2018. november 15., csütörtök

Egy "újonc" szabadúszó napjai

Most, hogy már 1 hónapja az Upwork tagja lettem úgy gondoltam, hogy beszámolok az elmúlt hetek történéseiről, munkakeresés fázisairól és esélyeiről, jó- és rossz tapasztalatokról.

Mint ahogy azt egy hónappal ezelőtt leirtam, sikerült bejutnom az Upwork nevezetű globális szabadúszó oldalra. Sikeresen már a második nap után kaptam egy 1 éves munkaszerződést egy online recept oldalhoz, mint receptiró.


Napi 3 receptet kell megcsinálnom heti 5 napban. Ez általában kb. 2 órát szokott elvenni az életemből. Nem is olyan egyszerű ez, mint az elején hittem. Két platfornom kell dolgozni. A videót az Aol oldalról kell átkonvertálni a Wordpress oldalra, majd ott szerkesztgetni a videóval kapott kódokat, aztán pedig a cikknek való cim kitalálása, egy kis mellékszöveg és jöhet is a recept. Korábban nem hittem volna, hogy bár folyékonyan irok és beszélek angolul, képes leszek ilyen mélységű angol cikkeket irni. Oké, tudtam, hogy képes vagyok rá, inkább maradjunk annál, hogy féltem. Úgy tűnik, hogy olyan rosszul nem csinálom, mert a főszerkesztő elég minimális jellegű dolgokat szokott csak kijavitani. Legtöbb esetben a cimet... Igen, a cimadással már korábban, még amikor a virágát élte a Helló magyarok! oldal, is mindig bajban voltam. Mindig rábiztam ott is a főszerkesztőkre, hogy az általam összehadovált cimet korrigálják. Ebben sajnos tényleg nem vagyok toppon. 


Akkor most egy kicsit a munkakeresésről. Amikor az első napokban kezdőknek szóló segitséget próbáltam találni különböző Facebook csoportokban szinte 10 freelancer-ből 10 ugyanazt irta. Nagyon alaposan gondoljam át, hogy a jelentkezéseimnél miket irok, mert a kliensek iszonyatosan válogatósak. Sokakat érdekel, hogy a profilodon hány darab sikeres munkád van, de legfőbbképen a rólad adott review/birálat (5 csillagot lehet maximum adni valakinek, ugye az a legjobb, plusz a kliens irhat a csillagok mellé egy kis szöveget is) a legdominánsabb. Nos, a review megszerzése sajnos lutri. Ugyanis ahogy észrevettem, a kliensek nagytöbbsége csak a kész munkát akarja tőled, de reviewt már valamiért nem hajlandóak adni. Na de gyorsan térjünk vissza az álláskeresére, mielőtt jobban belefolynék a review-kba. Mint a csatolt képen láthatjátok, összesen 32 munkára jelentkeztem, amiből csak 5-en válaszoltak. Ami ha azt nézzük azért annyira nem is olyan rossz arány.

Szóval ugye mindenki a skill-jeinek megfelelően próbál munkát keresni. Munkakeresésnél nagyon fontos a gyorsaság. A legtöbb munkára már az első 10 percben legalább 10 ember szokott jelentkezni. Ahogy én vettem észre, a kliensek általában az első pár embernek válaszolnak, ha egyáltalán válaszolnak. Igen, mert ilyenre is láttam példát, hogy feltették a hirdetést és még 4 nap után sem irja ki az oldal, hogy egyáltalán interjú lett volna. 

Az Upworkben az a jó, hogy a hirdetés alján lehet látni, hogy kb. hány ember jelentkezett valamint, hogy hány ember jutott el az interjúig majd, hogy fel is lett-e véve valaki. A legjobb viszont az, hogy a freelancer által a kliensről irt reviewk is láthatóak. És, hogy ez miért jó? Mert a review adás oda-vissza működik. 10 kliensből 5-el bajok vannak. Még egy jó dolog, hogy ha a meghirdetett munkát lezárják, akkor a tokent amivel jelentkeztél, visszaadja neked az Upwork, magyarul szinte nem veszitettél semmit.

A receptirásos munkán kivül az elmúlt 4 hétben volt 4 db forditós munkám. 3 esetben kellett magyarról angolra dokumentumokat (születési anyakönyvi kivonat, érettségi bizonyitvány és főiskolai diploma) leforditanom, és volt egy angolról magyarra való forditás is. Tudni kell, hogy ha te elmész egy forditó céghez azzal, hogy szükséged van most azonnal arra, hogy le legyenek a dokumentumjaid forditva bizony kemény összegeket, akár $150-$200 is elkérnek érte. Amikor a kliens megkapja a magyar dokumentumot, azt szépen feltölti az Upworkre és freelancert keres, aki 1-2 nap alatt gyorsan leforditja.

Sikerült 3 ilyen munkát kapnom. Nem többet, mint $10 kaptam dokumentumonként. Igen, nem vicc, ennyit fizettek a kliensek nekem. És mielőtt azt mondjátok, hogy jó nagy hülye vagyok, sajnos nem fizetnek többet. Amint megirom, hogy x összeget kérek érte, azonnal keresnek mást aki megcsinálja, mert mindig van más. Szóval hármat elvállaltam gondolván, hogy legalább lesz befejezett munka és review a profilomon, valamint sok kicsi sokra megy. De elkövettem egy nagy hibát, és sajnos saját kárán tanul az ember. A kliensek review-it nem néztem meg. Utólag láttam, hogy a freelancerek 95%-a panaszkodott, hogy vagy nem utalja ez a kliens a pénzt, vagy nem ir reviewt rólad egyáltalán. Szóval 3 esetből 1 fizetett ki rendesen, és ez az egy irt reviewt is. A másik kettő se reviewt nem irt, se nem fizetett ki. De emiatt nem kell megijedni, mert az Upwork úgy működik, hogy a kliens amint felvesz, neki fel kell töltenie az adott összeget az Upwork oldalára, igy a freelancer védve van a ki nem fizetések ellen, tehát 14 nappal azután, hogy a freelancer kérvényezi a kifizetést az Upwork automatikusan utalja is a megadott összeget. Ilyenkor az elvégzett munka a profilra a 14 nap lejárta után kerül fel, persze ismét review nélkül.


Akkor most jöjjön a legrosszabb tapasztalatom. 3 héttel ezelőtt megláttam, hogy magyar-angol forditót keresnek. Meg sem néztem, hogy ki a kliens hanem azonnal irtam is a jelentkező szövegemet. Már az első üzenetváltásunk furcsa volt, nagyon tört és érthetetlen angollal irogatott nekem a kliens. Gyorsan rámentem az oldalára és láttam, hogy Kinában van. Legalább háromszor megkérdezte, hogy nálam most éppen hány óra van. Megirtam neki, hogy este 6. A harmadik alkalommal átküldött nekem egy 25 oldalas Word dokumentumot és megállás nélkül azt irogatta, hogy neki ezt kell magyarra leforditani mielőtt én aludni megyek. Megirtam neki, hogy ez nem igy működik. 25 oldalt nem hogy én, de senki más sem fog neki 3-4 óra alatt leforditani. Ez a forditás minimum 1 nap, de sokan 2-3 napot szoktak rá kérni. Hölgyeményünk csak irogatta, hogy neki márpedig ez kell mielőtt én aludni megyek. Közöltem vele, hogy küldjön kevesebb terjedelmű dokumentumot. Kb. egy órával később küldött egy 14 oldalasat. Közöltem vele, hogy addig nem kezdek el forditani ameddig az Upworkön keresztül fel nem vesz engem. Szegénykém nagyon nehezen akarta megérteni, hogy mit is akarok vele tudatni. Nagy nehezen este 9 óra tájékán felvett. 100 dollárt töltött fel az Upwork-re de közölte velem, hogy nekem csak 30 dollárt fog átutalni. Közöltem vele, hogy akkor már is fejezzük be, hiszen 14 oldalról van szó, nem fogok 30 dollárért szarakodni vele. És, hogy mégis miért szarakodtam mind a forditással mind pedig ezzel a kis kinai lánnyal? Nos, amikor az ember új üzletet próbál beinditani és nagyon szüksége van a review-kra, akkor sajnos beleesik a saját hibájába.


Amit forditanom kellett, egy 14 oldalas használati utasitás volt. De, hogy minek az  használati utasitása, azt ne kérdezzétek, mert nem jöttem rá. Segitségem is volt, de neki is igen nagy gondot okozott a mondatok megértése. Ugyanis az angol szöveg kinairól lett angolra forditva, de Google forditóval, és emiatt teljesen értelmezhetetlen angol mondatok voltak leirva. Most már értem, hogy annak idején amikor kinai terméknek a használati utasitása volt a kezemben miért találtam viccesnek a magyar forditást is. Végül is este 10-től forditottam neki hajnali 2-ig, de nagyon megszenvedtem vele. Valójában magamat szivattam meg, de rendesen annak reményében, hogy lesz majd egy review-m. Másnap a hölgyemény természetesen nem volt hajlandó fizetni, sőt követelte vissza pénzt amit feltöltött az Upworkre. Én üzenetben kérdeztem tőle, hogy mi a probléma, melyre nem reagált semmit. Természetesen nem akartam hagyni veszni a pénzemet, igy vitára vittem a dolgot. Igen, ilyet is lehet, az Upwork nagyon védi a freelancer-jeiket.

Az elmúlt 3 hétben a vita túl sokra nem vezetett a kinaival, mert nagyon nem válaszolgatott, csak háromszor irt le annyit, hogy kéri vissza a pénzét, de magyarázatot nem volt hajlandó adni. Kb. egy héttel ezelőtt kaptam egy email-t az Upworktől, hogy irjam le nekik részletesen, hogy akkor mi és hogy történt mégegyszer és van 3 napom nekem is meg a kliensnek is. Én persze azonnal megirtam, de a kliens semmit nem válaszolt az Upworknek. 3 nappal ezelőtt ismét kaptam egy email-t, hogy újabb három napot adnak neki, és amennyiben arra sem reagál, igy November 15-én a teljes feltöltött összeget megkapom. Igy hát ma reggel arra ébredtem, hogy az Upwork nekem adta mind a $100, amit úgy gondolom, hogy jogosan érdemeltem ki. Egy ilyen forditásért sokkal többet szoktak fizetni igy is.


