisbevásárlását csinálják meg az app-en keresztül és azt viszik a megrendelőnek házhoz. Ezután már kicsit jobban utána néztem a dolognak, elkezdtem a YouTube-on videókat nézni, hogy tulajdonképpen hogyan is működik és mi is ez.

    A Shipt és az Instacart hasonló telefonos applikáció, mint az Uber, DoorDash, AmazonFlex, vagy éppen a Postmates. Nagyon egyszerűen működnek. Letöltöd a telefonodra és beregisztrálsz. Én az Ubert nem szeretem, mert nem szeretem amikor idegen emberek beülnek a kocsimba és éppen a ketchupot öntik ki, vagy az üditőt. A DoorDash és a Postmates szokott szintén bevásárlást csinálni boltokban, de ők inkább éttermekből való kiszállitásra fókuszálnak. Az AmazonFlex pedig Amazon Prime, Amazon Fresh és Whole Foods kiszállitást csinál. Nekem a legjobban az Instacart és a Shipt tetszett meg, mert nem kell rohanni, kapkodni. 


    Az Instacartra be regisztráltam még 2019 Decemberében (ekkor még nem hallottam a Shiptről), de várólistára tettek. Jött egy email, hogy köszönik szépen a jelentkezésemet, de most épp elég "Shopper" van a környékemen, de majd szólnak ha ismét lesz felvétel. Úgy voltam vele, hogy végül is ráér a dolog, mert van munkám, amit egyébként nem szerettem. A Petcoba hatalmas reményekkel és célokkal mentem, de sosem gondoltam, hogy egy nagy csalódás és kihasználás lesz a vége. Részmunkaidős ként voltam hivatalosan bejelentve, de heti 35-38 órákat dolgoztam. Ez a fizetés szempontjából nem is hangzana rosszul, de ugye mivel hivatalosan csak részmunkaidős voltam, igy nem kaptam semmilyen juttatást. A boltvezető nagyon meg volt velem elégedve hiszen nagyon gyors, megbizható és preciz munkaerő voltam, 4 hónap alatt 2x is elő lettem léptetve, aztán 2020 Január végén mégis elváltak az útjaim a Petcotól. A volt főnököm azóta egyébként már 5 alkalommal is felhivott telefonon és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e visszamenni hozzájuk a Petcoba, de mindig elutasitom, mert jobb nekem a rugalmas munkaidő ugyanannyi pénzért, valamint a pletykálkodó, dolgozni nem akaró 17-20 éves kollégák között sem éreztem jól magamat.

    Na de térjünk is vissza a bevásárlásra. Január végén miután vége lett a munkaviszonyom a Petcoval, először csak átmenetileg, de elkezdtem különböző applikációkat keresni a telefonomon és igy akadtam rá a Shiptre. Gyorsan ki is derült, hogy a Shipt tulajdonképpen az Instacart ikertestvére, csak kevesebb boltban lehet vele bevásároltatni. Oda is be regisztráltam, ott is várólistára kerültem. De csodák csodájára alig 5 napon belül jött is az email, hogy töltsem ki az adataimmal a jelentkezési oldalt, és amennyiben a background check (megnézik, hogy nem vagyok-e bűnöző, nem voltam-e elitélve ittas vezetésért stb) tisztán jön vissza, kezdhetek is dolgozni. Hamar meg is jött a válasz email, hogy nézzem végig az online okatást és utána akár azonnal is kezdhetek, a bankkártyát pedig pár napon belül postázzák. Minden ilyen app-nek van bankkártyája azért, hogy ha a vevő nem fizette ki előre online amit kért, akkor a shopper a boltban tudjon fizetni. De az app előre jelzi, hogy kell-e pénztárba menni és fizetni, vagy már ki van fizetve és a vevőszolgálatnál csak átnézik egyeznek-e a termékek a bevásárló kocsiban és az app-en a lopást elkerülve. Bizony, sajnos ilyenre is sokszor sor került már ahogy hallottam a dolgozóktól.


Tavaly Február első hetében el is kezdtem a Shiptel dolgozni. Eleinte féltem tőle nagyon, mert sok rossz kommentet is olvastam csoportokban róla, valamint mikor megláttam, hogy mennyit fizetnek, elkeseredtem. Viszont hamar rá is jöttem, hogy ezek az app-ek ugyanúgy működnek, mint amikor valaki pincér ként dolgozik, magyarul a borravalóért dolgozunk. Viszont egy szép összegű borravalóért meg is kell dolgozni. A megrendelővel folyamatosan kommunikálni kell, ha valami éppen nincs készleten akkor fel kell ajánlani egy hasonló, de más márkájú terméket neki, vagy pedig ő mondja meg, hogy mit is kér. Ha valakinek egy shopper többször is vásárolt már és a vevő mindig 5 csillagot ad, akkor az app algoritmusa egy idő után összepárositja a shoppert és a vevőt, ami több szempontból is jó. Nekem az elmúlt 1 év alatt kialakult vevőköröm lett, minden héten nagyon szép magas borravalókat kapok tőlük, ismerjük már egymást, megbizunk egymásban, sokszor már magamtól tudom, hogy mire cseréljem ki a hiányzó terméket.


    De persze van a fekete leves is, amit még a legelején meg is tanultam. A Shipt ha a vevő pontozási része 4.7 alá esik, akkor megszünteti a munkaviszonyt a shopperrel örökre. Ha az On-time rating, vagyis, hogy a megadott időben pontosan vidd ki a megrendelt árut 80% alá esik, szintén megszünteti a Shipt a munkaviszonyt örökre. Mindent időre kell kivinni a megrendelőnek. Viszont ezeket a pontozásokat tökéletesen tartani sem egyszerű, hiszen amikor sokan vannak a boltokban, vagy valamit sokáig tart megtalálni, azzal eléggé el lehet csúszni időben. Én ezért szoktam mindenhova hamarabb menni, mint ahogy elő van irva. Ehhez is kellett jó néhány hónap mire kitapasztaltam. Az Acceptance Rate egyedül az, ami miatt nem kell félni, hogy elvesziti a shopper a munkáját. Az csak azt mutatja, hogy az app által felajánlott vásárlások közül mennyit fogadott el a shopper amig online volt.

