Fedezzük Fel Amerikát - Texas Rejtett Csodái

 Saját tapasztalatból írom, hogy az emberek többségének ha meghallja azt a szót, hogy Texas, azonnal a cowboy-ok, a Ewing család, a rodeók és az olajkutak jutnak először eszébe. Kevesebben vannak azok, akik hallottak, esetleg már fel is fedezték Texas rejtett csodáit. Idén nyáron a férjemmel úgy döntöttünk, mivel nem mertünk még januárban repülőjegyet venni Magyarországra mert nem tudtuk mi lesz, hogy ezen a nyáron Texas rejtett csodáit fogjuk felfedezni.

Nézzétek meg a kirándulásainkról készült videókat is a YouTube csatornámon erre a linkre kattintva, és fedezzük fel Amerikát együtt!

Texas Hill Country-ban Austin és San Antonio között több, mint 3000 barlangot találhatunk, melyből körülbelül 11-12 van megnyitva a nézőközönség számára, ezen kívül találhatunk még víz alatti barlangrendszereket is, mint például a Jákob-kútja, amelyről az általam készített videót erre a linkre kattintva nézhetitek meg.

Júliusban sikerült ellátogatnunk a Natural Bridge Cavern elnevezésű cseppkőbarlangba is, melyről a videót erre a linkre kattintva nézhetitek meg. A Natural Bridge Cavern körülbelül fél úton található San Antonio és New Braunfels városa között, melyet 1960-ban 4 egyetemista fedezett fel. A föld tulajdonosa mindaddig amíg a 4 fiatal le nem mászott a nyíláson mit sem sejtett arról, hogy milyen rejtett csodával lehet találkozni a birtokon. A barlangban kb. 20-22 Celsius fok van, de a 80%-os páratartalom miatt sokkal többnek érződik. Ha pedig valaki nem csak a barlangtúrán szeretne részt venni, több, kisgyerekekkel is élvezhető program is megtalálható a parkban. A túrákról, jegyárakról és a többi programról erre a linkre kattintva tudtok tájékozódni. 

Sikerült eljutnunk egy harmadik rejtett csodához itt Texasban, amely nem más, mint Hamilton Pool természetvédelmi terület. Az erről készült videót erre a linkre kattintva lehet megtekinteni. 

A Hamilton Pool valóban egy csoda, amely mindösszesen 1 órányi útra található New Braunfels városától, amelyet az idő és a természet formált filmekbe illő hellyé. Egy beomlott barlangból kialakult természetes, türkizkék színű medencével találkozhatunk, melyet egy helyi patak táplál egy kis vízesés segítségével. A Hamilton Pool nagyon népszerű turistalátványosság, így ha felkerül a bakancslistánkra, mindenképp időben vegyük meg a belépőt, amely $11/autó + $1 szervíz díj, melyben maximum 8 fő ülhet, valamint a park bejáratánál ezen kívül fejenként $8 is kell fizetnünk pluszban. Napi 2 időpontra lehet venni jegyet, reggel periódusra 9 és 12.30 között, vagy pedig a délutáni periódusra 2 és 5.30 óra között. Mindenképpen csakis a hivatalos website-ról vásároljuk meg a jegyünket, különben nem engednek be, hiszen annyira népszerű hely a medence, hogy nagyon sok csaló szereti átverni az embereket. A hivatalos website linkjét erre ide kattintva találjátok meg. Jelenleg sajnos a medencében fürdeni nem szabad, és a vízesés mögé menni is tilos, melyet a weboldalon is említenek, hiszen a januári fagyok miatt a sziklák elkezdtek omlani, emiatt a medence baleset- és életveszélyessé vált fürdőzés szempontjából. 

Texas rejtett csodáinak felfedezését továbbra is folytatjuk, melyekről folyamatosan befogok számolni mind itt a blogon, mind pedig a YouTube csatornán videók formájában, hogy fedezzük fel Amerikát együtt, és nektek is sikerüljön egy virtuális utazás keretében eljutni ezekre a gyönyörű helyekre

Modern Vadnyugat Hangulat Texasban

 Texas közepén található a Hill Country, melynek több városát is német telepesek gyarmatosították még az 1800-as évek közepén, és ebből kifolyólag nagyon sok német nevű település található itt. Több város is megtartotta a német hagyományokat és épületeket. New Braunfelsben minden év októberében Wurstfestet, Fredericksburgben pedig Oktoberfestet szoktak tartani. De New Braunfels városa ezen a rendezvényen kívül még a Gruene történelmi városnegyedéről is híres, mely mágnes ként vonzza a turistákat. 

A Gruene-ről készített videómat erre a linkre kattintva tudjátok megnézni.

New Braunfels körülbelül fél úton található San Antonio és Austin városa között. A Gruene városrész egy tökéletes célpont azok számára, akik szeretnének egy kis modernkori vadnyugati hangulatba csöppeni, amely a német kultúrával ötvöződik. A városrész sétálható, egyáltalán nincs szükség autóra ha ott járunk. Több száz éves épületekkel találkozhatunk amelyek kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartogatnak érdekességeket. 

Íme 10 dolog, amelyet mindenképp próbáljon meg megnézni és kipróbálni az, aki erre jár.

1) Ebéd vagy vacsora a Gristmill nevű étteremben

Egy biztos, hogy a Gruene tele van jobbnál jobb autentikus éttermekkel, de egyik sem olyan ikonikus, mint a Gristmill. A több száz éves épület közvetlenül a Guadalupe folyó partján helyezkedik el, és a terasz részén csodálatos kilátás nyílik a folyóra. Az étterem étlapján mindenki megtalálja a számára legkedvezőbb fogást a hamburgerektől kezdve, az igazi Texas BBQ-n át egészen az egyszerű salátáig.