Szumma szummárum, most már csak úgy nézek munkát, hogy mielőtt jelentkezem megnézem a kliens profilját és ha azt látom, hogy se review-t nem ir a freelancerről és a kifizetésekkel is baj van, inkább nem pocsékolom a tokenjeimet, hiába tök jól hangzik a meló. A kinaival kapcsolatban csak annyit, hogy igen, megszivattam magamat vele, de sikerült pozitivan kijönnöm belőle.





2018. október 21., vasárnap

2018 az ÉN évem!

Kicsivel több, mint 1 év telt el a legutolsó bejegyzésem óta. Azóta gyökeresen megváltozott az életem minden féle értelemben. 1 évvel ezelőtt még minden második hétvégén önkénteskedtem a Hungarian Culture Alliance - Magtárban Downtown Los Angelesben a konyhán. Eredetileg ez a hely a magyar közösség fenntartására jött létre azért, hogy együtt maradjanak a kint élő magyarok. Voltak itt koncertek, otthonról jöttek "sztárvendégek", voltak kisebb felolvasó- és beszélgető estek. Én a konyhán tevékenykedtem, ugyanis 3 fogásos magyar menüvel szolgáltunk mindig. Idén a rendezvények egyre jobban elmaradtak, elég kevés volt már. Ezen kivül egy évvel ezelőtt ugye egy adótanfolyamot kezdtem el, amelyet sikeresen még Hálaadás ünnepe előtt be is fejeztem.


Bár a 2 és fél hónapos tanfolyam alatt kitanultam az amerikai adóbevallás alapvető csinját-binját, és még állásajánlatot is kaptam, Januárban mégsem kezdtem el ezzel foglalkozni. Valahogy nem érdekelt annyira a dolog. Történtek még más (sokkal személyesebb) változások is, de erről majd egy másik posztban számolok be.

Idén Április közepén lejárt a garzon lakásnak a bérleti szerződése, amelyet már nem szerettem volna meghosszabbitani. Több oka is annak ellenére, hogy nagyon szerettem ott lakni. Végül is délebbre költöztem, Orange Countyba azon belül is Anaheimba. Itt élek végre 100%-osan boldogan már több, mint 6 hónapja. 


Nyár elején a Los Angeles-i magyarok Facebook csoportban egy pár (Travel with darlings) szállást keresett amerikai körutuk utolsó 3 éjszakájára, mielőtt vissza mennek a 2 hónapos utazásuk után Magyarországra. Mivel nálunk ("unk"?! hmmm igen, majd erről ahogy irtam egy másik posztban) van egy felesleges szoba, azonnal rájuk is irtam, hogy ide jöhetnek nyugodtan. 2 héttel ezelőtt meg is érkeztek. Egy hihetetlenül aranyos párossal ismerkedtünk meg és kötöttünk barátságot. A legfontosabb dolog pedig az, hogy ők voltak azok akik segitettek egy új munka projekt elinditásában.


Több, mint 4 éve forgott már a fejemben az a gondolat, hogy szeretnék otthonról online munkát végezni, de valahogy sosem tudtam hogyan is kezdjek a keresésnek neki. Tudtam, hogy mi az ami érdekel és tudnék is csinálni, de valahol lusta is voltam, hogy jobban utána járjak a dolgoknak. Szóval a fent emlitett páros mondta el nekem a titkot, hogy bizony ők is ezzel kerestek extra pénzt az elmúlt időszakban, és most már teljes munkaidőben csak ezzel szeretnének foglalkozni.

Az oldal lényege, hogy Freelancereket (szabadúszókat) keresnek. Az oldara "állitólag" nehéz bekerülni, nehéz megtalálni azokat a skilleket (készségeket), amelyekkel még nincs túltelitve a piac. Van aki első próbálkozásra bejut, de van akinek a tizedik alkalommal sem sikerül. A jó az, hogy annyiszor próbálkozhatunk, ahányszor csak szeretnénk. Nekem végülis második!! (bizony) próbálkozásra sikerült bekerülnöm. Az ember nem is gondolná, hogy azok a dolgok amelyeket a mindennapokban alkalmaz, mind-mind felhasználható skill ként.



A sikeres Bio (bemutatkozás) leirásához nagyon sok blog található a Google-ön mind angolul, mind pedig magyarul. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy ne legyen túl rövid de túl hosszú sem, de legyen lényegre törő. Valamint amikor egy munkára jelentkezünk, az se legyen túlságosan hosszúl. A legfontosabb dolgokat bőven elég beleirni. A munkáltató pedig majd eldönti, hogy válaszol-e vagy sem. 

Elő is lehet fizetni a havi tagdijra. Az igyenes regisztrálásnál az első időszakban én (nem tudom másnál mennyi van) 60 db "tokent" kaptam amivel összesen 30 db állásra tudok jelentkezni. 1 hónapos intervallumra adják a 60 tokent. Amennyiben 1 hét alatt elhasználjuk, várnunk kell amig az újabb hónap elkezdődik és újra van 60 db tokenünk. Amennyiben előfizetünk, kapunk 120 db tokent amivel már 60 db állásra tudunk jelentkezni, valamint a URL részt is tudjuk személyre szabottra formázni.

Találtam csoportokat a Facebookon, ahol lehet a friss regisztrálóknak segitséget kérni a már profiktól. Ugyanis az első review (referencia) nélkül elég nehéz megkapni az első munkát. A kérdéseimre irták többen is, hogy az első 2-3 hónapban semmilyen munkát nem kaptak. Nos, engem nagyon szerethetnek odafent, mert már a 2. napomon egy jelentkezésemre azonnal válaszoltak, majd egy teljesen hivatalos 1 éves munkaszerződés aláirása után a weboldal új Freelancer receptirója lettem. Bár túl sokat nem fizet, viszont kezdésnek az összeg számomra teljesen megfelelő valamint referenciának sem éppen a legutolsó. A munkaszerződésemben az is benne van, hogy köteles vagyok őket reklámozni.
Fontos tudni!! Az egyik ismerősömnek segitettem az oldalra felregisztrálni. Nos, amennyiben valaki felvesz egy munkára azt tudni kell, hogy a kifizetés az oldalon keresztül történik. És bizony nem is kevesett, hanem 20%-ot levonnak minden egyes kifizetés után. Az ismerősömnek elmondtam, hogy klienseket az oldalról lenyúlni nagyon veszélyes és az oldal üzenetküldő rendszerén még csak meg se próbálja. Nos, ő nem hallgatott rám. Üzenetben megirta a kliensnek, hogy olcsóbban megcsinálja a kivánt munkát, amennyiben őt PayPal-on, Venmo-n esetleg Zelle-n keresztüli átutalással fizeti ki. Tudni kell, hogy ezeknek az oldalaknak hihetetlenül jó szűrőrendszerük van. Az ismerősöm alig néhány órán belül kapott egy email-t amelyben közölték, hogy örökre ki van tiltva az oldalról. Azt, hogy más névvel és email cimmel próbálunk újra regisztrálni azonnal felejtsük el, ugyanis az adóinformációs résznél rögtön lebukunk. Az oldalon a kifizetés meg sem történik amennyiben az adóinformációs részt nem töltjük ki. Az oldal teljesen hivatalos és legális munkákat közvetit. A világ szinte bármely pontjáról tudunk egyébként regisztárlni és munkát keresni.

Az elmúlt napokban egyébként több klienstől is kaptam visszajelzést, de 2-3-ról sajnos kiderült, hogy scam-ek voltak. Az oldal ezeknek a szűrésében is nagyon jó egyébként, mert tiltólistára teszi ezeket a felhasználókat is. Szóval bátran ajánlani tudom az oldalt mindenkinek, aki kedvet érez arra, hogy kipróbálja a tehetségét. 




2017. szeptember 23., szombat

California Dreaming 4.

Mint azt már korábban is irtam, elkezdtem újra tanulni. Egy úgynevezett "tax preparer" tanfolyamra járok minden Kedden és Csütörtökön este 6-tól 9-ig. Ez egy 6 hetes tanfolyam amelyet ha sikeresen elvégzek, akkor jövő Januártól bármelyik Tax office-ban (ahol az adóbevallásokat készitik) el tudok vele helyezkedni, és én is adóbevallást fogok csinálni. Maga a kurzus ingyenes, csak a 4 db könyvet kellett megvennem ami összesen $160-ba került, melyből sikeres záróvizsga esetén $50 visszajár.


Kaliforniában 4 db tankönyv van, ugyanis Kalifornia államban van úgynevezett "State tax" is, tehát egyel több adóbevallást kell kitölteni. De pl. Florida államban a barátnőmnek csak 3 tankönyve van, mert Floridában nincs "State tax". A piros könyvben csak üres formanyomtatványok vannak, valamint van egy online gyakorló program amelyen a könyvben szereplő személyek különféle adóbevallásait kell elkésziteni. Vizsgázni csak az vizsgázhat, aki az összes online adóbevallást hibátlanul megcsinálta.


Amikor először megláttam a 4 könyvet, nagyon megijedtem, hogy bár folyékonyan beszélem a nyelvet, mégis vajon mennyire fog ez nekem menni főleg igy munka mellett. Annak idején Magyarországon a Jogi egyetemet is munka mellett csináltam hétvégente és bizony nem volt könnyű, ezért már némi gyakorlattal indultam neki a tanfolyamnak. Mondanom sem kell, hogy kellemes meglepetés ért. 

Az osztályban összesen hatan vagyunk, ebből rajtam kivül egy külföldi van, aki orosz származású, a másik négy csoporttárs amerikai. Teljesen vegyesek vagyunk, van köztünk ázsiai származású, van fekete bőrszinű, van dél-amerikai családból származó, szóval teljesen vegyes vágott vagyunk. Van aki tanár, van aki programozó, van aki Uberezik.


