Élet a Petcoban

Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is kellene tapasztalatot szereznem "állatgondozás" terén, többféle variáció is eszembe jutott. Gondoltam, hogy esetleg állatkerben kellene állást keresnem, de utálom az állatkerteket. Nem szeretek oda járni, sajnálom őket bezárva látni. Pedig tudom, hogy sok állatfajt sajnos a kihalás veszélyeztet, valamint ők már fogságban születtek és nem is tudnának a vadonban élni, bennem mégis valami féle sajnálat van irántuk. 

Ekkor jött az ötlet, hogy ha már állatkert nem, akkor legyen kisállat kereskedés, ahol van állatorvos is, valamint örökbefogadás. A Petcoról tudtam, hogy itt sajnos nem csak kifejezetten állatokkal lesz dolgom, hanem a vásárlókkal is. De mi is igazából az én dolgom a Petcoban?

Az én feladatom a kisállatokról (is) gondoskodni, vagyis megetetni őket, kitakaritani az akváriumokat, és megbizonyosodni arról, hogy nem betegek. Nyilván nem vagyok állatorvos, igy nem tudom megállapitani, hogy ha beteg egy állat, de betegségre utaló jeleket lehet rajtuk látni. Pl. kevesebb táplálkozás, mozgáshiány, letargia, hasmenés. Amikor ilyet tapasztalok, akkor hátra kell őket vinnem egy úgynevezett "Wellness room" nevű helyiségbe, ami el van zárva a vásárlók elől. Itt tartjuk a betegnek vélt állatokat 1-2 napig, ahol megfigyeljük őket óránként, hogy esznek-e, mozognak-e rendesen, valamint van-e még hasmenés. Amennyiben ezek továbbra is fent állnak, igy valamelyik dolgozó azonnal elviszi a betegnek vélt állatot az állatorvoshoz.

És, hogy milyen kisállatokat árul a Petco? Halak (a mi üzletünkben csak édesvizi halak vannak, de másik városban lehet kapni sós vizi halakat is), hüllők (kigyók, gyikok, kaméleonok), tarantullák, egerek (kigyók etetésére, de árulunk fagyasztott egeret is), hörcsögök, csincsillák és tengeri malacok. Árulunk még tücsköket is kicsi, közepes és nagy méretben, a gyikok és kaméleonok etetésére. Ezeket a tücsököket 3 különböző (méretük miatt) műanyag hordóban tároljuk tojástartókkal. Amikor valaki jön venni tücsköket (napi szinten legalább 20-an jönnek), akkor a tojástartók és egy nagy tölcsér segitségével tudjuk őket összeszedni. Ezen kivül minden hétvégén örökbefogadás is van nálunk, amikor is különböző állatmenhelyek önkéntesei hozzák be az üzletbe a cicákat, nyulakat és kutyusokat amit bárki örökbe fogadhat. Valamint, minden második hétvégén állaorvosi szolgáltatást is igénybe lehet venni időpont foglalás nélkül. Egyszerűen csak besétálhat bárki és igénybe veheti a szolgáltatást. Valamint található még nálunk kutyakozmetika is. 

A Petco is csinál kisállat örökbefogadást, amely a hét minden napján folyamatosan van. Nagyon sokan megveszik a halakat, hörcsögöt, tengeri malacot, majd pár nap, hét után visszahozzák őket különböző okok miatt. Sokan nem kérik vissza a pénzüket, hanem a Petconak adományozzák a kedvencüket, igy mi pedig örökbe fogadásra kináljuk. Ilyenkor az akváriumokra ki is irjuk, hogy ezek a kisbarátok szerető gazdikat keresnek.

Hogy szeretem-e a munkámat? Azt az időt amit az állatokkal töltök nagyon. A nehezebb része a vásárlókkal van. Sokszor be kell állnom a pénztárba, és ilyenkor van az, hogy eszembe jut miért is szokott sok pénztáros olyan flegma és mogorva lenni. Aki már dolgozott bármiféle ügyfélszolgálati munkakörben, annak gondolom nem kell elmagyarázni, hogy milyen sok féle embertipus és temperamentum létezik. És igen, nagyon sokszor megtépázzák annak az idegszálait, aki segiteni próbál. A legtöbbször az van, hogy bejönnek tanácsot kérni, hogy milyen ételt adjanak az állataiknak. A Petcoban csakis tartósitószer- és hozzáadott adalékanyagtól mentes, egészséges kutya- és macskatápot és konzervet, valamint hüllő- és kisállat eledelt adunk el. Sok vásárló teljesen fel van háborodva, hogy miért nincs a megszokott és olcsóbb áru a polcokon és nehezen tudják megérteni, hogy ha valami egy embernek ártalmas, akkor az a szeretett kiskedvenceiknek is az lesz. Ilyenkor van az, hogy tanácsot kérnek, hogy melyiket is válasszák, de a végén sosem fogadják meg a tanácsot. A pénztárnál fizetéskor is szoktak cifrákat alakitani, amit most nem ecsetelnék, mert nekem, mint egy állatkereskedésben dolgozónak ezt egy szép nagy mosollyal kell torelálnom. De maradjunk annyiban, hogy kell ehhez a részhez bőven türelem.

