2015. április 29., szerda

Habla español?- avagy túlélni Amerikát

Azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy ha egy külföldi országban próbál új életet kezdeni, előbb vagy utóbb, de el kell sajátitania az adott országban legtöbbet beszélt nyelvet. New York Cityt leszámitvan az Egyesült Államokban itt 2 nyelvről is beszélünk, ez pedig az angol és a spanyol. Szinte az egész országban ez a két leggyakrabban használatos nyelv.

Tisztában voltam vele mielőtt kijöttem, hogy nem lesz egy leányálom egy idegen országban, ráadásul egy másik kontinensen új életet kezdeni, de ekkora nagy nyelvi akadályokra nem számitottam. Emlékszem már a kiutazás előtt fél évvel ráálltam kő keményen az angol újra tanulására, de erre ami itt ért, koránt sem számitottam. Az első egy hónap szó szerint olyan volt, mintha egy teljesen idegen bolygón lennék. Teljesen más angol volt ez mint amit én otthon tanultam. Mindent előről kellett tanulnom a bevásárlástól kezdve a munkán keresztül a szórakozásig. Az első fél évben mivel takaritottam szállodában, javarészt jamaicaiakkal dolgoztam együtt. Róluk tudni kell, hogy ők aztán igen egy furcsa angol nyelvezetet beszélnek. Általában mi magyarok csak "jamangol"-nak szoktuk mondani. 


Majd ezt követően bekerültem egy gyárba szalagmunkásnak, ahol viszont rajtam kivül az első időszakban összesen hárman voltuk magyarok, mindenki más spanyol ajkú volt, akik természetesen nem beszélték az angol nyelvet. Viszont nem is kell beszélniük! Ugyanis az Egyesült Államokban hivatalos nyelvnek számit a spanyol. Eleinte igen nagy problémát okott nekem, hogy a velem szemben álló hondurasi nő a 12 órás műszak alatt megállás nélkül csak mondja, mondja, mondja a szöveget (tudni kell a Dél-Amerikaiakról, hogy őket aztán nem érdekli, hogy te érted-e, hogy mit mondanak, ők akkor is elmondják neked spanyolul a mondandójukat) majd kb. másfél hónap múlva azt vettem magamon észre, hogy válaszolok neki spanyolul. Persze nem lettem folyékonyan beszélő, de szerintem egészen jól megtudom magamat értetni és én is megértem ha hozzám beszélnek spanyolul. 
Ha valaki a déli államokat választja úticéljául, akkor javaslom, hogy egy alapfokú spanyolt próbáljon elsajátitani, vagy szerezzen be egy spanyol-magyar társalgási könyvet. Texasban volt szerencsém ahhoz is, hogy amikor a lakótársammal elmentünk hivatalos ügyeket intézni, az ügyintéző kimérten nézett mind a kettőnkre, hogy miért nem értjük amit ő mond nekünk. Bizony, Texasban nem ritka, hogy először spanyolul szólnak hozzád, majd utána angolul. Ott több helyen is előfordult, hogy felül volt a spanyol felirat, alúl pedig az angol.
Nincs is ezzel egyébként semmi baj. Hogy nagyon őszinte legyek, én felnézek a Dél-Amerikai népre mégpedig azért, mert teljesen mindegy, hogy Hondurasból, Venezuelából, Mexikóból vagy éppen Columbiából jött valamelyikük, hihetetlenül összetartóak, és mindenben segitik és támogatják egymást. Mi magyarok valóban példát vehetnénk róluk. 

Én azt mondom, hogy egyáltalán nem kell félni, ha az ember egy új országba költözik mindenféle nyelvtudás nélkül. A legtöbb nyelv, mint a spanyol vagy az angol, bizony ragadós mint a kosz. Ha az ember keveset van magyar nyelvkörnyezetben, akkor rá van kényszerülve arra, hogy valahogyan megértesse magát és bizony előbb vagy utóbb, de meg fogja tanulni az adott nyelvet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.