Az oktatás szinvonala az, amire bár fel voltam készülve, hiszen többen is mondták már nekem, hogy itt könnyebb sokkal tanulni, mint Magyarországon, mégis megdöbbentett, hogy mekkora különbség van. Mindig is elég nehezen vettem rá magamat a tanulásra, mert a tananyag olyan nyers és száraz volt, igy hatalmas megfeszitésembe került a lecke megirása. Nos ez itt teljesen másképp működik. Az oktatás és a könyvben szereplő anyag teljesen emberbarát. Jó formán az ember szájába rágják az anyagot, ahogy anyukám mondta mikor kicsi voltam. Ha odafigyelünk az órán, akkor otthon a házi feladathoz elég csak egyszer átfutni az anyagot, de volt olyan, hogy át sem kellett néznem. A házi feladatok 95%-a IGAZ/HAMIS válaszokból áll, nagyon kevés kitöltős rész van. Állitólag a vizsga is ilyen formában lesz majd, valamint a vizsgán lehet használni a könyvet. Igen, ezen én is elcsodálkoztam, de ha megengedik akkor miért is ne használná az ember?!

Tehát eddigi véleményem az itteni tanulásról csak pozitiv. Azt nem mondom, hogy alacsonyabb szintű az oktatás szinvonala, inkább azt mondom, hogy otthon jobban megkövetelik a tananyagot és gyorsan ledarálják a száraz anyagot. Itt a 3 órát észre sem lehet venni úgy elszalad, mert annyira családias és baráti környezetben folyik, szinte egy beszélgetés az egész tele példákkal. Nyilván ez nem egy főiskolai vagy egyetemi szintű kurzus, inkább hasonlitanám egy OKJ-s tanfolyamhoz aminek a végén kapunk egy tanúsitványt és egy regisztrációs számot amellyel el tudunk helyezkedni. De ezek után már egyre jobban várom, hogy végre majd jövőre a főiskolát is elkezdjem, mert most nagyon bele lendültem a tanulásba.



2017. július 27., csütörtök

California dreaming 3.

Nagyon összesűrűsödtek az elmúlt hetekben, hónapokban a napjaim. Valójában minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy én is csak kapkodom a fejemet. Az idei évem elég jól indult minden téren, majd olyan Március környékén egy hosszabb lappangás következett be ami a lelkivilágomra is igencsak nagy kihatással volt. Felfigyeltem, hogy amióta itt lakok a postaládámba folyamatosan jönnek különböző főiskoláktól szórólapok, hogy jelentkezzek. Május végén már minden bajom volt, hogy mennék már kirándulgatni, csinálnék már valamit, kezdeni akarok valamit az életemmel, mert ez igy már nem mehet tovább. Majd 2 héttel később fogtam magam és elmentem egy helyi Community College-ba megkérdezni, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy jelentkezzek. Ugyanis 2014-ben még New Yorkban jelentkeztem főiskolára, de a Miskolci Egyetem nem volt hajlandó úgy és olyan formában megküldeni a papirjaimat ahogyan az itt kellett volna, igy akkor ez a főiskola dolog annyiban is maradt. Hallottam mendemondákat, hogy itt Californiában a sok bevándorló miatt mennyire lazán veszik a dolgokat, igy vettem a bátorságot és elmentem.


A főiskola "tanulmányi osztályán" (amit csak én hivok igy, egyébként az Admission Office-ba mentem) megkérdeztem, hogy mi a menete ennek az egésznek. Ott nagyon készségesen elmagyarázták, hogy online kell először jelentkeznem, majd utána megy minden a maga módján. Gyorsan haza is jöttem és ki is töltöttem online a jelentkezési nyomtatványt. 2 napon belül kaptam is az email-t, hogy gratulálnak, felvettek! Nem is hittem igazából a szememnek, hiszen nem kellett semmit sem bemutatnom, nem kérték az otthoni egyetemi papirjaimat. Viszont itt csak egy 2 éves Community Collegeról beszélünk, ahonnan tovább kell tanulni. 

Miután felvettek be kellett mennem és egy úgynevezett "placement testet" kellett csinálnom matematikából és angolból amely alapján beraknak osztályba. Az angol tesztem felettébb jól sikerült, 1 semestert kell belőle megcsinálnom, viszont a matekon nem lepődtem meg. Sajnos a béka segge alatt sem vagyok, mindig is hülye voltam matekból, tehát ez legalább 3-4 semesterembe fog telni mire feltornázom magamat. Szerettem volna idén Szeptemberben elkezdeni a főiskolát, de nem fogom tudni, ugyanis non-resident statuszba tettek, mivel nem vagyok se állampolgár, sem pedig nem rendelkezem tanulmányi vizummal. Jelentkezhetek a resident statuszra amivel bizonyitom, hogy igenis Californiában élek hivatalosan (vezetői engedély, lakás bérleti szerződés, számlák a nevemre kiállitva szükségesek hozzá) viszont ahhoz, hogy a 2017 őszi semestert CA resident ként kezdjem meg, ahhoz már 2015 Szeptemberétől itt kellene élnem, én viszont csak 2016 Márciusában költöztem ide. Igy meg kell várnom a tavaszi semestert.

Na de miért is fontos az, hogy resident statuszba kerüljek? Nos a legfőbb oka az anyagiak. Non-resident ként 1 credit $275+$46, mig resident ként 1 credit csak $46-ba kerül. Valamint resident ként jelentkezhetem a BOG-ra (Board of Govenors), mely fizeti a tandijamat amennyiben az a minimál alatt van. Márpedig nekem a minimál alatt van. Viszont ahhoz, hogy ezt bizonyitsam, adóbevallást kellett készitenem.


Elmentem egy könyvelői irodába, ahol gyorsan a 2016-os évre vonatkozólag megcsináltuk az adóbevallásomat. Ugye mivel késve csináltam meg ezért kaptam büntetést, valamint mivel én vagyok a magam főnöke, igy a Federal Government felé tartozásom van, viszont 7 évem van rá, hogy visszafizessem havi $35-al. Ezt automatikusan fogják vonni a bankszámlámról.

A könyvelő egy nagyon idős hölgy akivel nagyon jól összebarátkoztunk az alatt a pár óra alatt amig ott voltam, hogy elkészitsük az adóbevallást. Mondta, hogy Szeptember közepén indul egy kurzus amit ő tart. Ez egy teljesen ingyenes kurzus, csak a könyveket kell kifizetnem. Ezzel a kurzussal megtanulom, hogy mi is egy könyvelő dolga, hogyan kell adóbevallást késziteni és az erről kapott bizonyitvánnyal elmehetek könyvelői irodába dolgozni. Éltem a lehetőséggel, Szeptemberben kezdem is a tanfolyamot.




Végére hagytam a legfontosabb dolgot. Idő közben még örökbe is fogadtam egy 2 hónapos kiskutyust. Már nagyon régen gondolkodtam a dolgon és úgy éreztem hogy most jött el az ideje. Egy tacskó keverék kislányról van szó, aki életem szerelme lett mostanra. 

Alig 2 hónap leforgása alatt annyi minden történt hirtelen és egyszerre, hogy most remélem az Augusztus hónap egy kicsit le fog lassulni, mert ideje lesz pihennem is mielőtt belevetem magamat a nagy tanulmányok sorozatába. Lehet, hogy mégis létezik a kaliforniai álom?!


2017. április 10., hétfő

Lujza és a fejfájás

Körülbelül egy hónappal ezelőtt emlitettem, hogy árulom Lujzát. Nem is volt annyira egyszerű elkezdeni neki az árusitását, ugyanis én ezt az autót még 2015 Szeptemberében úgy vettem, hogy minden hónapban a kereskedőnek fizettem a havi törlesztő részletet, nem pedig a banknak. Amennyiben valaki igy vesz autót az azt jelenti, hogy addig ameddig a gépjármű nincs kifizetve teljesen, lehetetlen eladni, ugyanis a kocsinak a papirjai a kereskedőnél vannak. Én ugyebár az autót teljes egészében idén Február elején ki is fizettem, bizonylatot kaptam róla, valamint a kereskedő közölte, hogy 7-10 munkanap az átfutási idő a DMV-nél, hogy véglegesen is hivatalosan az én tulajdonom legyen a gépjármű. Március elején jártunk amikor még a papiroknak se hire, se hamva nem volt, igy egy 3 hetes folyamatos telefonálgatás, birósággal való fenyegetőzés vette kezdetét.


Mint azt bizonyos Facebook csoportokból megtudtam, a kereskedők előszerettel szeretik ezt a játékot játszani, hogy a jóhiszemű emberke kifizeti az autót, de a kocsi papirjait hosszú hetekig, akár hónapokig sem kapja kézhez, mert a kereskedő magyarán mondva szarik rá, hogy elintézze. Én 2 naponta telefonáltam, a végén már elég erősen felemelt hanggal, mondhatván üvöltve közöltem vele, hogy jobban teszi ha jelzi a DMV felé, hogy enyém az autó, mert igy itt Californiában én ezt nem tudom átiratni a hivatalos papirok nélkül. Valójában még ő volt felháborodva, hogy én milyen jogon mentem be a DMV-be, hogy hátha esetleg majd én a bizonylat ellenében el tudom intézni a dolgot, mert én igy őt bajba keverem. Engem az, hogy ő emiatt bajba kerül teljesen hidegen hagyott sőt, még azzal is megfenyegettem, hogy feljelentem a biróságon. Amerikában az a jó, hogy az ember bármit a biróságra vihet. Valójában ez sem hatotta meg a kereskedőt, szó szerint fogta és rám csapta a telefont. Hosszas huza-vona után végülis 3 héttel ezelőtt egy ismerős segitségével a DMV-ből sikerült megszereznem az autó papirjait, immáron a saját tulajdonom ként, most pedig végre elkezdtem hirdetni az interneten.