Vannak ám érdekes és tök jó fej vásárlók is. A legtöbben a kutyájukkal vagy a cicájukkal jönnek vásárolni, de akadnak, akiknek másféle házi kedvencük van, és bizony elhozzák őket magukkal. Általában megengedik, hogy a kezünkbe vegyük őket, vagy éppen csak megsimogassuk. Akik állatokkal jönnek be, azok mindig jófejek és viccesek.

Egy dolog azonban mégis van, ami a Petcoban, mint munkahelyben mégis zavar. Sajnos, mint a legtöbb multinál, itt is az a legfontosabb, hogy minél több profit legyen, és igy kevesebb ideje marad az alkalmazottnak az állatokkal való foglalkozásra. Ennek ellenére, egyelőre nagyon szeretek itt dolgozni, mert rengeteget tanulok az állatokról, a táplálkozásukról, az egészségükről, ami mind elengedhetetlen a jövőmre való előre lépéshez.

Vissza a mókuskerékbe

7 év magánvállalkozás után eljött végre az ideje, hogy visszatérjek a normális emberek közé, és valakinek újra az alkalmazottja legyek. 33 éves koromra jött el az az idő mire megvilágosodott, hogy merre és hogyan tovább folytassam az utamat. Megmondom őszintén, hogy igy 7 év "szabadság" után elég nehézkes visszaszállni a mókuskerékbe, de a célok elérése érdekében muszáj volt.

Tavaly ősszel az Upwork oldalon keresztül elkezdtem a szabadúszással foglalkozni, de még annyira új volt nekem a dolog, hogy csapongtam 2-3 hónapig, minden munkát elvállaltam amiből csurrant-cseppent valami kis összeg. Viszont a tisztánlátás, hogy merre is tovább, csak idén Január végén jött egy régi ismerős/"kolléga", szintén szabadúszó szövegiró segitségével. Ő volt az aki elinditott a szövegirás világában. Neki köszönhetem, hogy megtanultam hogyan kell egy igazán jó blogposztot megirni úgy, hogy meg is fizessék érte az embert. Viszont mire rájöttem arra, hogy mi is az a témakör amelyben én szövegiró szeretnék lenni, az hetekbe telt. 

Kb. Február végére körvonalazódott, hogy az állatokról szeretnék irni különböző oldalaknak, állatorvosoknak. Szépen felépitettem egy saját szabadúszó weboldalt amelyen a portfóliómban megtalálható néhány általam irt cikk. Viszont, ez a szabadúszás nem lesz teljes munkaidős állás egyik napról a másikra. Igy 7-8 hónap elteltével is még mindig csak részmunka időben csinálom, amit viszont nem bánok egyelőre. Ugyanis már korábban is megfogalmazódott bennem a dolog, hogy nagyon szeretnék állatokkal foglalkozni, de nem volt lehetőségem elindulni az úton. De egy hónappal ezelőtt végre kinyiltak a kapuk előttem, igy végre eljött az ideje annak, hogy elkezdjek munkát keresni, magyarul vissza bekerekülni a taposómalomba.

Persze a keresés előtt végig kellett gondolnom, hogy hogyan is állitsak össze egy jó önéletrajzot, hiszen nekem olyan még sohasem volt. Annak idején még a Rendőrségen Magyarországon nem volt rá szükségem, és itt kint az elmúlt 7 év alatt sem, mivel takaritásból, személyi assziszenskedésből és babysittingelésből éltem. Igy hát az első pár napomat azzal töltöttem, hogy hogyan is fogalmazzam meg úgy a szakképzettségemet, hogy az kapós legyen a munkaadók körében. Mivel tudtam, hogy állatorvosi rendelőbe vagy állatkereskedésbe szeretnék elhelyezkedni, igy egyértelmű volt ügyfélszolgálati tapasztalat. Szépen leirtam, hogy a rendőrségen miket csináltam, ami megfelelt ügyfélszolgálatnak is, valamint nagyon jól jött az elmúlt 7 hónapnyi állatokról való blogolás, hiszen rengeteg kutatást végeztem a cikkek irásához. Ezeket szépen felsoroltam, formázgattam, több emberrel aki tapasztaltabb átnézettem, majd elkezdődött a munkakeresés.