    De Március közepén jött a pandémia, és a Shipt egészen Augusztusig felfüggesztette a pontozási rendszert, hiszen rengeteg áru hiánycikk volt, a vevők pedig a shoppert hibáztatták. Sajnos nagyon sokan nem akarták megérteni, hogy egy Shipt shopper ugyanúgy megy a boltba bevásárolni, mintha a vevő magának tenné. Az más kérdés, hogy a boltok nem frissitik az árukészletüket online, hogy mi kapható a boltban és mi nem.

    Ahhoz is kellett pár hónap mire kitapasztaltam, hogy melyik vevő ad borravalót és melyik nem. Apartman komplexumokba például tavaly Május óta nem vagyok hajlandó kivinni semmit. Megtapasztaltam, hogy 10 lift nélküli apartmanban élő közül 8 fog rendelni 2-3 zsugor vizet, 15 kilós macskaalmot, 2-3 karton 12-es üditőt és még nehezebbnél nehezebb dolgokat. Végülis logikus, mert nem neki kell felcipelnie, hanem valaki más megteszi és egészen az ajtajáig viszi. A legnagyobb probléma az, hogy ez a 8 ember legtöbb esetben vagy nem ad borravalót, vagy $1-$2 borravalót ad azért a nehéz munkáért, amit a shopper megcsinált neki. Sajnos többször jártam igy, és ahogy a Shipt Facebook csoportokban olvasom, minden shopper igy jár. Úgyhogy én már több mint 8 hónapja csak olyan bevásárlásokat vállalok el, amelyeket családi házakhoz kell vinni.


    A Shipt és az Instacart is úgy vannak kialakitva, hogy a shopper előre látja mit és mennyi mindent kell venni. A Shipt app-en előre látni lehet a cimet is, ahova ki kell majd vinni a megvásárolt árut. Az Instacart app-en igazából csak következtetni lehet, mert egy térképet lehet csak látni, és ha ránagyit a shopper a térképre, akkor látja, hogy ha kis kocka akkor családi ház, ha nagyobb téglalap, akkor apartman épület lesz. De pontos cimet csak akkor mutat az Instacart app, amikor végzett a shopper a vásárlással és megnyomja a GPS gombot.

    Megmondom őszintén, hogy én nagyon megszerettem a Shiptet, és mivel mindig ugyanazokba a boltokba járok, igy az ott dolgozókkal is ismerjük már egymást és ez nagy segitség akkor, ha valami nincs éppen a polcon, de hátul a raktárban van. 

    Az Instacarttól egyébként tavaly Március közepén kaptam emailt közel 3 és fél hónapos várakozás után, hogy felvettek és küldik a bankkártyát. Összesen talán 4-5 bevásárlást csináltam az Instacarttal csak, mert nekem a Shipt rendszere jobban tetszik. A Shiptnek szerintem a Vevőszolgálata is jobb, mint az Instacart-é. Ha elakadok a fizetésnél például, mert a kártya nem működik akkor azonnal tudok telefonálni és segitenek. Az Instacarnál szinte lehetetlen bárkit is elérni, vagy ha sikerül akár az app chat-jén akár telefonon, nem igazán segitőkészek.

    Azt még azért tudni kell, hogy aki egy ilyen app-en rendeli meg a bevásárló listáját, és valami például akciósan van a boltban, az nem lesz akciósan az app-en keresztül. Valamint, jóval többet kell fizetni is az app-nek, mint amennyit a boltban fizetett volna magának. Különböző extra költségeket kell kifizetni, mint például szerviz költség, kiszállitási költség, és még van pár extra amit felszámolnak ezek az app-ek. És ezen felül adják még a borravalót, van aki kézpénzben, van aki az app-en keresztül. 

    Ezekkel az app-ekkel egyébként mint magánvállalkozó lehet dolgoni, saját maga után kell az adót mindenkinek fizetnie. A fizetést pedig a Shipt minden Pénteken utalja a bankszámlára, az Instacart pedig Kedden. Az Instacart-nál van úgynevezett "Fast pay" ami azt jelenti, hogy amit az adott napon keresett a shopper, azt pár dollár ellenében azonnal a bankszámlájára kérheti. Ezt egyébként igérte a Shipt is, hogy idén Januárban bevezetik, de eddig még nem történt meg. 

    Igazából elég sok változáson mentek át ezek a "Gig app-ek", mert az elmúlt évek során Kaliforniában nagyon sok Uber, DoorDash, Instacart stb. dolgozó elkezdte perelni ezeket a cégeket, hogy nem alkalmazott ként vannak tekintve és bérezve. Ezért a tavalyi választások során volt egy Proposition 22 pont is, amire lehetett szavazni. Mivel igennel nyert, ezért itt Kalifornia államban ezek az app-ek most már kötelesek minden megtett mérföldért 30 centet fizetni, kötelesek megemelni a kifizetéseket úgy, hogy az elérje a minimum órabért, valamint baleset biztositást fizetni arra az időszakra amig valaki éppen dolgozik. Egyelőre ez csak itt Kalifornia Államban lett bevezetve, de nekem van egy erős gyanúm, hogy 1-2 éven belül kiterjesztik majd országos szintűre. 

    Mi a férjemmel Március végén költözünk Texasba, és a Shiptezést fogom ott is folytatni a tanulás mellett. Nagyon fog hiányozni a már jól kialakult és megszokott vevőköröm, de egy jobb és szebb jövő miatt most megtesszük ezt a lépést, és elköltözünk.












2021. február 12., péntek

Életünk a Covid alatt

     Hihetetlen, hogy máris eltelt közel 1 év azóta, hogy lezárták a Világot. 1 évvel ezelőtt pont ilyenkor kezdtük a férjemmel tervezni, hogy átköltözünk Arizona Államba, mert Kalifornia Államban olyan mértékben elkezdtek felmenni az árak, hogy egy közeposztály beli családnak igencsak nehézkes a megélhetés. Már minden készen állt a költözésünkre, a lakásbérleti szerződés is meg volt irva, nekünk már csak alá kellett volna irnunk és indulhattunk is volna. De ekkor jött az Élettől egy nagy pofon, a Covid. Hirtelen mi is dilemmába estünk, hogy mit tegyünk, hiszen annyira hirtelen bezártak mindenkit, nem tudtuk mit jelentenek be 5 perc múlva újra. Végül aláirtunk még 1 évet itt Kalifornában ahol immáron már 3 éve lakunk. 


