2015. november 14., szombat

Ember tervez, Isten végez...

Szokásomhoz hiven, most is nagy terveim voltak a hétvégére. Már a múlt héten elterveztem, hogy most bizony elmegyek a Venetian Poolba, és teknősökkel, halakkal fogok úszni. Két dolog is megsemmisitette egy pillanat alatt a tervet. Az egyik az a fránya floridai időjárás, a másik pedig az iskola. Vagyis inkább a gyerekek. Na jó, a gyerekek, akik az iskolában összeszedtek valami piszok nyavaját, amivel most bizony küszködik mindenki.


Múlt hét Pénteken a legkisebb betegedett le először. Két napos lázzal indult a dolog, majd mikor a láz sitty-sutty elmúlt, jött a köhögés, meg a prüszkölés. Mivel én hirhedt lebedegedős tipus vagyok, mondtam is azonnal az anyukának, hogy én most inkább kimaradnék egy pár napig a pici életéből, maradnék a lányokkal. Persze, persze semmi gond, jött a válasz is azonnal. De már Vasárnap este amikor fektettem le a két lányt és olvastam nekik a könyvet láttam, hogy a nagyobbiknál valami nem stimmel. Bizony, az a fránya lázmérő mutatta is, hogy 102 F, vagyis belázasodott.. Anyukával közöltem a jó hirt, másnap a nagylány nem ment suliba. Hétfő estére a pici már jól volt, a nagynak már nem volt láza de jött a köhögés, viszont a középső és az anyuka belázasodtak. Nagyon jó, gondoltam magamban. Igy hát jött az ötlet, és mindenki aki még egészséges (legalábbis annak gondolta magát) maszkot öltött.


Ahogy a tükörbe néztem a maszkal a fejemen már láttam lelki szemeim előtt magamat a Grace Klinika következő részében, mint sebész. Egyik kedvenc sorozatom egyébként, harmadjára nézem végig már elejétől a végéig a Netflixen. Apuka, szakácsnő, babynurse, a takaritónő és én szépen este a konyhában vihorásztunk is ezen egy jót, mindenkinek ki lett osztva a szerep a sorozatban. Másnap reggel kávéivás közben látom, hogy apuka vánszorog. Szintúgy beteg lett. Csütörtök reggelre már a szakácsnő és a takaritónő is egyszerre. Gondoltam magamban jupiiii végre kimaradok az egészből. Hát nem igy lett. Tegnap, vagyis Péntek reggelre szépen én is belázasodtam. Szerencsére elég gyorsan elment a láz, de iszonyatos köhögés jött utána. Egyedül a babynurse nem kapta el. Vagyis nem tudom, még egyenlőre nem találkoztam vele.


Igy hát végül lett egy esős, betegeskedős, pihengetős hétvégém. Természetesen este 5-re már elmentek az esőfelhők, de holnapra ismét esőt jósolnak. Az ember azt gondolná, hogy ha Floridában él, ahol párás-sós levegőt szippant be 24/7-ben, akkor bizony nem lesz beteg, de mint ahogy azt a példa is mutatja, elég ha 1, 2 esetleg 3 gyerek van a családban, akik iskolába járnak. Valamint nagyban rátesz a dologra még az is, hogy odakint van 30 fok, amit a pára miatt fullasztó 40-nek érez az ember, és ha bemegy akármilyen zárt helységbe, ott már azonnal 18 fokra van lehűtve a légtér. Hiába, sose fogom megérteni az amerikaiakat ebből a szempontból. Én most inkább megyek iszom a Robitussinomat és befejezem a Grace Klinika 7. évadát zsörtölődés helyett...



2015. november 7., szombat

Szegények és gazdagok


Tudom, az egész világon észre lehet venni a különbséget a szegény és a gazdag réteg között, de ez itt Miamiban igencsak látványos. Olyannyira, hogy szó szerint az egyik utcában a teljesen legalja él, majd egy utcával arrébb már hihetetlen hatalmas házakkal találod szemben magadat. Vannak olyan utcák, ahol még aszfalt sincs az úton, és igen Miamiról beszélünk még mindig. Némely helyekre, még fényes nappal sem ajánlatos befordulni a kocsival nem, hogy még biciklivel.


Persze itt is jelen van a középréteg, ahol már modernebb apartmanokban, esetleg családi házakban laknak egy viszonlag jobb környéken, persze hitelt fizetve, vagy éppen albérlet ként. Nagyon ritka az a középosztály, akinek már ki van fizetve a lakóhelye, és saját tulajdonának mondhatja. 


De térjünk most vissza a szegény-gazdag témához. Nem először dolgozom nagyon gazdagéknál, de ilyen helyen ahol most vagyok még korábban sosem jártam. Valójában úgy érzem magam, mintha egy latin amerikai telenovellába csöppentem volna bele. Szó szerint mint a Vad Angyalban volt anno, van egy hatalmas, nem is hatalmas inkább óóóóóóóriási ház, ahol van a házon belül mozi, 1 medence, egy uszoda bent a lakáson belül, konditerem, 6 hálószoba, 2 nappali, 1 hajó és még sorolhatnám. Minderre van egy takaritónő, egy szakácsnő, egy kertész, egy karbantartó, és vagyunk mi ketten, akik a 3 gyerekre felügyelnek. 




