Lujza és a fejfájás

Körülbelül egy hónappal ezelőtt emlitettem, hogy árulom Lujzát. Nem is volt annyira egyszerű elkezdeni neki az árusitását, ugyanis én ezt az autót még 2015 Szeptemberében úgy vettem, hogy minden hónapban a kereskedőnek fizettem a havi törlesztő részletet, nem pedig a banknak. Amennyiben valaki igy vesz autót az azt jelenti, hogy addig ameddig a gépjármű nincs kifizetve teljesen, lehetetlen eladni, ugyanis a kocsinak a papirjai a kereskedőnél vannak. Én ugyebár az autót teljes egészében idén Február elején ki is fizettem, bizonylatot kaptam róla, valamint a kereskedő közölte, hogy 7-10 munkanap az átfutási idő a DMV-nél, hogy véglegesen is hivatalosan az én tulajdonom legyen a gépjármű. Március elején jártunk amikor még a papiroknak se hire, se hamva nem volt, igy egy 3 hetes folyamatos telefonálgatás, birósággal való fenyegetőzés vette kezdetét.


Mint azt bizonyos Facebook csoportokból megtudtam, a kereskedők előszerettel szeretik ezt a játékot játszani, hogy a jóhiszemű emberke kifizeti az autót, de a kocsi papirjait hosszú hetekig, akár hónapokig sem kapja kézhez, mert a kereskedő magyarán mondva szarik rá, hogy elintézze. Én 2 naponta telefonáltam, a végén már elég erősen felemelt hanggal, mondhatván üvöltve közöltem vele, hogy jobban teszi ha jelzi a DMV felé, hogy enyém az autó, mert igy itt Californiában én ezt nem tudom átiratni a hivatalos papirok nélkül. Valójában még ő volt felháborodva, hogy én milyen jogon mentem be a DMV-be, hogy hátha esetleg majd én a bizonylat ellenében el tudom intézni a dolgot, mert én igy őt bajba keverem. Engem az, hogy ő emiatt bajba kerül teljesen hidegen hagyott sőt, még azzal is megfenyegettem, hogy feljelentem a biróságon. Amerikában az a jó, hogy az ember bármit a biróságra vihet. Valójában ez sem hatotta meg a kereskedőt, szó szerint fogta és rám csapta a telefont. Hosszas huza-vona után végülis 3 héttel ezelőtt egy ismerős segitségével a DMV-ből sikerült megszereznem az autó papirjait, immáron a saját tulajdonom ként, most pedig végre elkezdtem hirdetni az interneten.

Azzal tisztában voltam, hogy nem fog a kocsi egyik napról a másikra elkelni. Azzal is tisztában voltam, hogy elég sok mondjuk úgy, hogy "érdekes" érdeklődő lesz majd a kocsira. De azzal amit az elmúlt napokban tapasztalok, nem számitottam. Ahány helyen hirdetek mindenhol azzal kezdem a hirdetés szövegét, hogy milyen problémái vannak az autónak, és pontosan ezért ennyi az ára. El is kezdtek keresni az érdeklődők, de a 15. olyan üzenet után, hogy "mi a baja a kocsinak, hogy ennyire olcsón adod?" üzenet után már elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire figyelmesek erre felé az emberek? Egy ideig szépen másolgattam befelé minden egyes érdeklődőnek, hogy ez és ez a baja és ezért árulom ennyiért, de a 30. ugyanilyen üzenet után már elkezdtem megkérdezni, hogy "elolvastad a kocsiról a leirást?!". Ekkor jöttem rá, hogy bizony ők csak az árat és a képeket nézik meg. A legviccesebb, hogy komoly érdeklődő még eddig nem akadt, csak ezek akik kép alapján érdeklődnek egy autó iránt, a részleteket már nem akarják elolvasni.


A másik nagyon érdekesen idegesitő dolog számomra az, hogy minden 3. érdeklődő latino származású. Ez még nem is lenne probléma, mert felőlem az viszi el Lujzát aki akarja, ha kifizeti nekem a kért összeget. A fejfájást az okozza, hogy a hirdetésem szövegét igy kezdem mindenhol "NO HABLA ESPANOL". Mert az még ok, hogy elmakogok ezt-azt spanyolul, de egy kocsit abszolút nem tudnék eladni igy. Ennek ellenére ők folyamatosan irkálnak nekem spanyolul. Persze, hogy értem mennyi pénzt kinálnak az autóért, de amikor üzenetben is megirom, hogy NO HABLA ESPANOL, csak folytatják spanyolul. Egy szónak is száz a vége, 50 ilyen üzenet után már idegesitő. Ettől függetlenül hiszem, hogy Lujzának már megvan az új gazdája, csak még várni kell egy darabig a nagy találkozásra.



Borcsával kezdjük egymást egyre jobban megszokni, megismerni. Olyannyira megismerni, hogy sokszor csak pislogok. Rólam tudni kell, hogy egy szegényebb családból származom. Nekünk sosem volt új, vagány autónk, egy Wartburgunk majd egy Lada Samaránk volt. Lujza is elég öregecske, 2004-es évjárat, semmi extra nem volt benne. Borcsa merőben más. Borcsa már rendelkezik Bluetooth-al. Maradjunk annyiban, hogy igencsak meglepődtem amikor egy hivást akartam intézni a parkolóból és hirtelen a kocsi hagszóróin kezdtem hallani az egész beszélgetést a másik fél irányából. Tudom vicces ez az egész, de nekem korábban még nem volt ilyen autóm, a fejemben meg nem fordult volna, hogy Borcsa ilyen csodákra is képes, hiszen egy teljesen fapados autó, de Lujzához, a Samarához és a Wartburghoz képes nekem mégis maga a megtestesült csoda. A többi rejtett képesség a jövő során pedig úgyis kiderül.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát