Ahogy én látom Amerikát

Hosszú hónapok óta érlelődött már bennem ennek a blogbejegyzésnek a megirása, de eddig hezitálam, hiszen nem szerettem volna, hogy bárki is azt higgye, hogy általánositok. De ma beszélgettem telefonon egy magyar ismerősömmel, akivel még Texasban dolgoztam együtt 2013 nyarán, aki azóta már Floridában, Orlandó mellett él, és a vele való diskurzus rávilágitott, hogy igenis eljött az ideje ennek is.


Az elmúlt 4 és fél évben mióta itt vagyok, elég sok helyen éltem, és dolgoztam már, nagyon sok amerikai családban megfordultam, volt ahol bentlakásos dolgozó ként is, igy van némi rálátásom most már a dolgokra. Nyilván nem mondom azt, hogy minden család ugyanilyen szinten éli az életét, legyen mondjuk 10-ből 8, mert biztos vagyok benne, hogy vannak kivételek.

Amerikában több "mondva csinált" ünnep van, ami szinte mindig csak arra megy ki, hogy legyen alkalom hosszú hétvégére. Ilyenek a Martin Luther King day, Memorial Day, Labor day és társai. Ezek a 3 napos hétvégék általában a bulizásról szólnak, mindenki kerti partit csinál, grilleznek, jól érzik magukat. Memorial Daykor volt szerencsém meghivást kapni egy ilyen igazi amerikai kerti partira. A barátnőm és én voltunk egyedül Európaiak az egész társaságban, legalább is az elején ezt hittük. Egyszer csak oda toppant hozzánk egy nem sokkal idősebbnek tűnő férfi és mondta, hogy ti biztos, hogy Európaiak vagyok. Mint kiderült, holland volt a férfi, és annyira megörült, hogy van rajta kivül más is, aki végre nem "jenki". Elmondta, hogy 10 évig volt nős, egy amerikai nő férje volt, de élete legrosszabb tapasztalata volt. Végülis szinte ugyanazt mondta el, amit már eddig én is tapasztaltam, valamint amit a mai beszélgetésem során az ismerősömmel kiveséztünk.


Na de milyen is egy átlagos amerikai család élete?! Nekünk európaiaknak érdekes. Azt hiszem ez az a szó, amit tudok használni azért, hogy senkit ne sértsek és bántsak meg. A 85%-uk főiskola után azonnal megházasodik, életük első szerelmét veszik el feleségül, vagy mennek hozzá, majd rögtön 1-2 éven belül már ott is van az első gyerek, majd a második, esetleg jön a harmadik. Mire elérik a 40 éves kort, már teljesen kiégett az egész kapcsolat, és 45 éves korukra újraházasodnak.

Valójában zombi életet élnek. Az ismerősöm házfelújitásokkal dolgozik Floridában és mondta, hogy döbbenten tapasztalja azt, hogy amit én az évek alatt elmondtam neki, az teljes mértékben (nagyon kevés kivétellel) de igaz. A nők 90%-a nem dolgozik. Ott maradnak a gyerekkel cimszóval élik a feleség életét. De miből is áll egy ilyen feleség élete? Nagyjából annyi, hogy reggel a gyerekeket útba inditja iskolába, majd napközben elmegy bevásárolni, edzőterembe (és még ki tudja hova) majd mire a gyerekek haza érnek iskolából otthon várja őket. Általában heti 2-3 alkalommal minden családnál van egy bejárónő, aki a szennyest és a takaritást megcsinálja, sok esetben még főz is a családra. Egy igazi amerikai nő főzni abszolút nem szokott, maximum az előre készen lefagyasztott ételt felmelegiti a mikróban, vagy a dobozból megfőzi a 10 perc alatt elkészithető sajtos tésztát és itt a főzéstudomány meg is állt. Ha valaki megkérdezi tőlük, hogy mondja el egy rántás vagy habarás menetét, csak állnak némán majd hirtelen elterelik a témát. 