Általában a cégek saját oldalán a career fül alatt, a LinkedIn, Indeed és ZipRecruiter oldalakon jelentkeztem célirányosan. Nagyon meglepődtem, hogy milyen sok visszajelzést kaptam, sőt sokkal több interjúra behivtak, mint az valaha is elképzeltem. Sajnos állatorvos mellé még a recepcióra sem vettek fel egyelőre, mert oda olyan embereket keresnek, akiknek már legalább 2-3 éves állatorvosi rendelőben lévő tapasztalatuk van. Viszont, a USA egyik vezető állatkereskedése, a Petco behivott interjúra, és 3 nappal később jött is a telefon, hogy már másnap kezdhetek. Annyira örültem, mint majom a farkának, hiszen ez az a munkahely, amely tökéletes ugródeszkának a jövőt illetően. Itt minden féle állat van a hüllőktől kezdve, a kisállatokon keresztül a halakon át egészen a madarakig. Van kutyafodrász, valamint minden hétvégén örökbefogadás és állatorvosi szolgáltatás is.

A szabaszúszó szövegirást továbbra is folytatom, ugyanúgy állat témakörben, viszont a fő célirány most a Petcoból való feljebb jutás 1-2 éven belül. Januárban pedig online kezdek el egy diplomát csinálni ami 2 évig fog tartani, amellyel állatorvos melleti nővér képesitést fogok szerezni. A 200 órás gyakorlatomat az állatorvos mellett a Petco állatorvosánál pedig meg is tudom csinálni, igy nem kell külön még egy állatorvosi rendelőt keresnem.

Rengeteg embertől hallom azt, hogy mennyire nehéz munkát kapni, valamint, hogy nincs munka. Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy célirányosan , a munkának megfelelő fontos szavakkal megirt önéletrajz csodákra képes. Nekem kevesebb, mint 3 hétbe telt, hogy a Petcoba felvegyenek. 3 hétig jelentkeztem folyamatosan állásokra megállás nélkül, és 10-ből 8 helyre be is hivtak interjúra, amelyen én magam is meglepődtem. És igy, 7 év távlatában visszanézve azt, hogy honnan indultam és most hol és merre tartok, jó érzéssel tölt el. Soha nem szabad feladni az álmainkat, mégha azok nem is azonnal válnak valóra és kőkeményen meg kell érte küzdenünk!

7 év

7. hó 7-én léptem be 7 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokba. A mai napig emlékszem amikor leszállt a gép Miamiban és arra, hogy hogyan nézett ki a határőr.
Emlékszem az első éjszakára az új lakásban, valamint amikor először tudatosult bennem, hogy valóban Amerikában vagyok.
A mai napig úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg a hullámvölgyek ellenére is.

Legjobbat, mert ki mertem lépni a komfortzónámból, és mertem egy hatalmasat ugarni át, egészen az Atlanti-óceánon. 7 év alatt sikerült már majdnem teljesen feltennem a pontot az i-re, hiszen a bakancslistámon szereplő helyek közel 80%-ához sikerült eljutnom. Tudom, sokan azt gondolják, hogy "Csak az 80%-ához 7 év alatt?", de vannak akik 20 év alatt sem jutnak el az elsőig sem.

7 évvel ezelőtt egy biztos állást, a rendőrséget hagytam ott, valamint egy jogi diplomát mindazért, hogy itt a leges legaljának a legaljáról megpróbáljak egy számomra hihetetlen álomból egy valóságot felépiteni. Rengetegen nem hittek bennem és kinevettek. Legfőbbképpen akkor, amikor New York-ban egy pincében éltem (nyilván ez az én döntésem volt anyagi szempontok miatt) és elhatároztam, hogy nem adom fel és egyszer igenis az álmok valóra válnak.