2) Táncos este eltöltése a Gruene Hall-ban

A Gruene Hall egy több mint 200 éves faépület, amely a városrész közepén helyezkedik el, közvetlenül a Gristmill étterem mellett. A nyári estéken a country zenét kedvelő emberek itt nagyszerűbbnél nagyszerűbb country zenét játszó fellépőkkel találkozhatnak. A Gruene Hall-ba belépőt nem kell fizetni, a bár közvetlenül a bejáratnál található, ahol csak kézpénzzel lehet fizetni. Szintén a bejáratnál több híres country zenész fényképével találkozhatunk, akik korábban felléptek itt. Többek között Merle Haggard és Willie Nelson. Ha valaki erre járna biztos lehet benne, hogy a a helyiektől megtanulhatja az igazi texasi táncolást.

3) Antikváriumok látogatása

A Gruene-ben több antikvárium is található. Amennyiben valaki szereti a régiségeket, biztos lehet benne, hogy talál olyan üzletet, amely a számára legmegfelelőbb. A legtöbb ilyen üzletben lehet találni kincseket az 1800-as évek végéről is. A két legnagyobb antikvárium a Gruene Antique Co és a Black Swan Antiques. Ebben a két üzletben órákat el lehet tölteni nézelődéssel.

4) "Tubing"-olás a Guadalupe folyón

Több államban is szeretik a folyókon való "tubing'-olást, amely nem más, mint hatalmas úszógumikon való csordogálás a folyón. A texasiak imádják a tubingot, amelyről korábban készítettem egy részletes videót is, melyet erre a linkre kattintva meg tudtok nézni. Csak úgy, mint a város több pontján, a Gruene-ben is lehet úszógumikat bérelni (vagy akár a sajátunkat vinni), majd amikor egy bizonyos szakasz végéhez értünk a folyón, egy busz hoz vissza a kiinduló ponthoz a Gruene-re, amelyért nem kell külön fizetni. 

5) Pekándió kóstolása a Great Texas Pecan Company üzletében

Texas, pekándió, édes ízek. Kellhet még ennél több? Az üzlet óriási választékkal rendelkezik, és ha valaki úgy érzi nem tud dönteni, nyugodtan lehet mindegyik fajtából kóstolót kérni teljesen ingyen. A leghíresebb ízesítések közé tartozik a toffee, sós-karamellás, és számos fűszeres pekándió. A cég legnagyobb büszkesége az, hogy csakis texasi pekándiót árulnak, nem importálnak egyáltalán. 

6) Ikonikus "Gruene General Store" meglátogatása

Az ikonikus épület belülről egy 1950-es évekbeli fagyizóra emlékeztet amint belépünk az ajtón, hiszen egy kis pult van kialakítva rögtön a bejárat mellett, ahol főzött fagyit majszolgathatunk. Ha valaki ide betér, akkor készüljön fel arra, hogy akár több órát is eltölthet az üzletben, ahol több száz texasi szuvenírt találhat és mire mindent alaposan végignéz. 

7) Borkóstolás a Grapevine borászatban

Nagyon kevés olyan borászattal találkozhatunk Texasban, amelyben lehetséges a borkóstolás. A Grapevine borászat viszont nem csak, hogy megengedi a borkóstolást, de mindezt ingyenesen lehet tenni annyi féle borból és csapolt sörből (igen, sört is főznek!) amennyit csak szeretne a kóstoló. Persze mindezért cserébe az üzlet tulajdonosa elvárja, hogy legalább egy pohár bort, vagy sört meg is vegyünk, és azt a kerthelységükben üldögélve elfogyasszuk.

8) Eltölteni egy éjszakát a Gruene Mansion Inn-ben

Az 1872-ben épített épületben eléggé borsos áron lehet kivenni egy szobát, már ha éppen sikerül foglalnunk, hiszen nagyon népszerű. Az épület több melléképülete arra emlékezteti az erre járó turistákat, mintha éppen valahol Németországban barangolnának, valamint a szobák berendezései is német mintára vannak kialakítva. A szálloda a városrész központjában található, tökéletes séta távolságra minden látványosságtól.

9) Elmenni egy western hangulatú piacra a Gruene-n

Helyi árusok minden hónap harmadik szombatján western hangulatú vásárt szoktak tartani, ahol lehet lehet venni házi készítésű lekvárt, kenyeret, mézet, kézműves tárgyakat és mindenféle vásárfiát, ami szem-szájnak ingere. Ezzel nem csak, hogy házi készítésű dolgokhoz juthatunk, de ráadásul a helyi kisvállalkozókat is támogatjuk ha vásárolunk tőlük.

10) Margarita fogyasztása a Cantina Del Rio-ban

Természetesen nem maradhat el egy jó kis Margarita sem, a Cantina Del Rio mexikói étteremben, amelyet a texasziak a legjobb Margaritának szavaztak meg itt Texasban. Hiszen nincs is jobb egy kis salsa, queso és taco mellett egy hideg Margarita elfogyasztásánál a kellemes nyári estéken, miközben élő zene szól a néhány méterre található Gruene Hall-ban. 

Jákob-kútja, A Rejtélyes Vízalatti Barlang Texasban

 

Eljött végre nálunk is a nyári szabadság ideje, így a férjemmel megpróbáljuk a környéken, azon belül is a Texas Hill Country-ban található kevésbé ismert turista helyeket bejárni. Mivel Januárban nem mertük előre megvenni a repülőjegyet Magyarországra, hogy haza látogassunk, és Május óta pedig már túl drágák, így úgy gondoltuk, hogy idén kisebb kirándulások keretében fogjuk a nyaralásunkat tölteni. Így esett a választásunk a kevésbé ismert Jákob-kútra is, ami a Texas állam beli Wimberley városka mellett található.

A kirándulásunkról egy videót is készítettem, amelyet erre a linkre kattintva meg is tudtok nézni.