Azzal tisztában voltam, hogy nem fog a kocsi egyik napról a másikra elkelni. Azzal is tisztában voltam, hogy elég sok mondjuk úgy, hogy "érdekes" érdeklődő lesz majd a kocsira. De azzal amit az elmúlt napokban tapasztalok, nem számitottam. Ahány helyen hirdetek mindenhol azzal kezdem a hirdetés szövegét, hogy milyen problémái vannak az autónak, és pontosan ezért ennyi az ára. El is kezdtek keresni az érdeklődők, de a 15. olyan üzenet után, hogy "mi a baja a kocsinak, hogy ennyire olcsón adod?" üzenet után már elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire figyelmesek erre felé az emberek? Egy ideig szépen másolgattam befelé minden egyes érdeklődőnek, hogy ez és ez a baja és ezért árulom ennyiért, de a 30. ugyanilyen üzenet után már elkezdtem megkérdezni, hogy "elolvastad a kocsiról a leirást?!". Ekkor jöttem rá, hogy bizony ők csak az árat és a képeket nézik meg. A legviccesebb, hogy komoly érdeklődő még eddig nem akadt, csak ezek akik kép alapján érdeklődnek egy autó iránt, a részleteket már nem akarják elolvasni.


A másik nagyon érdekesen idegesitő dolog számomra az, hogy minden 3. érdeklődő latino származású. Ez még nem is lenne probléma, mert felőlem az viszi el Lujzát aki akarja, ha kifizeti nekem a kért összeget. A fejfájást az okozza, hogy a hirdetésem szövegét igy kezdem mindenhol "NO HABLA ESPANOL". Mert az még ok, hogy elmakogok ezt-azt spanyolul, de egy kocsit abszolút nem tudnék eladni igy. Ennek ellenére ők folyamatosan irkálnak nekem spanyolul. Persze, hogy értem mennyi pénzt kinálnak az autóért, de amikor üzenetben is megirom, hogy NO HABLA ESPANOL, csak folytatják spanyolul. Egy szónak is száz a vége, 50 ilyen üzenet után már idegesitő. Ettől függetlenül hiszem, hogy Lujzának már megvan az új gazdája, csak még várni kell egy darabig a nagy találkozásra.



Borcsával kezdjük egymást egyre jobban megszokni, megismerni. Olyannyira megismerni, hogy sokszor csak pislogok. Rólam tudni kell, hogy egy szegényebb családból származom. Nekünk sosem volt új, vagány autónk, egy Wartburgunk majd egy Lada Samaránk volt. Lujza is elég öregecske, 2004-es évjárat, semmi extra nem volt benne. Borcsa merőben más. Borcsa már rendelkezik Bluetooth-al. Maradjunk annyiban, hogy igencsak meglepődtem amikor egy hivást akartam intézni a parkolóból és hirtelen a kocsi hagszóróin kezdtem hallani az egész beszélgetést a másik fél irányából. Tudom vicces ez az egész, de nekem korábban még nem volt ilyen autóm, a fejemben meg nem fordult volna, hogy Borcsa ilyen csodákra is képes, hiszen egy teljesen fapados autó, de Lujzához, a Samarához és a Wartburghoz képes nekem mégis maga a megtestesült csoda. A többi rejtett képesség a jövő során pedig úgyis kiderül.




2017. március 16., csütörtök

Üdv a családban Borcsa!

Hónapok óta emlegettem már, hogy meg fogok válni Lujzától. Elég nehézkesen ment a dolog, ugyanis a törlesztő részlet idén Februárban járt le, és mivel én nem banknak hanem a kereskedőnek fizettem minden hónapban, igy a kocsi törzskönyve mindaddig nála marad, amig a kocsi ki nincsen fizetve, ergo nem lehet a kocsit addig eladni sem. Viszont Lujza lassan 8 hónapja már betegeskedett, nem nagyon akarta megjavitani senki sem elfogadható áron, igy csak üldögélt a mélygarázsban magányosan, ami persze szintén nem tesz jót egy autónak. Egy héten 2-3 alkalommal 20-30 percet járattam a motort, valamint kicsit csordogáltam vele a garázsban, hogy azért pár métert mégiscsak mozduljon már szegényke, közben pedig a szivem szakadt meg, hogy nem tudom használni.


Az elmúlt időszakban folyamatosan Uberhez, vagy bérautóhoz voltam kényszerülve, amely rengeteg pénzemet elvitt, de nem akartam egy újabb hitelbe belemenni mindaddig amig Lujza nincsen papirügyileg rendezve. Ez ugye kicsit több, mint egy hónapja megtörtént, most már hivatalosan is az én tulajdonom, viszont ezzel a lendülettel eladó sorba is került. Ugyebár egy 2004-es autóról beszélünk, ami váltóhibával rendelkezik. Nos, ez itt az Egyesült Államokban piszoksokba kerül, nekem pedig nincs autószerelő pasim aki bütykölgesse, karban tartsa. Most, hogy már árulom persze sorra jönnek, meg akarják venni, de nevetésges árat akarnak adni érte. Én pedig hülye nem vagyok, tisztában vagyok a kocsi állapotával, a megtett mérföldjeivel, a felnik értékével, tehát várom a megfelelő vevő jelentkezését. Optimista vagyok tudom, hogy jönni fog.

Viszont mivel lement a nyakamról Lujza törlesztése elegem lett, hogy már hónapok óta kocsi nélkül vagyok és sehová nem tudok mozdulni. Nézegettem kocsikat magánszemélyeknél és dealereknél is. Az elmúlt hónapok alatt kitanultam csinját-binját, hogy miket és hogyan is kell egy kocsin nézni, bár szerelést azt nem vállalnám be. Elég rizikós használtautót venni mind kereskedőtől, mind magánszemélytől, bár itt Amerikában elég könnyen lehet bármilyen dolgot biróságra vinni, szóval ha szar autót adnak el és azt elhallgatják, akkor azt azonnal vihetem a biróságra.


Múlt héten Vasárnap már harmadjára mentem vissza egy kereskedőhöz. Nagyon sok Hondat és Toyotat néztem végig, tesztvezettem őket. Mindenképpen 2012 utáni autót szerettem volna, viszonylag alacsony mérfölddel. Magánszemélyek újabb, vagy jobb állapotban lévő autót nem árultak, legalább is én egyet sem találtam az elmúlt hónapok során, hogy kézpénzre megvegyem, igy maradt a kereskedő. Nagyon felmentek a kocsi árak, nekem pedig fix keretem volt, hogy mi az amit be tudok vállalni. Egy 2012-es Honda és Toyota bőven $12.000 fölött kezdődik, aminek a törlesztését már nem tudtam volna bevállalni, valamint ugye nekem most kicsit magasabb a biztositásom is, mert tavaly ügyesen áthajtottam egy piros lámpán, melyről fénykép készült és mennem kellett a biróságra, ahol $500 büntetést ki kellett fizetnem, valamint 1 büntetőpontot kaptam ezért, mely még 2 és fél évig ott fog figyegni a nevem mellett, igy magasabb a biztositásom is. Ez van, bamba voltam.


Az autók állapotát, évjáratát, megtett mérföldeket és számomra megengedhető törlesztő részletet nézve két választásom volt. Egy Dodge és egy Chevrotlet. Végül is a Chevire esett a választásom. Igen, tudom elég olcsó kategóriás autó, semmi extra nincs benne, vezetés közben is érzem a különbséget, hogy nem egy Audit vezetek hanem egy műanyag dobozt, viszont apukám szavaival élve "Amerikában legyen amerikai autód". Ha csak a szervizelést nézem, már megérte, hiszen erre a kocsira sokkal olcsóbbak az alkatrészek, minden javitási költség, olajcsere stb. sokkal kevesebben lesz nekem, mint az Audival volt, valamint a Chevi nem egy benzintemető, elég jó a fogyasztása is, legalább is az eddigi tapasztalataim alapján, mert most bizony hajtom rendesen amig garanciás. Mielőtt megvettem a kereskedő próbált volna kicsit hülyének nézni. Fiatal nő aki még csak nem is amerikai egyedül megy kocsit venni. Döbbenten nézett mikor nézegettem belülről a motorteret majd közöltem vele, hogy szeretném ha hozna egy emelőt, mert alá akarok feküdni a kocsi alá. Mivel ugye nem vagyok szerelő, nyilván minden hibát nem tudok észrevenni, de az Audi mellett megtanultam, hogy mire kell figyelni. Pl. minden alkalommal mielőtt megyek valahova már rutin szerűen azzal kezdem, hogy ellenőrzöm az olajszintet, valamint a kocsi alá nézek, hogy nincs-e valamilyen tócsa, folt alatta. Szerintem ez már amig élek bennem marad a rossz tapasztalat miatt.

Úgyhogy végre ismét van autóm, tudok most már mozogni amerre csak szeretnék, ugyanis 2 szerelővel is átnézettem mert Amerikában mindig kell 2. véleményt is kérni (ez tapasztalat), Borcsa remek állapotban van. Esetleg ha valaki szeretné Lujzát magának, mert úgy érzi, hogy képes a betegségéből kigyógyitani, akkor bátran jelentkezzen nálam bővebb információért! 




2017. február 26., vasárnap

És az Oscart kapja...

9 óra eltolódás van Los Angeles és Magyarország között. Helyi idő szerint délután 4 órakor kezdődik meg a vörösszőnyegen a bevonulás, és 5 óra 30 perckor pedig a dijátadó ünnepség. Eszembe jut, hogy mikor még iskolás voltam képes voltam hajnalban csak azért felkelni, hogy megnézzem élő adásban. Akkoriban még Albert Györgyi volt aki forditotta azt, hogy mit is mondanak éppen. Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon fogok-e valaha én is igy beszélni angolul, hogy azonnal tudjak forditani. Apukám mindig ezzel cukkolt mikor az EuroSportot vagy éppen más angol nyelvű csatornát néztünk, hogy miért nem tolmácsolok neki. Mint azt a példa is mutatja, az élet úgy alakitotta a sorsomat, hogy ez sikerüljön. De most térjünk vissza a gálára.


A Golden Globe és a Grammy mellett ez a legrangosabb esemény amely az évben történik a városban. De hogyan is élik meg ezt itt? Sehogy. Valójában a médiában dolgozókon kivül az itt élőket annyira nem érdekli ez a dolog maximum annyiból ha valaki a környéken lakik akkor mérgelődik, mert nagyon menni nem tud sehova, ugyanis sok út már másfél-két hete le van zárva az épitkezés miatt.