    Jó pár hónapon át bántuk egyébként, hogy nem költöztünk, de ugye mégis ki tudhatta előre, hogy 1 éven át online oktatás lesz majd, és a férjemnek nem kell bemennie az előadó terembe, hanem Zoom-on fog tanitani. Viszont, ha a másik oldalát nézzük a dolgoknak, minden okkal történik. Ha átköltöztünk volna, akkor nem valószinű, hogy tavaly ősszel végre olyan sok évnyi várakozás után elkezdek egy Főiskolát.

    Tavaly sajnos 8 év várakozás után sem sikerült haza jutni Magyarországra. Bár nagyon sok ismerősöm haza ment a nyár folyamán, vagy éppen ősszel, mi nem akartuk bevállalni a kockázatot. Valamint olyan gyakran és váratlanul törölték a járatokat, hogy nem szerettünk volna ezen sem anyagilag vesziteni. Igy inkább az Europába való utazással várunk addig, amig végre akadálytalanul lehet menni. Remélhetőleg 1-2 éven belül helyre áll minden.

    A bezártsággal megnőttek az online munkák számai is számomra. Igaz, a tavasszal úgy éreztem, hogy én kiégtem, nem dolgozom tovább online. Egyszerűen nem tudtam magyarázatot találni arra, hogy miért utasitom el folyamatosan az egyre növekvő klienseket. Nem tudtam nekik blog posztokat irni. Nem ment, és nem találtam rá magyarázatot. Ezért elkezdtem inkább másoknak való bevásárlással foglalkozni app-eken, ami itt az Egyesült Államokban egy igen szépen jövedelmező kereset, és nagyon flexibilis, ami a tanulás mellett nagyon sokat számit nekem. 

    Bár Magyarországra tavaly nem sikerült hazajutnunk, mi mégis próbáltunk egy kicsit kimozdulni. Igy sikerült elmenni Las Vegasba kedvezményes áron rögtön azután, hogy kinyithattak. Ezen kivül végre eljutottunk az Area 51-ba, és a Monument Valley-be, és a Gooseneckshez is.






    2020 ősze nagyon gyorsan telt, szinte észre sem vettük, hogy máris év vége van. Jó pár év kihagyás után el kellett kezdenem visszarázódni a tanulásba, persze mindezt Zoom-on keresztül, ami azért valljuk be, csalódás volt nekem, hiszen egy iskolapadba mégiscsak mássabb beülni. Valamint az Angol tanár oktatási morálján is meglátszott, hogy utálja az online tanitást. Heti 1 alkalommal volt Angol óra, ami a tanmenet szerint 4 órás kellett volna, hogy legyen. 
Nos, ő 1 óra után elköszönt, és kikapcsolta a Zoom-ot. Minden alkalommal... Oké, tudom, ki az a hülye aki ennek nem örül? Én! Én ennek egyáltalán nem örültem, hiszen annyira vártam már, hogy végre tanulhassak. A dolgozatok és rövid tesztek is amiket irni kellett neki eléggé nevetséges szinvonalon voltak. Még a férjem is meglepődött nagyon, hiszen egy English 101 osztálynak nem ilyen alacsony szinvonalúnak kellett volna zajlania. De végülis megbékéltem vele és úgy voltam ez az osztály legalább könnyű. 
A matematika nem volt az. Nagyon nem. Főleg nekem, aki hülye belőle. Mindig is csak átcsusszantam középiskolában is, itt is meglett a szükséges jegy.
A tavaszi félévemben nincsenek Zoom órák. Olyan szinten online megy minden, hogy YouTube videókat küldenek a tanárok, ahol előadják a tananyagot amit nekem végig kell hallgatnom, majd a Főiskola websitejára feltölteni a házi feladatot. Ez végülis annyiból jó, hogy nem vagyok órához kötve, akár éjjel is meghallgathatom a tananyagot. 


    Mit hoz(zott) eddig nekünk 2021? A férjem továbbra is online tanit Zoom-on, és már közölték velük, hogy nyár végéig online is maradnak a Főiskolák és Egyetemek, de kb. 90% biztosra mondták nekik egy múlt heti értekezleten, hogy 2021-ben teljesen online marad itt Kaliforniában az állami főiskolai oktatás. 
Mivel eltelt 1 év, és megbántuk, hogy tavaly nem költöztünk el a számunkra élhetetlenné vált Kaliforniából, eljött az idő, hogy megkeressük az új lakóhelyünket. 
Arizóna kiesett a látókörünkből, hiszen az elmúlt 1 év alatt olyan sokan költöztek át a szomszédos Államba Kaliforniából, hogy elég szépen elkezdtek menni ott is fel az árak. Annak a lakásnak amit szerettünk volna tavaly kivenni, idén már közel $300-al felment az ára és kb. csöbörből vödörbe esnénk ha oda költöznénk, ugyanis abszolút nem spórolnánk, vagy legalábbis nagyon minimálisan. Nevada Államban is hasonló árakkal lehet most már találkozni mint Arizónában. Igy esett a választásunk Texasra.

    2 héttel ezelőtt elmentünk 1 hétre Texasba, mert a férjem még nem járt ott és szerette volna megnézni. Meglepetésemre nagyon megtetszett neki az Állam, az emberek kedvessége, és nem beszélve az árakról. Jelentkeztünk is egy lakásra amit szinte azonnal meg is kaptunk. A lakás 25%-al nagyobb mint amiben most vagyunk és közel $1000-al olcsóbb a havi bérleti dija. Egy gallon benzin pedig másfél dollárral olcsóbb, mint itt nálunk Kaliforniában. Nem is volt kérdés tovább, hogy költözzünk-e. A férjem már talált ott is állást, az én munkám pedig helyfüggetlen. A főiskolával is szerencsésnek mondhatom magamat, szerencsére minden creditemet át tudom vinni egy ottani főiskolára.

    Egyelőre itt tartunk, igy 2021 második hónapjának a közepén. Egy hónap múlva pedig ha minden jól megy, egy új fejezetet kezdünk meg az életünkben. 







2020. június 18., csütörtök

Viva Las Vegas az újranyitás után


 A múlt hétvégén a férjemmel Las Vegasban töltöttük a hétvégét, hiszen közel 3 hónap után Amerika Játszótere végre újra "megnyitott". Legalábbis a város úgy reklámozza magát, hogy újra nyitott. Ugyanúgy, mint bárki más, mi is már alig vártuk, hogy végre kimozdulhassunk, és most a vegasi árakhoz képest viszonylag elég olcsón lehet szobákhoz jutni, még az elitebb szállodák körében is, bár az igen magas ($39/éjszaka) resort fee-t sajnos még igy sem akarják elengedni. Több ismerősünktől hallottuk akik korábban egy évben többször is jártak Las Vegasban játszani és a szállodákban mint játékosok be vannak regisztrálva, hogy kaptak kaszinóktól 2-3 éjszakát is teljesen ingyen, csak menjenek. Igy végül is a $49/éjszaka(+ resort fee) csábitásának mi sem tudtunk ellen állni. De azt amit tapasztaltunk, még minket is ledöbbentett. 


Ha valaki meghallja azt, hogy Las Vegas, akkor szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy azonnal a fények, a tömeg és a szerencsejáték jut legelőször eszébe. Nos, Las Vegas most üres. Ok, nem teljesen kihaltak az utcák, de egy Vegasi forgalomhoz képest kong az ürességtől.Tömeg még igy, az olcsó szobák ellenére sem volt a hétvégén. Sőt, Péntek és Szombat éjjel este 10 óra után már autók és emberek szinte alig voltak kint az utcán. 



A kaszinóknak kb. a fele nyitott meg 2 héttel ezelőtt, a másik fele néhány belül tervezi a nyitást és abban biznak, hogy a Július 4-i hétvége ismét fellenditi valamennyire a kaszinók bevételét annak ellenére, hogy egyelőre külföldi turisták nem jöhetnek. A nagyobb kaszinók közül amelyek most nyitva vannak az MGM, Caesar, Bellagio, Flamingo, Cosmopolitan, de ezeken belül is inkább csak az éttermek és a játékos részek. A kaszinókban és hotelekben található üzletek közül jóformán még egyik sem, vagy pedig nagyon limitált nyitva tartással vannak.



Ami nagyon megdöbbentett minket, az a social distancing és a maszk hiánya. Las Vegasban a maszk használata csak a kaszinók alkalmazottainak kötelező, de egyébként csak annak kell hordania, aki úgy érzi. Mi kb. az emberek 5-10%-án láttunk maszkot. Ami a social distancing-et illeti, az egyáltalán nincs. Bár mindenhol ki van irva, és a földön is felragasztott lapokkal jelzik, de szinte senki és sehol nem tartja be. A játékgépek között nincsenek székek kihagyva, és ha valaki feláll egy géptől, mi szinte sehol nem láttuk, hogy ment volna egy alkalmazott és azt letörölte volna. Plexi falat a legtöbb kaszinóban a rulett és a kártya asztaloknál láttunk az osztó és a játékosok között. 




Minden kaszinóban kb. 10 méterenként láttunk kézfertőtlenitőt kirakva, de egyedül az MGM kaszinó volt az, ahol külön kézmosót, ingyen maszkokat és ingyen kesztyút tettek a kaszinó kellős közepére. A Caesar kaszinóban pedig a WC-ben az egymás melletti csapokat nem lehet használni, amit én pl. személy szerint teljesen értelmetlennek tartok, hiszen a Caesar kaszinó az egyik hely az, ahol az éttermekben az asztalok között nincs social distancing és asztal kihagyás, de a WC-ben az egymás melletti csapok le vannak zárva.




Meglepő módon egyedül az In-N-Out gyorsétteremben láttuk, hogy nem 1, hanem 2 asztal is ki van hagyva a vendégek között, és 2-3 percenként egy alkalmazott járta körbe az étkező részt és törölte le a székeket és az asztalokat. Sehol máshol, pláne nem a kaszinók éttermeiben ilyet és ehhez hasonlót nem tapasztaltunk. Nyilván még tömeg sincs, a kaszinókban sem voltak sokan, sőt látványosan üresek voltak a játék gépek és több kártya és rulett asztal is le volt zárva. 



Amit egy kicsit viccesnek találtunk, az a két Caesar szobor a kaszinóban. Mind a két szoborra 1-1 maszkot helyeztek fel.



Aki már volt Las Vegasban az tudja, hogy micsoda élet szokott itt lenni. És látva a nagy kaszinókat teljesen sötéten, bezárva, nagyon ilyesztő látvány volt. Már csak abba szörnyű belegondolni, hogy hány ezer ember maradt teljesen munka nélkül csak ebben a városban, és vajon ki tudja mikor lesz újra minden a "régi"?

Találkoztunk egy Las Vegasban taxis ként dolgozó magyar ismerősünkkel is, aki szintén emlitette, hogy ő nem hiszi, hogy ez év végéig Vegas visszanyerné a régi formáját. Ugyanis a show-k nem mennek, és ki tudja hány fog teljesen megszűnni, hiszen ha csak 50-100 ember lehet bent egyszerre, az nem éri meg a show működtetését, mert nem hoz annyi bevételt, amennyit kellene. Ezen kivül a vegasi élet 50%-át a bulizó fiatalok teszik ki, akik a pool party-kon szoktak lenni, valamint a Fremont Street-en Downtown Las Vegasban. Bár a Fremont Street megnyitott és pár DJ és játszik már, de ugye közel sem azt lehet tapasztalni, mint amire számitottak. A szállodák medencés partijai pedig még egy jó darabig nem lesznek biztosan megtartva. 

Nyilván igy, hogy a szállodák olcsóbban (vagy teljesen ingyen) ajánlanak szobákat valamint, hogy elég lazára veszik a social distancing fogalmát, elég sok belföldi turistát fog ide vonzani az elkövetkező hónapokban, hiszen 50%-át érdekli a virus az embereknek, a másik 50% pedig hazugságnak gondolja. De az, hogy ez hosszú távon mennyire fog a Kaszinó Város fenntartásához hozzájárulni, az csak hónapok múlva fog kiderülni. 

2020. március 18., szerda

Egy új évtized kezdete...

Számomra a 2020-as év hihetetlenül jól kezdődött, Január végén végre zöldkártyás lettem és a férjemmel elkezdtük tervezni a nyári utunkat haza Magyarországra. Sosem gondoltam volna, hogy friss zöldkártyás ként majd nem fogom tudni kihasználni a lehetőséget, és végre 8 év után újra haza látogathassak. Ugyanis jelen állapot szerint nagyon kevés esélyt látunk arra, hogy Augusztus elején haza fogunk tudni menni. Sajnos ahelyett, hogy arról irnék bejegyzést, hogy végre eljutunk a férjemmel Rosaritoba, Mexicoba arról kell irnom, hogy mi miként is éljük meg ezt a hihetetlen állapotot, amit leginkább egy rémálomnak tekintek és alig várom, hogy valaki felkeltsen belőle.

Én a Dél-Kaliforniában található Orange County-ban tapasztalható helyzetről tudok helyi szemmel beszámolni, és csak bizonyos boltokról, ahova járok, valamint amit látok, tapasztalok az utcán haladva.



Kb. 1 hónapja elkezdtem pénzkereseti lehetőség ként a Shipt/Instacart nevű app-ekkel dolgozni. A lényege az, hogy valaki a bolti bevásárlási listáját az app-en leadja, én pedig bevásárolok és házhoz szállitom. 1 hónappal ezelőtt még teljesen jól működött a dolog, de amint a múlt héten az Egyesült Államok Elnöke bejelentette, hogy Európából csakis kizárólag amerikai állampolgárok jöhetnek vissza, mondhatni elszabadult a pokol. 




WC papirt és kézfertőtlenitőt már Február közepétől nehézkes volt kapni, de határon való belépés korlátozása után az emberek őrültek módjára elkezdtek mindent felvásárolni, amivel a boltok nem birtak lépést tartani. Az elmúlt 1 hétben szinte teljesen kirültek a nagyobb boltok (Target/Smart&Finals/Ralph's/Vons/Albertsons/Stater Bro's). Én az app-ek segitségével ezekbe a boltokba járok, igy ezekről tudok csak beszámolni, de ahogy ismerősöktől hallottam, a többi boltokban is nagyon sok probléma volt.

Sajnos egy bolt sem volt ennyire felkészülve egy ilyen időszakra, igy nagyon hamar kiürült minden tartalék készlet és amint utánpótlást kaptak, az azonnal el is fogyott. Kb. 1 hétbe telt, hogy a boltok végre belássák, hogy ez igy nem mehet tovább és limitálni kell, hogy ki miből mennyit vehet. Igy jutottunk el oda, hogy 2020 Március 16-tól WC papir, papirtörlő, baby popsitörlő, a pelenka, szappan, kézfertőtlenitő (amikor éppen van), hús, tojás mindenki csak 1-et kaphat, és mindezért sorba is kell ám állni.




Én múlt hét Csütörtök óta ma láttam először újra banánt, tojást, tegnap pedig végre darált húst is kaptam, de abból is csak kisebb tálcával vehettem. Bár én '86-ban születtem és nem emlékszem mi volt otthon a rendszerváltás előtt, de a szüleim és ismerősök elmondása alapján, teljesen úgy érzem magamat, mintha újra a '80-as években lennénk, amikor is sorba kellett állni amikor jött a banán és mindenki csak egy kicsit kaphatott. 





Ma már végre láttam én is több boltban, hogy újra kezd feltöltődni az árukészlet, de limitálva van, hogy 1 személy mennyit vásárolhat. 

Tegnap óta vettem észre azt is, hogy egyre kevesebb ember jár bevásárolni, egyre kevesebben vannak a boltokban. Múlt hét Péntek-Szombat-Vasárnap nagyon sok ember volt az üzeletkben. Amikor először megláttam az üres polcokat, szó szerint majdnem elsirtam magamat, mert nem hittem el, hogy 2020-ban ide jutottunk el. Annyira sokan voltak az üzeletkben, hogy szinte egy tűt nem lehetett elejteni, ma már éppen csak lézengenek és több a dolgozó mint a vásárló. A mai nappal egy új szabályt is bevezettek, a legtöbb bolt reggel 8 órakor nyit és reggel 8 és 9 között csak a 65 év felettieket és a bármilyen rokkantsággal rendelkezőeket engedik be vásárolni. 9 óra után pedig bárki bemehet, de ugyanúgy sorba kell állni a WC papirért és társaiért. 

Nagyon sok probléma van egyébként a boltok website-jával is, hiszen online azt mutatja amikor valaki rendel, hogy x y dolog kapható a boltban, igy persze megrendelik. De amikor én oda megyek és elküldöm a fényképet az üres polcról, akkor fel vannak háborodva, hogy "de hát a website szerint kapható". Sajnos ilyenkor én vagyok az, akin csattan az ostor és próbálom a lehető legtürelmesebben elmagyarázni, hogy én aztán tényleg nem tudom, hogy a bolt miért nem frissiti a website-on, hogy mi az ami elérhető a boltban és mi az ami nem.

A pozitiv dolog az, hogy az itt élők egyre komolyabban veszik a "Mindenki maradjon otthon" dolgot, hiszen a Kaliforniára egyáltalán nem jellemző üres utakat járom 2 vásárlás és házhoz szállitás között. Félelmetesen üresek az autópályák. Ahol máskor reggel 6 és 9, valamint délután 3 és este 7 között szó szerint lépésben lehet haladni, most teljesen olyan érzés keriti el az embert, mintha a Walking Dead cimű sorozatban szerepelne. Viszont ennek köszönhetően végre tiszta levegőt szippanthatunk be és eltűntek a vastag szmogfelhők is Los Angeles és vonzáskörzetéből.


Az, hogy én a másoknak való bevásárlást meddig fogom csinálni attól függ, hogy meddig engedik majd meg, hiszen egyelőre most jelen helyzetben nekem ez az egyetlen bevételi forrásom, a férjem pedig otthonról dolgozik. Természetesen folyamatosan odafigyelek arra, hogy a lehető leghigiénikusabban vásároljak, folyamatosan használok fertőtlenitő kendőket és amikor csak tudom megmosom a kezemet. Tegnap éjfél óta Orange County-ban is bezártak minden szórakoztató helyiséget, egyedül a boltok és gyógyszertárak lehetnek nyitva, de azok is röviditett nyitvatartással. 

Szerintem nyugodtan kijelenthetem bármelyikünk nevében, hogy kivánom minél előbb érjen véget ez a rémálom és térjen vissza minden a megszokott kerékvágásba. 

2019. október 7., hétfő

Élet a Petcoban

Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is kellene tapasztalatot szereznem "állatgondozás" terén, többféle variáció is eszembe jutott. Gondoltam, hogy esetleg állatkerben kellene állást keresnem, de utálom az állatkerteket. Nem szeretek oda járni, sajnálom őket bezárva látni. Pedig tudom, hogy sok állatfajt sajnos a kihalás veszélyeztet, valamint ők már fogságban születtek és nem is tudnának a vadonban élni, bennem mégis valami féle sajnálat van irántuk. 

Ekkor jött az ötlet, hogy ha már állatkert nem, akkor legyen kisállat kereskedés, ahol van állatorvos is, valamint örökbefogadás. A Petcoról tudtam, hogy itt sajnos nem csak kifejezetten állatokkal lesz dolgom, hanem a vásárlókkal is. De mi is igazából az én dolgom a Petcoban?


Az én feladatom a kisállatokról (is) gondoskodni, vagyis megetetni őket, kitakaritani az akváriumokat, és megbizonyosodni arról, hogy nem betegek. Nyilván nem vagyok állatorvos, igy nem tudom megállapitani, hogy ha beteg egy állat, de betegségre utaló jeleket lehet rajtuk látni. Pl. kevesebb táplálkozás, mozgáshiány, letargia, hasmenés. Amikor ilyet tapasztalok, akkor hátra kell őket vinnem egy úgynevezett "Wellness room" nevű helyiségbe, ami el van zárva a vásárlók elől. Itt tartjuk a betegnek vélt állatokat 1-2 napig, ahol megfigyeljük őket óránként, hogy esznek-e, mozognak-e rendesen, valamint van-e még hasmenés. Amennyiben ezek továbbra is fent állnak, igy valamelyik dolgozó azonnal elviszi a betegnek vélt állatot az állatorvoshoz.


És, hogy milyen kisállatokat árul a Petco? Halak (a mi üzletünkben csak édesvizi halak vannak, de másik városban lehet kapni sós vizi halakat is), hüllők (kigyók, gyikok, kaméleonok), tarantullák, egerek (kigyók etetésére, de árulunk fagyasztott egeret is), hörcsögök, csincsillák és tengeri malacok. Árulunk még tücsköket is kicsi, közepes és nagy méretben, a gyikok és kaméleonok etetésére. Ezeket a tücsököket 3 különböző (méretük miatt) műanyag hordóban tároljuk tojástartókkal. Amikor valaki jön venni tücsköket (napi szinten legalább 20-an jönnek), akkor a tojástartók és egy nagy tölcsér segitségével tudjuk őket összeszedni. Ezen kivül minden hétvégén örökbefogadás is van nálunk, amikor is különböző állatmenhelyek önkéntesei hozzák be az üzletbe a cicákat, nyulakat és kutyusokat amit bárki örökbe fogadhat. Valamint, minden második hétvégén állaorvosi szolgáltatást is igénybe lehet venni időpont foglalás nélkül. Egyszerűen csak besétálhat bárki és igénybe veheti a szolgáltatást. Valamint található még nálunk kutyakozmetika is. 

A Petco is csinál kisállat örökbefogadást, amely a hét minden napján folyamatosan van. Nagyon sokan megveszik a halakat, hörcsögöt, tengeri malacot, majd pár nap, hét után visszahozzák őket különböző okok miatt. Sokan nem kérik vissza a pénzüket, hanem a Petconak adományozzák a kedvencüket, igy mi pedig örökbe fogadásra kináljuk. Ilyenkor az akváriumokra ki is irjuk, hogy ezek a kisbarátok szerető gazdikat keresnek.


Hogy szeretem-e a munkámat? Azt az időt amit az állatokkal töltök nagyon. A nehezebb része a vásárlókkal van. Sokszor be kell állnom a pénztárba, és ilyenkor van az, hogy eszembe jut miért is szokott sok pénztáros olyan flegma és mogorva lenni. Aki már dolgozott bármiféle ügyfélszolgálati munkakörben, annak gondolom nem kell elmagyarázni, hogy milyen sok féle embertipus és temperamentum létezik. És igen, nagyon sokszor megtépázzák annak az idegszálait, aki segiteni próbál. A legtöbbször az van, hogy bejönnek tanácsot kérni, hogy milyen ételt adjanak az állataiknak. A Petcoban csakis tartósitószer- és hozzáadott adalékanyagtól mentes, egészséges kutya- és macskatápot és konzervet, valamint hüllő- és kisállat eledelt adunk el. Sok vásárló teljesen fel van háborodva, hogy miért nincs a megszokott és olcsóbb áru a polcokon és nehezen tudják megérteni, hogy ha valami egy embernek ártalmas, akkor az a szeretett kiskedvenceiknek is az lesz. Ilyenkor van az, hogy tanácsot kérnek, hogy melyiket is válasszák, de a végén sosem fogadják meg a tanácsot. A pénztárnál fizetéskor is szoktak cifrákat alakitani, amit most nem ecsetelnék, mert nekem, mint egy állatkereskedésben dolgozónak ezt egy szép nagy mosollyal kell torelálnom. De maradjunk annyiban, hogy kell ehhez a részhez bőven türelem.