A Jákob-kútja névre elkeresztelt víz alatti barlangrendszer a világ egyik legveszélyesebb búvárhelyei közé tartozik. Különlegessége ennek a természetesen kialakult kútnak, hogy 4 kamrája több tíz méterrel a víz alatt található. Ezért csak az igazán bátor, és gyakorlott búvároknak ajánlott lemerülniük, hiszen a kamrák közötti kijáratok között csak hosszú, több méteres merüléssel lehet eljutni és emiatt az elmúlt évek során több halálos áldozatot is megkövetelt, hiszen a szűk rések miatt le kell venni a palackot, és nem bírtak megfordulni, majd visszaúszni a búvárok a felszínre.

Messzebbről nézve egy sima kútnak tűnik a Cypress patakot tápláló természeti képződmény, amely egy 4 méteres bevezető nyílással rendelkezik. A helybéliek úgy tartják, hogy "aki itt lemerül, az megtalálja a kút borzalmas, nem túl pozitív oldalát is"

Az első kamra körülbelül 9 méter mélyen található, majd ezt követően újabb 8 métert kell megtennie a búvárnak, hogy a második kamrához érkezzen. Az első két kamra még pont elegendő fényt kap ahhoz, hogy mindent tisztán lehessen látni, ahol leginkább már csak algákkal és néhány hallal lehet találkozni.

Ahhoz, hogy a harmadik kamrához elérjen a búvár, további 24 métert kell megtenni. Itt már kezd veszélyessé válni a terep a búvárok elmondásai alapján, hiszen nagyon kevés fény van, valamint a járatok is kezdenek szűkülni. Az egyik búvár a vele készített interjú során azt mondta, hogy ház és kémény formájú szűk alakzatokat lehet leginkább a sötétben látni, amely megnehezíti a tovább haladást. Sokan innen már nem mennek tovább, de mindig vannak bátrabbak, akik mégiscsak megpróbálkoznak és emiatt többen is életüket vesztették.

A több halálos áldozatot követelő merülések miatt néhány évvel ezelőtt ráccsal megpróbálta a helyi önkormányzat lezárni a 4. kamrába vezető járatot, valamint egy, a veszélyre figyelmeztető táblát is elhelyeztek. De sajnos még ennek ellenére is sok merész és bátor búvár, teljesen fittyet hányva a figyelmeztetésre kifeszítette a korlátot, és mégis megpróbáltak eljutni a 4. kamrába, de sajnos visszajönni nagyon kevesen voltak képesek, hiszen annyira szűkek a járatok, hogy a légzőpalackot itt már le kell venniük, ugyanis a szűk rések miatt képtelenek lennének tovább menni. Viszont ezzel meg is történik a baj, hiszen sajnos már nincs idejük megfordulni és levegőhöz jutni. Erre a részre már fény egyáltalán nem jut le, teljes sötétség uralkodik.

A Jákob-kút még a gyakorlott búvároknak is merész kihívást jelent, mégis évről évre egyre többen látogatják meg ezt a különleges helyet. 

Jákob-kútja teljesen ingyen látogatható abban az esetben, ha valaki csak túrázni szeretne. Nem kell fizetni azért sem, hogy a stégre lemenjen valaki és közelebbről megnézze a kutat. A park honlapján azt ajánlják, hogy amennyiben valaki csak túrázni szeretne, azt lehetőleg délelőtt 10 óra előtt tegye meg, hiszen utána már szinte képtelenség megközelíteni a kutat a búvárok és a fürdőzők miatt. Amennyiben valaki szeretne megmártózni a vízben, abban az esetben előre kell foglalnia időpontot (ezt időben tegye meg mindenki, mert hetekre előre elfogynak az időpontok). A fürdés díja $9-ba kerül felnőtteknek, 5-12 év közötti gyerekeknek, valamint 65 év felettieknek $5, és mindösszesen 2 órát lehet eltölteni a vízben. A jegyeket és a park nyitvatartását erre a linkre kattintva megtehetitek.

4 Hónapja Texasban

    Pár nap híján 4 hónap telt el azóta, hogy a férjemmel és a kutyánkkal Kaliforniából Texasba költöztünk. Én már éltem 8 évvel ezelőtt (jesszus, még leírni is hihetetlen) itt, amiről irtam is néhány évvel ezelőtt a blogon. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, eltelt sok-sok év, és az évek alatt az életem is teljesen megváltozott. 

    Még 2020 Januárjában eldöntöttünk a férjemmel, hogy elköltözünk Kaliforniából (én 5 év, ő pedig közel 12 év után), ugyanis olyan borzalmasan magasak lettek az államban az adók és a kiadások, hogy a középosztály beli réteg tényleg csak hónapról hónapra él. El is mentünk Arizonába szétnézni, de gondolom senkinek nem kell ecsetelni, hogy mi történt, így hát a költözésünk is meghíúsult. 1 évvel később, idén Januárban már egyáltalán nem bántuk, hogy Arizonába nem sikerült költöznünk, hiszen ott is szépen elkezdtek felmenni az árak, így Texasra esett a választásunk. Mivel 100%-osan biztosra tudtuk, hogy költözünk, és az idén januárban történt texasi kirándulásunk után nem is volt kérdés, hogy március végén költözünk.

Egy ismerősünk segítségével nagyon barátságos áron sikerült egy költöztető cégtől teherautót és utánfutót bérelnünk, hogy mindent át tudjunk hozni Kaliforniából Texasba. Nagyon sokan megkérdezték tőlünk, hogy miért nem adjuk el az összes bútorunkat és Texasban majd veszünk újat, de mi úgy voltunk vele, hogy nem azért vettük meg őket, hogy el is adjuk, valamint annyit nem kaptunk volna értük, hogy anyagilag ne legyen veszteség ha utána új bútorokat veszünk. Így, hogy mindent áthoztunk, fizettünk a fuvarosnak, valamint a tankolással együtt is olcsóbban jöttünk ki, mintha tényleg mindenből újat veszünk itt.

