2016. február 25., csütörtök

Meg kell tanulni váltani

Életem egyik legjobb December utolsó hetét töltöttem 2015-ben. Korábban már irtam róla, hogy a barátnőm és a fia jöttek hozzám az ünnepekre, mivel szerették volna velem együtt tölteni. Nos az az 5 nap annyira jól sikerült, hogy nekem közel 2 hetembe telt, hogy lelkileg feldolgozzam azt, hogy ők bizony visszamentek New Yorkba én pedig itt maradtam. Rólam tudni kell, hogy egy nagyon érzelgős tipusú ember vagyok, és sajnos hajlamos vagyok nehezen feldolgozni dolgokat.

Közel 2 hete kezdődött el bennem zajlani egy nagyobb hiányérzet, egy honvágy szerű érzés. Valami különös okból kifolyólag, amit én magam sem tudok megmagyarázni, hogy hogyan jött, de elkezdett hiányozni New York, a barátnőm és a fia, valamint a többi ismerős onnan, akikkel elég jó kapcsolatot alakitottam ki a két év alatt.



Dél Florida egy csodálatosan gyönyörű hely, viszonylag mindig meleg van (most inkább kellemes, október közepi időjárásnak mondanám), de egy rettenetesen unalmas hely. Minden lassú, minden lassan történik, valamint este 10 órakor minden bezár. Kevés a szórakozási lehetőség. Ez az az állam, amit nem véletlenül hivnak nyugdijas államnak. Éppen apukámmal beszéltem a minap telefonon és neki ecseteltem, hogy ezen a helyen csak úgy lehet élni, ha van ideje az embernek élvezni. Márpedig élvezni csak az tudja, akinek elegendő pénze van rá. A gazdagokat leszámitva a nagytöbbség heti 6 napot dolgozik napi minimum 8 órában (de elég gyakori a napi 10-12 óra vagy még több), majd a maradandó heti egy szabadnapján próbál mindent bepótolni amit csak lehet, de igazán élvezni nem tudja ezt az egészet.

Elég sok helyen éltem már Magyarországon, valamint ebben az országban. Mindenhol volt jó és rossz. Mindenhol otthon éreztem magam, és mégis idegennek. Nincsenek gyökereim az Egyesült Államokban. Az első másfél évben csak vendégnek éreztem magamat, nem éreztem azt, hogy ide tartozom. Itt jöttem rá arra, hogy mennyire európai vagyok. Ég és föld a különbség egy európai és egy amerikai ember gondolkodása, mentalitása és a dolgokhoz való hozzáállása között. Olyan apró pici dolgok tudnak hiányozni, hogy amiket ha bármikor az Európában maradtaknak emlitek, akkor kiröhögnek. Csak azok nem szoktak, akik innen mentek vissza Európába.



De aztán 2013 Szilveszterén megismerkedtem a mai legjobb barátnőmmé vált volt munkaadómmal. Olyan szintű tökéletes barátság alakult ki kettőnk között, hogy bármit mondhatunk egymásnak hiszen tudjuk, hogy a másik nem fog azon megsértődni. A tavalyi évem első fele lelkileg elég mélypontra került és nagyon nehezen tudtam belőle kikecmeregni. Még nem emlitettem, de New Yorkban egy pincében éltem 2 és fél évig egy tömegszálláson. Erről egyszer majd bővebben is fogok irni. Annak ellenére, hogy nagyon jó munkám volt, viszonylag a szállás is olcsó és tiszta hely volt, de a nyár elejére besokalltam és semmi mást nem tudtam csak azt, hogy nekem el kell mennem New Yorkból. Szó szerint menekültem abból a városból. Az utolsó két hónapban már minden idegesitett. A metró, az emberek, a zaj, az utcán lévő kosz. Mindenben csak a negativumot láttam, mert azt akartam. Semmi más nem lebegett a szemem előtt csak az, hogy nekem innen mennem kell, és szünetet kell tartanom, egy csendes helyre kell mennem. Igy érkeztem meg Floridába, Miamiba. New Yorkhoz képest ez igenis egy nagyon csendes és unalmas helynek számit.

Most igy 6 hónappal az ide érkezésem után, 3 munkahellyel a hátam mögött úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy újra váltsak. Nem akarok beragadni ide. Imádom a kisbabát akivel vagyok, gyönyörű a lakókörnyezet, tényleg szavakkal leirni iszonyatosan nehéz, de ez ami igy megy 6 hónapja, nem engedhetem meg magamnak, hogy tovább folytatódjon. Idén Szeptemberben fogom a 30-at betölteni és nagyon fiatalnak tartom magamat ahhoz, hogy ennyi idősen egy 6 napos bentlakásos munkám legyen. Bár pénzt félre tenni csak igy lehet, de idő közben rájöttem, hogy az életemet élni és boldognak lenni sokkal fontosabb mint az, hogy minél több pénzem legyen. Nem igazán sikerült az elmúlt 6 hónapban túl nagy ismerettségi körre szert tennem, hiszen szinte végig dolgoztam. Most úgy döntöttem, hogy ennek véget vetek. Eljött az ideje újra a váltásnak.



Hálás vagyok mindenért, amit az elmúlt 6 hónap alatt itt kaptam az ÉLETtől, hálás vagyok minden sikerért és kudarcért. Hálás vagyok azért, hogy csodálatosabbnál csodálatosabb helyeken jártam, hogy gyönyörű lakásokban éltem, újra felfrissitettem a spanyol tudásomat. De lépni kell. Szeretnék azokkal az emberekkel újra együtt lenni, akik a családommá váltak itt Amerikában, akikkel a mai napig ugyanolyan jó a kapcsolatom, mint ha el sem váltunk volna egymástól. Még ha nem is vagyunk vér szerint rokonok, de egymás családjává váltunk és nekem ez mindennél többet jelent. Eljött az ideje, hogy elköszönjek újra Floridától.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Modern Wander!Nagyon tetszett az irása.
    Esetleg tudnánk magán levelezésben beszélni erről a "Meg kell tanulni váltani" témáról?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze! Ird meg az email cimedet vagy keress meg a Facebook oldalamon levelben!

      Törlés
  2. Megértem, amiről írsz, pont ezen megyek keresztül én is. Mindannyiunk szívében szól egy dal, azt csak mi érezzük, tudjuk, követhetjük - függetlenül attól, hogy más mit szól hozzá vagy hogy látja. Ez a mi történetünk. Köszönöm a cikked! Erőt adtál :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.