Vannak ám érdekes és tök jó fej vásárlók is. A legtöbben a kutyájukkal vagy a cicájukkal jönnek vásárolni, de akadnak, akiknek másféle házi kedvencük van, és bizony elhozzák őket magukkal. Általában megengedik, hogy a kezünkbe vegyük őket, vagy éppen csak megsimogassuk. Akik állatokkal jönnek be, azok mindig jófejek és viccesek.

Egy dolog azonban mégis van, ami a Petcoban, mint munkahelyben mégis zavar. Sajnos, mint a legtöbb multinál, itt is az a legfontosabb, hogy minél több profit legyen, és igy kevesebb ideje marad az alkalmazottnak az állatokkal való foglalkozásra. Ennek ellenére, egyelőre nagyon szeretek itt dolgozni, mert rengeteget tanulok az állatokról, a táplálkozásukról, az egészségükről, ami mind elengedhetetlen a jövőmre való előre lépéshez.

2019. szeptember 20., péntek

Vissza a mókuskerékbe

7 év magánvállalkozás után eljött végre az ideje, hogy visszatérjek a normális emberek közé, és valakinek újra az alkalmazottja legyek. 33 éves koromra jött el az az idő mire megvilágosodott, hogy merre és hogyan tovább folytassam az utamat. Megmondom őszintén, hogy igy 7 év "szabadság" után elég nehézkes visszaszállni a mókuskerékbe, de a célok elérése érdekében muszáj volt.

Tavaly ősszel az Upwork oldalon keresztül elkezdtem a szabadúszással foglalkozni, de még annyira új volt nekem a dolog, hogy csapongtam 2-3 hónapig, minden munkát elvállaltam amiből csurrant-cseppent valami kis összeg. Viszont a tisztánlátás, hogy merre is tovább, csak idén Január végén jött egy régi ismerős/"kolléga", szintén szabadúszó szövegiró segitségével. Ő volt az aki elinditott a szövegirás világában. Neki köszönhetem, hogy megtanultam hogyan kell egy igazán jó blogposztot megirni úgy, hogy meg is fizessék érte az embert. Viszont mire rájöttem arra, hogy mi is az a témakör amelyben én szövegiró szeretnék lenni, az hetekbe telt. 

Kb. Február végére körvonalazódott, hogy az állatokról szeretnék irni különböző oldalaknak, állatorvosoknak. Szépen felépitettem egy saját szabadúszó weboldalt amelyen a portfóliómban megtalálható néhány általam irt cikk. Viszont, ez a szabadúszás nem lesz teljes munkaidős állás egyik napról a másikra. Igy 7-8 hónap elteltével is még mindig csak részmunka időben csinálom, amit viszont nem bánok egyelőre. Ugyanis már korábban is megfogalmazódott bennem a dolog, hogy nagyon szeretnék állatokkal foglalkozni, de nem volt lehetőségem elindulni az úton. De egy hónappal ezelőtt végre kinyiltak a kapuk előttem, igy végre eljött az ideje annak, hogy elkezdjek munkát keresni, magyarul vissza bekerekülni a taposómalomba.


Persze a keresés előtt végig kellett gondolnom, hogy hogyan is állitsak össze egy jó önéletrajzot, hiszen nekem olyan még sohasem volt. Annak idején még a Rendőrségen Magyarországon nem volt rá szükségem, és itt kint az elmúlt 7 év alatt sem, mivel takaritásból, személyi assziszenskedésből és babysittingelésből éltem. Igy hát az első pár napomat azzal töltöttem, hogy hogyan is fogalmazzam meg úgy a szakképzettségemet, hogy az kapós legyen a munkaadók körében. Mivel tudtam, hogy állatorvosi rendelőbe vagy állatkereskedésbe szeretnék elhelyezkedni, igy egyértelmű volt ügyfélszolgálati tapasztalat. Szépen leirtam, hogy a rendőrségen miket csináltam, ami megfelelt ügyfélszolgálatnak is, valamint nagyon jól jött az elmúlt 7 hónapnyi állatokról való blogolás, hiszen rengeteg kutatást végeztem a cikkek irásához. Ezeket szépen felsoroltam, formázgattam, több emberrel aki tapasztaltabb átnézettem, majd elkezdődött a munkakeresés.


Általában a cégek saját oldalán a career fül alatt, a LinkedIn, Indeed és ZipRecruiter oldalakon jelentkeztem célirányosan. Nagyon meglepődtem, hogy milyen sok visszajelzést kaptam, sőt sokkal több interjúra behivtak, mint az valaha is elképzeltem. Sajnos állatorvos mellé még a recepcióra sem vettek fel egyelőre, mert oda olyan embereket keresnek, akiknek már legalább 2-3 éves állatorvosi rendelőben lévő tapasztalatuk van. Viszont, a USA egyik vezető állatkereskedése, a Petco behivott interjúra, és 3 nappal később jött is a telefon, hogy már másnap kezdhetek. Annyira örültem, mint majom a farkának, hiszen ez az a munkahely, amely tökéletes ugródeszkának a jövőt illetően. Itt minden féle állat van a hüllőktől kezdve, a kisállatokon keresztül a halakon át egészen a madarakig. Van kutyafodrász, valamint minden hétvégén örökbefogadás és állatorvosi szolgáltatás is.

A szabaszúszó szövegirást továbbra is folytatom, ugyanúgy állat témakörben, viszont a fő célirány most a Petcoból való feljebb jutás 1-2 éven belül. Januárban pedig online kezdek el egy diplomát csinálni ami 2 évig fog tartani, amellyel állatorvos melleti nővér képesitést fogok szerezni. A 200 órás gyakorlatomat az állatorvos mellett a Petco állatorvosánál pedig meg is tudom csinálni, igy nem kell külön még egy állatorvosi rendelőt keresnem.

