modern wander

Amikor 3 évvel ezelőtt kijöttem nem tudtam hova tenni az a rengeteg százalékot amit úton-útfélen láttam és hallottam folyamatosan megállás nélkül. A boltokban, a rádióban, a TV reklámokban folyamatosan csak azt hallottam, hogy ennyi és ennyi százalék lejön a vásárlásból, plusz még vigyem a kupont is, és akkor még olcsóbban ki tudok jönni. Gondolom a kupon fogalom nem annyira ismeretlen senkinek. Megannyi amerikai filmben láthatjuk, hogy a pénztárnál fizetéskor kupontömegeket adnak oda a pénztárosnak. Valamint azzal sem voltam tisztában, hogy a boltban a polcokon feltüntetett árak nem a fizetéskori árakat jelölik. Na de akkor hogyan is van ez?!

Az Egyesült Államokban nincs olyan bolt- és üzletlánc amely ne küldene minimum heti egyszer reklámújságot. De ugye ez otthon is működik. Itt viszont az a különbség, hogy az újságokban vannak kuponok amelyeket ha kivágunk és a pénztárnál fizetéskor odaadjuk a pénztárosnak, akkor bizony még az akciós ár alá is tudunk menni a kuponunk segitségével…

Most egy elég érzékeny témát fogok boncolgatni, amire szerintem bőven lesz hideg és meleg a nyakamban egyaránt. Én amikor 3 évvel ezelőtt kijöttem, közel egy hónapig alig birtam bármit is megenni, ugyanis Amerikában MINDEN édes. A hústól kezdve, a felvágotton keresztül egészen a kenyérig, de sok esetben még a zöldségek is, amelyeknek egyáltalán nem kellene. Nekünk otthon van jószágunk (azért irom igy, mert ez a gyűjtőneve) és én úgy nőttem fel, hogy apukám mindig mondta hogy ő nem tudja megenni a bolti csirkét, disznót vagy tojást, mert "tápos ize van" (legalábbis ő igy fogalmazott). Sosem értettem hogyan is érti ő ezt mindaddig, amit ide nem költöztem.

A Walmart (vagy másnéven ahogy hivni szoktuk az "amcsi Tesco) Amerika egyik legolcsóbb üzletlánca. Az üzletben mindent ugyanúgy képzeljünk el, mint otthon a Tescoban. Szinte még az bolt elrendezése is ugyanaz. Itt mindent kedvezményes áron tudunk megvenni, a gyümölcsök hatalmasak és élénk szinűek, talán sokkal élénkebb …