Egy napló titkai

Rólam tudni kell, hogy az a fajta ember vagyok, aki képes napokig és hetekig is kattogni ugyanazon a dolgon. Agyalok, a legtöbb esetben túlagyalok dolgokat. Mivel nem akarom folyamatosan a barátaimat terhelni a folyamatos agyalásaimmal, 2012-ben az egyik nagyon közeli barátnőm tanácsára vettem egy naplót magamnak. Bár irtam már korábban is naplót, de az amolyan kamaszkori naplónak felelt meg. Ez most egészen más volt. Ezt már itt kint, az Egyesült Államokban szereztem be.

Mindezidáig összesen két barátnőm tudott a napló létezéséről. Az egyik aki javasolta, a másik pedig az akkori lakótársam, aki bár már Magyarországon él újra, de a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással. Mostanában már egyre ritkábban irok bele, legutolsó bejegyzésem 2014. December 31-én készült. Amikor 2 hónappal ezelőtt leköltöztem ide Floridába, a pakolás során a kezembe akadt, és elkezdtem visszaolvasni az elmúlt 3 évet. Egyszerre sirtam és nevettem a saját bejegyzéseimen. A sztorikon, amik most már átváltottak vicces történetekbe, hiszen az idő megszépitette őket, de közben emlékeztem azokra a nehéz pillanatokra is, miközben krokodik könnyekket potyogtatva irtam őket.

Teljesen mindegy, hogy  hol él az ember, a fent-lent időszak az élet körforgása. Ahogy a bejegyzéseimet olvasgattam rájöttem, hogy akkora pitiáner dolgok miatt pörögettem túl a saját agyamat (vagyis most már pitiáner dolognak tűnik, de akkor, abban a pillanatban ugye nem volt az), hogy saját magam is elcsodálkozom. Jó dolog egyébként ez a napló irás. Nagyon sokszor görbetükröt tud mutatni az embernek.

Viszont elképedve tapasztaltam azt is, hogy nem csak a picsogást irtam le, hanem bizony folyamatosan feljegyeztem a dolgokat, helyeket amelyeket szeretnék elérni, megkapni, eljutni oda. 2014 Szilveszterén leirtam, hogy hogyan is fog zajlani a 2015-ös évem. Felállitottam magamnak egy mércét, hogy pontosan mi is az amit én ebben az évben meg fogok tenni. Nem, igy van nem meg akarok, hanem meg fogok. Ugyanis a kettő között óriási különbség van. És láss csodát, aki követi a blogomat az láthatja, hogy minden pipa felkerült a listámra. Amit meg akarunk tenni, azt véghez is fogjuk vinni. Minden más csak egy üres kifogás, és ezt a kifogást próbáljuk meg elhitetni saját magunkkal.

Senki nem fogja a kezünket fogni ha arról van szó, senki nem fog minket folyamatosan seggbe rúgni, hogy igenis, márpedig "csak végig a sárga köves úton". Ezt mind nekünk a saját fejünkben kell folyamatosan hangoztatni, vagy pedig a naplónkban feljegyezni és ha kell, visszaolvasni. Bármire képesek vagyunk, létre tudjuk hozni, meg tudjuk valósitani, ha nagyon akarjuk. Minden más csak a félelem, ami a kis fejünkben van.