Rajtam kivül az összes alkalmazott dél-amerikai, és a szakácson kivül senki nem beszél angolul. Ezek az alkalmazottak a nagyon szegény régetből vannak itt és dolgoznak heti 6 napban 10, vagy akár 12 órát is azért, hogy a saját országukban maradt családjuknak küldjék haza a pénzt. Egy ilyen óriási házban rengeteg munka van, sokszor van úgy, hogy én is besegitek vagy a szakácsnak, vagy a takaritó nőnek amig a lányok délelőtt iskolában vannak azért mert látom, hogy tényleg kell nekik a segitség, pedig nem lenne a munkakörömben benne megcsinálni ezeket. És ilyenkor elgondolkozom azon, hogy mi mennyit dolgozunk és közben a munkaadók mennyit dolgoznak. A férj Hétfőtől Péntekig eljár az irodájába, mig a feleség szó szerint semmit nem csinál. A délelőtt nagy részét azzal tölti, hogy be van zárkózva a szobájába és a kis laptopján a kamerán figyeli és hallgatja az alkalmazottakat, hogy mit csinálnak és miről beszélgetnek. Majd az ebéd után pedig fogja magát, bevágódik a kocsijába és elmegy, és mielőtt a gyerekek hazaérnek az iskolából szépen visszajön. És ez igy megy minden egyes nap. Az, hogy a hétvége hogyan telik, nem tudom, mert nem vagyok itt, de gondolom pihenéssel töltik a hét fáradalmait.



Mielőtt bárki bármi negativra is gondolna, távol álljon tőlem az, hogy féltékeny lennék rájuk. Egyáltalán nem vagyok az, mert tudom, hogy nem boldogok (én legalábbis biztos, hogy nem lennék az, pénz ide, vagy oda). A nő egyáltalán nem az, egyértelműen észrevehető az arcán, valamint szerintem akinek az a szórakozása, hogy az alkalmazottait lehallgassa, annak egyáltalán nem lehet valami nagyon boldog élete. Nos, hogy én miért csinálom mégis mindezt? Azért, mert hosszú ideje ez az első olyan munkahelyem ahol nem baszogatnak (bár a Nagytestvér figyel), ingyen tanulom a spanyolt, valamint van egy kitűzött célom amihez pénz kell és ezt a pénzt ezen a munkahelyen tudom összegyűjteni. Egyszóval most tűrök és nyelek 4 vagy maximum 5 hónapig, ugyanis ennyi idő alatt fog összejönni a magam elé kitűzött összeg.



2015. október 31., szombat

Habla español?- avagy túlélni Amerikát 2.

Mint ahogy korábban már irtam, új munkám van. Bár elég hamar találtam munkát augusztusban, 2 hónap után úgy döntöttem, hogy váltok. Nem jó olyan helyen dolgozni, ahol már reggel úgy kel fel az ember fia/lánya, hogy egy kosárlabda van a gyomrában, mert annyira stresszeli a főnöke. Igy hát 2 héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy búcsút intek és stilusosan tovább állok. Az élet furcsa fintora ként egy olyan helyre kerültem, ahol magyarul egyáltalán nem beszélek, ugyanis én ismerem egyedül ezt a nyelvet, viszont szintúgy én vagyok az egyedüli aki itt a spanyolt nem igazán alkalmazza. Ugyanis az új helyemen az apukát leszámitva mindenki latin amerikai. Mint ahogy azt már korábban itt irtam, az Egyesült Államokban hivatalos nyelvnek számit a spanyol.


A család ahol nanny ként dolgozom, igazi vegyesvágott, olyan mint a csalamádé, van benne minden. Az apuka francia (de természetesen beszéli a spanyolt és az angolt), az anyuka venezuelai, a szakács ecuadori, a babynurse colombiai, a takaritónő hondurasi és a mindenes férfi perui. A szakácsnőn, gyerekeken és a szülőkön kivül senki nem beszél angolul, egész nap szinte csak spanyolt hallgatok. Természetesen kommunikálnak velem angolul, de a nap 90%-ában a spanyol megy. Ennek valahol örülök is, meg nem is. Az első pár napban kicsit kényelmetlenül éreztem magamat, de most már megszoktam és azt veszem észre, hogy a közel 3 évvel ezelőtt rám ragadtak kezdenek végre visszajönni és én is egyre jobban értem és értetem meg magamat. Igazi ingyen spanyol gyorstalpaló.


A szakácsnő, Maria szinte csak latin amerikai ételeket készit, amelyek isteni finomak. A képen láthato Tacot leszámitva szinte csak csirkét eszünk töménytelen mennyiségű salátával. Mint Mariaról kiderült, nem csak szimpla szakács, igenis nagy múlttal rendelkezik. 3 évvel ezelőtt költöztött le Miamiba New York Cityből. Mint kiderült, 5 évvel ezelőtt 2 hétig nem másnak, mint Bon Jovinak volt a szakácsa, mert az ő szakácsnője szabadságon volt, aki egyben Maria egyik közeli barátnője. Hát nem hihetetlen, hogy azt az ételt eszem amit korábban Bon Jovi is evett?? Láttam közös képet kettőjükről, szóval nem csak mellé beszélt! :)


A legnehezebben Lupitával, a babynurse-el értetem meg magamat, mert ő sajnos egyáltalán nem beszél angolul. Sokat megért, de nem tud beszélni. Viszont ahogy az már korábban is kiderült, a kézzel-lábbal való mutogatás csodákra képes. 



A latin amerikaik hihetetlen vendégszeretőek, barátságosak és összetartóak. Minden tiszteletem az övéké és még mindig felnézek rájuk. Nagyon hálás vagyok ennek a családnak és személyzetnek, hogy ennyire elfogadóak és türelmesek velem, hiszen hatalmas nyelvi akadályokba ütközök nap, mint nap, viszont mindennek ellenére azt veszem észre, hogy egyre gyorsabban tanulom a nyelvet. Ha minden jól megy, akkor néhány hónapon belül egy újabb pipa felkerül a bakancslistámra, és végre folyékonyan fogok beszélni spanyolul is.



2015. október 27., kedd

Trópusi álom

Augusztus közepe óta élek ismét Floridában. 2012-ben már éltem 11 hónapot, de akkor fent voltam Daytona Beachen. Ott is meleg volt, karácsonykor és új évkor rövidnadrágban sétáltam az óceánparton. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire délen fogok egyszer élni. North Miami Lake Worthtől 45 mérföldre, vagyis közel 90 km-re fekszik dél felé. Lake Worth azért fontos, mert elméletileg onnantól lefelé már a trópusok vannak.