Na de mégis mit csinál a férj?! Nos itt nem igazán létezik az az igazi apa szerep, mint amit én/mi Magyarországon megszoktunk, amiben felnevelkedtünk. Jó-jó, persze tudják, hogy ott a gyerek, meg szeretik is őket. A férj reggel elmegy munkába, majd este haza. Általában a feleséggel a leglényegesebb dolgokról beszélnek, mint például mi van a gyerekekkel, mit kell fizetni, mi a vacsora valamint mi történt a sztárvilágban, mi a legújabb pletyka, és ez a beszélgetés általában 10-15 perc alatt véget is ér. Majd a férfi leül a foteljába vagy a kanapéra és elkezdni nézni a TV-t, amig a asszony nyomkodja a telefonját, valamint lefekteti a gyerekeket aludni. Az apa itt nem igazán olyan apa, mint amilyen a mi apukánk volt mikor gyerekek voltunk. Igaz, sokszor csinálnak hétvégére közös családi programot, nagyon sok "Úr Isten milyen boldog család vagyunk mi" fénykép felkerül az internetre, de ez mind csak a látszat, mind csak a magamutogatás, a külvilág felé való bizonyitás, valójában a 4 fal között teljesen más zajlik.

Nem egy családnál tapasztaltam (valamint az ismerősöm is elmondta), hogy ezeknél a családoknál a kommunikáció szinte teljesen megszűnik. Nem tudom megszámolni, hogy hány alkalommal láttam házaspárokat akár étteremben, akár mikor velük laktam, hogy vacsora közben teljesen némán ültek egymás mellett és úgy ettek közel fél órán keresztül, valamint le nem szakadtak a telefonról. Hihetelen dolgok ezek, mert én/mi nem ehhez vagyunk szokva, nekünk Európaiaknak ezek teljesen szokatlan dolgok. Pont ezek voltak a legfőbb okai a holland pasinak a partin is, hogy elvált a feleségétől. Elege lett abból, hogy nem főznek rá, és nincs kommunikáció.

Számomra egyébként egy amerikai részéről két dolog van, amihez a mai napig nem tudok hozzá szokni. Az egyik az az, hogy cipőstől végig mennek a lakás minden szegletén. Ugyanazzal a cipővel, amivel egész nap kint az utcán, a munkahelyén vagy bárhol máshol járkált, igenis az egész lakáson, a szőnyegen végigsétál. Nálunk ugye az volt és van a mai napig, hogy a bejárati ajtóban levesszük a cipőt és átváltunk a benti papucsra. Na ez itt egy ismeretlen fogalom. A másik mai napig nagyon zavaró tényező pedig a "talk to you later" vagyis később beszélünk. Nekem, mint európai embernek ez azt jelenti, hogy oké mondjuk 2-3 órán belül. Na már most ez egy amerikainál 1-2 esetleg 4-5 napot is jelent, jobb esetben. Volt már rá példa, hogy egy hónap múlva jelentkezett az illető mondván, hogy "de hát megigértem, hogy kereslek majd". De ez ugye nekik itt igy megszokott.

Mégegyszer leszögezem, hogy ezen posztommal egyáltalán nem általánositok arra, hogy minden amerikai és amerikai család igy és ilyen módon éli az életét, de a visszajelzések és a saját tapasztalataim alapján nyugodt szivvel le merem irni, hogy sajnos 10 családból 8 ilyen, és szerintem ez egy nagyon elszomoritó dolog. Nyilván a vegyes házasságok mások, hiszen keverednek a kultúrák. Vagy ahogy szokták mondani, megszoksz vagy megszöksz. Egy biztos, én nem tudnám az életemet egy igazi, vérbeli amerikai oldalán elképzelni.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szegények és gazdagok

Mit is eszünk Amerikában?!

5 dolog ami teljesen más az USA-ban mint Magyarországon

Habla español?- avagy túlélni Amerikát