7 év alatt többet csalódtam emberek és "barátok" szavaiban, mint az elmúlt 33 évem alatt összesen. Rengeteg segitséget kaptam, és ennek a többszörösét próbáltam vissza adni másoknak. Nem lettem Teréz anya, de gyökeresen megváltozott a személyiségem úgy gondolom, hogy jó irányba. Amikor az ember egyedül van és csak magára számithat, hajlamos a befordulásra, amely negativ hatással van a személyiségre. Én is ilyen voltam annak ellenére, hogy a segitségemre, támogatásomra bárki bármikor számithatott és a mai napig számithat. Viszont most már meggondolom, hogy kinek, miben és hogy nyújtok segitséget.

7 évvel ezelőtt megtanultam, hogy hogyan kell a WC-t kitakaritani egy szállodában úgy, hogy ne érjen kellemetlen meglepedés amikor az ülőkét felhajtjuk. Megtanultam, hogy hogyan kell gyönyörűen beágyazni, valamint a tükröt úgy megpucolni, hogy teljesen újnak nézzen ki.

7 év alatt összesen 4 államban és 6 városban éltem, rengeteg magyar, és külföldi ismerettségre, barátságra tettem szert. Dolgoztam szállodában, étteremben, gyárban szalag mellett, voltam bentlakásos babysitter és személyi asszisztens is. Elvégeztem egy adótanfolyamot, valamint két Content Marketing tanfolyamot amelyek segitettek az SEO és a Social Media marketing megtanulásában. Most már több mint 8 hónapja pedig kezdek helyfüggetlen szabadúszó szövegiró ként dolgozoni, valamint hamarosan ismét visszaülök az iskola padba, hogy egy új diplomát megcsinálni.

Viszont a legjobb dolog az, hogy lassan 1 éve a legjobb barátom felesége lettem. 7 évvel ezelőtt álmodni sem mertem volna róla, hogy én valaha is férjhez fogok menni. Persze korábban volt már 3 komolyabb kapcsolatom, de sosem gondoltam volna, hogy lesz valaha is valaki akivel le tudnám élni az életemet. Jó, rendben tudom, 1 év házasság után az ember könnyen beszél, majd lássuk mit mondok 5, vagy 10 év múlva. Értem én, de most boldog vagyok és remélem, hogy ez igy is fog maradni. Legalább is dolgozunk rajta, hogy igy is maradjon.

Hihetetlen, hogy az ember igy, 7 év után realizálja csak magában, hogy milyen gyorsan is telik az idő. Mintha csak tegnap számoltam fel a teljes életemet Magyarországon és szállt volna le a gép Miamiban. És, hogy merre visz az utunk tovább? Nos, én 3 és fél éve Kaliforniában élek, a férjem pedig már 10 éve. Annak ellenére, hogy ha elhagyjuk a város egy csodálatos államban vagyunk, egyre jobban ellehetetlenedett itt a megélhetés, iszonyatosan felmentek az árak. Megélni megélünk, de előre nem haladunk. Igy eldöntöttük, hogy még idén elköltözünk Kaliforniából. Arizona, valamint Oregon államok vannak tervben. Tehát mindenképp szeretnénk maradni a nyugati oldalon. Magyarországra pedig csak látogatóba megyünk. Magyarországon nem tudunk már magunknak jövőt elképzelni, de igazából Amerikában sem lehet ma már azt mondtani, hogy "biztos jövő". Egyben mind a ketten egyetértünk. Szeretnénk egy olyan helyen, városban, országban élni, ahol teljesen boldogok vagyunk és azt csináljuk amit mind a ketten a legjobban szeretünk.

Nem véletlenül szokták mondani, hogy a 7. év vizválasztó. 7 év egyedülállóság után ismerkedtem meg a férjemmel, 7 év után vált teljesen valóra az egyik legnagyobb álmom, hogy helyfüggetlenként dolgozhassak egy laptoppal a kezemben, valamint 7 év után hamarosan végre teljesen szabadnak fogom tudni érezni magamat az Egyesült Államokban. Mindemellett a 7-es pedig a matematkus férjem kedvenc száma.

Bele a mély vizbe!

A 2019-es év hihetetlen eseménydúsan indult. Januárban szinte egy szabad percem sem volt, ugyanis elhatároztam, hogy idén végre elkezdek teljesen "Szabadúszni". 

Igy hát bele is ugrottam azonnal a mélyvizbe.

Tavaly ősszel már elkezdtem munkákat keresni az Upwork nevű oldalon, de a 2 és fél hónap alatt olyan sok negativ tapasztalatom volt, hogy teljesen elkeseredtem eleinte. Majd karácsony előtt egy nem várt régi ismerőssel még a Helló Magyarok! időszakból ismét összehozott a sors és neki a segitségével elkezdtem kinőni az Upworköt.