Meg kell erősitenem, valóban elég trópusi az időjárás erre felé. Elég gyakran esik még mindig, bár már nem annyira sűrűn mint a nyári hónapokban. Az eső egyáltalán nem frissiti fel a levegőt, inkább fullasztó lesz utána. Ettől függetlenül nagyon szeretek itt lenni és nem birok betelni a környezettel. Hihetetlenül elképesztő növényzettel lehet itt találkozni, folyamatosan újabb és újabb csodákat fedezek fel. Szinte állandóan felhős az ég, és mindig láthatunk valamerre villámokat. A vihar amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan el is megy. Mintha csak egy csettintésre lett volna vége mindennek.


Dél Floridában az a jó, hogy szinte az egész vidék egy hatalmas Nemzeti Park, valódi trópusi nővényekkel és állatokkal. Sajnos az állatokat nem olyan egyszerű lefényképezni, remélem egyszer majd sikerrel járok. Nem ritka, hogy amikor egy parkolóban megállunk, egy, két vagy akár egy egész mosómedve család is meglep bennünket, és elkezdenek kipakolni a kukából, keresnek mindent ami még ehető. Az iguánák, gekkók és a mókusok is szeretnek igencsak közel merészkedni az emberekhez.



Bár mostanra már elég szelesre fordult az időjárás, még mindig hihetetlenül meleg van. Télen sem fog 20 fok alá menni a hőmérséklet. Az óceánban még mindig lehet fürdeni, egészen kellemes a viz. Bár tavasszal nem azt mondják bátraké a szerencse, mert olyankor van a medúzák rajzása, és hát nem igazán ajánlatos a vizbe menni. Igaz nem életveszélyes a csipésük, mégiscsak kellemetlen.



Egyenlőre imádok itt lenni. Imádom az óceán közelségét, a szabadság érzését, azt, hogy nem kell a minuszokban fagyoskodnom, nem kell sietnem sehova és nem fulladok meg a tömegtől sem. Ráadásul az új munkahelyemnek köszönhetően ismét előszedhetem a spanyol tudásomat, és végre egy kicsit jobban is meg tudok tanulni annál, mint amit eddig tudok. Tehát ha azt vesszük, akkor egy újabb pipa fog felkerülni a Bakancslistámra!




2015. október 24., szombat

Egy napló titkai

Rólam tudni kell, hogy az a fajta ember vagyok, aki képes napokig és hetekig is kattogni ugyanazon a dolgon. Agyalok, a legtöbb esetben túlagyalok dolgokat. Mivel nem akarom folyamatosan a barátaimat terhelni a folyamatos agyalásaimmal, 2012-ben az egyik nagyon közeli barátnőm tanácsára vettem egy naplót magamnak. Bár irtam már korábban is naplót, de az amolyan kamaszkori naplónak felelt meg. Ez most egészen más volt. Ezt már itt kint, az Egyesült Államokban szereztem be.


Mindezidáig összesen két barátnőm tudott a napló létezéséről. Az egyik aki javasolta, a másik pedig az akkori lakótársam, aki bár már Magyarországon él újra, de a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással. Mostanában már egyre ritkábban irok bele, legutolsó bejegyzésem 2014. December 31-én készült. Amikor 2 hónappal ezelőtt leköltöztem ide Floridába, a pakolás során a kezembe akadt, és elkezdtem visszaolvasni az elmúlt 3 évet. Egyszerre sirtam és nevettem a saját bejegyzéseimen. A sztorikon, amik most már átváltottak vicces történetekbe, hiszen az idő megszépitette őket, de közben emlékeztem azokra a nehéz pillanatokra is, miközben krokodik könnyekket potyogtatva irtam őket.


Teljesen mindegy, hogy  hol él az ember, a fent-lent időszak az élet körforgása. Ahogy a bejegyzéseimet olvasgattam rájöttem, hogy akkora pitiáner dolgok miatt pörögettem túl a saját agyamat (vagyis most már pitiáner dolognak tűnik, de akkor, abban a pillanatban ugye nem volt az), hogy saját magam is elcsodálkozom. Jó dolog egyébként ez a napló irás. Nagyon sokszor görbetükröt tud mutatni az embernek.


Viszont elképedve tapasztaltam azt is, hogy nem csak a picsogást irtam le, hanem bizony folyamatosan feljegyeztem a dolgokat, helyeket amelyeket szeretnék elérni, megkapni, eljutni oda. 2014 Szilveszterén leirtam, hogy hogyan is fog zajlani a 2015-ös évem. Felállitottam magamnak egy mércét, hogy pontosan mi is az amit én ebben az évben meg fogok tenni. Nem, igy van nem meg akarok, hanem meg fogok. Ugyanis a kettő között óriási különbség van. És láss csodát, aki követi a blogomat az láthatja, hogy minden pipa felkerült a listámra. Amit meg akarunk tenni, azt véghez is fogjuk vinni. Minden más csak egy üres kifogás, és ezt a kifogást próbáljuk meg elhitetni saját magunkkal.

Senki nem fogja a kezünket fogni ha arról van szó, senki nem fog minket folyamatosan seggbe rúgni, hogy igenis, márpedig "csak végig a sárga köves úton". Ezt mind nekünk a saját fejünkben kell folyamatosan hangoztatni, vagy pedig a naplónkban feljegyezni és ha kell, visszaolvasni. Bármire képesek vagyunk, létre tudjuk hozni, meg tudjuk valósitani, ha nagyon akarjuk. Minden más csak a félelem, ami a kis fejünkben van.


2015. október 20., kedd

Küzdj az álmodért!

Aki ismer az tudja, hogy én egy olyan személyiség vagyok, hogy gondolok egyet és megyek. Legyen szó egy hirtelen kirándulásról, vagy akár költözésről. Én olyan vagyok mint a perpetuum mobile, hogy soha nem állok meg, mindig benne van a bugi a lábamban. Csak tegnap lettem figyelmes egy nagyon fontos dologra. Alig 10 hónap alatt két óriási pipa került fel a Bakancslistámra. 10 hónapon belül eljutottam két olyan helyre, ahová más csak álmodozik. Mégpedig a 66-os út és az 1-es út végére az Egyesült Államokban.


Elmondhatatlanul büszke vagyok magamra, hogy ilyen rövid időn belül, ennyire szűk költségvetéssel sikerült mind a két célt megvalósitanom. Bár az elmúlt hónapokban megjártam Bostont, Washingtont és Philadelphiat is, de ez a két hely volt az egyik legfontosabb állomás az életemben.




Több korábbi bejegyzésemben is irtam már arról, hogy az utazáshoz nem kell sok pénz. Arról nem is beszélve, hogy semmit nem szabad erőltetni, mert minden megy magától, csak észre kell venni a jeleket. Key Westre az elmúlt 2 hónap alatt mióta Floridában vagyok görcsösen akartam elmenni, de valahogy sehogy nem jött össze, valami mindig közbejött. Múlt hét vasárnap pedig úgy keltem fel, hogy én most akkor lemegyek. Nem érdekelt, hogy egyedül kell végig vezetnem a 4 órát oda, majd 4 órát vissza. Feltekertem a hangerőt a kocsiban és a rádióval együtt énekeltem végig és csak mentem. Hagyni kell, hogy az élet a kezünkbe adja az időt és a lehetőséget.


Ausztrália egészen kicsi korom óta a legnagyobb álmom és tudom, hogy oda egyszer el fogok jutni. Tudom, hogy bele fog még telni egy kis időbe, mert anyagilag igen nagy összegről beszélünk ahhoz, hogy hosszabb ideig ott tudjak lenni és érvényesülni. Ehhez pedig nekem most itt kell lennem. Itt Floridában adatott meg számomra az a lehetőség, hogy viszonylag egy év alatt össze tudjak szedni annyi pénzt, amennyivel remélhetőleg egy-két éven belül már Ausztráliából fogom irni a bejegyzéseimet.

Az álmainkat sosem szabad feladni, nem szabad lemondani róluk. Nem számit, hogy ki hányszor fog miatta minket hülyének nézni vagy kinevetni. Aki ezt teszi, az csak irigy ránk, mert mi meg merjük tenni a lépést. Még ha csak lassan, apránként is kezdjük, de a végén elérjük a célunkat.



2015. október 17., szombat

Az én házam a Te házad!


Bárhol is éljünk a világban, a költözés mindig fejfájással jár, mert ugye nem csak be kell pakolnunk mindent, de majd kell egy hely is ahol aztán ki kell majd pakolni. Én az elmúlt 10 év során már megszámlálhatatlanul sokszor költöztem, most már lecsökkent mindenem összesen 2 db hátizsákra, mert tudom, hogy innen is fogok költözni, és minden tárgy pótolható.


Egy megfelelő helyet találni ahol majd huzamosabb ideig élünk, a legnehezebb. Én legtöbbször csak hagyom, hogy sodorjon magával az élet, akár egy felfújható matracon is elalszom egy sarokban több hónapon keresztül mivel tudom, hogy amikor úgy tartja kedvem akkor fogom a két hátizsákomat, és tovább állok. Viszont sokan nem úgy gondolkodnak mint én, hanem szeretnének szobát, apartmant, esetleg házat bérelni (vagy venni). 


A legtöbben ugye már akkor próbálnak lakást keresni, amikor még nem is laknak az adott helyen. Próbálnak mindenféle websiteokon keresgélni, de nem igazán értik, hogy mi mire is van, mi mit is jelent. Nagyon sok féle apartmant lehet kivenni. Van a studió (ahol a konyha, a szoba és a nappali is egy és ugyanaz a helyiség), van az 1, majd a 2 vagy a 3 szobás apartman, valamint van a családi ház. Bármit ki lehet venni, amit csak akarunk. A legtöbbször, ha lakóparkban nézünk kiadó apartmant, el szoktak kérni 1 vagy 2 havi lakbért kaukciónak, ami azt jelenti, hogy 1 évig a lakásban lakunk. Ha az 1 év letelte előtt kiköltözünk, akkor a kaukció nem jár vissza. Kaukciót egyébként mindenhol le kell tenni, a kábel tv-nél, az internetnél, viz-villanynál. Vannak olyan apartmanok, ahol vagy a viz vagy pedig a villany benne van a lakbérben, igy azt nem kell külön beköttetni.

Ha valaki nem ismerősökkel vagy egymaga vesz ki egy nagyobb apartmant vagy házat, akkor lehet csak szobát bérelni. Ilyenkor az ember vadidegen emberekkel költözik össze, egy már általában bebútorozott szobába. Ilyen esetekben is szoktak kaukciót elkérni, általában 1-2 havi lakbért. New York Cityben nagy divat, hogy csak ágyat is lehet bérelni, és a bérleti dijat hetente kell fizetni. Ennek a velejárója az, hogy akár hárman vagy négyen is vannak egy szobában, és ki tudja hányan egy fürdőszobára. Ideig-óráig elvan az ember, de hosszú távon elég nehéz elviselni. 

Vannak olyan realestate (ingatlan) ügynökök, akik nem kérnek pénzt azért, hogy keressenek az embernek kiadó apartmant. Valójában nem tudom, hogy ilyenkor ki fizet nekik, de az egyik közeli ismerősöm ilyen ingatlanügynök által talált magának Floridában lakást. A craiglist.com oldalon lehet találni ilyen igatlanügynököket, valamint ezen a weboldalon van nagyon sok kiadó szoba és apartman is.

