Ember tervez, Isten végez...

Szokásomhoz hiven, most is nagy terveim voltak a hétvégére. Már a múlt héten elterveztem, hogy most bizony elmegyek a Venetian Poolba, és teknősökkel, halakkal fogok úszni. Két dolog is megsemmisitette egy pillanat alatt a tervet. Az egyik az a fránya floridai időjárás, a másik pedig az iskola. Vagyis inkább a gyerekek. Na jó, a gyerekek, akik az iskolában összeszedtek valami piszok nyavaját, amivel most bizony küszködik mindenki.


Múlt hét Pénteken a legkisebb betegedett le először. Két napos lázzal indult a dolog, majd mikor a láz sitty-sutty elmúlt, jött a köhögés, meg a prüszkölés. Mivel én hirhedt lebedegedős tipus vagyok, mondtam is azonnal az anyukának, hogy én most inkább kimaradnék egy pár napig a pici életéből, maradnék a lányokkal. Persze, persze semmi gond, jött a válasz is azonnal. De már Vasárnap este amikor fektettem le a két lányt és olvastam nekik a könyvet láttam, hogy a nagyobbiknál valami nem stimmel. Bizony, az a fránya lázmérő mutatta is, hogy 102 F, vagyis belázasodott.. Anyukával közöltem a jó hirt, másnap a nagylány nem ment suliba. Hétfő estére a pici már jól volt, a nagynak már nem volt láza de jött a köhögés, viszont a középső és az anyuka belázasodtak. Nagyon jó, gondoltam magamban. Igy hát jött az ötlet, és mindenki aki még egészséges (legalábbis annak gondolta magát) maszkot öltött.


Ahogy a tükörbe néztem a maszkal a fejemen már láttam lelki szemeim előtt magamat a Grace Klinika következő részében, mint sebész. Egyik kedvenc sorozatom egyébként, harmadjára nézem végig már elejétől a végéig a Netflixen. Apuka, szakácsnő, babynurse, a takaritónő és én szépen este a konyhában vihorásztunk is ezen egy jót, mindenkinek ki lett osztva a szerep a sorozatban. Másnap reggel kávéivás közben látom, hogy apuka vánszorog. Szintúgy beteg lett. Csütörtök reggelre már a szakácsnő és a takaritónő is egyszerre. Gondoltam magamban jupiiii végre kimaradok az egészből. Hát nem igy lett. Tegnap, vagyis Péntek reggelre szépen én is belázasodtam. Szerencsére elég gyorsan elment a láz, de iszonyatos köhögés jött utána. Egyedül a babynurse nem kapta el. Vagyis nem tudom, még egyenlőre nem találkoztam vele.


Igy hát végül lett egy esős, betegeskedős, pihengetős hétvégém. Természetesen este 5-re már elmentek az esőfelhők, de holnapra ismét esőt jósolnak. Az ember azt gondolná, hogy ha Floridában él, ahol párás-sós levegőt szippant be 24/7-ben, akkor bizony nem lesz beteg, de mint ahogy azt a példa is mutatja, elég ha 1, 2 esetleg 3 gyerek van a családban, akik iskolába járnak. Valamint nagyban rátesz a dologra még az is, hogy odakint van 30 fok, amit a pára miatt fullasztó 40-nek érez az ember, és ha bemegy akármilyen zárt helységbe, ott már azonnal 18 fokra van lehűtve a légtér. Hiába, sose fogom megérteni az amerikaiakat ebből a szempontból. Én most inkább megyek iszom a Robitussinomat és befejezem a Grace Klinika 7. évadát zsörtölődés helyett...



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát