2015. október 20., kedd

Küzdj az álmodért!

Aki ismer az tudja, hogy én egy olyan személyiség vagyok, hogy gondolok egyet és megyek. Legyen szó egy hirtelen kirándulásról, vagy akár költözésről. Én olyan vagyok mint a perpetuum mobile, hogy soha nem állok meg, mindig benne van a bugi a lábamban. Csak tegnap lettem figyelmes egy nagyon fontos dologra. Alig 10 hónap alatt két óriási pipa került fel a Bakancslistámra. 10 hónapon belül eljutottam két olyan helyre, ahová más csak álmodozik. Mégpedig a 66-os út és az 1-es út végére az Egyesült Államokban.


Elmondhatatlanul büszke vagyok magamra, hogy ilyen rövid időn belül, ennyire szűk költségvetéssel sikerült mind a két célt megvalósitanom. Bár az elmúlt hónapokban megjártam Bostont, Washingtont és Philadelphiat is, de ez a két hely volt az egyik legfontosabb állomás az életemben.




Több korábbi bejegyzésemben is irtam már arról, hogy az utazáshoz nem kell sok pénz. Arról nem is beszélve, hogy semmit nem szabad erőltetni, mert minden megy magától, csak észre kell venni a jeleket. Key Westre az elmúlt 2 hónap alatt mióta Floridában vagyok görcsösen akartam elmenni, de valahogy sehogy nem jött össze, valami mindig közbejött. Múlt hét vasárnap pedig úgy keltem fel, hogy én most akkor lemegyek. Nem érdekelt, hogy egyedül kell végig vezetnem a 4 órát oda, majd 4 órát vissza. Feltekertem a hangerőt a kocsiban és a rádióval együtt énekeltem végig és csak mentem. Hagyni kell, hogy az élet a kezünkbe adja az időt és a lehetőséget.


Ausztrália egészen kicsi korom óta a legnagyobb álmom és tudom, hogy oda egyszer el fogok jutni. Tudom, hogy bele fog még telni egy kis időbe, mert anyagilag igen nagy összegről beszélünk ahhoz, hogy hosszabb ideig ott tudjak lenni és érvényesülni. Ehhez pedig nekem most itt kell lennem. Itt Floridában adatott meg számomra az a lehetőség, hogy viszonylag egy év alatt össze tudjak szedni annyi pénzt, amennyivel remélhetőleg egy-két éven belül már Ausztráliából fogom irni a bejegyzéseimet.

Az álmainkat sosem szabad feladni, nem szabad lemondani róluk. Nem számit, hogy ki hányszor fog miatta minket hülyének nézni vagy kinevetni. Aki ezt teszi, az csak irigy ránk, mert mi meg merjük tenni a lépést. Még ha csak lassan, apránként is kezdjük, de a végén elérjük a célunkat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.