Szerintem ameddig az ember nincs az adott városban ahol szeretne a későbbiek folyamán élni, ne kezdjen el keresgélni kiadó szobát vagy apartmant. Annak utána lehet járni a neten, hogy melyik az a környék amelyik aránylag olcsó, és még a munkahelytől sincs annyira nagyon messze, de magát a lakást-szobát személyesen kell látni. Előre utalni pénzt senkinek nem szabad! Senki nem fogja a szobát/lakást fenttartani addig ameddig odaér az, aki ki szeretné venni. Először próbáljunk meg ismerőst keriteni az adott városban ahová költözni akarunk, és egyezünk meg vele, hogy max. 2-3 hétig elaludnánk a nappalijában és ez idő alatt találunk magunknak lakást. Mert igenis nézzük meg, hogy hová megyünk lakni, ugyanis nagyon sokszor a neten nem az a kép szerepel, ami a valóságban van. 

Ahhoz, hogy egy apartmant kivegyünk, az esetek többségében elég egy érvényes útlevél, és egy amerikai adószám. Adószámot bárki kiválthat magának az IRS irodában, csak be kell sétálni és közölni kell, hogy adózni szeretnénk és ehhez nekünk szükségünk van egy adószámra. Érvényes útlevél ellenében megkapjuk. Ezen felül szükség van még legalább 1 referenciára, ahol előzőleg laktunk. Ilyenkor sokszor jól jön egy ismerős (pl. akinél az első 2-3 hétben laktunk) aki elmondja, hogy mi mennyire jó albérlők vagyunk, és mindig mindent pontosan fizetünk. Fontos még tudni, ha az adott ingatlanban bármi tönkremegy (sütő, hűtő, klima) vagy esetleg beázik a tető, azonnal szólni kell a tulajdonosnak, vagy az épület menedzserének, mert ingyen és bérmentve mindent kicserélnek és megjavitanak, nem kerül levonásra a kaukcióból. A másik nagyon fontos dolog az az, hogy az apartmanokat szinte mindig teljesen bútorzattlanul szokták kiadni. Ami fixen mindig benne van az a hűtő és a sütő, van ahol találunk mikrót is. Ha lakóparkban lakunk, akkor a tömbnek van saját mosodája általában 2-3 mosógéppel és száritóval ellátva.

Nyilván persze ezzel nem általánositottam minden államra, de azokban az államokban ahol jártam és éltem, minden ugyanezen az elven működött. Ezután már pedig csak a jövő kérdése, hogy én fogok-e majd egyszer apartmant, esetleg házat bérelni.



2015. szeptember 13., vasárnap

Kuponunk az életünk

Amikor 3 évvel ezelőtt kijöttem nem tudtam hova tenni az a rengeteg százalékot amit úton-útfélen láttam és hallottam folyamatosan megállás nélkül. A boltokban, a rádióban, a TV reklámokban folyamatosan csak azt hallottam, hogy ennyi és ennyi százalék lejön a vásárlásból, plusz még vigyem a kupont is, és akkor még olcsóbban ki tudok jönni. Gondolom a kupon fogalom nem annyira ismeretlen senkinek. Megannyi amerikai filmben láthatjuk, hogy a pénztárnál fizetéskor kupontömegeket adnak oda a pénztárosnak. Valamint azzal sem voltam tisztában, hogy a boltban a polcokon feltüntetett árak nem a fizetéskori árakat jelölik. Na de akkor hogyan is van ez?!


Az Egyesült Államokban nincs olyan bolt- és üzletlánc amely ne küldene minimum heti egyszer reklámújságot. De ugye ez otthon is működik. Itt viszont az a különbség, hogy az újságokban vannak kuponok amelyeket ha kivágunk és a pénztárnál fizetéskor odaadjuk a pénztárosnak, akkor bizony még az akciós ár alá is tudunk menni a kuponunk segitségével. Sok üzletben amikor a blokkot megkapjuk, akkor a blokkon is találunk 2-3 kupont amelyet a feltüntetett termékekre fel tudunk használni. Persze a kupon lejárati idejére is figyelnünk kell. 


Szinte minden bolthoz és üzlethez tartozik vásárlói kártya. Nekem is sokkal több volt, de leszedtem őket a kulccsomómról, mert van olyan üzlet ami itt nincs New York Cityben pedig volt, igy feleslegesnek találtam magamnál tartani. Ezeket a kártyákat fizetéskor kell a pénztárosnak odaadni, vagy pedig magunknak lehúzni ha önkiszolgáló pénztárnál vagyunk. Ha a kártya mellé még kuponunk is van az adott termékre, akkor bizony sokszor igen magas összegeket meg tudunk spórolni. Sokszor egyébként nem is kell kérnünk kártyát van, hogy elég ha a pénztárossal beregisztráltatjuk a telefonszámunkat és ha nincs kártyánk a telefonszám bemondása alapján ugyanúgy kedvezményekhez juthatunk.


A kuponok egy esetben nem érvényesek, mégpedig ha Clearance feliratú terméket veszünk. Ezek a leértékelt árút jelentik. Itt már az akciós ár akciós árának az akciós ára ként jutunk hozzá a termékekhez. Clearance minden üzletben van. Mindig. Minden nap. Az év minden napján. Ettől már csak a Black Friday nevezetű November utolsó Pénteki napja a jobb, amikor szinte potom összegért jutunk hozzá mindenhez. Erről majd fogok egy másik posztot irni, mert az egy hosszabb lélegzetvételű történet.

Ha egy adott termék pl. úgy van akciósan feltüntetve, hogy 2 db kerül 5 dollárba, de nekünk nincs szükségünk mind a két termékre egy is bőven elég, akkor a jó hir az, hogy ugyanúgy csak 2,5 dollárt kell kifizetnünk az egy termékért. Nem tudom, hogy ez máshol hogyan működik, de mielőtt eljöttem Magyarországon ha csak egy terméket akartam megvenni, akkor nem az akciós áron jutottam hozzá hanem a teljes árat kellett kifizetnem. Tehát ezt mindenképpen pozitivumként jegyzem meg az Egyesült Államokkal kapcsolatban.