Rengeteg embertől hallom azt, hogy mennyire nehéz munkát kapni, valamint, hogy nincs munka. Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy célirányosan , a munkának megfelelő fontos szavakkal megirt önéletrajz csodákra képes. Nekem kevesebb, mint 3 hétbe telt, hogy a Petcoba felvegyenek. 3 hétig jelentkeztem folyamatosan állásokra megállás nélkül, és 10-ből 8 helyre be is hivtak interjúra, amelyen én magam is meglepődtem. És igy, 7 év távlatában visszanézve azt, hogy honnan indultam és most hol és merre tartok, jó érzéssel tölt el. Soha nem szabad feladni az álmainkat, mégha azok nem is azonnal válnak valóra és kőkeményen meg kell érte küzdenünk!

2019. július 2., kedd

7 év

7. hó 7-én léptem be 7 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokba. A mai napig emlékszem amikor leszállt a gép Miamiban és arra, hogy hogyan nézett ki a határőr.
Emlékszem az első éjszakára az új lakásban, valamint amikor először tudatosult bennem, hogy valóban Amerikában vagyok.
A mai napig úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg a hullámvölgyek ellenére is.

Legjobbat, mert ki mertem lépni a komfortzónámból, és mertem egy hatalmasat ugarni át, egészen az Atlanti-óceánon. 7 év alatt sikerült már majdnem teljesen feltennem a pontot az i-re, hiszen a bakancslistámon szereplő helyek közel 80%-ához sikerült eljutnom. Tudom, sokan azt gondolják, hogy "Csak az 80%-ához 7 év alatt?", de vannak akik 20 év alatt sem jutnak el az elsőig sem.



7 évvel ezelőtt egy biztos állást, a rendőrséget hagytam ott, valamint egy jogi diplomát mindazért, hogy itt a leges legaljának a legaljáról megpróbáljak egy számomra hihetetlen álomból egy valóságot felépiteni. Rengetegen nem hittek bennem és kinevettek. Legfőbbképpen akkor, amikor New York-ban egy pincében éltem (nyilván ez az én döntésem volt anyagi szempontok miatt) és elhatároztam, hogy nem adom fel és egyszer igenis az álmok valóra válnak.

7 év alatt többet csalódtam emberek és "barátok" szavaiban, mint az elmúlt 33 évem alatt összesen. Rengeteg segitséget kaptam, és ennek a többszörösét próbáltam vissza adni másoknak. Nem lettem Teréz anya, de gyökeresen megváltozott a személyiségem úgy gondolom, hogy jó irányba. Amikor az ember egyedül van és csak magára számithat, hajlamos a befordulásra, amely negativ hatással van a személyiségre. Én is ilyen voltam annak ellenére, hogy a segitségemre, támogatásomra bárki bármikor számithatott és a mai napig számithat. Viszont most már meggondolom, hogy kinek, miben és hogy nyújtok segitséget.


7 évvel ezelőtt megtanultam, hogy hogyan kell a WC-t kitakaritani egy szállodában úgy, hogy ne érjen kellemetlen meglepedés amikor az ülőkét felhajtjuk. Megtanultam, hogy hogyan kell gyönyörűen beágyazni, valamint a tükröt úgy megpucolni, hogy teljesen újnak nézzen ki.

7 év alatt összesen 4 államban és 6 városban éltem, rengeteg magyar, és külföldi ismerettségre, barátságra tettem szert. Dolgoztam szállodában, étteremben, gyárban szalag mellett, voltam bentlakásos babysitter és személyi asszisztens is. Elvégeztem egy adótanfolyamot, valamint két Content Marketing tanfolyamot amelyek segitettek az SEO és a Social Media marketing megtanulásában. Most már több mint 8 hónapja pedig kezdek helyfüggetlen szabadúszó szövegiró ként dolgozoni, valamint hamarosan ismét visszaülök az iskola padba, hogy egy új diplomát megcsinálni.

Viszont a legjobb dolog az, hogy lassan 1 éve a legjobb barátom felesége lettem. 7 évvel ezelőtt álmodni sem mertem volna róla, hogy én valaha is férjhez fogok menni. Persze korábban volt már 3 komolyabb kapcsolatom, de sosem gondoltam volna, hogy lesz valaha is valaki akivel le tudnám élni az életemet. Jó, rendben tudom, 1 év házasság után az ember könnyen beszél, majd lássuk mit mondok 5, vagy 10 év múlva. Értem én, de most boldog vagyok és remélem, hogy ez igy is fog maradni. Legalább is dolgozunk rajta, hogy igy is maradjon.

Hihetetlen, hogy az ember igy, 7 év után realizálja csak magában, hogy milyen gyorsan is telik az idő. Mintha csak tegnap számoltam fel a teljes életemet Magyarországon és szállt volna le a gép Miamiban. És, hogy merre visz az utunk tovább? Nos, én 3 és fél éve Kaliforniában élek, a férjem pedig már 10 éve. Annak ellenére, hogy ha elhagyjuk a város egy csodálatos államban vagyunk, egyre jobban ellehetetlenedett itt a megélhetés, iszonyatosan felmentek az árak. Megélni megélünk, de előre nem haladunk. Igy eldöntöttük, hogy még idén elköltözünk Kaliforniából. Arizona, valamint Oregon államok vannak tervben. Tehát mindenképp szeretnénk maradni a nyugati oldalon. Magyarországra pedig csak látogatóba megyünk. Magyarországon nem tudunk már magunknak jövőt elképzelni, de igazából Amerikában sem lehet ma már azt mondtani, hogy "biztos jövő". Egyben mind a ketten egyetértünk. Szeretnénk egy olyan helyen, városban, országban élni, ahol teljesen boldogok vagyunk és azt csináljuk amit mind a ketten a legjobban szeretünk.

Nem véletlenül szokták mondani, hogy a 7. év vizválasztó. 7 év egyedülállóság után ismerkedtem meg a férjemmel, 7 év után vált teljesen valóra az egyik legnagyobb álmom, hogy helyfüggetlenként dolgozhassak egy laptoppal a kezemben, valamint 7 év után hamarosan végre teljesen szabadnak fogom tudni érezni magamat az Egyesült Államokban. Mindemellett a 7-es pedig a matematkus férjem kedvenc száma.