Úgy jöttünk ide március végén, hogy én azt gondoltam, majd folytatom tovább a Shiptet, de az élet mást szánt nekem. Kb. 2-3 napja lehettünk itt, amikor beléptem a helyi álláskereső Facebook csoportba. Meglepetésemre, rettentően sok álláshirdetés jött velem szembe. Gyorsan szét is küldtem az önéletrajzomat 6 helyre. Az ezt követő pár nap pedig olyan volt, amit a Kalifornában eltöltött 5 év alatt sose tapasztaltam. A 6 helyből 5 1-2 napon belül megkeresett, hogy szeretnének behívni interjúra. Ebből az 5 helyből 2 bank volt, és 1 call center cég. Mivel én szerettem volna mindenképp itthonról dolgozni, így az 5 ajánlatot leszűkítettem 3 interjúra, majd végül a call centerhez kerültem be, ahol chatelnem kell és Marketing Support Agent poziciót kaptam. És ez mind összesen 1 hét leforgása alatt. A férjemmel nem akartuk elhinni, hogy itt Texasban valóban mennyire hamar lehet állást találni, Kaliforniában pedig csak az olyan helyek álltak velem szóba, mint a Petco.

Texasban nagyon sok lehetőség van, és az emberek többsége teljesen félreismeri ezt az államot. A férjemet egy hatalmas kultúrsokk érte már Januárban, amikor először voltunk itt. Nem akarta elhinni, hogy itt mennyire kedves és segítőkész mindenki. Mi ezt Kaliforniában sose tapasztaltuk. Nem tagadom, vannak segítőkész, rendes emberek ott is, de a nagytöbbségre nem ez a jellemző. Itt Texasban ellenben mindenki segít teljesen önzetlenül, és nagyon kedves.

És még mielőtt mindenki azt mondaná, hogy "dehát nincs is semmi Texasban csak tehénszarszag, meg rodeók, meg Jockey Ewing", akkor nagyon téved. Ugyanis Texasban sokkal több rejtett csoda és szépség van, mint azt bárki aki még nem járt erre, gondolná. Pont ezért is ébresztettem fel a YouTube csatornámat, ahol szeretném bemutatni mindenkinek Texas azon kincseit és szépségeit, amelyeket talán eddig még nem ismertek az emberek. A csatornámra erre a linkre kattintva lehet eljutni, vagy pedig a YouTube keresőbe a Modern Wander szavakat beírva is meg lehet találni. 

Nagyon megszerettük mind a ketten az elmúlt 4 hónapban ezt az államot, és jópár évig most biztosan nem készülünk elköltözni innen. Hiszen nem csak, hogy egy nagyon is élhető államról beszélünk, de az emberség, a kedvesség, a segitőkészség amivel itt találkoztunk az elmúlt hónapok alatt nagyon megragadott minket. Igaz itt hegyek nincsenek, de minden más kárpótol bennünket amit ettől az államtól kapunk.

Viva Las Vegas az újranyitás után

 A múlt hétvégén a férjemmel Las Vegasban töltöttük a hétvégét, hiszen közel 3 hónap után Amerika Játszótere végre újra "megnyitott". Legalábbis a város úgy reklámozza magát, hogy újra nyitott. Ugyanúgy, mint bárki más, mi is már alig vártuk, hogy végre kimozdulhassunk, és most a vegasi árakhoz képest viszonylag elég olcsón lehet szobákhoz jutni, még az elitebb szállodák körében is, bár az igen magas ($39/éjszaka) resort fee-t sajnos még igy sem akarják elengedni. Több ismerősünktől hallottuk akik korábban egy évben többször is jártak Las Vegasban játszani és a szállodákban mint játékosok be vannak regisztrálva, hogy kaptak kaszinóktól 2-3 éjszakát is teljesen ingyen, csak menjenek. Igy végül is a $49/éjszaka(+ resort fee) csábitásának mi sem tudtunk ellen állni. De azt amit tapasztaltunk, még minket is ledöbbentett. 

Ha valaki meghallja azt, hogy Las Vegas, akkor szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy azonnal a fények, a tömeg és a szerencsejáték jut legelőször eszébe. Nos, Las Vegas most üres. Ok, nem teljesen kihaltak az utcák, de egy Vegasi forgalomhoz képest kong az ürességtől.Tömeg még igy, az olcsó szobák ellenére sem volt a hétvégén. Sőt, Péntek és Szombat éjjel este 10 óra után már autók és emberek szinte alig voltak kint az utcán. 

A kaszinóknak kb. a fele nyitott meg 2 héttel ezelőtt, a másik fele néhány belül tervezi a nyitást és abban biznak, hogy a Július 4-i hétvége ismét fellenditi valamennyire a kaszinók bevételét annak ellenére, hogy egyelőre külföldi turisták nem jöhetnek. A nagyobb kaszinók közül amelyek most nyitva vannak az MGM, Caesar, Bellagio, Flamingo, Cosmopolitan, de ezeken belül is inkább csak az éttermek és a játékos részek. A kaszinókban és hotelekben található üzletek közül jóformán még egyik sem, vagy pedig nagyon limitált nyitva tartással vannak.

Ami nagyon megdöbbentett minket, az a social distancing és a maszk hiánya. Las Vegasban a maszk használata csak a kaszinók alkalmazottainak kötelező, de egyébként csak annak kell hordania, aki úgy érzi. Mi kb. az emberek 5-10%-án láttunk maszkot. Ami a social distancing-et illeti, az egyáltalán nincs. Bár mindenhol ki van irva, és a földön is felragasztott lapokkal jelzik, de szinte senki és sehol nem tartja be. A játékgépek között nincsenek székek kihagyva, és ha valaki feláll egy géptől, mi szinte sehol nem láttuk, hogy ment volna egy alkalmazott és azt letörölte volna. Plexi falat a legtöbb kaszinóban a rulett és a kártya asztaloknál láttunk az osztó és a játékosok között. 