Ha az Egyesült Államokban vagyunk és vásárolunk azzal legyünk tisztában, hogy a polcokon feltüntetett árak MINDIG az áfa nélküli árat mutatják. Tehát a pénztárnál ne legyünk meglepődve, ha még a kuponunk és kártyánk ellenére is kicsit többet fogunk fizetni, ugyanis a valós ár csak a pénztárnál fog kiderülni. Vagy pedig ha van az üzletben árleolvasó készülék, akkor ott is biztosra tudunk menni. Hogy ennek az egész kuponozásnak és akció akció hátán dolognak mégis mi értelme van? Egyértelműen az, hogy rávegyék az embereket arra, hogy költsék a pénzüket még akkor is, ha az ég világon semmi szükségük nincs az adott termékre...



2015. szeptember 1., kedd

Mit is eszünk Amerikában?!

Most egy elég érzékeny témát fogok boncolgatni, amire szerintem bőven lesz hideg és meleg a nyakamban egyaránt. Én amikor 3 évvel ezelőtt kijöttem, közel egy hónapig alig birtam bármit is megenni, ugyanis Amerikában MINDEN édes. A hústól kezdve, a felvágotton keresztül egészen a kenyérig, de sok esetben még a zöldségek is, amelyeknek egyáltalán nem kellene. Nekünk otthon van jószágunk (azért irom igy, mert ez a gyűjtőneve) és én úgy nőttem fel, hogy apukám mindig mondta hogy ő nem tudja megenni a bolti csirkét, disznót vagy tojást, mert "tápos ize van" (legalábbis ő igy fogalmazott). Sosem értettem hogyan is érti ő ezt mindaddig, amit ide nem költöztem.


A Walmart (vagy másnéven ahogy hivni szoktuk az "amcsi Tesco) Amerika egyik legolcsóbb üzletlánca. Az üzletben mindent ugyanúgy képzeljünk el, mint otthon a Tescoban. Szinte még az bolt elrendezése is ugyanaz. Itt mindent kedvezményes áron tudunk megvenni, a gyümölcsök hatalmasak és élénk szinűek, talán sokkal élénkebb a szinük mint annak valójában lennie kellene, és az év minden napján kapható az összes gyümölcs. Persze, export-import tudjuk, tudjuk. Vagy inkább mégsem?! Nos, ebbe inkább nagyon mélyen nem merülök bele hiszen nekem nincs se biológus, se semmilyen kutató végzettségem, de gondolom a génkezelt ételekről és gyümölcsökről már mindenki hallott. Bizony-bizony ezek az élénk szinek, és a méretek megkérdőjelezik jócskán az import szó eredetiségét.



A Walmartban nem csak a gyümölcsök néznek ki érdekesen, hanem még a hús is. Ahol én lakom abban a Walmartban csak előre csomagolt húst lehet kapni, de szerintem van olyan ahol lehet hentespultból is kérni. Én személy szerint bármennyire is olcsó, semmi pénzért nem vennék a Walmartban húst. Valójában amióta Amerikában vagyok, szinte nem is eszek húst, szerintem ha 20 alkalommal ettem az elmúlt 3 év alatt, akkor még sokat is mondok. Nem vagyok vegetáriánus, de valahogy nem kivánom egyáltalán, hiszen még a szaga is más.




A Walmart (de itt nyugodtan beszélhetünk a többi diszkont üzletről is mint pl. a BJ's, Target, Costco stb.) hatalmas ellentétje a Trader Joe's valamint a Whole Foods Market. Ebben a két üzletben szinte csak organikus termékeket kapunk, bár a kenyér ezekben az üzletekben is nagyon sok cukrot tartalmaz.


Ezekben az üzletekben már nem igazán találkozunk disztkont árakkal. Sőt, talán nyugodt szivvel mondhatom, hogy a Whole Foods Market nagyon is túl van árazva. Ebben az üzletben 50 dollárból senki nem fog bevásárolni nemhogy egy hétre, de még 2 napra sem. Viszont az üzletlánc a hatalmas árakért cserébe garantálja nekünk, hogy nem fog semmilyen káros anyag a szervezetünkbe kerülni a náluk vásárolt termékekből.



A Whole Foods Marketben tudunk poundra (amit mi otthon úgy mondunk, hogy kilóra) venni különböző magvakat, csokikat, száritott gyümölcsöket, és igy talán egy kicsit olcsóbban jövünk ki, mintha az előre bedobozolt verziót vásároljuk meg. 


Itt nem találkozunk vákum csomagolt hússal, itt csak "friss" termékek vannak (legalábbis ezt mondják ők). Nagyon drága a hústermék, viszont állitásuk szerint csakis farmon, mindenféle táp hozzáadása nélkül, csakis kizárólag fűvel és lucernával, kukoricával stb.  etetett marha, disznó vagy csirkehúst kapunk. A hús szine is teljesen egészségesnek, frissen vágottnak tűnik a Walmartban csomagolttal összehasonlitva.



Talán a Trader Joe's valamivel olcsóbb, mint a Whole Foods Market, de még ez sem garancia arra, hogy 100-150 dollár alatt megúszunk egy pár napra elegendő bevásárlást. Ezekben az üzletekben is lehet kapni a testápolástól kezdve az étkezésen keresztül egészen a tisztitószerekig mindent, de csakis kizárólag mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül, temészetes alapanyagokból készült termékeket. 

