Az emberek mindig hajlamosak elhinni azt, amit bebeszélnek a fejükbe. A nagytöbbség szerint pénzt félrepakolni szinte lehetetlen. Én mondjuk alapból is egy spórolós fajta vagyok, mindig is kétszer meggondoltam, hogy mit és mennyiért veszek meg, de amióta tudom, hogy a bakancslistámon szereplő helyekre szeretnék eljutni, még jobban behúztam a nadrágszijat. Az első egy hónap volt a legnehezebb. Csak addig rossz amig megszokja az ember, hogy nem vásárol. Na de akkor hogyan is tudunk minél több pénzt spórolni viszonylag rövid idő alatt?
Minden csak megszokás kérdése. Amikor az ember például eltervezi, hogy mostantól kezdve egészségesen él, és elkezd edzeni, egészséges ételeket fogyasztani mindig azt mondják, az átálláshos 21 nap kell. Ez valóban igy van. Az emberi agynak 21 nap kell arra, hogy valami megszokott életformává váljon. Ez ugyanigy van a vásárlásnál és a spórolásnál is. Nekem is az első, közel egy hónap volt nehéz, hogy megszokjam mit veszek meg, mi az amire valóban szükségem van.
Mindig is sok folyadékot ittam. Kb. 3-4 évvel ezelőttig imádtam a cukorozott, édes üditőket, majd átálltam a cukor és kalória mentes izesitett italokra. Kb. fél évvel ezelőtt kezdtem rájönni, hogy ez bizony nekem hosszú távon nagyon nagy kiadás. Bár tény, hogy finom de nagyon sok pénz elmegy rá. Ebből a megfontolásból vettem magamnak egy 1 literes termost, amiben vizszűrő filter található. Azért praktikus, mert bárhová magammal tudom vinni és bármilyen csapvizet bele tudok tenni ami átfolyik a szűrőn és ez által egészséges, tiszta viz kerül a szervezetembe. Mivel termos, ezért még meleg vizet is tehetek bele, igy akár még teát is készithetek magamnak, ami nem fog kihűlni. Mondanom sem kell, hogy mennyi pénzt megspórolok vele.
Amikor kiköltöztem az Egyesült Államokba, elkapott a vásárlási mánia. Ennek az oka az, hogy külföldön az ember nyugodtan megengedheti magának a márkásabbnál márkásabb ruhaneműket, táskákat, mert az árak a fizetéshez vannak szabva. Emiatt a vásárlási mánia miatt kerültem nagyon nagy bajba amikor Floridából Texasba, majd Texasból New Yorkba költöztem. Annyi felesleges kacatom volt, hogy nem tudtam hova tenni, igy mindent otthagytam. Ma már alig van valamim. Pont most a hétvégén ajándékoztam el a cuccaim 70%-át. Az egyik lány akinek odaadtam olyan aranyosan kérdezgette egész Szombat délután, hogy nem sajnálom-e őket. Mondtam neki, hogy nem, mert ezek csak tárgyak. Minden tárgy pótolható. Olyan dolgok ezek amiket megvettem és azt hittem fogom hordani, holott amióta megvannak csak ott állnak a szekrényben kihasználatlanul. Tehát ami a vásárlást illeti, ma már csak "kirakat vásárlást" csinálok. Ez azt jelenti, hogy bemegyek a boltba, szétnézek, megnézem a dolgokat, felpróbálom majd belenézek a tükörbe és megkérdezem magamtól: Tényleg szükségem van nekem erre??? Az ember rájön, hogy nem, mert ez mind egy hirtelen fellángolás. Én például már teljesen megszoktam, hogy mindig ugyanazokban a ruhákban járok. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent megvonok magamtól. Van, hogy én is kisértésbe esem, de akkor is csak azt szoktam megvenni amiről tényleg tudom, hogy ki fogom használni.
Egy másik nagyon jó dolog még, a lista irása. Adjunk magunknak egy keretet, hogy az adott héten vagy hónapban mennyit fogunk költeni, és azt ne lépjük túl. Minden vásárlás után üljünk le és a blokkokról készitsünk egy listát, hogy mit és mennyiért vettünk. Ezt a listát csináljuk egy vagy két hétig, majd a hét végén összegezzük, mennyit és miért is költöttünk. Ha leirjuk alaposan, hogy mi mennyibe került észre fogjuk venni, hogy mi is az ami nem kellett volna, mi az ami felesleges az életünkben, és máris spóroltunk egy bizonyos összeget.
Még egy nagyon jó dolog amit én is használok, hogy a bankszámlámon kivül van még egy másik hely, ahová pakolom félre a pénzt. Van egy kis üvegem, és abba minden nap beledobálok egy összeget. Minden nap más összeget, és nem nyúlok hozzá az üveghez mert tudom, hogy mire kell a pénz. Ha valakinek az jobban segit, akkor irja rá az üvegre, hogy "nyaralás, új telefon, új TV" bármit, amire tudja, hogy össze kell szednie a pénzt.
A metrón ülve hazafelé mindig elnézem az embereket, hogy mennyi szatyorral, "új áruval" mennek haza. Mindenki arra költi a pénzét amire akarja, de minden csak megszokás kérdése. Én nem költöm új ruhára, telefonra, tv-re a pénzemet mert tudom, hogy vannak helyek ahová el akarok jutni és most már tudom, hogy mi az amire valóban szükségem van. Mindenki tegye ki ezeket a dolgokat a lelki szemei elé. Ha nálam működik, akkor nálatok is fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.