Minden kaszinóban kb. 10 méterenként láttunk kézfertőtlenitőt kirakva, de egyedül az MGM kaszinó volt az, ahol külön kézmosót, ingyen maszkokat és ingyen kesztyút tettek a kaszinó kellős közepére. A Caesar kaszinóban pedig a WC-ben az egymás melletti csapokat nem lehet használni, amit én pl. személy szerint teljesen értelmetlennek tartok, hiszen a Caesar kaszinó az egyik hely az, ahol az éttermekben az asztalok között nincs social distancing és asztal kihagyás, de a WC-ben az egymás melletti csapok le vannak zárva.

Meglepő módon egyedül az In-N-Out gyorsétteremben láttuk, hogy nem 1, hanem 2 asztal is ki van hagyva a vendégek között, és 2-3 percenként egy alkalmazott járta körbe az étkező részt és törölte le a székeket és az asztalokat. Sehol máshol, pláne nem a kaszinók éttermeiben ilyet és ehhez hasonlót nem tapasztaltunk. Nyilván még tömeg sincs, a kaszinókban sem voltak sokan, sőt látványosan üresek voltak a játék gépek és több kártya és rulett asztal is le volt zárva. 

Amit egy kicsit viccesnek találtunk, az a két Caesar szobor a kaszinóban. Mind a két szoborra 1-1 maszkot helyeztek fel.

Aki már volt Las Vegasban az tudja, hogy micsoda élet szokott itt lenni. És látva a nagy kaszinókat teljesen sötéten, bezárva, nagyon ilyesztő látvány volt. Már csak abba szörnyű belegondolni, hogy hány ezer ember maradt teljesen munka nélkül csak ebben a városban, és vajon ki tudja mikor lesz újra minden a "régi"?

Találkoztunk egy Las Vegasban taxis ként dolgozó magyar ismerősünkkel is, aki szintén emlitette, hogy ő nem hiszi, hogy ez év végéig Vegas visszanyerné a régi formáját. Ugyanis a show-k nem mennek, és ki tudja hány fog teljesen megszűnni, hiszen ha csak 50-100 ember lehet bent egyszerre, az nem éri meg a show működtetését, mert nem hoz annyi bevételt, amennyit kellene. Ezen kivül a vegasi élet 50%-át a bulizó fiatalok teszik ki, akik a pool party-kon szoktak lenni, valamint a Fremont Street-en Downtown Las Vegasban. Bár a Fremont Street megnyitott és pár DJ és játszik már, de ugye közel sem azt lehet tapasztalni, mint amire számitottak. A szállodák medencés partijai pedig még egy jó darabig nem lesznek biztosan megtartva. 

Nyilván igy, hogy a szállodák olcsóbban (vagy teljesen ingyen) ajánlanak szobákat valamint, hogy elég lazára veszik a social distancing fogalmát, elég sok belföldi turistát fog ide vonzani az elkövetkező hónapokban, hiszen 50%-át érdekli a virus az embereknek, a másik 50% pedig hazugságnak gondolja. De az, hogy ez hosszú távon mennyire fog a Kaszinó Város fenntartásához hozzájárulni, az csak hónapok múlva fog kiderülni. 

California dreaming 2.

Tini koromban nagyon szerettem azokat a sorozatokat amelyek Kaliforniban vagy Ausztráliában játszódtak. Ez a két hely volt mindig is az, ahol el tudtam képzelni azt, hogy leéljem az életemet. 2 évvel ezelőtt amikor először jártam Los Angelesben már tudtam, hogy ez szerelem első látásra és mindent megtettem annak érdekében, hogy az álmom valóra váljon. Szerettem volna a "Kaliforniai álmot" én is.

Nagyon boldog voltam és vagyok is itt, mivel minden halad végre a maga módján, egyetlen dolgot leszámitva, mégpedig az embereket. Ezen belül is az életszemléletüket és az életvitelüket. Éltem és jártam már az Egyesült Államokon belül több városban is, de ami itt és ennyire jelen van, bizony még máshol nem nagyon tapasztaltam. Amikor egy éve idejöttem, minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy el sem akartam hinni. Munka, lakás, szerelem, melyből a szerelem egy nagy csalódás volt és végre Karácsony előtt pár nappal sikerült a másik fél részéről a hónapokig tartó kergetőzés után lezárni a dolgot.

Az érzelmi hullámvasútról úgy próbáltam leszállni, hogy eljártam az ismerőseimmel nyár végén és ősszel szórakozni, ismerkedni. Nos, ez itt LA-ben nem is tűnik olyan egyszerűnek, mint ahogyan az ember azt gondolná. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden szórakozóhely hajnali 2 órakor bezár. A másik pedig az, hogy a jobb szórakozóhelyek mind West Hollywoodban vannak. Na már most ugye az LGBT (lesbian, gay, bisexual, transgender) Amerikában elfogadott dolognak számit, de itt LA-ben különösen éli fénykorát. West Hollywoodban ezek a szórakozó helyek mind olyan bárok, ahol a táncosok, pultosok valamint a szórakozni vágyók 85%-a ebbe a kategóriába tartozik. A maradék 15% pedig megpróbál kicsit kikapcsolódni.