Neki köszönhetően két hihetetlen jó Freelance irói Facebook csoportba bekerültem, ahol végre minden olyan titokra fény derült, amelyekre már évek óta kerestem a választ. Hatalmas kő esett le a szivemről mert kiderült, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki egyáltalán nincs megelégedve az Upwork ügyfélkörével, valamint a bérezéssel.

Ahogyan a már régi motoros szabadúszók mondják, az Upwork és a hasonló oldalak, mint például a PeoplePerHour ugródeszkának tökéletesek. Arra pont megfelel, hogy az ember néhány hónap alatt egy kis betekintést nyerjen ebbe a világba és legyen egy kész anyag a Portfólióba és eldöntse, hogy neki való-e ez az életstilus, vagy sem. És ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy ebből szeretne egy kis plusz pénzhez jutni, esetleg később teljes állásban ezzel foglalkozni, akkor igenis tudni kell kinőni ezeket az oldalakat.

Kishiján én is beleestem abba, amit olvasok mások tapasztalatai alapján. Az Upworknek van egy egyáltalán nem korrekt algoritmusa. A szabadúszók teljesitményét mindenki profilja mellett %-ban határozzák meg. De ezt a %-ot az algoritmus szabályozza. Mint azt korábban is emlitettem, elkövettem a kezdők hibáját, összeszedtem eleinte olyan klienseket akik a minimum minimumja alatt fizetnek nagyobb munkákért a pozitiv visszajelzés és a 100% munkateljesitmény reményében. 8 munkából 4-el nagyon rosszul jártam, ugyanis nemhogy irásos elismerést, de még fizetést sem akartak adni. Én elkészitettem a munkát, elküldtem nekik, majd ők szépen felszivódtak. Viszont az Upworknek van egy védő rendszere, előre be kell tennie a kliensnek a pénzt a rendszerbe, igy nem marad kifizetetlenül egy elvégzett munka sem, csak maximum 14 napot várni kell, hogy a rendszer magától utalja a pénzt.

Mint emlitettem, 4 kliensel is igy jártam, igy hát mivel felszivódtak és semmit nem kaptam tőlük, igy az algoritmus is igencsak megtépázta a %-os teljesitményemet. Hiába van a profilomon ezen kivül 4 db 5 csillagos pozitiv vélemény és 2 db Október óta folyamatos munka, ez az algoritmust valamint a jövőbeli klienseket nem érdekli. Arról nem is beszélve, hogy az Upwork még 20%-ot le is von minden egyes kifizetésből, ami aztán valóban nagyon undoritó dolog mindamellett, hogy a nagyon legalja szintű kliensek találhatóak meg ezen az oldalon.

Sokat beszélgettünk erről egyébként többekkel is és valahol örömmel olvastam, hogy nem én vagyok az egyedüli aki hasonló képpen gondolja ezeket az oldalakat. Mert bizony az ilyen dolgok nagyon el tudják bizonytalanitani az embert. 

Igy hát az ismerősöm tanácsára és a rengeteg segitségének köszönhetően vettem a bátorságot és 2 héttel ezelőtt elkészitettem a saját weboldalamat és neki láttam a kliensek keresésének. Eleinte nem hittem benne, de rengeteg sikersztorit olvastam és különböző oktatóvideókat néztem a YouTube-on, igy hát én is belevágtam, gondoltam vesziteni valóm úgysincs.

Nem is lett, mert bizony az elmúlt hetek kemény munkája elkezdett gyümölcsözni! Egyelőre persze még nem tudok megélni belőle, de valami mégis elindult és itt már én határozom meg az árat amit a kliensek meg is fizetnek és el is ismerik a munkáját a szabadúszónak, valamint a kommunikációban is lényegesen észrevehető a különbség.

Az Upwork tagságomat nem szüntettem meg, de visszaváltottam az ingyenesre. Ott már nem keresgélek munkát, csak a meglévő két kliensemmel tartom a kapcsolatot, hiszen velük folyamatos munkám van, amiért heti bérezést kapok. Viszont én is ugyanazt tudom javasolni mint amit nekem javasoltak 2 hónappal ezelőtt, hogy ha valaki Szabadúszásban gondolkozik, akkor igenis tessék fejest ugrani a mélyvizbe és nagyon rövid idő alatt kinőni ezeket a mellékoldalakat!