Ezen a héten jártam a Walk of fame-en, ahol a hires Dolby szinház is található. Ekkor ez az útszakasz már csak a gyalogosok számára volt közlekedhető de az is nyomorogva, az ember úgy érezte magát mint amikor a marhákat egy karámban terelik. De hát ez van, akinek nem tetszik az ne menjen arra, ugyebár. Nagyon sok túristát egyébként egyáltalán nem zavar, sőt méginkább élvezik azt, hogy mégha csak egy kis morzsányira is, de részesei az Oscarnak. 


A hiedelmekkel ellentétben amint elkezdődik a műsor, nem áll meg az élet Los Angelesben. Sőt, elég kevés ismerősöm (szerintem egy kezemen meg tudom számolni hányan is mondták) fog árgus szemekkel a TV előtt ülni, minden halad tovább a szokásos ütemben, nem úgy mint például mikor Január végén a Superball van. Olyankor az amerikaiak még külön Superball partit is rendeznek és bizony olyankor érdemes nagybevásárlást csinálni mert senki nem fog előttünk állni a sorban, hiszen mindenki otthon ül a TV előtt a szomszédokkal. Viszont a korábbi évekhez képest elég hüvös, 13 fok van Celsiusban, és csepereg az eső, ugyanis ez a tél eléggé téliesre sikerült itt Dél-Kaliforniában, igy nem lennék a helyében most azoknak akik már reggel óta a szinház környékén álldogálnak 1-2 lesifotért. 

Milyen furcsa egyébként, hogy tavaly ilyenkor még Miamiból néztem éjjel a műsort és végig az járt a fejemben, hogy márpedig a következő évben én már Los Angelesben fogok élni és onnan fogom nyomon követni az eseményeket. Újabb pipa a Bakancslistán! 



2017. február 22., szerda

Universal vagy Disney?!

Az Egyesült Államokban elég sok mondva csinált hosszú hétvége van az ünnepeken túl. Ilyen volt a múlt hétvége is, mivel Hétfőn "President Day" volt. Igy hát a barátnőm és a fia New Yorkból átrepültek hozzám erre a 3 napra. Az eredeti terv az volt, hogy a 3 napból az egyiken elmegyünk Disneyland-be, a másik kettőre fix program nem volt. Aztán egy hirtelen jött ötlet alapján (mert a spontanitás a legjobb dolog a világon) elmentünk Szombaton a Universal Studios-ba.


Nekem ez volt az első alkalom itt, és bevallom őszintén, hogy az egy napos $120 belépőért sokkal többet vártam. Maga a park viszonylag elég kicsi, fél nap alatt körbe lehet járni az egészet a hullámvasutakra való felüléssel együtt. Elég borongós és hűvös nap volt Szombaton, igy szerencsére 15-20 percnél többet sehol nem kellett sorba állnunk, ha fel akartunk ülni bármire is. Ami tényleg megérte, az a Harry Potter kastélyban lévő (valójában ez nem is hullámvasút, hanem "ride"-nak hivják, de nem nagyon tudom magyarul hogyan forditani, igy marad ez a szó) hullámvasút volt az egyik olyan dolog amiért már érdemes volt kifizetni a pénzt. Amikor az ember beleül az ülésbe és felteszi a 3D szemüveget olyan érzése van az utazás közben mintha egy seprűn ülne és közben Harry Pottert követi aki végig beszél hozzád. A parkban szinte csak ilyen 3D-s "ride"-ok vannak. Van, hogy egy Transformers kocsiban ül az ember és Ürdongóval és társaival kell megmenteni a Földet, vagy éppen Gru-nak kell segiteni és te egy Minion vagy.


Van a Parkban egy Walking Dead ház is. Ide a barátnőm és a fia nem mertek bejönni. Először csak legyintettem, hogy mennyire kis félősök, de mikor bementem jött az amire nem számitottam. Maga az épület belülről az első részben lévő kórháznak van kialakitva. Ez az épület nem 3D-s, nem kell hozzá szemüveg, itt egy folyosón kell végigsétálni. Mielőtt belépsz a folyosóra elmondják, hogy nem lehet kamerát használni, valamint végig legyen a tudatunkban az, hogy csak alkalmazottak vannak beöltözve és senkit ne üssünk meg, ők sem fognak hozzánk érni, és folyamatosan haladjunk tovább, ne álljunk meg. Ebbe a házba 13 év alattiak nem mehetnek be. Én személy szerint nagyon szeretem a sorozatot, de itt annyira megijedtem, hogy azt leirni nem lehet. Végig sötét van a folyosón és a plafonon lévő neonlámpák villognak, miközben a sötétben a semmiből többször a zombinak öltözött emberek eléd sétálnak és úgy csinálnak mintha el akarnának kapni. Hiába tudja az ember, hogy ez fog történni és ezek csak statiszták, annyira hirtelen és váratlanul történik az egész, hogy mégis megijedsz. 



Van még egy "ride" ami megéri a Parkban. Ez egy 60 perces út egy kis nyitott buszon amire kb. 50-60 ember fér fel. A parkban található a Universal Studios-nak néhány forgatási helyszine (ilyenek a The Voice, A cápa, Jurassic Park néhány jelenetének a helyszine stb.) ahol ezzel a busszal körbevisznek. Szintén adnak az útra egy 3D-s szemüveget, mert bemegy a busz 3 hangárba ahol 3D-s effektekkel lehet átélni egyes filmek forgatási jelenetét, mint pl. egy 7-es erősségű földrengést, vagy éppen az új King Kong cimű film egyik jelenetét.



Magáért a Parkért én sokallom a $120 belépőt főleg úgy, hogy az ember tudja, hogy Floridában Orlandóban háromszor ekkora a park és olcsóbb a jegy.

Másnap elmentünk Anaheimbe, Disneybe. Itt Californiában 2 park van, mig Orlandóban 6. Lehet venni jegyet csak 1 parkba $90, vagy lehet venni egy úgynevezett "Park Hopper" nevű jegyet amellyel a nap folyamán korlátlanul lehet menni egyik parkból a másikba. Ennek a jegynek az ára változó. Ezen a hétvégén, mivel "Holiday Weekend" volt igen csak magas, $174 került 1 főre. De ha a Universal Studios mérethez hasonlitjuk, akkor megéri az árát. Ebben a 2 parkban most rengetegen voltak. Voltam már kétszer itt, de ennyi embert még nem láttam ezen a helyen. 


De miért is jó Disney? Én tavaly nyáron jártam itt először. Előtte mindig azt hittem, hogy itt csak beöltözött Mickey Mouse-okat látok, meg szuvenir boltokat. De ez a park nem erről szól, hanem inkább a "ride"-okról. Mind a két parkban találhatóak hullámvasutak, ahová ezen a hétvégén iszonyatosan hosszú sorokat kellett végigállni. Volt olyan, amelyre 150 perces várakozási idő volt, de voltak emberek akik kiállták a sort. A belépőjeggyel egyébként lehet venni minden "ride'-ra egy gépből "fast pass"-t amellyel soron kivül be lehet menni. Ezért nem kell külön fizetni, viszont elég hamar elfogynak, tehát szemfülesnek kell lenni. Valamint nem lehet azt megcsinálni, hogy reggel nyitáskor végigrohanok és először összeszedem a fast passokat ahová fel akarok ülni, mert 2 fast pass igénylés között el kell telnie legalább másfél órának.


Disneyben a legjobb "ride"-ok közé tartoznak a Soarin, a California Sreamin és a Space Mountain. Általában erre a háromra kell a leghosszabb ideig sorban állni, a minimum várakozási idő mindenhol 120 perc volt. Mind a háromra volt fast passunk, de estére. Viszont a California Screaminnél és a Space Mountainnál kiálltuk egyszer a sort, mert tényleg annyira megéri.



Én még az orlandói parkban nem jártam, de tervbe van véve, hiszen azokban a parkokban sokkal több szórakozási lehetőség van mivel nagyobbak, valamint ott 6 park van ahová a Park Hopper jegy közel annyiba kerül mint ide a 2 parkba. Hiába, California drága állam. Ennek ellénre szuper élményekkel gazdagodtunk ismételten, a pénzt pedig nem sajnálom mert amilyen élményeket kaptam cserébe, azokat elvenni senki nem tudja már.










2017. február 6., hétfő

California dreaming 2.

Tini koromban nagyon szerettem azokat a sorozatokat amelyek Kaliforniban vagy Ausztráliában játszódtak. Ez a két hely volt mindig is az, ahol el tudtam képzelni azt, hogy leéljem az életemet. 2 évvel ezelőtt amikor először jártam Los Angelesben már tudtam, hogy ez szerelem első látásra és mindent megtettem annak érdekében, hogy az álmom valóra váljon. Szerettem volna a "Kaliforniai álmot" én is.


Nagyon boldog voltam és vagyok is itt, mivel minden halad végre a maga módján, egyetlen dolgot leszámitva, mégpedig az embereket. Ezen belül is az életszemléletüket és az életvitelüket. Éltem és jártam már az Egyesült Államokon belül több városban is, de ami itt és ennyire jelen van, bizony még máshol nem nagyon tapasztaltam. Amikor egy éve idejöttem, minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy el sem akartam hinni. Munka, lakás, szerelem, melyből a szerelem egy nagy csalódás volt és végre Karácsony előtt pár nappal sikerült a másik fél részéről a hónapokig tartó kergetőzés után lezárni a dolgot.

Az érzelmi hullámvasútról úgy próbáltam leszállni, hogy eljártam az ismerőseimmel nyár végén és ősszel szórakozni, ismerkedni. Nos, ez itt LA-ben nem is tűnik olyan egyszerűnek, mint ahogyan az ember azt gondolná. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden szórakozóhely hajnali 2 órakor bezár. A másik pedig az, hogy a jobb szórakozóhelyek mind West Hollywoodban vannak. Na már most ugye az LGBT (lesbian, gay, bisexual, transgender) Amerikában elfogadott dolognak számit, de itt LA-ben különösen éli fénykorát. West Hollywoodban ezek a szórakozó helyek mind olyan bárok, ahol a táncosok, pultosok valamint a szórakozni vágyók 85%-a ebbe a kategóriába tartozik. A maradék 15% pedig megpróbál kicsit kikapcsolódni.