A legnagyobb problémát ott vettem észre, hogy amikor az ember ismerkedni szeretne akkor 4 féle kategóriába lehet osztani a potenciális jelölteket. Tudom, nem jó dolog ez a kategorizálás, de ha már ennél a témánál tartunk, akkor muszáj. Az első ilyen kategóriába a házas férfiak tartoznak. Mint ahogy az esetemben is történt (az érzelmi hullámvasút), bizony ha nagyon akarják akkor nagyon ügyesen el tudják ám titkolni, hogy nekik van egy szép család is a háttérben, pláne akkor, ha az asszonynak beadják, hogy éppen üzleti úton vannak valahol, esetleg a konfereniák késő estig elhúzódtak. Nem én voltam az egyetlen az ismerősi körömben, akivel ehhez hasonló eset megtörtént, én viszonylag hamar, 1 hónap után rájöttem a hazugságra, az volt már a nehezebb kör, hogy a másik fél is beletörődjön, hogy ennek itt a vége.

A második kategória az internetes ismerkedés. Igen, én is unalmamban regisztráltam 3 ilyen oldalon is. Természetesen itt is megjelennek a nős pasik, viszont általában úgy állitják be a dolgot, hogy ők nyitott házasságban élnek, esetleg hármasban szeretnének szórakozni és ezt teljesen ismeretlenül közlik is az emberrel néhány üzenetváltást követően. Ezen kivül általában itt lehet azokkal találkozni, akik 10-ből 9 esetben ingyen szeretnének egy gyors szexhez jutni. Novemberben egy 2 hétig tartó levelezgetés, telefonbeszélgetés után elmentem egy kávéra egy ilyen oldalon megismert normálisnak tűnő sráccal. Először azt hittem, hogy végre nem csak egy gyors numerát szeretne, hiszen 2 hétig beszéltünk telefonon, sms-eztünk, majd mondta, hogy találkozzunk. Az első probléma az volt, hogy ő bizony azt szerette volna, hogy én menjek el oda ahol ő lakik és ott a sarki kávézóban találkozzunk. Közöltem vele, hogy bocsi de ha elhivsz, akkor minimum az, hogy fél uton találkozzunk. Nyilván első találkozáskor még nem adom meg a cimemet senkinek. Na, hősünk ekkor erősen hümmögött a telefonban, de végül belement a dologba. Én stilusosan 10 perccel később érkeztem a megbeszélt helyszirne majd mikor felhivtam hallottam, hogy ő még a kocsiban ül és közölte, hogy legalább 30 percet késni fog. Gondoltam ok, hiszen a Los Angeles-i forgalmat ismerve ez belefér, valamint mindenki megérdemel egy esélyt, igy megvártam. Amint hősünk megérkezett a köszönést követően elment és vett magának egy kávét. Igen, magának. Majd miután leült mellém elkezdte mesélni, hogy neki már 6 hónapja nincs munkája, a spórolt pénzéből él és próbál találni egy megértő társat magának, aki támogatja őt, hogy most ő 37 évesen karrier válságban van és próbálja kitalálni, hogy mit is kezdjen az életével, majd megkérdezte, hogy én miért nem iszok semmit. Én ekkor mosolyogtam egyet és szépen elköszöntem tőle. Azóta sem hallottam felőle. Kisértetiesen hasonló eset fordult elő 2 másik barátnőmmel ugyanigy Los Angelesben az elmúlt 6 hónapban, különböző férfiakkal, szóval igen, 10-ből 1 sajnos a jelek szerint ilyen.

Harmadik kategóriába sorolnám azokat akiket szintén az interneten lehet a legtöbb alkalommal összeszedni, ők nem mások mint a SugarDaddy-k. Magyarul a kőgazdag férfiak akik hetente több ezer dollárt is kifizetnek a SugarBaby-jüknek csak azért, hogy 1-2 órát együtt töltsenek velük egy szállodai szobában. Vannak kifejezetten ilyen website-ok, ahova havi dij ellenében bárki feltöltheti a portfólióját, és ezek a férfiak ráirnak a nekik megtetszett lányokra, majd pár üzenetváltást követően megbeszélik azt, hogy mennyi a havi juttatás. Azok közül a lányok közül akiket személyesen ismerek, van akinek 2 ilyen férfi is van az életében. Általában a havi lakbér árát, mellé egy kis költőpénzt és Cartier, Rolex ékszereket kapnak ajándékba heti 1 vagy esetleg másfél együtt töltött óráért. A SugarBaby-k általában magas, vékony fiatal lányok, a SugarDaddy-k pedig bőven 50 feletti gazdag férfiak.

A negyedik kategória pedig (és ezen lepődtem meg a legjobban), a biszexuális férfiak. Két barátnőmnek az elmúlt 1 év során többször is volt alkalma ilyen férfiakkal randizni. Az én barátnőim élnek-halnak az izmos, kockás hasú pasikért. Na már most itt LA-ben az ilyen pasiknak a 90%-a biszexuális. Sajnos nem vicc, West Hollywoodban a táncos fiúktól kezdve, a gym-ben edzőkön keresztül egészen az utcán sétálókig. Mind a két barátnőm elment több ilyen izmos pasival randira és már az első randin kiderült, hogy a "görög Istenek" bizony nem vetik meg a férfiakat. Sőt volt olyan is, aki kifejezetten kijelentette a randin, hogy szerinte ő még attól nem meleg, hogy egy másik férfit orálisan kielégit. Mikor a lányok ezeket a sztorikat elmesélték nekem először, kikerekedett szemmel néztem, nem akartam elhinni. Majd egy alkalommal az egyik Uber sofőrt aki szintén ilyen Adonisz külsővel rendelkezett, spontán módon megkérdeztem, hogy mi erről a véleménye és hatalmas mosollyal közölte velem, hogy nem lát ő ebben semmi kivetni valót, neki sincs semmi baja a biszexualitással hiszen ő is az annak ellenére, hogy van egy női élettársa, sőt büszkén mondta, hogy neki is van SugarDaddy-je.