No, de akkor hol is vásároljunk, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon?! Én mivel hatalmas állat- és környezetvédő vagyok, alapból nem vásárolok olyan termékeket amelyeknek a gyártója Palmolive, Johnson&Johnson, Henkel vagy Colgate, ugyanis köztudott tény, hogy ezek a cégek állatkisérleteket hajtanak végre. Mivel én is spórolok (nem is kicsit) általában a tisztitó és tisztálkodószereket nagytételben veszem meg vagy a BJ's-ben (ami olyan mint otthon a Metro), vagy éppen a Walmartban. Húst vásárolni egyáltalán nem szoktam. Ami a zöldség- és gyümölcs dolgot illeti, szerintem a legjobb ha elmegyünk egy Farmer's Marketre, ami az otthoni piacnak felel meg. Itt őstermelőktől tudjuk közvetlenül megvenni az adott zöldséget, gyümölcsöt, sok esetben kaphatunk házi sajtot, mézet és tojást is, valamint még a pénztárcánk is jól jár, ugyanis szinte potom összegért jutunk hozzá ezekhez a termékekhez.

Én azt javaslom mindenkinek, hogy mielőtt megveszi az édességet, vagy a mirelitet magának, nézze meg alaposan a hátoldalon feltüntetett listát, hogy miket tartalmaz az adott termék. Mindig anyukám szavai jutnak erről eszembe, hogy ne feledjük, olcsó húsnak hig a leve!














2015. augusztus 23., vasárnap

Hogyan is keressünk okosan munkát az Egyesült Államokban?!

Nagyon sokan azért félnek elindulni külföldre, mert tartanak attól, hogy nem találnak munkát. Többen csalódottak, mert az "ismerősök" vagy azt szokták mondani, hogy "nekem sem segitett senki" vagy pedig megadnak 1-2 website-ot, de lényegében nem magyarázzák el, hogy hogyan is kell egy olyan bemutatkozó szöveget irni, amire választ is kapnak. Én most megmutatom az USA-ban legismertebb és leggyakrabban használtakat.


Az egyik ilyen legismertebb oldal a www.craiglist.com. Ez leginkább egy mindenes oldal. Itt lehet hirdetni bármit és bármilyen hirdetést is találni. Lehet házat, kocsit, de még társat is lelni, valamint több munkahirdetés is található. Az oldallal nagyon kell vigyázni, mert rengeteg csaló van rajta. Egy idő után az ember már kapásból szűri a spameket, de akinek még új a dolog azoknak ajánlanám, hogy ha pl. olyan álláshirdetést talál amire azt válaszolják vissza, hogy "mi még nem vagyunk ott de vásárolj be nekünk mire mi oda érünk, elküldjük neked a csekket" stb. ezeknek nem szabad bedőlni. Nagyon sokan sok pénzt is ajánlanak. Ahová az van irva, hogy babysitting ASAP $35/óra, azokra azonnal felejtsük el, hogy jelentkezünk. A craiglisten ha megvan adva a pontos cim, hogy hol van a munkahely (pl. éttermeknél) akkor már le tudjuk szűrni, hogy az állás valószinűleg létező dolog, és személyesen kell odavinnünk az önéletrajzunkat. Ugyanigy az oldal többi részénél is figyelnünk kell nagyon alaposan.


Másik ilyen nagyon sokat használt oldal a www.monster.com. Ezen az oldalon a szaktudásunknak megfelelően tudunk állást keresni és esetleg még munkaadód is, aki talán szponzorál minket a munkavállalói vizumunk megszerzésében. Erről az oldalról több információt megadni sajnos egyenlőre nem tudok, én még nem  használtam.


Több ismerősöm is talált már munkát a www.taskrabbit.com oldalon. Ennek az oldalnak a lényege, hogy más helyett elvégzi az ember a bevásárlást, takaritást, egyéb apróbb dolgokat. Erről az oldalról is csak jó visszajelzéseket hallottam, én még nem próbáltam.


Személy szerint én a legjobban www.care.com oldalt részesitem előnyben. Nagyon sok ismerősöm nem szereti, mert nagyon ritkán válaszolnak vissza. Ez tény, valóban nagyon kitartónak kell lennünk, és nem szabad válogatnunk az állások között, hogy erre, vagy erre én nem jelentkezek. Mindenre jelentkezni kell, és előbb vagy utóbb, de válaszolni fognak. Ezen az oldalon találunk például babysitting, special needs (testi vagy mentális beteg gyerekek-felnőttek), idősgondozás, személyi asszisztens vagy éppen takaritás munkát.



A www.sittercity.com lényegében teljesen ugyanaz, mint a care.com. Ha végignézzük a hirdetéseket, szinte teljesen ugyanazok a személyek szoktak mind a két oldalon hirdetni. A jelentkezések után a válaszokra nagyon alaposan figyeljünk oda. Ennél a két oldalnál se hagyjuk figyelmen kivül amit az első bekezdésben a craiglist-nél jelen lévő spam-ekről irtam. Soha senkinek semmilyen személyes információt ne adjunk ki magunkról ezeken az oldalakon. Én minden oldalra más-más születési dátummal jelentkezem fel, sehol nem adom meg a valós adataimat. 

A jelentkezéseknél arra figyeljünk, hogy mindig azt irjuk le, amit mi is szivesen kapnánk, mint munkaadó. Több ismerősömtől hallom, hogy nem szoktak választ kapni egy jelentkezésre sem. Én a jelentkezéseknél mindig lényegre törő vagyok, vagyis a több kevesebb. A következő szöveget szoktam irni, amire általában 10-ből 6 alkalommal választ is kapok:
"XY vagyok Z éves magyar lány akinek több mint 3 év tapasztalata van ezen és ezen a téren amelyekről kiváló referenciákkal rendelkezem. Türelmes, barátságos és vicces személy vagyok aki vállal minden felelősséget. Remélem, hogy hamarosan találkozunk."
Ezeknél a jelentkezéseknél arra ügyeljünk, hogy mindig több évet adjunk meg munkatapasztalatnak, mint amennyi valóban a hátunk mögött van, hiszen a munkaadó is azt szereti, ha nem egy kezdővel van dolga. Nyugodtan hazudjunk, hiszen referenciának az esetek nagy többségében úgyis mindig valamelyik ismerősünk telefonszámát fogjuk megadni, aki úgyis a legszebbeket és a legjobbakat fogja rólunk mondani.