A legnagyobb problémát ott vettem észre, hogy amikor az ember ismerkedni szeretne akkor 4 féle kategóriába lehet osztani a potenciális jelölteket. Tudom, nem jó dolog ez a kategorizálás, de ha már ennél a témánál tartunk, akkor muszáj. Az első ilyen kategóriába a házas férfiak tartoznak. Mint ahogy az esetemben is történt (az érzelmi hullámvasút), bizony ha nagyon akarják akkor nagyon ügyesen el tudják ám titkolni, hogy nekik van egy szép család is a háttérben, pláne akkor, ha az asszonynak beadják, hogy éppen üzleti úton vannak valahol, esetleg a konfereniák késő estig elhúzódtak. Nem én voltam az egyetlen az ismerősi körömben, akivel ehhez hasonló eset megtörtént, én viszonylag hamar, 1 hónap után rájöttem a hazugságra, az volt már a nehezebb kör, hogy a másik fél is beletörődjön, hogy ennek itt a vége.

A második kategória az internetes ismerkedés. Igen, én is unalmamban regisztráltam 3 ilyen oldalon is. Természetesen itt is megjelennek a nős pasik, viszont általában úgy állitják be a dolgot, hogy ők nyitott házasságban élnek, esetleg hármasban szeretnének szórakozni és ezt teljesen ismeretlenül közlik is az emberrel néhány üzenetváltást követően. Ezen kivül általában itt lehet azokkal találkozni, akik 10-ből 9 esetben ingyen szeretnének egy gyors szexhez jutni. Novemberben egy 2 hétig tartó levelezgetés, telefonbeszélgetés után elmentem egy kávéra egy ilyen oldalon megismert normálisnak tűnő sráccal. Először azt hittem, hogy végre nem csak egy gyors numerát szeretne, hiszen 2 hétig beszéltünk telefonon, sms-eztünk, majd mondta, hogy találkozzunk. Az első probléma az volt, hogy ő bizony azt szerette volna, hogy én menjek el oda ahol ő lakik és ott a sarki kávézóban találkozzunk. Közöltem vele, hogy bocsi de ha elhivsz, akkor minimum az, hogy fél uton találkozzunk. Nyilván első találkozáskor még nem adom meg a cimemet senkinek. Na, hősünk ekkor erősen hümmögött a telefonban, de végül belement a dologba. Én stilusosan 10 perccel később érkeztem a megbeszélt helyszirne majd mikor felhivtam hallottam, hogy ő még a kocsiban ül és közölte, hogy legalább 30 percet késni fog. Gondoltam ok, hiszen a Los Angeles-i forgalmat ismerve ez belefér, valamint mindenki megérdemel egy esélyt, igy megvártam. Amint hősünk megérkezett a köszönést követően elment és vett magának egy kávét. Igen, magának. Majd miután leült mellém elkezdte mesélni, hogy neki már 6 hónapja nincs munkája, a spórolt pénzéből él és próbál találni egy megértő társat magának, aki támogatja őt, hogy most ő 37 évesen karrier válságban van és próbálja kitalálni, hogy mit is kezdjen az életével, majd megkérdezte, hogy én miért nem iszok semmit. Én ekkor mosolyogtam egyet és szépen elköszöntem tőle. Azóta sem hallottam felőle. Kisértetiesen hasonló eset fordult elő 2 másik barátnőmmel ugyanigy Los Angelesben az elmúlt 6 hónapban, különböző férfiakkal, szóval igen, 10-ből 1 sajnos a jelek szerint ilyen.


Harmadik kategóriába sorolnám azokat akiket szintén az interneten lehet a legtöbb alkalommal összeszedni, ők nem mások mint a SugarDaddy-k. Magyarul a kőgazdag férfiak akik hetente több ezer dollárt is kifizetnek a SugarBaby-jüknek csak azért, hogy 1-2 órát együtt töltsenek velük egy szállodai szobában. Vannak kifejezetten ilyen website-ok, ahova havi dij ellenében bárki feltöltheti a portfólióját, és ezek a férfiak ráirnak a nekik megtetszett lányokra, majd pár üzenetváltást követően megbeszélik azt, hogy mennyi a havi juttatás. Azok közül a lányok közül akiket személyesen ismerek, van akinek 2 ilyen férfi is van az életében. Általában a havi lakbér árát, mellé egy kis költőpénzt és Cartier, Rolex ékszereket kapnak ajándékba heti 1 vagy esetleg másfél együtt töltött óráért. A SugarBaby-k általában magas, vékony fiatal lányok, a SugarDaddy-k pedig bőven 50 feletti gazdag férfiak.

A negyedik kategória pedig (és ezen lepődtem meg a legjobban), a biszexuális férfiak. Két barátnőmnek az elmúlt 1 év során többször is volt alkalma ilyen férfiakkal randizni. Az én barátnőim élnek-halnak az izmos, kockás hasú pasikért. Na már most itt LA-ben az ilyen pasiknak a 90%-a biszexuális. Sajnos nem vicc, West Hollywoodban a táncos fiúktól kezdve, a gym-ben edzőkön keresztül egészen az utcán sétálókig. Mind a két barátnőm elment több ilyen izmos pasival randira és már az első randin kiderült, hogy a "görög Istenek" bizony nem vetik meg a férfiakat. Sőt volt olyan is, aki kifejezetten kijelentette a randin, hogy szerinte ő még attól nem meleg, hogy egy másik férfit orálisan kielégit. Mikor a lányok ezeket a sztorikat elmesélték nekem először, kikerekedett szemmel néztem, nem akartam elhinni. Majd egy alkalommal az egyik Uber sofőrt aki szintén ilyen Adonisz külsővel rendelkezett, spontán módon megkérdeztem, hogy mi erről a véleménye és hatalmas mosollyal közölte velem, hogy nem lát ő ebben semmi kivetni valót, neki sincs semmi baja a biszexualitással hiszen ő is az annak ellenére, hogy van egy női élettársa, sőt büszkén mondta, hogy neki is van SugarDaddy-je.


Nyilván biztosan nem haltak még ki a normális emberi kapcsolatok, hiszen ismerek itt megismerkedett párokat, de szerintem két kezem sok lenne hozzá, hogy össze tudjam őket számolni. Rá kellett jöjjek, hogy olyan mint Kaliforniai álom, nem létezik, ha ebből a szemszögből nézzük. Hiába a gyönyörű hely, a kellemes időjárás, ha az életfelfogás ennyire rossz irányba fordult itt Los Angelesben. Most már a szüleim is kezdik megérteni azt, hogy miért is vagyok inkább egyedülálló. 

2016. december 25., vasárnap

New York, New York...

16 hónap telt el azóta, hogy elköltöztem New York City-ből. Egyszerre örültem és voltam szomorú, hiszen egy olyan várost hagytam a hátam mögött, amelynek az ott eltöltött 2 és fél év alatt rengeteget köszönhettem annak ellenére, hogy sokszor gyűlöltem ott lenni. Utáltam a helyet ahol laktam, mert pici és zsúfolt volt, utáltam órákig metrózni, utáltam a tömeget, a koszt és a bűzt, a csontig hatoló hideg teleket. Amikor 2015 Augusztusában felszálltam a Miamiba tartó repülőgépre, egy hatalmas megkönnyebbülést éreztem, úgy éreztem szabad vagyok és egy hatalmas mázsás súly esett le a mellkasomról. Örültem, de valahol ott mélyen legbelül mégis egy kicsit bánkódtam.

Mint utólag kiderült, a Miamiban eltöltött 8 hónapos kitérőm ha másra nem is de arra jó volt, hogy felkerüljön egy újabb pipa a Bakancslistámra vagyis, hogy keresztül vezessem az Egyesült Államokat.


Azt hiszem a itt eltöltött 4 és fél évem alatt a tavalyi Karácsonyom és Szilveszterem sikerült eddig a legjobban, hiszen a barátnőm és a fia eljöttek hozzám Miamiba New Yorkból és egy tökéletes hetet töltöttünk együtt. Az idei karácsony viszont más. Idén én voltam az, aki meglepte őket. Nem mással mint, hogy átrepültem hozzájuk az ünnepekre New Yorkba. A városba, ahonnan úgy távoztam 16 hónappal ezelőtt, hogy tudtam egyszer még vissza fogok térni de azt nem, hogy mikor.


Most itt ülök náluk a nappaliban a kanapén és hallgatom New York zaját. Igen, mert ilyen is van ennek a városnak. Aki járt már itt legalább egyszer, az tudja, hogy miről beszélek, aki nem annak viszont megpróbálom elmagyarázni. A városról tudni kell, hogy tényleg SOHA nem alszik. A nap 24 órájában lehet hallani egy folyamatosan morgó zajt, amelyet az közútiforgalom-metró-emberek együttese tesz ki. Ebben a városban nem ismerni azt a szót, hogy csend. Lehet hallani ugyanúgy délután 2-kor valamint hajnali 3-kor. Utáltam, sosem tudtam miatta aludni, most viszont valahogy mégis élvezem, másképpen hallom, mint másfél évvel ezelőtt.

A repülőtérről ide felé a metró utat is teljesen másképpen éltem meg, mint mikor itt éltem. Mosolyogva néztem a tömeget, azt, hogy egymás hegyén-hátán állunk a metrókocsiban. Most egyáltalán nem zavart az, hogy mindkét irányból két különböző ember lihegett bele a nyakamba viszont ezzel egy időben a fejemben megállás nélkül az zakatolt, hogy én már nem tudnék újra itt élni és nap, mint nap ugyanezt végig csinálni.


Hiányzott ez a város és most jó újra itt lenni. Igaz a mondás, hogy az idő minden emléket megszépit. John Steinbeck mondta egyszer, hogy "ha egyszer New Yorkban éltél és az otthonod volt, soha másik hely nem lesz elég jó". Én erre azt mondom, hogy kinek a pap, kinek a papné, hiszen nagyon szeretem Californiát és Los Angelest, ahol végre otthon érzem magamat. Tény, hogy vannak dolgok (pl. az egyszerű közlekedés) amelyek sokszor hiányoznak, viszont nem tudnék újra ebben a rohanó és zsúfolt városban élni és örülök, hogy csak egy hetet töltök el itt és megyek vissza a picivel nyugodtabb nyugati partra.