Nyilván biztosan nem haltak még ki a normális emberi kapcsolatok, hiszen ismerek itt megismerkedett párokat, de szerintem két kezem sok lenne hozzá, hogy össze tudjam őket számolni. Rá kellett jöjjek, hogy olyan mint Kaliforniai álom, nem létezik, ha ebből a szemszögből nézzük. Hiába a gyönyörű hely, a kellemes időjárás, ha az életfelfogás ennyire rossz irányba fordult itt Los Angelesben. Most már a szüleim is kezdik megérteni azt, hogy miért is vagyok inkább egyedülálló. 

New York, New York...

16 hónap telt el azóta, hogy elköltöztem New York City-ből. Egyszerre örültem és voltam szomorú, hiszen egy olyan várost hagytam a hátam mögött, amelynek az ott eltöltött 2 és fél év alatt rengeteget köszönhettem annak ellenére, hogy sokszor gyűlöltem ott lenni. Utáltam a helyet ahol laktam, mert pici és zsúfolt volt, utáltam órákig metrózni, utáltam a tömeget, a koszt és a bűzt, a csontig hatoló hideg teleket. Amikor 2015 Augusztusában felszálltam a Miamiba tartó repülőgépre, egy hatalmas megkönnyebbülést éreztem, úgy éreztem szabad vagyok és egy hatalmas mázsás súly esett le a mellkasomról. Örültem, de valahol ott mélyen legbelül mégis egy kicsit bánkódtam.

Mint utólag kiderült, a Miamiban eltöltött 8 hónapos kitérőm ha másra nem is de arra jó volt, hogy felkerüljön egy újabb pipa a Bakancslistámra vagyis, hogy keresztül vezessem az Egyesült Államokat.

Azt hiszem a itt eltöltött 4 és fél évem alatt a tavalyi Karácsonyom és Szilveszterem sikerült eddig a legjobban, hiszen a barátnőm és a fia eljöttek hozzám Miamiba New Yorkból és egy tökéletes hetet töltöttünk együtt. Az idei karácsony viszont más. Idén én voltam az, aki meglepte őket. Nem mással mint, hogy átrepültem hozzájuk az ünnepekre New Yorkba. A városba, ahonnan úgy távoztam 16 hónappal ezelőtt, hogy tudtam egyszer még vissza fogok térni de azt nem, hogy mikor.

Most itt ülök náluk a nappaliban a kanapén és hallgatom New York zaját. Igen, mert ilyen is van ennek a városnak. Aki járt már itt legalább egyszer, az tudja, hogy miről beszélek, aki nem annak viszont megpróbálom elmagyarázni. A városról tudni kell, hogy tényleg SOHA nem alszik. A nap 24 órájában lehet hallani egy folyamatosan morgó zajt, amelyet az közútiforgalom-metró-emberek együttese tesz ki. Ebben a városban nem ismerni azt a szót, hogy csend. Lehet hallani ugyanúgy délután 2-kor valamint hajnali 3-kor. Utáltam, sosem tudtam miatta aludni, most viszont valahogy mégis élvezem, másképpen hallom, mint másfél évvel ezelőtt.

A repülőtérről ide felé a metró utat is teljesen másképpen éltem meg, mint mikor itt éltem. Mosolyogva néztem a tömeget, azt, hogy egymás hegyén-hátán állunk a metrókocsiban. Most egyáltalán nem zavart az, hogy mindkét irányból két különböző ember lihegett bele a nyakamba viszont ezzel egy időben a fejemben megállás nélkül az zakatolt, hogy én már nem tudnék újra itt élni és nap, mint nap ugyanezt végig csinálni.

Hiányzott ez a város és most jó újra itt lenni. Igaz a mondás, hogy az idő minden emléket megszépit. John Steinbeck mondta egyszer, hogy "ha egyszer New Yorkban éltél és az otthonod volt, soha másik hely nem lesz elég jó". Én erre azt mondom, hogy kinek a pap, kinek a papné, hiszen nagyon szeretem Californiát és Los Angelest, ahol végre otthon érzem magamat. Tény, hogy vannak dolgok (pl. az egyszerű közlekedés) amelyek sokszor hiányoznak, viszont nem tudnék újra ebben a rohanó és zsúfolt városban élni és örülök, hogy csak egy hetet töltök el itt és megyek vissza a picivel nyugodtabb nyugati partra.

Mikor is adjunk hálát?

Tegnap volt az Egyesült Államokban Thanksgiving, azaz a Hálaadás Ünnepe. Nem véletlenül vártam ezzel a bejegyzéssel egy napot. Az USA-ban ez egy hatalmas ünnepnek számit, sokkal nagyobbnak mint a Karácsony, és egyre több bevándorló is elkezdte átvenni a szokást. Nos, én kilógok a sorból. Bár az "ünnep" arról szól, hogy együtt van a család minden tagja és ajándékozás nélkül csak békében és szeretetben töltik együtt a napot/estét. Manapság sajnos már ez is a pénzköltésről és az ajándékozásról szól mindamellett, hogy együtt vannak. Tavaly még bentlakásos nevelő nőként egy dúsgazdag családnál töltöttem a Hálaadást, ahol már inkább szólt arról a dolog, hogy a gyerekek milyen sok ajándékot kapjanak. Sokkal többet, mint mondjuk egy születésnapkor. Ebben az évben nem csináltam semmit végre, otthon ültem és egész nap a Netflixet néztem, viszont minden ismerősömtől hallottam, hogy mennyi játékot vettek a gyerekeknek. 

A valódi okai egyébként annak, hogy én miért maradok ki ebből az ünnepből nem az, hogy nem vagyok hálás. Mert igenis hálás vagyok minden egyes nap minden egyes percében. Számomra ez a nap olyan, mint a Valentin nap, hogy miért csak az év egyetlen napján mutassam ki valakinek azt, hogy mennyire szeretem?! 