A tisztánlátás kedvéért megjegyezném, hogy ezeken a website-okon nem cégek szoktak hirdetni és általában kézpénzben való kifizetés történik. Tehát mielőtt bármilyen félreértés is történne, a fentebb leirt jelentkezés és referencia nem elegendő egy nagyobb multihoz való bekerüléshez, de étterembe, babysitternek vagy akár takaritani tökéletesen megfelel. 



2015. augusztus 19., szerda

Miért éppen Florida?!

Több, mint 3 évvel ezelőtt Floridába érkeztem először, de az Észak-Florida, Daytona Beach volt. Nagyon utáltam ott élni, és utálattal hagytam ott a várost egy év után. Abban az egy évben amig ott laktam a többi magyartól, akik már évek óta Amerikában vannak mindig azt hallgattam, hogy aki elmegy Floridából, egy idő után mindig visszajön. Nem értettem, hogy ugyan miért is akarna bárki ebbe a nagyon unalmas államba visszajönni? Nos igy, ennyi utazgatás után rájöttem a titokra.


Az elmúlt évek során elég sok államban megfordultam, találkoztam a lehetőségekkel, ismerősökre, kapcsolatokra tettem szert. Valójában már annyi sok szaron keresztül mentem, hogy tudom nem kell félni az ismeretlentől, csak elég kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy elérjük a céljainkat persze nem mellékesen azért illik tudni az angolt is, mert nyelvtudás nélkül valóban nem fogunk 5-ről a 6-ra jutni. Na de Florida miért is jobb, mint a többi állam?!


Kezdjük azzal, hogy Floridában azért mindig meleg van. Bár télen kell egy vékonyabb kabát, vagy pulóver, de megfagyni nem fog senki. Mondjuk én most jóval lejjebb vagyok, mint 3 évvel ezelőtt, most már nagyon közel vagyok a trópusokhoz és az Egyenlitőhöz, szóval nem tudom itt egyáltalán szükségem lesz-e majd télen a pulóverre, majd meglátjuk. 


Bár már a korábbi bejegyzéseimben leirtam, hogy miért volt jó kimozdulni New York Cityből, hogy mennyire feltűnően kevés ember van a városon kivül, Floridában még ettől is kevesebben vannak. Az utakon kifejezetten nincs forgalom, valamint ezen felül az autósok nagyon figyelnek a biciklisek és a gyalogosok épségére. Arról nem is beszélve, hogy mennyire lassan közlekednek az autók. Nem hiába mondják, hogy Florida a nyugdijasok állama, itt minden, de tényleg minden a bevásárlástól kezdve, az ügyintézéseken keresztül egészen a forgalomig iszonyatosan lassan történik.




Bár még Florida másik oldalán, a Mexikói-öböl partján nem jártam, de Florida alapból egy mocsaras, lápos, csatoránkból felépülő Állam. Még ha nem is az Óceán partján élsz, akkor is valamilyen vizhez biztos, hogy közel vagy. Florida a jó időn és a lassúságon kivül még egy valami miatt vonza nagyon az embereket. Egy nagyon élhető államról beszélünk. Alacsonyak az adók, ami azt jelenti, hogy ez a bolti bevásárlásainkkor is bizony meglátszik rendesen. Pláne, ha egy olyan helyről jövünk, mint New York City. Persze itt sincs kolbászból a kerités, itt sem vágják hozzá csak úgy az emberhez a munkát és a boltban a termékeket, de ha az ember elég ügyes és rafinált, akkor azért szépen tud haladni előre. Bár Daytona Beachen sem éltem annyira nagyon rosszul, de abban a városban nem éreztem azt a lehetőséget amit most itt Miami mellett megkaphatok. Nyilván közhelyként hangzik, de igy több, mint két évvel a Floridába való visszaköltözésem után már teljesen másképpen látom a dolgokat, látom azokat a lehetőségeket, amiket akkor, ott nem tudtam.



Floridában is rengeteg lehetőség van a kikapcsolódásra csak úgy, mint bármely másik államban. Sokszor szükségünk van autóra, de ha nem vagyunk túl lusták, akkor nyugodtan használhatjuk a tömegközlekedést. Ha megtanuljuk a menetrendet, akkor nem kell túl sokat várakoznunk a buszra és könnyen eljutunk A-ból B-be, persze jóval lassabban, mintha autóval mennék. Én viszont mivel már éltem Floridában igy tudom, hogy biciklivel is nagyon könnyen, és sokszor jóval gyorsabban eljutok a célpontomba, mint autóval. Valamint a biciklit a buszok elején el tudjuk helyezni, igy ha már fáradtak lennénk tekerni, akkor is igénybe vehetjük a tömegközlekedést. Vehetnék egy kocsit, mert megtehetném, de egyenlőre úgy vagyok vele, hogy ennyi testmozgás kell, valamint a vezetés sem a szivem csücske.

Azt, hogy meddig maradok Floridában, az jövőre bizom, nem tervezek előre. Szeretek utazni, innen is amikor csak tehetem menni fogok, tervbe van véve egy hátizsákos túra is, de azt majd a télen szeretném megcsinálni, ugyanis akkor már nem lesz ilyen nagy a hőség. Florida egy trópusi állam, főleg a déli része, ahol már egészen más élővilággal találkozhatunk, mint az északi felén. Én a jövőben ezzel az élővilággal szerenék leginkább majd megismerkedni, ugyanis eddig még csak az Általános Iskolában tanult Környezetismeret órán találkoztam ezzel a környezettel. Újabb izgalmas kalandoknak nézek elébe. :)