2016. november 27., vasárnap

Nem félek!

Beköszöntött a tél Dél-Kaliforniában is ami azt jelenti, hogy a hőmérséklet éjjelre 10 fok alá csökken, nap közben pedig 20 fok körül ingázik. Mivel még mindig autó hiánnyal küszködök és nem akarok bérlésre költeni, igy most egy ideje nem nagyon tudok kimozdulni, ami nekem eléggé pocsékul esik, mert alapjáraton egy olyan ember vagyok, aki legszivesebben megállás nélkül csak menne. A nagy autókeresgélés közben észre sem vettem, hogy mennyire elszálltak a hetek és már ünnepi szezon van, igy erre az évre a Seattle utam is ki van lőve, ott folyamatosan esik az eső és hűvös van ebben az időszakban, igy sajnos várnom kell vele Februárig. 

A minap az otthoni barátnőmmel pont erről beszélgettem Skypeon és kérdezte tőlem, hogy "Judit te nem félsz igy egyedül?". A válaszom habozás nélkül azonnal egy határozott NEM volt. Ezek után megállás nélkül azon kezdett el zakatolni az agyam, hogy mi is volt az a dolog az elmúlt 4 és fél évben, ami a legmeggondolatlanabb de egyben a legjobb dolog is volt az életemben?! Nos, kettő ilyet is tudok mondani.

2013 Szeptember elején elveszitettem a munkámat Texasban, de a költözéssel egészen November elejéig vártam. Utólag visszagondolva hülyeség volt, de hát ez van. Ha azt mondom, hogy 400 dollár megtakaritott pénz volt a számlámon azt hiszem még sokat is mondok, hiszen hiába kerestem ott helyben munkát, nem találtam sehol és ugye élni pedig kellett valamiből. Végül egyik napról a másikra döntöttem, hogy elmegyek New York Citybe szerencsét próbálni (mellesleg már elegem is volt Texasból, ha lett volna munkám sem hiszem, hogy túl sokáig maradok ott, egy iszonyatosan unalmas hely, ahol az embernek még a tej is megalszik a szájában). New Yorkba közel 3 nap alatt értem fel Texasból, mert én okos busszal mentem repülő helyett. A buszjegy ára nagyjából ugyanannyi volt mint egy repjegyé, de én szerettem volna végre utazni egy kicsit. Igen ám de azt nem tudtam előre, hogy én leszek az egyedüli fehér ember a buszon. Ha ezt előre tudom gyanitom, hogy nem szállok fel rá. Nem ugyanazzal a busszal mentünk végig, kb. 5-6 óránként buszcsere volt, de az utasok 80%-a végig ugyanazok voltak. Az első másfél napban meg sem szólaltam angolul egy szót sem, igy senki más sem szólt hozzám. Aztán az egyik buszállomáson ahol éppen buszt cseréltünk, a büfében vettem meleg ételt és az egyik utas (aki egy fiatal fekete srác volt) meghallotta, hogy beszélek angolul. Azonnal oda is jött hozzám és csodálkozva mondta, hogy "Mindenki azt hiszi, hogy nem beszélsz angolul. Miért nem szólaltál meg eddig?" Én erre csak annyit feleltem, hogy "Ez igy van jól". A srác erre csak annyit felelt, hogy "Megértelek, de tőlünk nem kell félned". Innentől kezdve néha a buszon oda-oda szólt hozzám, kérdezgette, hogy minden rendben van-e, hogy tetszik a táj stb. Ezek után már elég sok emberrel szóba elegyedtem a buszon, végülis egy egész jó kis társaság volt. Mire New Yorkba értem összesen 150 dollár volt a számlámon, amely 1 heti ágybérletemre (igen, mert New Yorkban ágyat is lehet bérelni egy szobában, erről majd egyszer bővebben is irok) valamint a heti metró bérletre volt elég. Szerencsémre másnap már volt munkám, azt inkább hagyjuk, hogy milyen a lényeg, hogy volt bevételi forrásom a kezdeti nehézségek átvészelésére.


A másik hasonló meggondolatlanság idén Márciusban történt, amikor Miamiból elindultam Los Angelesbe. Hónapok óta érlelődött bennem a gondolat, ide-oda csapongtak a gondolataim, akartam indulni aztán mások visszatartottak, mig végül besokalltam a munkahelyemen ahonnan szó szerint megszöktem. A számlámon 800 dollár volt. Két lehetőségem volt, vagy visszamegyek New Yorkba a barátnőmhöz, vagy elindulok Los Angelesbe. New Yorkba egy nap alatt felértem volna, viszont mindig is nagy álmom volt keresztül vezetni Amerikát. A Walmart parkolójából kétségbe esetten hivtam a barátnőmet New Yorkban, hogy mondja meg mit tegyek, mert döntésképtelen vagyok. Nem tudom ennyi pénz elég lesz-e egy Road Tripre, nem csinálok-e egy hatalmas őrültséget. A barátnőm azt mondta, hogy ő nagyon szeretné, hogy visszamenjek hozzájuk de tudja, hogy ez az álmom és igenis menjek, induljak el nyugatra. Orlandonál álltam meg először tankolni Miamiból jövet. A benzinkút parkolójában álltam legalább fél órát és kattogott az agyam, mert ott volt az utolsó választási lehetőség az autópályán, hogy New York vagy Los Angeles. Fél óra majdnem begolyózás után kijött egy "szarok bele, egyszer élünk" és elindultam Pensacola irányába, Los Angeles felé. Pensacolanál egy benzinkút parkolójában aludtam a kocsimban kamionok között. Na ez az a dolog amit még egyszer egyedül nem hiszem, hogy megteszek. Bár nem történt semmi, de volt egy csapat fiatal, totál betépett fekete banda a kúton, akik egész éjjel ott bandáztak. A tervem az volt, hogy hajnalban gyorsan lezuhanyzom és megyek tovább. Nos a zuhanyt inkább hanyagoltam mivel láttam, hogy figyelnek, és eljöttem. A következő estémet már Texasban, Dallas mellett egy motelben töltöttem. Amikor éppen Texasban vezettem a kocsiban kigyulladt az olajcsere lámpa. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér hiszen egy héttel korábban volt a kocsim olajcserén és tudtam, hogy annyit még nem mentem, hogy ez esedékes legyen. Az első autószerelőnél meg is álltam és mondtam, hogy mondják meg mi történt, mert képtelenség, hogy olajat keljen cserélni (valamint több, mint 100 dollár egy olajcsere az Audiban nekem pedig nem volt erre keret). Szerencsém volt, az előző olajcserekor elfelejtették a kocsiból kiütni a kódot, ezért villant fel a lámpa. Végülis Los Angelesbe kevesebb, mint 300 dollárral érkeztem meg, de egy percet nem bántam meg az egész útból.


Ezt a két történetet leszámitva van még elég sok dolog a hátam mögött, amit igy utólag visszagondolva nem biztos, hogy újra megcsinálnék, viszont egyet sem bántam meg. Amiket megtanultam ezekből az az, hogy nyilván jó ha van anyagi tartalék amihez szükség esetén hozzá lehet nyúlni, de nem szabad, hogy csak e miatt ne merjük megtenni azt amire valóban vágyunk. Sokkal kevesebb pénzből is meg tudjuk csinálni amit szeretnénk, mint ahogyan azt képzeljük. Nem szabad, hogy a negativ gondolatok és negativ emberek miatt ne merjük megtenni azt amit őszintén szeretnénk. Sokszor egyébként nekem is kell egy jó seggberúgás, hogy végre elinduljak, de mindig csak az első lépést megtenni a legnehezebb. Utána a többi már jön magától.

2016. november 24., csütörtök

Mikor is adjunk hálát?

Tegnap volt az Egyesült Államokban Thanksgiving, azaz a Hálaadás Ünnepe. Nem véletlenül vártam ezzel a bejegyzéssel egy napot. Az USA-ban ez egy hatalmas ünnepnek számit, sokkal nagyobbnak mint a Karácsony, és egyre több bevándorló is elkezdte átvenni a szokást. Nos, én kilógok a sorból. Bár az "ünnep" arról szól, hogy együtt van a család minden tagja és ajándékozás nélkül csak békében és szeretetben töltik együtt a napot/estét. Manapság sajnos már ez is a pénzköltésről és az ajándékozásról szól mindamellett, hogy együtt vannak. Tavaly még bentlakásos nevelő nőként egy dúsgazdag családnál töltöttem a Hálaadást, ahol már inkább szólt arról a dolog, hogy a gyerekek milyen sok ajándékot kapjanak. Sokkal többet, mint mondjuk egy születésnapkor. Ebben az évben nem csináltam semmit végre, otthon ültem és egész nap a Netflixet néztem, viszont minden ismerősömtől hallottam, hogy mennyi játékot vettek a gyerekeknek. 

A valódi okai egyébként annak, hogy én miért maradok ki ebből az ünnepből nem az, hogy nem vagyok hálás. Mert igenis hálás vagyok minden egyes nap minden egyes percében. Számomra ez a nap olyan, mint a Valentin nap, hogy miért csak az év egyetlen napján mutassam ki valakinek azt, hogy mennyire szeretem?! 


A másik oka pedig az, hogy (és ez az én véleményem) ez egy nagyon gusztustalan és undoritó ünnep amely a barbárságról szól. Nyilván persze a tankönyvekben az van, hogy az első kukorica betakaritását ünnepelték a telepesek a frissen barátságot kötött indiánokkal. Persze, persze mese habbal. Mindenki tudja, hogy mekkora tömegmészárlás volt, mennyi őslakost kiirtottak a telepesek a földekért. Nyilván persze most meg lehet kövezni engem is, hiszen én is itt ezen a kontinensen, ebben az országban élek, de pontosan ezért nem is értek egyet ezzel az ünneppel és ki is maradok belőle. 


Azt is tudni kell, hogy a munkahelyek 99%-a szokott adni minden munkavállalónak egy nagyobb darab fagyasztott pulykát. Én is kaptam 2012-ben a szállodától, amikor ott dolgoztam (akkor kaptam először és utóljára, mert évek óta magánszemélyeknek dolgozom). Sosem felejtem el, hogy az akkori lakótársamat felhivtam amikor elindultam hazafelé a szállodából. Szerettem volna őt megviccelni és azt mondtam neki a telefonban, hogy egy élő pulykát kaptam és nem engednek fel vele a buszra, igy haza kell sétálnom. A lakótársam (aki egyébként azóta Magyarországon lakik de a mai napig nagyon jó barátnők vagyunk) nehézkesen, de végül elhitte, hogy én egy élő pulykával bandukolok hazafelé. Kb. 1 óra volt az út haza és ez idő alatt Anikó többször kétségbe esetten hivott engem, hogy most akkor mi legyen, mert ő nem akar megölni egy pulykát. Kb. 40 perc múlva újra hivott teljesen boldogan, mert a sarkon lévő ital boltban megadtak neki egy pulyka menhely cimet (igen, mert ilyen is létezik, megmentik a pulykákat) és mondta, hogy akkor vigyük el oda a pulykát. Én ekkor már alig birtam megállni, hogy ne röhögjek, de hagytam Anikót az örömmámorban. Mikor hazaértem belépve az ajtón kiabáltam neki, hogy megoldódott a probléma, útközben levágtam a pulykát. Ezen a történeten azóta is mindig nagyon jót nevetünk.

Amiért mégis úgy döntöttem, hogy irok erről a dologról az az, hogy igenis legyünk hálásak mindenért amink van. Legyünk hálásak az év minden napján, mert van hol aludnunk, van mit ennünk, van bevételi forrásunk, van aki szeret minket és van akit mi szeretünk, és a sort még hosszasan lehetne folytatni. 



2016. november 3., csütörtök

Vezetői engedély Kaliforniában

Tegnap nagyon jó napom volt, végre 3 hónap után megszereztem a kaliforniai vezetői engedélyt. Amilyen egyszerűen és gördülékenyen indult az egész, annyira nehéz lett a vége. A jogositvány megszerzése kicsit másképpen működik az USÁ-ban, mint Magyarországon. Ugye itt a KRESZ államonként változik, tehát ha valaki átköltözik egyik államból a másikba és módositani akarjuk azt, akkor az adott államban használatos KRESZ vizsgát le kell tenni. Legalábbis itt Kaliforniában. Tehát ha valaki mondjuk Floridából költözik Kaliforniába és át akarja iratni a jogositványát, akkor a Kalifornia államra vonatkozó KRESZ vizsgát le kell tennie, addig nem kapja kézhez a vezetői engedélyt. Amerikában egyébként körülbelül 12-15 államban (nem tudom a pontos számot) engedélyezve van, hogy a nem legálisan itt tartozkodó személyek is vezetői engedélyhez jussanak annyi különbséggel, hogy ez az irat semmi másra nem jogosit fel csak arra, hogy legálisan vezessünk. Más esetben a jogositvány felel meg a Személyi igazolványnak.

Na de hogyan is történik az egész? Május végén bementem a hozzám legközelebbi DMV-be (helyi Okmányiroda), ahol kértem időpontot a legközelebbi KRESZ vizsgára. Ez az időpont Július elején volt. A hölgy azonnal a kezembe is nyomott egy formanyomtatványt, valamint egy alig 100 oldalas KRESZ könyvet. Kalifornia államban egyébként papir alapon le lehet tenni a KRESZ vizsgát magyar nyelven. Ismerősömtől megszereztem az összes létező magyar nyelvű tesztet (kb. 5-6 verzió volt). 20 kérdés van a táblákra, és 40 olyan kérdés amelyre 3 lehetséges válasz közül kell kiválasztani a helyeset. A 60 kérdésből ha jól emlékszem összesen 5 vagy 6 hibapontot lehetett maximum ejteni ahhoz, hogy sikeres legyen a vizsgánk és a legjobb, hogy nincs időkorláthoz kötve, tehát ha 10 perc alatt végzel vagy esetleg másfél órát ülsz felette, senki nem fog rád szólni. 2006-ban Magyarországon nagyon megszenvedtem az irásbeli vizsgával, itt viszont elsőre átmentem 0 hibaponttal, alig akartam elhinni és nagyon örültem neki. 



Mindehhez, hogy egyáltalán részt vehessek az irásbeli vizsgán szükség volt, hogy bemutassak minimum 1 db számlakivonatot ami a nevemre és a cimemre szól valamint, hogy érvényes legyen az útlevelem, valamint 33 dollár eljárási költséget ki kellett fizetnem. A teszt irását megelőzően gyorsan elkészitették rólam a fényképet, ujjlenyomatot vettek valamint megkérdezték, hogy szeretnék-e a DONOR listán szerepelni, tehát ha esetleg valami folytán meghalnék, akkor felajánlom-e a szerveimet. Természetesen aláirtam, igy a vezetői engedélyemen lesz egy rózsaszin pötty ami azt jelenti, hogy fent vagyok a listán.

Ezt követően egy héten belül értesitettek, hogy mennem kell egy másodlagos interjúra, ahol elbirálják az irataimat. Mivel rendelkezem magyar vezetői engedéllyel, igy az útlevélen és a számlakivonaton kivül azt is elfogadták pluszba, de akinek ez nincs, annak szüksége van az új, 3 nyelvű születési anyakönyvi kivonat bemutatására. 5 hétbe telt, mire elbirálták az okmányaimat és Sacramentoból megküldték a hivatalos papirt, hogy most már kérhetem az időpontot a vezetés vizsgára.

Magyarországgal ellentétben itt nincs rutin vizsga és nem is oktatóval kell menni vizsgázni, hanem valakinek a saját autójával, aki rendelkezik kaliforniai vezetői engedéllyel, valamint az autónak rendelkeznie kell kötelező biztositással. Nagyon rendes volt az egyik ismerősöm, mondta, hogy ő eljön velem a kocsijával vizsgázni. Nos, ez kétszer történt meg, ugyanis az első alkalommal nem mentem át a vizsgán.

Első alkalommal West Hollywoodba mentünk a DMV-be az előre megkért időpontra, mivel az ismerősöm ott lakik és neki az volt a legközelebb. A vizsgára váró autók egymás mögött álltak, várták, hogy sorra kerüljenek. Nos én egy elég szemét vizsgabiztost fogtam ki. Egy fiatal és igencsak nagyképű latin amerikai pasi volt. Már az első pillanattól láttam az arcán, hogy nem tetszik neki valami rajtam.

A vezetési vizsga azzal indul, hogy fel kell kapcsolni a lámpákat az autón, majd az indexet, utána ujjal rá kell mutatni, hogy mivel kapcsolom be az ablaktörlőt, az irányjelzőt, a klimát és hol van a kézifék. Mindvégig nekem bent kell ülni a kocsiban a vizsgabiztos pedig áll mellettem. Ezt követően ki kell dugnom a bal kezemet az ablakon és el kell mutogatnom, hogy hogyan jelzem, hogy balra-jobbra akarok kanyarodni, valamint az állj kézjelzést. Ezután a vizsgabiztos megkéri a kocsi tulajdonosát aki eddig végig mellettem az anyósülésen ül, hogy szálljon ki az autóból majd pedig ő beül és mondja, hogy most már indithatom az autót és az ő utasitásait kövessem. 



Az első vizsgám kb. 35 percig tartott (aminek az idejét egyébként lecsalta a papiron a vizsgabiztos) és végig feszült voltam, mert éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok a pasinak szimpatikus. Bár mindig időben szólt, hogy melyik saroknál merre kanyarodjak majd, mikor váltsak sávot, hogy parkoljak le és tolassak. Ő mind végig egy papiron karikázgatott és vonalakat húzogatott szó nélkül, de amikor visszaérkeztünk a DMV-be hatalmas vigyorral az arcán közölte, hogy nem mentem át a vizsgán. Szó szerint belehazudta a szemembe, hogy szinte egy STOP táblánál nem álltam meg, valamint sokszor túlléptem a sebességkorlátot. Én hatalmas szemekkel néztem rá és kérdeztem vissza, hogy tessék?! Ugye most ezt nem mondod komolyan?! Amerikában nagyon sok államban a 4 irányú kereszteződéseknél minden irányból van téve 1-1 STOP tábla és érkezési sorrendben lehet tovább haladni, valamint egyértelmű, hogy az ember megáll egy STOP táblánál. Volt rendőrként, meg pláne. Majd tovább vigyorgott és kérdezte, hogy szeretnék-e fellebbezni a szavával szemben. Közöltem, hogy nem és elvettem a papirt. Nagyon mérges voltam, mert utálom amikor belehazudnak a szemembe. Nyilván nem lebbezek fel, hiszen úgysem az én szavamnak hittek volna, igy inkább kértem egy új időpontot, de már a hozzám közelebbi DMV-be.



Meglepetésemre egy középkorú, nagyon kedves hölgy volt a vizsgabiztos. Ugyanazokat a mozdulatokat kérte a kezemmel mint 2 héttel korábban a pasi, ugyanúgy végig kellett a lámpákat kapcsolgatni, majd mikor beszállt elindultunk. Nem vizsgáztam tovább mint 10 perc. Egy nagyon rövid útvonalon mentünk végig és mikor visszaértünk a DMV-be a hölgy egy nagy mosollyal közölte, hogy gratulál, mert sikeresen átmentem a vizsgán. Látja, hogy rutinos vezető vagyok és csak nagyon minimális hiábim voltak a kanyarodásnál, amik valójában már csak rossz megszokások.

Nagyon megörültem, majdnem el is sirtam magam, meg is ölelgettem és megköszöntem neki. Ezután vissza be kellett menni az épületbe, ahol a vizsgabiztos által kiállitott papirt le kellett adnom cserébe pedig kaptam egy papirfecnit, amely mindaddig vezetői engedély ként szolgál, amig postán meg nem érkezik a hivatalos.