A másik oka pedig az, hogy (és ez az én véleményem) ez egy nagyon gusztustalan és undoritó ünnep amely a barbárságról szól. Nyilván persze a tankönyvekben az van, hogy az első kukorica betakaritását ünnepelték a telepesek a frissen barátságot kötött indiánokkal. Persze, persze mese habbal. Mindenki tudja, hogy mekkora tömegmészárlás volt, mennyi őslakost kiirtottak a telepesek a földekért. Nyilván persze most meg lehet kövezni engem is, hiszen én is itt ezen a kontinensen, ebben az országban élek, de pontosan ezért nem is értek egyet ezzel az ünneppel és ki is maradok belőle. 

Azt is tudni kell, hogy a munkahelyek 99%-a szokott adni minden munkavállalónak egy nagyobb darab fagyasztott pulykát. Én is kaptam 2012-ben a szállodától, amikor ott dolgoztam (akkor kaptam először és utóljára, mert évek óta magánszemélyeknek dolgozom). Sosem felejtem el, hogy az akkori lakótársamat felhivtam amikor elindultam hazafelé a szállodából. Szerettem volna őt megviccelni és azt mondtam neki a telefonban, hogy egy élő pulykát kaptam és nem engednek fel vele a buszra, igy haza kell sétálnom. A lakótársam (aki egyébként azóta Magyarországon lakik de a mai napig nagyon jó barátnők vagyunk) nehézkesen, de végül elhitte, hogy én egy élő pulykával bandukolok hazafelé. Kb. 1 óra volt az út haza és ez idő alatt Anikó többször kétségbe esetten hivott engem, hogy most akkor mi legyen, mert ő nem akar megölni egy pulykát. Kb. 40 perc múlva újra hivott teljesen boldogan, mert a sarkon lévő ital boltban megadtak neki egy pulyka menhely cimet (igen, mert ilyen is létezik, megmentik a pulykákat) és mondta, hogy akkor vigyük el oda a pulykát. Én ekkor már alig birtam megállni, hogy ne röhögjek, de hagytam Anikót az örömmámorban. Mikor hazaértem belépve az ajtón kiabáltam neki, hogy megoldódott a probléma, útközben levágtam a pulykát. Ezen a történeten azóta is mindig nagyon jót nevetünk.

Amiért mégis úgy döntöttem, hogy irok erről a dologról az az, hogy igenis legyünk hálásak mindenért amink van. Legyünk hálásak az év minden napján, mert van hol aludnunk, van mit ennünk, van bevételi forrásunk, van aki szeret minket és van akit mi szeretünk, és a sort még hosszasan lehetne folytatni. 

Nincs olyan, hogy "majd"

Egy hónapja már annak, hogy a nyugati oldalra jöttem. Az elmúlt egy hónap időszak sem szólt, csak a beilleszkedésről, a hely megismeréséről. Bennem viszont van egy olyan megmagyarázhatatlan dolog amit más blogokon Vándorvágy ként neveztek el. Ez az állandó menni akarás valahová, vagy ahogy anyukám mondaná, nem birok megülni a seggemen. A lakótársamnak folyamatosan minden nap mondom, hogy menjünk már valamerre ne csak itt üljünk bent a lakásban, mire neki mindig az a válasza, hogy "jó majd el fogunk menni". De nálam ez nem igy működik. Én sokszor csak gondolok egyet és megyek, nem várok senkire.

Néhány napja is csak fogtam magamat és lementem a partra, órákig sétálgattam délután, hallgattam az óceán zaját. Teljesen jól el voltam magamnak, a telefont kikapcsoltam csak a viz volt iszonyatosan hideg. Azon gondolkodtam, hogy a múlt héten az egyik ismerősöm privát üzenetben megkérdezte tőlem, hogy van-e különbség az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Akkor amikor ezt megkérdezte egy jót nevettem magamban. Aztán amikor lent voltam azon agyaltam, hogy nem is kérdezett akkora butaságot. Mások a szinek, mások a hangok és persze a hullámok. Itt óriásiak, mig a Keleti parton akármerre jártam csak ilyen immel-ámmal voltak. Nyilván persze ezek földrajzi dolgok is.

Majd tegnap reggel fél 6-kor kipattant az álom a szememből azzal, hogy én ezt már nem birom tovább, mennem kell valamerre. Nagy bőszen el is indultam a Hollywood felirathoz, mivel a múltkor nem sikerült feljutni. Persze mit ad Isten, most sem volt egy darab parkoló hely sem, ahol meg tudtam volna állni. Los Angeles és környékéről tudni kell, hogy nagyon nehéz parkolóhelyet találni. Annyira begurultam azonn, hogy közel 1 órán át keresgéltem a helyet, hogy fogtam magamat és elindultam Északnak a 101 autópályán csak úgy cél nélkül.

Másfél órányi kocsikázás után Santa Barbarában megálltam. Szerettem volna már látni nagyon ezt a várost, mert sokat hallottam róla. Nagyon barátságos, csendes, gyönyörű épületekkel. Közben hivott telefonon a lakótársam, hogy merre vagyok. Mikor mondtam neki, hogy Santa Barbarában először nem akarta elhinni majd utána csak mosolygott. Azt hiszem most kezd rájönni, hogy én nem vagyok az a tipus, hogy "majd elmegyünk". Én nem hiszek abban a szóban, hogy "majd" és "egyszer". Hiába, nem vagyunk egyformák, de hát ha azok lennénk akkor unalmas lenne az élet.

A 101 autópályán azért szeretek sokat menni, mert csodálatos panoráma tárul elénk. Az út egyik oldalán az óceán a másik oldalon a hegyek vannak. Pont ezt mondtam valamelyik nap is az apukámnak a telefonban, hogy ezért szeretem Californiát, mert végre 4 év után újra hegyek vesznek körül, talán ez hiányzott a családom után a legjobban nekem az elmúlt 4 évben.